*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 61892 *** JÓKAI MÓR ÖSSZES MÅ°VEI NEMZETI KIADÃS XXIX. KÖTET A KÅSZIVÅ° EMBER FIAI. I. BUDAPEST RÉVAI TESTVÉREK KIADÃSA 1895 A KÅSZIVÅ° EMBER FIAI REGÉNY IRTA JÓKAI MÓR I. RÉSZ A FRANKLIN-TÃRSULAT TULAJDONA BUDAPEST RÉVAI TESTVÉREK KIADÃSA 1895 HATVAN PERCZ. A nagytiszteletű úr épen közepén volt a toasztnak… A pezsgÅ‘s pohár nektárhabja végig csurgott kövér ujjain… A megkezdett phrásis kifogott a tüdÅ‘ hatásképességén s a nyakizmok minden tehetségét megpróbálta… A nemes buzgalom egészen arczába kergette a vért… A dÃszes vendégkoszorú minden tagja készen tartá kezét a poharak karcsú fogantyuján, dicsszomjan lesve a megkezdett toaszt véghetetlen rakétájának végelpattanását; a hajdusereg sietett a félig ürÃtett poharakat szinültig tölteni… A háttérbe állÃtott egyiptomi zenekar vezetÅ‘jének nyiretyüje a levegÅ‘be volt emelve, hogy a mint a toasztnak vége szakadt, friss lelkesüléssel rándÃtsa rá a pohárzaj-elnémÃtó tust, midÅ‘n a család házi orvosa nesztelen léptekkel bejött a terembe s az asztalfÅ‘n elnöklÅ‘ asszonyságnak csak pár szót súgott fülébe; minek következtében az hirtelen elhagyta helyét s alig mutatva arczczal, hogy a mellette ülÅ‘ktÅ‘l engedelmet kér, eltávozott a terembÅ‘l. A toaszt azonban, mint a kilÅ‘tt gránát, nem hagyta magát ez incidens által reptében megzavartatni, hanem sietett végelpattanása felé. «… e dicsÅ‘ férfiút, országunk terhét vállán emelÅ‘ Ãtlászunkat, az igaz hazafiságnak örök idÅ‘kre emlegetendÅ‘ példányát, a mi gyÅ‘zelemre sietÅ‘ elvbaráti táborunknak fÅ‘fÅ‘ és legfÅ‘bb vezérét, gyámolunkat, oszlopunkat és világÃtó pharoszunkat, ki bár jelenleg nincs is jelen, az Isten számos és számtalan évekig éltesse!» A végszavak elmerültek a pohárcsörgés, éljenriadal és zenehang orkánjában. A hátrarugott székek, a lelkesülés tanújeléül falhoz vágott poharak villámot és mennydörgést képeztek az összeölelkezÅ‘ elvbarátok könyzáporához. Éljen! ezer esztendeig éljen! Ki az, a ki olyan sokáig éljen? «Nagyságos és tekintetes, nemes, nemzetes és vitézlÅ‘ Baradlay Kazimir úr, örökös és valóságos aranykulcsos és sarkantyús úr; – ura nagy földeknek, falvaknak és városoknak, szÃveknek és véleményeknek; vezére és hétválasztó-fejedelme a leghatalmasabbak szövetségének… a valódi Dalai Láma.» Azok a tisztelendÅ‘ és nagytiszteletű, tekintetes és nemzetes uraságok, kik a hosszú czimerterem hármas asztalát körülülik, mind az Å‘ napfényében ragyogó aranyos kétröpűek, kik a mai ünnepélyes napra messze vármegyékbÅ‘l jöttek össze közös találkára, megállapÃtandók a bölcsen megvitatott értekezlet folytán az arany tisztaságú programmot, melynek irott betűi nyomán századokról századokra el legyen látva a világok és nemzetek sorsa és az ivadékok teendÅ‘je. E szerencsésen kivÃvott értekezlet zárjelenete a jelen dÃszlakoma, melyet Baradlay úr fényes kastélyterme szolgáltat a vezércapacitások nagyszerű tömegének. Kár, hogy az ünnep hÅ‘se nem lehet rajta jelen. A dÃszlakománál az úrnÅ‘ elnököl helyette. Az értekezletnél pedig az administrator helyettesÃtette. Ezen czÃm alatt: «administrator» a német Conversations-Lexiconban fog találni, a ki keresi, valami csendes, békés egyházi személyt, a ki imádkozik, búcsúztat és úrvacsorákat osztogat; a magyar Conversations-Lexicon pedig egy mesebeli rém fogalmát jegyezte fel benne; ki egy idÅ‘ben erdÅ‘t nyÅ‘ni, sziklákat morzsolni küldetett alá a bűnös földre, s nagy úr volt, a hol sok szolgára talált. Ennek az administratornak neve volt Rideghváry Bencze. A toaszt végén észrevették, hogy az elnöklÅ‘ házi asszony a feléje nyújtott áldomáspoharak elÅ‘l hiányzik. Az üres szék mögött álló komornyik felvilágosÃtá az uraságokat, hogy az orvos volt itt, az súgott neki valamit; mire a nagyságos asszony eltávozott. Valószinűleg Å‘ nagysága hivatta magához. Egy pár érzékeny kedély elejté azt a kérdést: vajjon mi baja lehet Å‘ nagyságának? Mire az administrator úr, ki az üres elnöki szék mellett jobbról foglalt helyet, sietett az egész társaságot megnyugtatni (már a mennyire a hosszú asztalnál a szava elhallatszott), hogy Baradlayt ismét a «szokott betegsége» vette elÅ‘. Egy pár avatottabb vendég aztán halkan elmondá kevésbé tudós szomszédjának a nyilvános titkot: hogy Baradlay Kazimir szÃv-verÅ‘czérkövesülésben szenved, régen, már tán évtizedek óta, s e miatt gyakran nehéz szÃvbántalmak veszik elÅ‘; de a mik mellett még azért évtizedekig élhet tovább, rendes életmód mellett. A nagytiszteletű úr mindjárt emlékezett is egy adomára, melynek hagyománya szerint valami angol orvos, ki hasonló szÃvkövesülésben szenvedett, évekkel elÅ‘re megjósolta saját halála óráját. Mire ez adoma kézrÅ‘l-kézre odább jutott az asztal végeig, már akkorra Józsa Gyuri történeteivel lett összezavarva. Hiszen csak szokott baja a nagyságos úrnak, kit az Úr Isten éltessen még végtelen esztendÅ‘kig. Az a néhány szó pedig, a mit a házi orvos az elnöklÅ‘ úrhölgy fülébe sugott, ennyibÅ‘l állt: «Még hatvan percz!» Halaványabb lett-e az úrhölgy e szavakra, mint azelÅ‘tt volt? Lehet-e még halaványabb, mint szokott lenni? azt senki sem vette észre. MidÅ‘n átlépett az ajtón a mellékterembe, megragadta az orvos kezét s azt kérdezé: «Való ez?» Az orvos szigorú arczczal inte. Mikor aztán még egy üres szoba ajtaja zárult be köztük s a vidám társaság között, akkor ismétlé az elébbi mondatot. – Csak hatvan percze van még élni. – Nagyságodat óhajtotta. – Mindenkit eltávolÃtott maga mellÅ‘l. – Tessék bemenni hozzá. Rám semmi szükség többé. A harmadik ajtónál az orvos aztán hátramaradt s engedte az úrnÅ‘t egyedül menni. A negyedik szobában két nagy aranyrámában egymás mellett állt a főúri pár életnagyságú képe, mint vÅ‘legény és menyasszony. A hideg márványarczú hölgy nem állhatta meg, midÅ‘n e két kép elÅ‘tt elhaladt, hogy arczát két kezébe ne temesse. Köny, zokogás akart kitörni, azt kelle visszafojtania. Az neki nem szabad. Ez a harcz elrabolt a hatvan perczbÅ‘l egy felet. S azt a fél perczet fel fogják neki panaszolni! Azután még egy üres siket szoba következett, körülsánczolva a falak könyvtárakkal, azután nyilt amaz ajtó, melyen belÅ‘l a haldokló férj várta az utolsó óra leteltét. Ott feküdt az a férfi, a kinek szÃvere kÅ‘vé vált. KÅ‘vé a pathologia értelmében s a bibliai szólás szerint. Feje magasan felpóczolva vánkosai között, minden vonása rendbe szedve, mintha modellképen ülne annak a nagy művésznek, a halálnak, ki minden embernek más arczot fest, mint a milyen volt neki, a mÃg élt; s mintha mondaná annak: «az én arczomat aztán jól találd!» A nÅ‘ odasietett hozzá. – Vártam önre; szólt a férfi. Szemrehányás volt az. – Én rögtön jöttem; rebegé a nÅ‘. Mentség volt az. – Ön megállt sÃrni. Pedig tudja, hogy az én idÅ‘m rövid. A nÅ‘ összeszorÃtotta ökleit és ajkait. – Semmi gyöngeség! Marie; szólt egyre hidegebb hangon a férj. A természet folyama ez. Én hatvan percz mulva tehetetlen tömeg vagyok. Az orvos mondta. Vendégeink jól mulatnak-e? A nÅ‘ némán inte. – Csak mulassanak tovább. Ne engedje Å‘ket szétriadni, ne engedje elszéledni. Ahogy összejöttek az értekezletre, maradjanak együtt a torra. A gyászpompát rég elÅ‘készÃtém már. A két koporsó közül a fekete márványt fogja ön számomra választani. Kardjaim közül a platina-ékÃtményest fogják ravatalomra tenni. A szemfödél bojtjait négy fÅ‘biránk viszi négy felÅ‘l. A gyász-énekkart a debreczeni iskolai énekkar képezendi. Semmi szinpadi nóták. Csupán régi zsoltár-énekeket. A sÃrbeszédet pedig a templomban a superintendens, a háznál pedig az esperes fogja tartani. A helybeli pap egy egyszerű miatyánkot mond el a sÃrbolt elÅ‘tt, egyebet semmit. Megértett ön végig? A nÅ‘ maga elé bámult a légbe. – Kérem önt, Marie. A miket most mondok, azokat nem fogom többé ismételhetni. Legyen ön olyan jó, üljön ide ágyam mellé a kis asztalhoz, rajta van minden irószer. Irja fel ön, a mit mondtam és még mondani fogok. A nÅ‘ készen teljesÃtette a parancsot, leült az ágy melletti kis asztalhoz és leirta az eddig hallottakat. Mikor készen volt vele, a férj folytatá. – Ön hű és engedelmes nÅ‘ volt teljes életében, Marie. Ön minden szavamat teljesÃtette, a mit parancsoltam. Még egy óráig leszek önnek ura. De a mit ez óra alatt önnek mondok, az önnek egész életét betöltendi. Én még halálom után is ura fogok önnek maradni. Ura, parancsolója, kÅ‘szÃvű zsarnoka. – Ah, hogy fojt valami! Nyújtson hat cseppet abból a digitalinból… A nÅ‘ kis arany kanálkában beadta neki a gyógyszert. A beteg ismét könnyebben beszélt. – Irja ön végszavamat. Más ne lássa, ne hallja e szókat, csak ön. Egy nagy művet alkottam, melynek nem szabad velem együtt összeroskadni. A föld ne mozogjon, hanem álljon. – S ha az egész föld elÅ‘re megy is, ez a darab föld, a mi a mienk, ne menjen vele. – Sokan vannak, a kik értenek engem; de kevesen, a kik tenni tudnak és kevesebben, a kik tenni mernek. – Irjon ön le minden szót, a mit mondok, Marie. A nÅ‘ irt csendesen. – Most tengelye esik ki a gépnek, folytatá a haldokló, s a hulló romok dobaját hallom már a koporsófödelemen. De nem akarom azt hallani. Van három fiam, ki fölvált, midÅ‘n én porrá leszek. Irja ön, Marie, mi dolguk lesz fiaimnak halálom után. – Nyújtson elébb egyet a pézsmalabdacsokból. Köszönöm. Ãœljön le és folytassa. A nÅ‘ tovább irt. – Három fiam mind nagyon fiatal még arra, hogy helyemet elfoglalhassa. Elébb járják Å‘k ki az élet iskoláit; önnek nem szabad Å‘ket addig látni. Ne sóhajtson ön, Marie! Nagy gyermekek már; nem hordozhatók ölben. LegidÅ‘sebb fiam, Ödön, maradjon a szentpétervári udvarnál. Most még csak követségi titkár, idÅ‘vel magasabbra lesz hivatva. Az a hely jó iskola lesz neki. A természet és ferde hajlamok sok rajongást oltottak szivébe, a mi fajunkat nem üdvözÃti. Ott kigyógyÃtják mind abból. Az orosz udvar jó iskola. Ott megtanulja, hogyan kell a magasban megállni és a földre le nem szédülni? – Ott megismeri, mi értéke van egy nÅ‘nek és egy férfinak egymás ellenében? Ott majd elfásul rajongása s midÅ‘n visszatér, mint egész ember veheti kezébe a kormányrudat, a mit én elbocsátok kezembÅ‘l. Adjon ön mindig elég pénzt neki, hogy versenyezhessen az orosz udvar nemes ifjaival. Hagyja neki fenékig ürÃteni az élvezetek poharait. Nézze el túlcsapongó szeszélyeit, ezeket át kell élni annak, ki a közöny magaslatára akar jutni. A beszélÅ‘ az órára tekinte; az sietteté. Rövid az idÅ‘, oly sok mondani való van még. – Azt a leányt, folytatá halkan a beteg, ki miatt el kellett neki hagynia e hazát, igyekezzék ön férjhez adni. Ne kiméljen semmi költséget. Hozzávaló férj hiszen termett elég. Vagyont mi adhatunk hozzá. Ha makacsul megmaradna e némber határozatánál: járjon ön utána, hogy a leány atyja áttétessék Erdélybe, ott sok összeköttetésünk van. Ödön kinn maradjon mindaddig, mÃg Å‘k innen el nem távoznak, vagy Ödön odakinn meg nem házasodik. Ne féljen ön semmitÅ‘l. Oroszországban csak egyszer történt meg, hogy a pap leányát nőül vette a czár: aztán az is csak orosz czár volt, nem magyar nemes. A haldokló arczán még két piros folt is gyuladt ki e szónál, mely pillanatok mulva ismét eltünt onnan. A nÅ‘ csendesen irta a rábizottakat. – Második fiam, Richard, még egy hóig marad a királyi testÅ‘rségnél. De ez nem életpálya. Kezdetnek jó. Innen lépjen át a lovassághoz; ott szolgáljon ismét egy évig, s akkor igyekezzék a táborkarba bejutni. Ãœgyesség, vitézség és hűség három nagy lépcsÅ‘ a magasba jutáshoz. Mind a hármat a gyakorlat hozza meg. Ott egy egész meghódÃtatlan regio áll elÅ‘ttünk. Csak a lábunkat kellene rátennünk, hogy a mienk legyen. Az oktalan dölyf nem engedi. Az én fiam törjön utat mások elÅ‘tt. Lesz Európának háborúja, ha egyszer megkezdÅ‘dik a földindulás. Eddig nem is mozduló rugók fogják egymás ellen lökni az országokat. Egy Baradlay Richard számára azokban sok végezni való lesz. DicsÅ‘sége mindnyájunkra fog világÃtani! – Richard ne nÅ‘süljön soha. Az asszony csak útjában volna neki. Az Å‘ feladata legyen: emelni testvéreit. – Milyen dicsÅ‘ ajánlólevél egy testvér, ki a csatában elesett!… Marie! ön nem ir? Csak nem sÃr ön talán? Kérem Marie, ne legyen most gyönge; csak negyven percz még az idÅ‘, s nekem annyi mondani valóm van még. Irja ön le, a mit eléje mondtam. A nÅ‘ nem merte mutatni fájdalmát és irt csendesen. – Harmadik fiam, a legifjabb, JenÅ‘: az én kedvenczem. Nem tagadom, hogy legjobban szerettem Å‘t mind a három között. Å nem fogja azt soha tudni. Mert hiszen úgy bántam vele, mintha mostohája volnék. Tovább is úgy bánjék ön vele. Maradjon Å‘ Bécsben és szolgáljon a hivatalban és tanulja magát fokról-fokra felküzdeni. Ez a küzdelem neveli Å‘t simának, okosnak és eszesnek. Tanuljon minden lépést észszel és kedélylyel mások elÅ‘tt elnyerni. Legyen mindig kényszerÃtve arra, hogy kedvében járjon azoknak, a kiket ismét mint lépcsÅ‘ket fog felhasználni, hogy magasabbra emelkedjék. Nem kell Å‘t hazulról kényeztetni, hogy tanulja meg felhasználni az idegent és minden embernek mérlegelni az értékét. Ãpolni kell benne a nagyravágyást; fentartani és felkerestetni vele az ismeretséget nagy nevekkel és hatalmas befolyásokkal, mik családi összeköttetésekre vezethetnek: a költÅ‘i ábrándok követése nélkül. Egy pillanatnyi eltorzulása az arcznak tanusÃtá, mily végtelen kÃnokat kell kiállni ez embernek az alatt, a mÃg beszél. – Csak pillanatig tartott az. A nemes akarat legyÅ‘zte a pór természetet. Tudta folytatni végintézkedését. – Ily három erÅ‘s oszlop fenn fogja tartani azt a művet, a mit én alkottam. Egy diplomata, egy katona, egy fÅ‘hivatalnok. – Miért nem épÃthettem én még tovább, a mÃg Å‘k megerÅ‘södnek, a mÃg helyeiket meg tudják állni! Marie. NÅ‘m. Baradlayné asszony! Én kérem, én kényszerÃtem, én megidézem önt: hogy cselekedje azt, a mit önnek rendelek. A halállal vÃvódik minden idege testemnek; de én e végküzdelemben nem gondolok arra, hogy porrá lesz perczek mulva, a mi rajtam por. Ezt a hideg verÃtéket homlokomon nem a halálküzdelem izzasztja: hanem a rettegés, hogy hasztalan fáradtam. – Egy negyed század munkája odavész. – Ãlmodozó rajongók tűzbe viszik a gyémántot s nem tudják, hogy az ott satnya elemeire fog feloszlani s soha vissza nem jegeczül. Ez a mi nyolczszázados gyémánt nemességünk! Ez az örökké éltetÅ‘je, örökké újra feltámasztója az egész nemzetnek. Lételünknek titokteljes talizmánja. – És ezt akarják megáldozni, megsemmisÃteni. Lázálmokért, mik idegen test kór párázatával ragadtak át dögvész idején. – Ah, Marie, ha tudná, ez az én kÅ‘szÃvem mit szenved? Nem. Ne gyógyszert adjon. Az nem használ ennek. Tartsa elém fiaim arczképeit. Az megenyhÃt. A nÅ‘ odavitte a hármas tokba foglalt miniatur-képeket, s kitárta azt elÅ‘tte. A kÅ‘szÃvű ember sorba nézte Å‘ket s az alatt elcsillapultak fájdalmai. Elfeledett a halállal küzdeni. Száraz csontujjával a legidÅ‘sebb arczára mutatva, suttogá: – Úgy hiszem, ez legjobban hasonlÃthatna hozzám. Azután félretolta maga elÅ‘l az arczképet s folytatá hidegen: – Semmi érzelgés, az idÅ‘ rövid. Én nemsokára megtérek atyáimhoz, itt hagyom fiaimnak, mit Å‘seim rám hagytak. – De házam az eszmék vára marad. «Nemesdomb» nem esik ki a történelembÅ‘l. – Központja, tűzhelye, napja lesz az a bolygó elvnek. Ön itt marad utánam. A hölgy megállt az irásközben és bámulva tekinte a beszélÅ‘re. Az észrevette neje bámulatát. – Ön kétkedve néz rám. Egy nÅ‘, egy özvegy mit tehetne azon munkában, melyben egy férfi összeroskadt. Megmondom azt. Hat héttel halálom után ön férjhez fog menni. A nÅ‘ kiejté kezébÅ‘l a tollat. – Én akarom azt; folytatá szigorúan a kÅ‘szÃvű ember. Kijelöltem elÅ‘re, a kihez nőül fog menni. Ön Rideghváry Benczének fogja nyújtani kezét. Itt a nÅ‘ nem birt magával többé, elhagyta az iróasztalt s odarohanva férje ágya mellé, összeroskadt és annak kezét megragadva, a legforróbb könyekkel áztatá azt. A kÅ‘szÃvű ember lehúnyta szemeit és tanácsot kért a sötétségtÅ‘l. Megtalálta azt. – Marie, hagyja ön abba. Most nincs idÅ‘ az ön sirására. Én sietek. Utam van. Úgy kell lenni, a hogy mondtam. Ön fiatal még; csak negyven éves. Ön szép és örökké az marad. Huszonöt év elÅ‘tt, mikor nőül vettem önt, sem láttam önt szebbnek, mint most. Holló fekete haja, ragyogó szemei voltak, – most is azok. Szelid és szemérmes volt ön; most sem szünt meg az lenni. Én nagyon szerettem önt. Hiszen tudja azt jól. – Az elsÅ‘ évben született legidÅ‘sb fiam, Ödön, a másodikban második fiam Richard, a harmadikban a legifjabb, JenÅ‘. – Akkor egy súlyos betegséggel látogatott meg Isten, a mibÅ‘l mint nyomorék támadtam föl. Az orvosok megmondták, hogy a halálé vagyok. Egyetlen csók, a mit az ön édes ajka ad nekem, meg fog ölni. És én itt haldoklom az ön oldala mellett már húsz év óta, elitélve, kisententiázva. Az ön szemei elÅ‘tt hullott el életem virága és húsz év óta nem volt ön egyéb, mint egy haldokló ápolónéja. És én tudtam élni, egyik napot a másik után vonva. Mert volt egy nagy eszme, minden emberi érzésen uralkodó, a mi élni kényszerÃtett, tartogatni egy kÃnokkal s lemondásokkal folytatott életet. Oh milyen életet! Örök tagadását mindennek, a mi öröm, a mi érzés, a mi gyönyörűség! Én elvállaltam azt. Lemondtam mindenrÅ‘l, a miért emberi szÃv dobog. Letörültem lelkemrÅ‘l az ifjui ábrándok költészetét, a mi minden ifju lelkét megfogja. Lettem rideg, kiszámÃtó, hozzájárulhatlan. Csak a jövendÅ‘nek éltem. Egy oly jövendÅ‘nek, mely nem egyéb, mint a múlt örökkévalósága. Ebben neveltem mind a három fiamat. Ebben fogyasztottam el életerÅ‘met. Ebben örökÃtettem meg nevemet. E néven a jelenkor átka fekszik, de a jövendÅ‘ áldása ragyog. E névért szenvedett ön oly sokat, Marie. Önnek még boldognak kell lenni az életben. A nÅ‘ zokogása tiltakozott e szó ellen. – Én úgy akarom! szólt a férfi és elrántotta tÅ‘le kezét. Térjen ön az asztalhoz vissza és Ãrja. Végakaratom ez. – NÅ‘m hat hét mulva halálom után adja kezét Rideghváry Benczének, ki nyomdokomba lépni leginkább érdemes. – Ãgy leend nyugtom a föld alatt és üdvöm az égben. – Leirta-e ön, a mit eléje mondtam, Marie? A nÅ‘ kezébÅ‘l kihullott a toll, két kezét homlokára tette és hallgatott. – Az óra végire jár; rebegé a haldokló, küzdve a semmivélét férgei ellen. De «non omnis moriar!» A mű, mit megkezdettem, utánam fenmarad, – Marie! Tegye ön kezemre kezét és hagyja rajta, mÃg azt megfagyni érzi. Semmi érzelgés, semmi köny, én akarom, hogy ön ne sÃrjon. Nem veszünk búcsút. Lelkemet önre hagytam s az nem fogja önt elhagyni soha; az számon kérendi öntÅ‘l minden reggel, minden este: hogyan töltötte ön be azt, a mit önnek végsÅ‘ órámban meghagytam? Én itt leszek! Mindig itt leszek. A nÅ‘ úgy reszketett. A haldokló pedig csendesen egymásra tevé kezeit s töredezett hangon rebegé: – Az óra végire jár… az orvosnak igaza volt… Már nem fáj semmi… sötét lesz minden… csak fiaim képe világÃt még… Ki jösz felém, onnan a sötétbÅ‘l? Ãllj ott! Ne közelÃts!… homályos alak… Még mondani valóm van itt! Hanem az a nagy homályos alak, mely elÅ‘tünt a semmivélét sötétségébÅ‘l, közelÃtett visszaparancsolhatlanul, s nem várta meg, mÃg a nagy, hatalmas, kÅ‘szivű ember elmondja, mi parancsolni valója van még ezen a világon, s rátette arczára láthatatlan kezét. A nagy, hatalmas, kÅ‘szivű ember azután, mikor érezte, hogy e még hatalmasabb úrnak engedelmeskedni kell: önként lecsukta szemeit, összeszorÃtá ajkait, nem várva, hogy segÃtségére jÅ‘jjenek a meghaláshoz, mint más veszendÅ‘ embernek és átadta nagy, törhetetlen lelkét a nagy tömlöcztartónak, büszkén, vonakodás nélkül, mint illik nemes emberhez. A nÅ‘ pedig, midÅ‘n látta, hogy a végsÅ‘ percz betölt, s férje halva van, odarogyott térdre az iróasztal mellé, s két összekulcsolt kezét a teleirt papirra fektetve, rebegé: «Halld meg uram Isten és úgy bocsásd szived elé árva lelkét! És úgy légy neki irgalmas a túlvilágon, a hogy én fogadom és esküszöm elÅ‘tted, hogy mind ezen rossznak, a mit Å‘ véglehelletével parancsolt, az ellenkezÅ‘jét fogom teljesÃteni Te elÅ‘tted! Úgy segÃts meg engem, véghetetlen hatalmasságú Isten!… … Egy emberen túli, egy elképzelhetlen borzadályú kiáltás hangzott fel a csendben. A felriadt nÅ‘ rettenve tekintett az ágyán fekvÅ‘ halottra. És ime annak elébb lezárt ajkai most nyitva voltak, lecsukott szemei elmeredve és mellén összefogott két keze közül a jobb feje fölé emelve. Talán az elköltözÅ‘ lélek összetalálkozott az égben az utána küldött fogadással, s még egyszer visszafordulva az ég kapujából, a csillagok útjából, megtért porhüvelyéhez, hogy egy halálutáni kiáltással kijelentse végsÅ‘ tiltakozó vas akaratát. A TEMETÉSI IMA. A kÅ‘szivű ember temetése csak egy hét múlva ment végbe. Azalatt közszemlére volt kitéve, bebalzsamozottan, mint egy fejedelem. IdÅ‘t kellett engedni a számos nagy rangú ismerÅ‘knek, hogy a végtisztességtételre megjelenhessenek, a nagytiszteletű és fÅ‘tisztelendÅ‘ uraknak, hogy a gyászbeszédeket megirhassák, szÅ‘nyegésznek és czÃmerfestÅ‘nek, hogy diszÃtményeikkel elkészülhessenek, s a fÅ‘iskolai cantus præsesnek, hogy a nagy halott tiszteletére az énekkarnak egészen új harmoniákat betanÃthasson. Én sok temetést láttam életemben. Kicsiny diák koromban szép discant hangom volt; aztán három humaniorum classisnak énekszóval kellett kisérni felekezetünk minden halottját, gazdagot, szegényt egyaránt. Azért láttam gazdag temetést, szegény temetést sokat; prédikácziós halottat, bucsúztatós halottat és közönséges imádságos halottat; – de én egynek a temetését sem tudnám leirni. Mert mindannyinál nem láttam egyebet, mint azokat a siró alakokat, a kik a koporsó után ödöngnek, vezetve, vagy magukra hagyatva; – s ez mindig egyforma látvány. A gazdag ember fájdalma csak olyan alázatos fájdalom, mint a szegény emberé, s én nem emlékszem belÅ‘le egyébre. Annyit tudok, hogy a fÅ‘tisztelendÅ‘ úr gyászszónoklata igen hosszú volt. Maig is megvan valahol az archivumban, fényes fekete papirra nyomtatva, ezüst betűkkel; – s hogy az egész parentatio alatt a méltóságos asszony úgy sÃrt, mint akár egy szegény paraszt ember özvegye. – KisÃrja magát valahára a szegény baronesse, súgja az elsÅ‘ padban ülÅ‘ rangbeli urak egyike a másiknak; életében úgy sem volt szabad sÃrnia. – Valóban igen keményszivű ember volt a néhai; viszonzá rá a másik. Még azt sem engedé a nÅ‘nek, hogy egy könycseppet ejtsen, ha valami fájt neki. – Pedig bizony sok mindenféle fájhatott neki húsz év alatt. – Azt csak én tudom legjobban. – Méltóságos administrator úr legbensÅ‘bb barátja volt a családnak. – Egy test és lélek, felelt a megszólÃtott; elszalasztva a discurálás által a legszebb körmondatot a fÅ‘tisztelendÅ‘ úr exordiumából, ki épen a léleknek a testhez való viszonyát derÃté ki a hallgatók elÅ‘tt a legmegvigasztalóbban. A méltóságos özvegy egy-egy pillanatra levette arczáról könynedvesÃtett kendÅ‘jét, s nyugalmat igyekezett adni arczának. – Még most is igazán szép asszony; sugá az egyik úr a másiknak. – Jég közé volt téve húsz évig. – Alig hiszem, hogy a gyászéven túl özvegy maradjon. A méltóságos administrator úr csak bajusza hegyét kunkorÃtgatta e kapczáskodó kérdésre s azt mondá: «hallgassuk a fÅ‘tisztelendÅ‘ urat, szépen beszél». Igaz is, hogy nagyon szépen beszélt. A homiletikában nem volt párja. Hanem azért mégis nagyon érdekelte a rangbeli uraságokat azon kérdés tisztába hozatala: vajjon miféle érdemrendek azok ott a gyászczÃmerek aljára festve? A méltóságos administrator úr tudott felvilágosÃtással szolgálni a körüle ülÅ‘knek, melyiket mikor, kitÅ‘l és minÅ‘ érdemeiért nyerte a megboldogult? Azokat már most vissza kell adni. Bizony vissza kell adni. A gyászszónoklat azonban csak véget ért s mindenkit azon meggyÅ‘zÅ‘désben hagyott, hogy ennél remekebb szónoklatot régen nem mondtak és még sokáig nem fognak mondani halandó porhüvely fölött. Azután következett a gyászének. A falusi templomban orgona is volt; azt is a boldogult állÃttatá fel saját költségén. Az énekkar remekül adá elÅ‘, szokott præcisióval egyikét a legszebb gyászdaloknak, a mit Nabuchodonozor operából ismerünk… természetesen ez alkalomhoz irt szöveggel. – Hej, ha a boldogult hallaná, hogy most Å‘ fölötte egy szinházi opera khórusát éneklik és felszólalhatna, hogy mondaná a cantus præsesnek: «Kend szamár!» Ezt az észrevételt tevé Rideghváry administrator úr, szomszédjához fordulva. – Talán nem szerette a szinpadi áriákat! – Nagyon haragudott, ha theatralis czikornyákat hoztak be a templomi énekekbe. Végintézkedésében pedig expresse kijelenté, hogy fölötte semmi szinpadi melodiát ne énekeljenek. – Méltóságod ismeri a megboldogult végrendeletét? A méltóságos titokteljesen inte lehúnyt szemével s orrához felhúzott bajuszával, hogy ez titok, de könnyen kitalálható. A gyászénekkel még nem volt mindennek vége. A kathedra melletti padban három lelkész ült egymás mellett, s az ott nem ült hiába. A második harmonia után következett a nagytiszteletű úr a szószékre. – Vajjon még a harmadik pap is fog prédikálni? kérdé feszengve az egyik rangbeli úr a másik úrtól. – Az a helybeli tiszteletes; az csak egy rövid imát fog mondani a sÃrbolt elÅ‘tt. – Ah, ez az? Azzal a két úr oly közel hajolt egymáshoz, hogy suttogásának egy hangja se legyen elejtve a hátuk mögött ülÅ‘k számára. – Vajjon «az is» nincsen itten? sugá az egyik rangbeli úr a másiknak. – Magam is régen keresem a nép között, de nem birok ráakadni a szememmel. A méltóságos úr végre mégis csak ráakadt, a kit keresett – Ott van ni. A kathedra mögötti szegletben, a falhoz simulva áll, egy kendÅ‘t tart a két kezében ajkáig emelve. Nem lát ön oda? Majd ha az a fáklyatartó hajdu megint a jobb lábáról a bal lábára fog állni, akkor meglátja mögötte. – Ah, látom, látom; olyan se nem szürke, se nem barna ruhában? – Az, az. – Mondhatom, gyönyörű gyermek. Nem csodálhatni, hogy… És aztán tovább suttogtak. Pedig bizony kár volt nem hallgatni azt a pompás búcsúztatót, a mit a nagytiszteletű úr felolvasott, mert ha az elsÅ‘ gyászbeszéd remeke volt a dialectikának és prosodiának, úgy ez pályakoszorús példánya volt a poesisnek, megragadó képekkel és hasonlatokkal, s könyekre indÃtó tropusokkal, sÅ‘t költÅ‘i citatumokkal vegyest, classicus és újkori auctorokból. Mely szép bevezetés után következett a személy szerinti elbúcsúztatása a fáklyákkal körülragyogott halottnak, s ha valahol, itt tanusÃtá a nagytiszteletű úr mély belátását; oly korrekt sorozatban búcsúztatván el a néhait az egymás után következendÅ‘ excellentiás és kegyelmes, nagyméltóságú, méltóságos és nagyságos, tekintetes, nemes, nemzetes és vitézlÅ‘, fÅ‘tisztelendÅ‘, nagytiszteletű, tisztelendÅ‘ és tiszteletes, nagyérdemű, érdemes, becsületes és tudós uraktól és azoknak asszonyságaitól, fi- és leányágon lévÅ‘ sarjadékaitól, hogy egyetlen tévedést nem ejte, mely súlyos neheztelést vonhatott volna maga után; sÅ‘t mindegyik kiváló egyéniségnek, késÅ‘bb egy consortiumba foglalt collectiv csoportozatoknak oly találó és helyesen választott búcsúmondatokat adott át a megboldogult nevében, a mikkel azok rangbeli igényeik szerint meg lehetnek elégedve. MidÅ‘n a nagytiszteletű úr az elsoroltak között annak nevéhez ért, – «ki bujdosol mostan távol éjszaki hazáknak hólepte mezÅ‘in; száz és száz mérföldnyi távolban szülötte hazádtól, s az északi fény ragyogása mellett gondolsz a szeretÅ‘ atyára, ki már onnan felülrÅ‘l néz le reád…» akkor a két rangbeli úr úgy vette észre, hogy a barna ruhás leányka ott a szögletben azt a fehér kendÅ‘t egész szeméig emelé. – Szegényke… súgák egymásnak. (Azt ugyan nem látod te többet!) Végre az is elmúlt; vége lett éneknek, gyászbeszédnek, búcsúztatónak: tizenkét hajdu, forgótul tarsolyig dÃszruhás, vállára emelé a pompás koporsót, a ház legelÅ‘kelÅ‘bb barátai emelték a gyásztakaró nehéz bojtjait; az administrator kezét nyujtá a gyászos özvegynek s megindult a menet a templomból a családi sÃrbolthoz. Még egy rövid szertartás volt hátra. A midÅ‘n a koporsó örök nyugalma helyére letétetik, egy végsÅ‘ ima mondatik el fölötte, – bevett szokás szerint a helybeli lelkész által. Sokan kiváncsiak legalább alakjára nézve ismerni az öreg kuruczot, a hogy tiszteletes Lángi Bertalan uramat tisztelni szokták heves magaviseleteért. Úgy szokott beszélni az öreg a szószéken, mint Abraham a Santa Clara, a megyegyűléseken pedig mint «nagybotu» LÅ‘rincz. Jól van intézve, hogy csak egy imádság bizatott rá, mert ha búcsúztatóját végezte volna a megboldogultnak, azt az élvemaradtak majd nagyon megemlegették volna. A harmadik énekszó után helyet adtak a lelkésznek a sÃrbolt-ajtóval szemben, s Å‘ fövegét levéve fejérÅ‘l, megállt az emberektÅ‘l körül fogott téren. Nagy kopasz homlokát gyér göndör fürtök folyták körül, egészen fehér fürtök, arcza sÃmára volt borotválva, akkori egyházi viselet szerint; erÅ‘s sűrű szemöldökei, a villogó sötét szemek fölött merész, határozott kifejezést adtak arczának. Ott összetevé kezeit és elkezdé az imát. «Minden élÅ‘knek és holtaknak igaz birája, nagy Isten! Hallgasd meg ez órában a mi könyörgésünket… Ime ragyogó földi pompával közeledik a te szolgáid egyikének hamva márvány üregéhez, mÃg lelke ugyanakkor meztelenül, reszketve, halaványan áll a csillagok határán és bebocsátást kér az égbe… Mik vagyunk mi, hogy ilyen fénynyel távozunk a világból? holott a férgek a mi testvéreink, s a göröngy a mi anyánk… Egyetlen jótettnek emléke jobban világÃt mi utánunk, mint ezer fáklyának lobogása; s a honfiak néma áldása jobban ékesÃti koporsónkat, mint minden czÃmerek és érdemrendek. Oh én uram, légy irgalmas azokhoz, a kik életükben az irgalmat nem ismerték soha. Ne kérdezd az elÅ‘tted reszketÅ‘ lélektÅ‘l fölöttébb szigorúan: «ki voltál? ki kisért idáig? mi hangzik onnan alulról utánad?» Ne engedd a földi párát tovább hatni a föld felhÅ‘inél; legyen az átok, vagy magasztalás. Te magasan állsz mindazok fölött. Mert ki védné meg, ha nem a te végtelen irgalmad a föld hatalmasát, midÅ‘n dicsÅ‘ségébÅ‘l levetkÅ‘zve elÅ‘tted áll és rettentÅ‘ kérdéseidre felel: – SegÃtéd-e a nyomorultat? – Nem! – Fölemelted-e az elesettet? – Nem! – Oltalmazója voltál-e az üldözöttnek? – Nem! – Hallgattál-e a kétségbeesÅ‘k könyörgéseire? – Nem! – Törülted-e le a szenvedÅ‘k könyeit? – Nem! – Kegyelmeztél-e a meggyÅ‘zötteknek? – Nem! – Szeretettel fizettél-e a szeretetért? – Nem! nem! és mind örökké nem! És ha kérdezed a föld hatalmasától, ki fegyvertelenül áll elÅ‘tted: «mire használtad a hatalmat, a mit kezedbe adtam? BoldogÃtottad-e a milliókat, a kik rád voltak bÃzva? épÃtettél-e az utókor számára, mely tÅ‘led várta jövendÅ‘jét? igazán szolgáltad-e a hazádat, vagy porban csúsztál idegen bálvány elÅ‘tt? éltél-e a te nemzetednek, vagy eladtad annak oltárait, melyen az én nevemnek áldozatai füstölögtek? Mit feleljen akkor? Kihez forduljon akkor? mely czÃmerével, mely érdemjelével takargassa be keblét akkor? Kit hÃjon segÃtségül, kit patrónusául? Mely király, mely császár védelmezi meg Å‘t ottan: a hol sár és hamu minden arany, melybÅ‘l korona készül?…» … A pap arcza kipirult és termete fölmagasodott, gyér hajfürtei, mintha repülni akarnának vele, lebegtek megrázott feje körül; a teljes czÃmű gyülekezet háta borsózott a hallottaktól. «… Oh uram, folytatá a pap imáját; gyakorolj irgalmat az igazság helyett. Ne tekintsd, mi volt a halandó ember? de számÃtsd be neki azt, hogy homályban élt, nem látott téged. Ne vesd mérlegre hibáit és botlásait: számÃtsd be neki, hogy Å‘ hitt abban, hogy jót cselekszik, a midÅ‘n vétkezik. Bocsáss meg neki az égben; valamint azok megbocsátnak neki, a kik ellen vétkezett itt a földön. Törüld el munkáinak emlékét, hogy ne legyen a mirÅ‘l reá visszaemlékezzenek. S ha bünhÅ‘dnie kell a vétkezÅ‘nek, oh uram! ha engesztelhetlen vagy egy bevégzett élet rossz művei iránt; ha nem bocsátod magad elé súlyosan terhelt lelkét megtisztÃtlanul: add, hogy legyen az Å‘ vezeklése az, hogy lelke, mely most már mindent világosan lát és nem tükörbÅ‘l többé, térjen vissza a földre és szállja meg gyermekeit, hogy mindaz, a mi az apának bűne volt, forduljon meg és legyen a fiakban erény és dicsÅ‘ség; add, hogy a haza földe, mely koporsója volt, a mÃg élt, legyen ringató bölcsÅ‘je, midÅ‘n halva fekszik benne! Hallgasd meg uram a te szolgádnak imáját. Ãmen…» – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – A kripta vas ajtajának dördülése zárta be a cerimoniát. A publikum, mely értette, vagy nem értette a dörgedelmes szavakat, tökéletesen meg volt elégedve a látottakkal és hallottakkal. A gyászkiséret megtért a kastélyba; úri rendnek, diákoknak, cselédeknek külön termekben volt terÃtve az asztal: kiki sietett bevégzett kötelessége után a természet követelményeinek eleget tenni. A vén pap leghátul maradt, s midÅ‘n mindenki a kastély felé rohant, megfogva annak a barnaruhás leánynak a kezét, egy mellékúton másfelé került. Az Å‘ számára hiába terÃtettek a kastély dÃsztermében. TALLÉROSSY ZEBULON. A tor mindenkép hasonlÃt más egyéb lakomákhoz, azzal a különbséggel, hogy nem toasztoznak benne. A háziasszony, az özvegy, félrevonult legbensÅ‘ szobáiba; a végtiszteletre felgyűlt vendégek ismét ott a czÃmerterem hármas asztalsorát ülték végig; lehettek másfél százan. A szakács csak úgy remekelt, mint máskor, a kulcsár csak úgy felhordatta egymásután a külön alaku poharakba való borokat, s a vendég urak csak úgy hozzá láttak, mintha fÅ‘ispán-beiktatási ebéd volna. Az ebéd vége felé, mikor már a fagylalthoz kezdték váltogatni a kis sevresi porczellán csészéket: érkezik nagy robajjal még egy vendég. Egy elkésett vendég, kinek láttára minden ismerÅ‘snek ajkáról egy derült «hahhó» hangzik el; még az étekfogó inasok is rejthetlen mosolylyal fogadják. Pedig az érkezÅ‘ alak nem hogy valami jókedvű bonhomiát hozna magával, sÅ‘t inkább a lehetÅ‘ legdesoláltabb alakot mutatja be megjelenésével. – Nini! Zebulon! hangzik minden oldalról. Bizony Zebulon, de haraggal eltelve és kétségbeeséssel; kopasz homloka, melyen a bagósüveg karimája széles veres nyomot hagyott, mint valami martyr-gloriát, izzadt kuszált hajjal van tele ragadva, szakálla, bajusza deres és jégcsapos, a hogy azt a zuzmara odakinn kandirozta; arczának minden izma el van szánva mentül több ránczot csoportosÃtani az orra körül, a mivel exorbitans haragnak és méltatlankodásnak kellene kifejezve lenni; – tökéletesen ellenkezÅ‘ siker mellett. Mikor minden ember úgy szereti, úgy nem fél tÅ‘le! – Nem kaptam utolsó stáczión forspontot! E szavakkal motiválja üldözÅ‘ fátumát! Az ifjabb vendégek felugrálnak elÅ‘tte helyeikrÅ‘l, az idÅ‘sebbek és tekintélyesebbek messzirÅ‘l beneventálják; vén hajduk sietnek elvenni süvegét, téli keztyűit, még mosómedveprémes bekesét is levennék róla, de azt már nem adja, mert nincs alatta más; az, ha kigombolja, salonruha; ha begombolja, kijáró öltözet; ha lekefélik, dÃszköntös: a mire most nagy szüksége volna, mert a déczbunda, a mit az úton viselt, nagyon ereszti a szÅ‘rt; de most arra nincs idÅ‘. – Ide, ide! Az én helyemre, Zebulon! kiáltának elé több oldalról – jóllakott vendégek; hanem mindazok számára nincs Zebulonnak érzéke; Å‘ meglátta és észrevette, hogy az administrator úr egy üresen álló székre invitálja, s annálfogva Å‘ hozzá töri magát a többieken keresztül, fentartván számára azt a tiszteletet, hogy szakálla elsÅ‘ zuzmaráit az Å‘ arczára hinthesse egy baráti összecsókolásban. És akkor Zebulonnak eszébe jut a pillanat nagyszerűsége, nagyot sóhajt és az administrator kezeit megfogva kezeivel, nagy szomorú hangon Ãgy szól: – Ãgy kellett nékünk találkozni! Ki elhihette volna eztet? Három órával hamarább nagyon oda illett volna ez a bánatos kifejezés a többiek közé, hanem a ménesi és bordeauxi között épen nem talált az rokonszenves keblekre. – Csak ülj le, Zebulon. Itt van egy üres szék. Még Zebulon kivánt szolgálni egy pár zuzmarás csókkal a közelebb találtaknak; mÃg nagy nehezen lenyomták az üresnek deklarált székbe. – De kinek székét én most itt elfoglalok? – Ne aggódjál miatta, szólt az administrator; csak ülj oda. Az a pap széke. – Pap széke! kiálta Zebulon s két tenyerét az asztalnak feszÃté, hogy felpattanhasson helyébÅ‘l, mivel e műtétre elzsibbadt lábai nem szolgáltattak kellÅ‘ assistentiát. De pap székébe én nem ülöm le magamat. Én szent székbe le nem ülöm. Papnak helyit el nem foglalok. Lefogták, ott marasztották. – Csak te ülj ott, biztatá halkan az administrator. Lesz ezután még majd több üres szék is nemsokára. Valamelyik szomszédja megsúgta Zebulonnak, hogy ki az a pap? – Ahan! Mar az mas, dünnyögé erre megnyugtatva, s azzal befészkelte magát kényelmesen a designált ülÅ‘helybe, s egész ügyismerettel gyűré be a széttárt asztalkendÅ‘ egyik csücskéjét nyakravalójába. Az inasok rendelet nélkül is tudták ez esetben teendÅ‘iket, minden oldalról rohantak elé a serényen megfogyasztott tálak ételmaradékaival; egyik hozta a fogast, másik a fáczánt, harmadik a mártást, salátát, ötödik a puddingot s Zebulon hagyott magának Ãzleni mindent össze-vissza, a melyiket hamarább hozták, a borléhabot a sülthöz, a madeiramártást a palacsintához. Ki bánná? Egy gyomorba jut. És a közben nem késett a gyászos keresztyén gyülekezetnek elÅ‘adni azon hallatlan vele történt balesetet, melylyel a sors csupán választott üldözötteit képes megtisztelni. – Onnan felülrÅ‘l gyüvök három egész napok ótátul fogva. Elgyüttem egiszlen utolsó státióig szerencsisen, Szunyoglakig. Hivatom birót, parancsolom forspontot. Van, de nincs. Hát hun van? Mind elmente, ki csak lo volt, mar elÅ‘re való nap Nemesdombra temetisre. Haragutam, parancsoltam: megmondtam neki, ki vagyok? nem használta semmit. Utoljára megvesztegetem nagy suma pinzzel egy derik becsületes embert, hogy segÃtse rajtam valahogy, akarhogy, csak hogy; s az a gazember befogta sajat uri hintom elejbe nÃgy bivalyt, s úgy hozta engemet idajaig. Tallérossy úr oly tragikus arczkifejezéssel panaszlá el a roppant gyászesetet, hogy neki négy bivaly után fogott hintóval kellett Nemesdombig parádézni, hogy még az is megszánhatta hallgatói közül, a kinek azon meg nem esett a szive, hogy minÅ‘ vezekléssel eszi mustárral az olasz kráflit. – De még jó lett volna, hacsak hozta volna. Folytatá Zebulon a szomorú odysseát; de mivelhogy odakinn van most levegÅ‘ thermometrumon Zerus; s az a bivalynak nagyon meleg; van pedig nádason túl nagy mocsár, ki egy kicsit van befagyva: a mint azt meglátot nigy bivaly, aló bele! utana hinto, ot megreketünk; hintot csak két ora mulva tutunk kivontatnyi sárból jégbÅ‘l, mikor bivalyok elvigeztek balneologiai passiot. Is én az alata elkistem mindenbül. Elkistem gyasztiszteletbül, elkistem predikacziórul, bucsuztatorul, mig csak egy kis imadsagot se nem kaptam belüle. – No azzal épen jól járt urambátyám, hogy abból nem kapott. Ezt veté közbe az administrator úr. A mi nagyon megszúrta a fülét Zebulonnak. A pap széke üres; az imádság nem tetszett. Az a pap bizonyosan valami subscust ejtett! Alig is várhatá, hogy mint jó versenytárs utolérhesse az elÅ‘rehaladt étkezÅ‘ket, a mi a fekete kávénál be is következett, s akkor megtudakolhassa administrator barátjától, mi históriája van annak az üres papi széknek, a mi még több üres székeket fog maga után vonni; s annak az imádságnak, a mit jó volt meg nem hallani. Szörnyű esetnek találta azt, mikor meghallá. Hajszálait felborzolá homloka körül, mert nem akartak maguktól ég felé borzadni. – Hiszen az perduellio! Hát persze, hogy perduellio! De nem is akadt annak az elkárhozott papnak egyetlen védelmezÅ‘je is az egész társaságban, sÅ‘t mindenki segÃtett Tallérossy Zebulon kebelét akként teletöltögetni különféle szÃnű papfenyegetések mérgeivel, valamint poharait teletöltögeték különféle szÃnű italokkal; s Zebulon engedte magának Ãzleni mind a kettÅ‘t, mÃg végre maga sem tudott volna magának számot adni róla, az elsÅ‘bbek által lett-e jobban felgerjedve, vagy az utóbbiak által? MÃg a fekete kávét szürcsölé, nagyon elhallgatott. E veszedelmes hallgatás azt látszott elárulni, hogy most azon tusakodik magában, vajjon mit cselekednék Å‘ azzal a pappal, ha most rábÃznák; s minden szürcsölés után egy-egy új eszme tört magának utat bajusza alól: «Kihordatnam ütet hatarra…» «Citaltatnam consistorium elejbe…» «Megdöngetetnim hajduval…» És minden mondásnál egyúttal a competens forumra veté appelláló tekintetét; az elsÅ‘nél a bonorum directorra, a másodiknál a fÅ‘tisztelendÅ‘ úrra, a harmadiknál a várnagyra, s mindannyinak mosolygó bólintásával találkozva, tapasztalá, hogy leghelyesebb húrokat penget. – De csak még annál nagyobb baj ne érje azt az urat, szólt hozzá az administrator úr; mire Zebulon a czukor alját is felhörpintve a kávés csészébÅ‘l, bámulva tekinte a hatalmas úrra: hogy ugyan mi lehet az, a mi még neki eszébe juthat ezen felül? Rideghváry csak úgy morzsolta ki a szót a fogai közül. – Még egy kis «ad audiendum verbum» is következik. – A kell neki! a kell neki! kiáltá Zebulon, mint a kinek nyelve hegyérÅ‘l lopták le a szót: Å‘ is azt akarta épen mondani. Néplazitás! Fölségsértés! Kufstein neki! tÃz esztendÅ‘! nehiz vas! Kirje fejét királyi fiskus! Az administrator, látva, hogy az ülés szokatlanul hosszúra nyúlt, már esteledik, rövid a téli nap: annálfogva jónak látta Zebulontól megvonni a szót, s székérÅ‘l fölkelve, jelt adni az asztalbontásra. Még napvilággal útra is kell indulni mindenkinek. Halottas háznál temetés után szokatlan, hogy éjszakára vendég maradjon. Jól fegyelmezett rend utasÃtása szerint az összes dÃszes társaság nevében egy tÃz tagú küldöttség deputáltatott, hogy mindnyájuk nevében még egy végbúcsúszóban fejezze ki condolentiáját a ház asszonya elÅ‘tt; mÃg azok odafenn járnak, azalatt a járásbeli fÅ‘biró gondoskodand, hogy minden hintó megkapja a maga elÅ‘fogatát; Zebulon úr bivalyhordta bárkája szintén. Hogy maga Tallérossy Zebulon úr el nem maradhatott a gyásztisztelgÅ‘ küldöttségbÅ‘l, az magától értetik. Nehányat húzva benyálazott tenyérrel bekese oldalain: a mi annyit jelentett, hogy már most meg van kefélve, az érdemes hazafi is csatlakozott a tÃzek küldöttségéhez, s Ãgy fölmentek szép rendben az emeletbe, hol az özvegy lakott. Baradlayné készen állt elfogadásukra, nem hagyta Å‘ket várakozni. Sötétkék függönyöktÅ‘l beárnyékolt teremében ott állt iróasztalához dülve, mint egy szobor, alabástrom halavány arczán semmi vonás sem látszott élni. LegelÅ‘ször a fÅ‘tisztelendÅ‘ úr járult eléje. Nehány igen szép találó bibliai mondás balzsamát önté ki a keseredett szÃvre. Utána a nagytiszteletű úr veté mérlegbe a vigasztalásnak nem kevésbé sikeres szavait jeles költÅ‘inknek e helyzetre alkalmazható stropháiban. Azután az administrator úr lépett az úrhölgyhöz s bizalmasan megfogva annak kezét, meghatott hangon biztosÃtá, hogy ha egyszer fájdalmai oly nagyok lesznek, hogy azokat többé nem bÃrja elviselni, emlékezzék rá, hogy van a háznak egy hű barátja, ki mindezen fájdalmakban hÃven osztozik. Ezzel aztán vissza kellett volna vonulni a tÃzes küldöttségnek. Ãmde, ha a ház leszakadt volna is, meg nem akadályozandá Zebulont, hogy réshez jutván, Å‘ is elÅ‘re ne furakodjék s el ne mondja azt, a mi a szivét nyomja s a mit a többiek elmondani elfelejtettek. – Nagyságos asszonyom. Ezerszer sajnalok, hogy nem lehetem szerencsis, temetisen jelen lehetni. (Nem szerencse az, Zebulon! súgá a coadjutor úr a szónok fülébe.) Az nem hallgatott az észrevételre, bizton folytatá: – Útközben elakadtam. Sajnalok csak aztat nagyon, hogy olyan dicsÅ‘ férfiunak könyeimel nem adakozhatam. Is ha én it letem volna nagysagozs asszony, mikor infamis czudar pap – azt a harmadik irtem, – tartotta azt a blasphemicus imadsagot: nem tudok, hogy torkaba bele nem fojtotam volna anak. A coadjutor egyet rántott Zebulon bekese szárnyán, mire Zebulon gondolva, hogy már megint a grammatika ellen vétett, helyreigazÃtá magát: – Neki. A nemes harag sokkal jobban eltöltötte szivét, mintsem azt vissza birta volna tartóztatni. – De ne filjen nagysagozs aszony: meglesz neki büntetise annak; papnak, gonosznak. Fogunk ütet elcsapni parochiabul, mehet peregrinusnak; – nem elig, – vitetünk ad audiendum verbum, – lesz neki tömlöcz ilete hoszuig, – ot majd megtanul imadkozni, ha mig edig meg nem tanulta. Maj administrator urral adunk mink neki keten! Tesik megvigasztalni magat. A szép halvány úrhölgy e szavak alatt fölemelé nagy beszédes szemeit, s nem Zebulonra, hanem Rideghváryra tekinte velük és nézett rá oly hosszasan, merÅ‘en, hogy az nem birta kiállani tekintetét. Szerencsére a coadjutor úr akkorát rántott Zebulon bekesén, hogy annak a vitézkötése elszorÃtá a nyeldeklÅ‘jét s torkán akadt a további beszéd; arra az úrhölgy meghajtá magát s belsÅ‘ szobája felé távozott, s Ãgy vége lett a további beszédnek. Zebulon diadalmas arczczal tekinte szét küldött-társain; érzé, hogy a búcsúzás oroszlánrésze neki jutott. – Hatalmasan megvigasztaltad a nagyságos asszonyt, Zebulon! szólt a coadjutor, a derék úr vállait megveregetve. – Remek szavakat méltóztatott fÅ‘tisztelendÅ‘séged ismét elÅ‘adni, szólt Rideghváry a fÅ‘ lelkipásztorhoz. – De méltóságod vigasz-szava mindazoknál több malaszttal bÃrt, adá vissza a bókot a fÅ‘tisztelendÅ‘ úr. – No már csak olyan szipen versekbe beszilni senki se nem tud, mint nagytiszteletű úr; monda a maga részérÅ‘l Tallérossy Zebulon, az espereshez. Mikor aztán az ajtón kÃvül érve, a hosszú lépcsÅ‘n aláballagtak, azt mondá a coadjutor úr az administratornak: – Ejnye de nagy barom ez a Zebulon Az administrator úr pedig azt mondá a coadjutornak: – Soha életemben unalmasabb szószaporÃtót nem láttam ennél a vén papnál. A fÅ‘tisztelendÅ‘ úr Ãgy susogott az espereshez: – Å méltósága azt hiszi már, hogy itt már neki csak osztozni kell a gazdag özvegygyel. Zebulon pedig azt rebegé a hozzá legközelebb állónak: – De csak ez az esperes ne versifikálna olyankor, mikor az nem illik a szomorú alkalomhoz. Fél óra mulva egyik hintó a másik után verte fel a port a nemesdombi kastélytól minden irányban tovavezetÅ‘ országutakon, mÃg mindannyit elfedte a tájra leszálló lomha szürke téli köd. KÉT JÓ BARÃT. Egy egész roppant nagy terem csupa tiszta malachitból! A falak, mint a kÅ‘vé vált zöld bársony. A karcsu zöld pillérek egyetlen darab drágakÅ‘bÅ‘l kifaragva, mintha lehántott zöld pálmafák tartanák a boltozatot. Az oszlopok körül a mélyedésekben keleti növények csoportozatai, mik közül egy virÃtó agave emeli magasra száz év várta virágbokrétáját, mÃg túloldalról fejedelmi hontársa, a sagopálma nyújtja felé ujjas leveleit, minek egy-egy szárnya a fél termet átéri. A terem boltozatáról, mint a csepkÅ‘barlang padmalyáról csüngnek alá szeszélyesen csoportosÃtott üvegprizmák, s a közéjük rejtett lámpák azokon át vetnek alá ezer szÃnű világot, mint egy összetört szivárvány. A középen áll egy óriási aquarium, két öl átmérÅ‘jü, egyetlen darabban öntött üvegmedencze, melynek zöld tengervizében uszkálnak a tengerfenék csodás és ijesztÅ‘, szeszélyes és furcsa alakjai. Kalapácsfejű, fürész orrú, legyezÅ‘ fülü, kulacstermetű, kigyóderekú halak; mÃg az üvegfalak oldalaihoz ragadva, s nemes korallok ágain terjengve egész élÅ‘ pompájukban a délszaki tengerek kagylói, csigái láthatók, miket csak holt héjaik után ismernek a muzeumok. A medencze közepébÅ‘l alabastrom Triton emelkedik ki, melynek szájához emelt csigatülkébÅ‘l karvastagon lövell fel a világos zöld szökÅ‘kút-sugár. A legdrágább illatszer az, valódi kölni vÃz, mely, a mint a medencze gömbölyű üvegfedelére visszahull s onnan alácsorog, úgy tetszik, mintha a tenger csodái mind ez illatnedv árjában fürödnének. És ezt az egész medenczét egy alulról jövÅ‘ átható fényáramlat világÃtja keresztül, valami álomlátta tündéries szÃnt adva az egész teremnek, melyben hókeblű, tajtékvállú tündérek járkálnak, mint a mesevilág tengeristennÅ‘inek tüneményes palotáiban, az átlátszó vÃz fenekén. Mert tündérei is vannak e teremnek, kik egymást keresik, kik egymásra hajolnak, suttognak, néma pillantásokat váltanak, mint tündérek szoktak, a kiket csak az hall meg, a kinek lelke nyitva nem mondott, de mégis hozzá intézett szavak iránt. E bűvös terem egyik boltÃvébÅ‘l ismét egy másik terembe látni, s az után végig öt, hat, tÃz, ki tudná megszámlálni hány termen keresztül, és azok mind vakÃtó fényben ragyognak; a hány, annyi szÃnű márvány, aranynyal, ezüsttel, selyemmel, bársonynyal ékÃtve és végtül végig hullámzva deli hölgyektÅ‘l, kiken ragyog drágakÅ‘ és drága testi szépség. Ha végig nézte Å‘ket a halandó s elbámult a kövek királyán, a gyémánton, melyet a trónok legszebbike, a hullámzó hölgykebel ringat: tán azon gondolatra is jöhet, hogy itt a trón még drágább, mint a király! – De csitt! valahogy ki ne mondja ezt, ha gondolta! Ez a tündérpalota, tengeralatti grottájával, föld feletti tündéreivel, a braziliai Å‘serdÅ‘k illatával, a délszaki esték melegével: a szentpétervári «márványpalota» és odakinn huszonkét fok a hideg. A deli hölgyek csoportjai közt ott ragyognak az erÅ‘sebb nem képviselÅ‘i is. Itt csak aranyos egyenruhákat látni, s a diplomaták himzett öltönyeit; rendjeleket a világ minden országából, s független bojárok pompás nemzeti öltözeteit. S ha itt-ott elvegyül közöttük egy-egy sötéten hagyott alak is, egyszerű fekete frakkban, fehér mellénynyel és nyakkendÅ‘vel: arról mindenki tudja, hogy az valami követségi titkár. Hanem azért megesik, hogy egy ilyen egyszerű fekete frakk viselÅ‘jének a hölgyek jobban szemébe néznek, mintha egész melle ki volna rakva érdemkeresztekkel. Van ott egy olyan. Szép, méltóságteljes arcz, az ifjúkor teljében, az érzületnek még szűzies virághamvával minden vonásain. Szemeivel, mik nagyok és kékek, sötét, hosszú pilláktól árnyazva, egy hajadon is hódÃtani indulhatna, mÃg nemes arczéle, gyönyörű metszésű ajkai a korát megelÅ‘zött férfit hirdetik benne. Termete karcsú, de ruganyos és izomtelt. A szép ifjú, daczára az egyszerű fekete frakknak, nem marad felfedezetlenül. Egy fényes katonai egyenruhás úr, melle gyémántos rendjelekkel rakva, selyem derékszalag a vállától csipÅ‘jéig kötve, megszólÃtja Å‘t, kezet szorÃt vele és aztán karja alá ölti kezét. Az elÅ‘kelÅ‘ úr ismerte jól az idegen ifju édes atyját, kivel Bécsben sokszor volt együtt az udvarnál. Igen derék és nagyrabecsült férfinak tartja az apát. Fiának még fényesebb pályát jósol. És végre tudatja vele, hogy legyen készen rá, miszerint a nagyherczegnÅ‘nek bemutattassék. Azután vitte magával. Valóban szédÃtÅ‘ helyzet. Egy ifjunak, a ki még senki és semmi, még csak egyenruhája sincs, ezernyi fényes és hatalmas urai elÅ‘tt egy idegen országnak, megállani azon óriási birodalom egyik legszebb és legmagasabb hölgyével szemben, s felelni annak kérdéseire, miket elÅ‘re nem sejthet és talán lekötelezÅ‘ fejedelmi szavakat viszonozni, eltalált hódolattal. A fiatal ember kiállta a próbát. És azután még több próbát is kiállt. Tánczvigalom kezdÅ‘dött. ElÅ‘kelÅ‘ hölgyek, bájos tündérek lejtettek karján; mind egy-egy modellje a sokszerű szépségnek. A szép Alexandra herczegnÅ‘, egyetlen leánya egy moszkvai gazdag fÅ‘nemesnek, egy tökéletes szépség, hajfürtökkel, minÅ‘ket fodorÃtott napsugarakhoz hasonlÃtanak, epedÅ‘ kék szemekkel, rózsás arczczal, már kétszer lejtette vele körül a nagy termet, s midÅ‘n harmadszor is helyéhez ért, jelt adott titkos kézszorÃtással, hogy: még egyszer; s háromszor lejtették körül a nagy termet, a mi nagy feladat, nem igen szokták megtenni, csak bravourból, – vagy szerelembÅ‘l. Az ifjú üdvözölte tánczosnéját és odább ment. Nem volt sem fáradt, sem kábult. Igézet járt vele. S ez az igézet abban az Å‘ szenvedélytelen tekintetében rejlett. Nem látszott rajta, hogy valami meghatná. Nem fogta el a fejedelmi pompa, nem kapta el a kitüntetés, nem szédÃték el a szép szemek, nem ittasÃták meg édes szavak, titkos kézszorÃtások. Minden vonása azt mondta, hogy az, a mi itt körülötte történik, Å‘t nem érdekli. S ez oly mondhatlan varázst ad a férfiarcznak. Mikor tizenkét óra után a termek valamennyi zenekara a hymnust kezdte rá, jeléül annak, hogy a nagyherczegnÅ‘ termeibe vonul vissza, a fekete frakkos ifjú ember a malachit-terembe sietett. Egy vörös egyenruhás palotaszolga nagy ezüst tálczán frissÃtÅ‘ket kinált, az ifjú felvett egy poharat valami fehér itallal. Hanem abban a perczben valaki lenyomta hátulról a kezét s azt mondta neki: – Ejh, ne idd azt! Az ifjú visszafordult s elÅ‘ször jött önkénytelen mosoly az arczára. – Ah, te vagy az, Leonin? Leonin fiatal testÅ‘rtiszt volt, feszes egyenruhában; egészséges telt arczu ifjú alak, pompás fölkunkorÃtott szÅ‘ke bajuszszal és arczszakállal és sűrű szemöldökkel, a mikhez jól illettek határozott tekintetű élénk szürke szemei. – Már azt hittem, ott veszesz a tánczteremben! szólt barátságos szemrehányással. – Menyasszonyoddal tánczoltam. Nem láttad. Gyönyörű hölgy. – Gyönyörű, gyönyörű. Hanem mit ér nekem az egész komédia, addig el nem vehetem, mÃg nagykorú nem leszek, mÃg vállrózsát nem kapok, s addig épen két esztendÅ‘ van, s addig az ember nem él meg csupa leánynézésbÅ‘l. Gyere már innen. Az idegen ifju vonakodott. – Nem tudom, illik-e ily korán? – Hiszen hallod már, hogy a hymnust trombitálják! Aztán mi a hátulsó kapun szökünk ki, ott vár a szánkóm, meg a bundáim. Csak nem fogadkoztál valami viaszbábbal odabenn? – De, nekem úgy tetszik, F... herczegnÅ‘nek, a kinek az udvarmester szintén bemutatott, aligha nem tartozom egy quadrilleal. – Ugyan ne kezdj vele semmit! Az bolonddá tesz téged is, mint mást. Nem ér semmit ez az egész komédia. Itt bemutatják a szép vállaikat, s aztán azt akarják, hogy ha az ember egy szép leányra ránéz, azt mindjárt vegye el; ha pedig asszonyra nézett, annak legyen bolondja. Ez a sok alabastrom nyak és kebel, ez a sok hozzád simuló sylphid, ezek a szemedbe mosolygó szemek mind megannyi ördögi kérdések, angyaloktól, felelet nélkül. Gyerünk oda, a hol feleletet is adnak. – Hová akarsz vinni? – Hová? A pokolba! Félsz odajönni velem? – Nem én. – Hát ha a menyországba? Félsz velem jönni. – Azt sem bánom. – Hát ha elviszlek innen a kammenoi osztrov szigetre, egy piszkos, bűzös pálinka-csapszékbe, a hol most a matrózok tartanak bált? oda eljösz-e velem? – Az is mindegy. – No hát akkor szeretlek! Leonin megölelte az idegen ifjút s megcsókolta az arczát, aztán vonta magával kifelé az ismerÅ‘s mellékajtókon és lépcsÅ‘kön, ki a márványpalotából; onnan a könnyű báli öltözetben szökve futottak a Néva partján várakozó szánkójukig, ott beburkolóztak bundájukba, s percz mulva csörtetve vágtatott velök a két jó volhyniai mén végig a Néva jegén. Ez a két fiatal ember Ramiroff Leonin, fiatal orosz nemes, és az a másik – Baradlay legidÅ‘sb fia: Ödön. A mint a szán a hold világÃtotta palotasorok elÅ‘tt végig siklott, Ödön azt mondá barátjának: – Te! Nekem úgy tetszik, hogy nem erre felé van kammenoi osztrov. – Hiszen nem is oda megyünk, felelt neki Leonin. – Hát mért mondtad azt? – Azért, hogy ha valaki a malachit-teremben nagyon hegyezi a füleit arra, hogy mit beszélünk? halljon valami mást. – E szerint hová megyünk most? – Látod, hogy a Petrovszkoi prospekten vagyunk. Egyenesen a Petrovszkoi szigetbe. – Te, hiszen nincs ott más kapni való, mint kendergyárak és czukorfÅ‘zÅ‘k. – Igazad van. Majd valamelyik czukorfÅ‘zÅ‘t látogatjuk meg. – Hát nem bánom, szólt Ödön s bundájába takarózva, hanyatt veté magát az ülésben. Talán el is aludt. Fél óra telt bele, mÃg a szán ismét átszelve a Néva jegét, egy hosszú park végét elzáró veres épület elÅ‘tt megállt. Leonin felrázta bajtársát fektébÅ‘l. – Helyben vagyunk. A hosszú épületnek minden ablaka ki volt világÃtva, s a folyosóra belépÅ‘t azon kellemetlen szag fogadta, mely a czukorgyárak sajátja ugyan, de mindenhez hasonlÃt, csak a czukorillathoz nem. A kapu alatt volt egy kis mellékajtó, azon belépett a két ifjú. Egy simára borotvált arczú, jól táplált gentleman lépett eléjük, azt kérdezve tÅ‘lük francziául: mit akarnak? – A czukorgyárt megnézni. Felelé Leonin. – Csak a gyárt, vagy a raffineriát is? kérdé a franczia. – Csak a raffineriát, súgá neki Leonin, s egy bankjegyet nyomott kezébe, mit a franczia szétterjesztve, figyelmesen megvizsgált; száz rubeles volt; azt mondta rá: «bien» s zsebébe tette. – Ez a másik úr is odajön? Kérdé Ödönre mutatva. – Hát természetesen, felelt Leonin. Adj neki száz rubelt Ödön. Ez a belépti dÃj. Nem bánod meg. Ödön nem szólt ellen. Oda adta a száz rubelt. A monsieur aztán elkezdte Å‘ket vezetni végig a folyosókon, egy-egy nyitott ajtóból izzó fény, fojtó bűz, siketÃtÅ‘ gépzuhogás, gÅ‘zsüvöltés hangzott elÅ‘. Oda Å‘k nem mentek be, hanem végül a mint egy alacsony vasajtóhoz értek, ott annak egy rugóját megnyomva, felnyitá azt elÅ‘ttük a vezetÅ‘ s azután bebocsátá Å‘ket egy félig világÃtott folyosóra, rájuk bÃzva, hogy már most csak menjenek hát elÅ‘re, Å‘k tudják már hová. Leonin Ödön karja alá ölté kezét és vezette tovább, mint a ki itt már járatos; egy csigalépcsÅ‘ következett, azon leszálltak, és a mint mélyebbre haladtak, Ödönnek úgy tetszék, mintha a gépzuhogást, gÅ‘zfütyülést valami más hang váltaná; hasonló a dobveréshez és fuvóhangszerek elfojtott zenéjéhez. A csigalépcsÅ‘ alján egy vén asszony ült egy asztalnál, divatos öltözetben. Leonin annak egy imperiált adott. – Nyitva-e a páholyom? kérdé a hajlott korú asszonyságtól. Az bókot csinált és mosolygott. Azzal Leonin egy sor szÅ‘nyegajtó közül kiválasztva a magáét, azt Ödön elÅ‘tt felnyitá; azon belÅ‘l még egy ajtót nyitott fel, s ott Ödön egy páholyban találta magát, melynek eleje rézsodronyzattal volt elrácsozva. Most már világosan hallá a zenét. – Hisz ez szinház, vagy circus! szólt Leoninhoz. S a mint a rácsozaton kitekinte, azt mondá: vagy gÅ‘zfürdÅ‘. Leonin nevetett. – Ahogy akarod. S azzal levetve magát egy kerevetre, kezébe vette a páholy támlájára tett nyomtatott lapot. Formaszerű programm volt. Együtt olvasták Ödönnel. – «1. szám. Don Jouan au serail.» – Ez igen jó tréfa. Kár, hogy már elszalasztottuk. – «Tableaux vivants.» Ez unalmas história. – «Les bayaderes du khan Almollah.» Ez nagyon tréfás dolog; már egyszer láttam. – «La lutte des amazones», «Le rève d’Ariane». Ez valami gyönyörű. Nem tudom, olyan kedvénél lesz-e Persida, mint szokott. A páholyajtón egy bizalmas alak tekinte be: pinczér volt. – TerÃts nekünk itten asztalt, fiu; parancsolá Leonin. – Hányra? – Háromra. – Ki a harmadik? kérdé Ödön. – Majd meglátod. A garçon megterÃtett, felhordott sültet, süteményt, jégmedenczében pezsgÅ‘s palaczkokat s magukra hagyta az urakat. Utána bezárta a páholy ajtaját Leonin. – Te! Ez furcsa egy czukor-raffineria itten. Monda Ödön, egy tekintetet vetve a sodronyreczén keresztül. Leonin nevetett. – Tehát te azt hitted, hogy mi csak szent énekeket tudunk énekelni? – De itt a kormány tulajdon épületében ilyen intézmény! Leonin mosolyogva inte neki, hogy ne beszéljenek arról. – Nem féltek, hogy felfedeznek benneteket? – Mindnyájunkat Szibériába küldenének. – A zenészek nem árulnak-e el? – Azok vakok. Egy egész zenekar vak muzsikusokból. De ne ügyelj oda. Öreg urak mulatsága ez. Ránk egyéb vár. Leonin kettÅ‘t koczczantott a szomszéd páholy közfalára, mire túlról viszonozva lÅ‘n a jel, és arra néhány pillanat mulva az oldalfal közepén két felé nyÃlt s belépett rajta egy hölgy. Az ezeregy éji mesék egyik bűbájos alakja; hosszú, bokáig érÅ‘ persa kaftánkában, mely szorosan simult telt idomaihoz, karcsú derekát aranynyal áttört öv szorÃtá, keblét föl nyakáig gyöngyfüzérek fedték, a kaftán hosszan lelóggó ujjai elÅ‘l felhasÃtva s csak a váll hegyén tartva össze, végig láttatni engedték a legremekebb karokat, minÅ‘krÅ‘l szobrász álmodott valaha. Arcza a caucasi nemes jelleg, a legtökéletesb tojásdad; finom metszésű orr, élveteg ajkak, hosszú holdgömbölyű szemöldök és legfeketébb égetÅ‘ szemek; fejét nem ékÃti semmi, csupán két sarkig érÅ‘ hajfonadék királyi dÃsze. A hölgy bámulva áll meg a falnyÃlás között. – Te nem vagy egyedül? – Csak jer be, Jéza, szólt Leonin, ez a gyerek itt az én lelkemnek a fele: – te meg a másik fele. Azzal hirtelen két karjával egy öleléssel egymáshoz szorÃtá mind a kettÅ‘t: Ödönt és a cserkesz leányt, s azután kaczagva ülteté le mind a kettÅ‘t egymás mellé egy másik kerevetre. Å maga szemközt telepedett le. – Hát nézz ide, Ödön! ugy-e ez valami más, mint azok a hideg szépségek odafenn? Hát nem jobb-e itt a pokolban? Jéza bámuló tartózkodással nézett Ödönre, ki egykedvűen tekinte végig bájain. – Hát láttál-e valahol ilyen szemeket? Ilyen szájat, melynek millió változata van; ha duzzog, ha mosolyg, ha csábÃt, ha kaczag, ha kér, ha gúnyol és egyik bűvösebb, mint a másik. – El akarsz adni? kérdé a cserkeszleány. – Egy új világot teremtsen, a ki tÅ‘lem megvesz! Hanem ha belészeretsz abba, a ki nekem kebelbarátom, testvérem: annak odaadlak ingyen. Jéza meghúzta magát a kerevet szegletén, a hol Ödön ült, s lesüté szemeit s két kezét leereszté ölébe. – Már az igaz, hogy átkozott állatszelidÃtÅ‘ lett volna belÅ‘led, Ödön, szólt Leonin, a cserkesz leány egyik piros topánkás piczi lábát két tenyerébe fogva. Ez a leány máskor vad, szilaj, fecsegÅ‘, szeszélyes; s a mint te rá nézesz azokkal a megverÅ‘ «malocchiok»-kal, megjuhászkodva ül elÅ‘tted, mint a novicek a Szmolna kolostorban, Isten bűnül ne vegye nekik. El vagy te veszve, Jéza! Látod: azok a szép fenevadak, a kiket úgy hÃnak, hogy asszony, mind úgy elnémulnak, mikor ez az oroszlánszelidÃtÅ‘ rájuk néz. A cserkesz leány felvetette fejét s csak azért is szeme közé nézett Ödönnek. És amint szeme közé nézett, elpirult. Talán elÅ‘ször azóta, hogy a jekaterinogradi rabvásárló övszalagját ketté vágta? – Lássunk a pohárhoz, gyermekek! szólt Leonin, s a nagy osztó késsel leütötte a nyakát egy pezsgÅ‘s palaczknak; tele töltött három pohárkát, kettÅ‘t Ödönnek és Jézának nyujtott; azok félig ürÃték karcsú poharaikat: akkor megcserélte a két kelyhet s ismét habzásig tölté azokat Leonin. – Fenékig! – Ãgy ni! Már most megittátok egymás szerelmét. A bor csakugyan megoldá a varázslatot s Jézának azután jó kedve lett. Kinn a teremben hangzott mindenféle zene, Å‘ pedig dalolt hozzá. ÖdöntÅ‘l nagy bók volt Jézára nézve, hogy háttal ült a páholy rácsozatának s egyszer sem fordult meg, hogy a kinn látható «pièce»-ket nézze, mÃg Leonin minden új számnál kitekintett a rácsozaton s megtette rájuk a maga csintalan észrevételeit. Jéza sok bort ivott, nehéz lett a feje. Végig nyúlt a kereveten s fejét Ödön ölébe fekteté, mÃg egymásra tett lábait Leonin térdeire nyugtatá. Ödön azután megsimogatá az ölébe tett selyem fürtös fejet; a hogy szokás megsÃmogatni egy szép kutyának a fejét. – Hát neked ma nincs számod? Kérdé Jézától Leonin. – Nincs. Ma egészen szabad vagyok. – Látod, pedig az én édesem kedveért adhatnál elÅ‘ valamit. Erre Jéza felpattant fektébÅ‘l. – Ha Å‘ akarja? szólt kérdÅ‘, kináló tekintetet lopva Ödönre. – Mit? kérdé Ödön. – Ahán! Hiszen nem tudod. Jéza lovarművésznÅ‘. Elragadó művésznÅ‘ a lovon. Máskor az Å‘ elÅ‘adása marad legutoljára. Válaszsz valamit debut-szerepei közül. – De hisz én nem ismerem madame repertoirját. – Barbar! Jéza repertoirját nem ismerni! Pedig már félév óta lakol czivilizált országban. Tehát elszámlálom remek szerepeit. «La reine Amalasunthe.» – «La diablesse.» – «Etoile, qui fil.» – «La bayadere.» – «La nymphe triomphant.» – «Diane, qui chasse Actæon.» – «Mazeppa.» Az utolsónál közbe kiáltott a cserkesz hölgy: – Az nincs közötte! Ah az nincs közötte. Leonin kaczagott. – Ödön! ne hagyd magad kijátszani. Válaszd azt… Jéza felszökött helyérÅ‘l s kezével betapasztá Leonin száját s nem engedte neki kimondani. Leonin küzdött vele, hogy a száját kiszabadÃtsa e vesztegzárlat alól. – Ödön végét veté a tusának s kimondá a választást. – Mazeppa. Jéza erre durczásan fordult el mind a kettÅ‘jüktÅ‘l s félvállal a páholy falához támaszkodott. Leonin diadalmaskodott. – Nekem soha sem akartad megfogadni. Mondtam, hogy lesz egy nap, a mikor kényszerÃteni foglak rá. A hölgy egy izzó tekintetet vete Ödönre s azzal hevülten rebegé: – Jó. Meglesz. S mint a tünemény elsuhant a páholyfal nyilásai között. A nyilás ismét összezáródott utána. Benn a zene elhallgatott, valami jelenetnek vége volt. Ödön csak most kezdé a rostélyon át figyelmesen vizsgálni a szÃntert. Egy harmincz ölnyi átmérÅ‘jű boltozatos üreg volt az, melyet egy végig rostélylyal fedett páholysor fogott félkörben körül. Közönség nem volt látható, csupán a rostélyok közül átszürÅ‘dött szivarfüst tanusÃtá, hogy ott emberek laknak. A félkör szelvényét mythologiai képekkel diszÃtett függönyök képezték, oldalajtókkal. Ezt a tágas amphitheatrumot itt e czukorfÅ‘zde alatt a kormány tulajdonképen reservoirnak épÃttette a melasse számára; hanem valami élelmes franczia Elysiumot csinált belÅ‘le, s ott hatósági engedély nélkül elÅ‘adásokat rendez a szabad művészetekbÅ‘l, mikben a fÅ‘városi arany fiatalság, ide értve a még aranyabb öreg urakat is, száz rubel belépti dÃj mellett szokta magát mulatni. Alkalmasint van errÅ‘l elég tudomása a rendÅ‘rségnek is; azonban meglehet, hogy az impressario ismeri azokat a kenÅ‘csöket, a mik Argus szemeit lecsukják; vagy pedig attól lehet tartani, hogy a mely órában a rendÅ‘rség elhatározza a szigorú kutatást, abban az órában egy negyeddel hamarább a kérdéses czukorgyár egész a «raffineriáig» leég. Aztán meg nem is csinálnak ott sem hamis pénzt, sem politikai komplottot, a mit érdemes volna üldözni a rendÅ‘rségnek; hát csak hagyják. Tout comme chez nous. Nehány percz mulva, hogy Jéza elhagyta az úrfiak páholyát, egészen üres volt a szÃntér; csupán két törökruhás szerecsen nÅ‘cseléd foglalkozott a porond elegyengetésével; annak elÅ‘jeléül, hogy most lóháton fognak valamit produkálni. Leonin páholy-ajtaján kopogtatott valaki, Leonin felnyitotta azt. A garçon volt ott, levelet hozott egy ezüst tálczán. – Mit hoztál? – Egy levelet a másik seigneurnek. – Hogy jön az ide? – Egy futár hozta per expresse, kinek utasÃtása van azt az urat ott a hol, és rögtön fölkeresni. – Adj a futárnak félimperiált, aztán takarodjék. Leonin elvette a levelet, s megforgatta. NÅ‘irás és fekete pecsét. – Nesze: billet doux. Szólt odanyújtva a levelet Ödönnek. N... herczegasszony jelenti, hogy a miért a quadrillera meg nem jelentél, arsenicumot vesz. Azután a rács felé fordult, s lorgnonját vevé, nehogy egy pillanatot elmulaszszon Jéza Mazeppa jelenetébÅ‘l. Csak úgy beszélt hátra Ödönnek. – Látod: daczára a titkolózásomnak, mégis utánunk akadtak. Az asszonyok rendÅ‘rsége ezerszemű. – Gond van nálunk mindenkire. A nyitány megkezdÅ‘dött. A vak zenészek egy csengetyűjelzésre elkezdték a Mazeppa-galoppot: a függönyök mögött hangzott a kutyák ugatása, mik farkasok gyanánt fogják üldözni a lovához kötözött Mazeppát, s az ingerlÅ‘ ostorcsattanások, mik a paripát még szilajabbá tegyék; Leonin egészen odafigyelt. Most hangzott a lódobogás, vad robaj, állatüvöltés, s egy hurrah-ordÃtás a sodronyrácsozatok mögül. – Ah! pokoli szép! kiálta Leonin; nézd! nézd Ödön! látod-e? S a mint egy perczre hátra kapta fejét barátja felé, mit látott? Ödön jobbjával eltakarta szemeit és sÃrt: baljában volt a felbontott levél. – Hát te mit csinálsz? kérdé Leonin ijedten. Ödön szótlanul nyujtá neki a levelet. Leonin olvasá a francziául Ãrt sorokat: «Atyád meghalt. JÅ‘jj azonnal. SzeretÅ‘ anyád, Mária.» Leoninnál az elsÅ‘ érzés boszúság volt. – Mindjárt agyonütöm azt az ostoba futárt, a ki ezt a levelet utánad hozta! Már nem tudta reggelig halasztani? Ödön azonban szótlanul felállt s elhagyta a páholyt. Leonin utána ment. – Szegény fiu! szólt, barátja kezét megragadva. Milyen malapropos jött ez a levél? – Bocsáss, szólt Ödön. Megyek haza. – Hiszen én is veled megyek. Nézheti felÅ‘lem most már Mazeppát, a kinek tetszik. Megfogadtuk, hogy együtt megyünk a pokolba, mennyországba, – és haza. Veled megyek. – De én haza megyek, Magyarországba. Leonin visszadöbbent. – Ah! Magyarországba! – Az anyám kivánja, szólt Ödön keserűség parancsolta rövidséggel. – És mikor? – Rögtön. Leonin bámulva rázta a fejét. – Bohóság! Hiszen megfagysz; huszonkét fok hideg a városban, a pusztán legalább huszonöt. Szmolenszk és Moszkva közt járhatlanok az utak; akkora havak estek. Nem utazik Oroszországban télen senki, csak a posta, meg a kereskedÅ‘. – Mindegy. Én utazom. – Hiszen utazol, a mikor lehet. Anyád sem értette azt úgy, hogy menj neki a lehetetlennek. Otthon nem tudják azt, mi az utazás orosz vÃzkereszt idején Szentpétervártól a Kárpátokig. Utazol, ha út lesz. – Nem, Leonin, szólt Ödön fásultan; minden óra, a mit nem az uton töltenék e levél után, szemrehányás volna nekem. Nem értesz te engem. – Jó, menjünk lakásodra. A két ifju azon tekervényes uton, melyen jött, ismét visszatért szánkájához. A kocsis nem volt még annyira pálinkarészeg, hogy haza ne talált volna velök. A mint Ödön szállására értek, Ödön azonnal rendeletet adott álmából felocsudott inasának, hogy málházza össze bÅ‘röndjét, s fizesse ki tartozásait. Úgy sietett, hogy inasa helyett maga rakott tüzet a kandallóba. Leonin egy karszékbe vetette magát s ott nézte, Ödön mit csinál? – Tehát csakugyan komolyan elkészülsz? – Bizonynyal. – Hibázol, életpályádra döntÅ‘ befolyással lesz ez elhamarkodás. Itt olyan jól indultál már. Mindenki megismert. Sokat várnak tÅ‘led. – Az mind kárba vesz. – Pedig bizonyosan tudom, hogy jövÅ‘ pénteken a czárnak is be akarnak mutatni. A czár maga kivánta legkegyelmesebben. – De anyám mást parancsolt. Ödönnek e nehány szava oly elhatározó hangon volt mondva, hogy Leoninnak át kelle látni a rábeszélés sikertelenségét. Észrevette, hogy ellenkezése által csak maga ellen ingerli barátját, s még gyanússá teszi magát elÅ‘tte. – Jó, hát ha menni akarsz, eredj. Én is segÃtek málházni. Mit csomagoljak? – Inkább más szivességet tégy velem, ha segÃteni akarsz. Eredj el a rendÅ‘rségre és láttamoztasd útlevelemet. A te szavadra talán megteszik e szokatlan órában is. – Oh a rendÅ‘rségnél mindig ébren vannak. Sietek. Mihelyt végeztem, visszajövök. Nem telt másfél óra bele, hogy Leonin visszakerült. – Itt az útleveled. Ödön némán megszorÃtá kezét. – Tehát csakugyan komolyan utazni akarsz? – Azt már tudod. – Nem maradsz itt tovább, sem az én barátságomért, sem a czár kegyéért? – Nagyrabecsülöm mind a kettÅ‘t, de anyám kivánsága elébb való. – Jó, ez hát kárba veszett. De még egy titkot fedezek fel neked. Menyasszonyom, Alexandra, halálig szerelmes beléd. Egyetlen leánya náladnál tÃzszerte gazdagabb főúrnak. Szép is, jó is. De Å‘ nem szeret engem, mert téged szeret. Szemembe mondta. Ha más volna, a kiért ezt mondta, megölném. De téged szeretlek, jobban mint testvéremet, jobban mint menyasszonyomat. Vedd nőül a menyasszonyomat és maradj nálunk… Ödön szomorúan tagadásra ingatta fejét. – Megyek haza anyámhoz. A fiatal orosz nemes homlokára csapott tenyerével és kaczagott. Talán nem is kaczagás volt ez? Azután nyers modorral oda lépett Ödönhez s megragadta annak két karját. – Tehát csakugyan elhatároztad magadat, hogy útra kelsz Magyarország felé? – El. – Akkor Isten engem úgy segéljen, együtt utazom veled. Egyedül nem bocsátalak. Ödön átölelte barátját és az is Å‘t, és hosszasan tarták egymást sziveikhez szorÃtva. Valóban szerették egymást nagyon. Leonin sietett az uti készületeket megtenni. Futárokat küldött elÅ‘re, kik friss lovakat és kocsist rendeljenek mindenütt számukra; megrakatta utazó szánkóját, mit vadászatokon szokott használni, élelmi szerekkel, füstölt hús, hal, rostopsin, kétszersült és kaviár-döböz, theakatlan és tűzgerjesztÅ‘ ládikóba lett csomagolva; beszerzett két jó fehér medvebÅ‘r-bundát, lábzsákot és nyusztsüveget, magának és barátjának; két jó puskát és két pár drótpisztolyt, meg egy-egy görög handzsárt mindegyikük számára; az úton minderre szükségük lehet. Egy-egy pár korcsolyát is tett utitáskájukba; ha valahol folyóra akadnak, hogy a zsibbadást kiverjék lábaikból, versenyt fognak korcsolyázni a szánnal. A szán elejét megrakta szivarral, a mennyi húsz napi útra elég; s mikor még sötéttel megérkezett a csörgÅ‘s szánon Ödön lakása elé, Å‘ maga már útra készen állt, s azután diribrÅ‘l darabra újra öltözteté Ödönt; Å‘ tudta jól, egy oroszországi útra hogyan kell készülni télen? Biz Isten! úgy gondoskodott róla, hogy édes anyja se tehette volna jobban. A «vasok», az orosz szán, készen állt már, jó vasalt talpakon álló bivalybÅ‘rveretes menedék, elÅ‘l bagaria ernyÅ‘vel, hátúl csizmatalp-szellentyűkkel ellátva; a három ló befogva, egy középen a kétrudas villába, melynek felsÅ‘ Ãvére csengetyűk vannak akasztva, a más kettÅ‘ lógóra; az «imsik» kurta nyelű hosszú ostorával a lovak elÅ‘tt állt, midÅ‘n a két ifjú útra készen lejött Ödön szállásáról. Leonin még egyszer megállÃtá Ödönt, mielÅ‘tt a vasok ernyÅ‘jébe bekuporodnának. – Tehát csakugyan útra kelsz? – Úgy van. – Akkor fogadd el tÅ‘lem ezt az amuletet. Én is anyámtól kaptam ezt, mikor meghalt. Azt mondta, minden veszélytÅ‘l megÅ‘riz. Egy kis gömbölyű camea volt az, gyöngyházból faragva, s aranyba foglalva; Szent-György lovagot ábrázolta a sárkánynyal. Ödön visszautasÃtá az ereklyét. – Köszönöm bajtárs, én nem hiszek az ereklyékben. A mikben én bÃzom: azok az én csillagaim. S az én csillagaim szeretÅ‘ nÅ‘i szemek. Leonin megragadta barátja kezét. – Vallj meg hát egyet. Két szemet látsz-e csillagaid között, vagy négyet? Ödön pillanatig gondolkozott a válaszadáson, azután megszorÃtá barátja kezét és válaszolt: – Négyet. – Jól van, szólt az, s azután maga segÃté barátját felülni a vasokba. Az imsik meghúzta sorba mind a három lovának az üstökét, megcsókolta a pofájukat, keresztet vetett magára, s aztán befészkelte magát a vasok elejébe, s percz mulva repült a szán a fÅ‘város hólepte utczáin végig. Reggel volt már, nyolcz óra felé az idÅ‘, hanem a csillagok még fenn voltak az égen s az ablaktáblák zárva mindenütt. Itt késÅ‘n virrad. Egész Szmolenszkig kevés változatot nyujtott az út. Hideg volt, de tiszta idÅ‘. A postaállomásokon gyorsan és pontosan váltották fel lovaikat; éji szállást kaptak mindenütt, és minden kényelmet, a mi pénzért valahol megszerezhetÅ‘. Hanem, midÅ‘n Szmolenszkre megérkeztek, a postaigazgató figyelmeztette Å‘ket, hogy holnapra rossz idÅ‘ várható, mert estenden mindenünnen csoportostul bevonultak a hollók, varjuk a városba; minden templom teteje tele van velük. – Ejh, mit tudnak ahhoz a varjuk? feleltek neki, s reggel útaztak tovább. Leonin mondá az imsiknek, hogy Orsáig legjobb lesz a befagyott Dnjeperen végig útazni. Hanem az addig beszélt neki idÅ‘veszteségrÅ‘l, közbeesÅ‘ nyomorú pálinkabódékról, a hol megpihenni sem lehet, mÃg Leonin ráhagyta magát venni, hogy csak maradjanak hát az országúton. Az imsik bizonyosan sajnálta a lovait, a miknek a lábát nagyon rontja a jégen utazás; vagy pedig tán szeretÅ‘je volt valamelyik csárdás leánya az országúton. SzmolenszkrÅ‘l kiindulvást korán reggel oly sürű volt a köd, hogy alig birtak kitalálni a városból. Az imsik minden lovára csengetyűt kötött, hogy a szemközt jövÅ‘k bele ne ütközzenek. A kocsiban ülÅ‘k nem láttak egyebet a ködben, mint égÅ‘ szivarjaik végét, mely egyre perczegett a nehéz légben, mintha salétrommal volna itatva. Ilyenkor olyan nehéz fojtó bűze van a ködnek, mintha a beteg föld dögvészes párázatot izzadna magából. Szinte dél volt mire kivilágosodni kezdett. Akkor az eddigi fakó köd elkezdett ragyogni, mintha billió apró kristálytű repkedne a légben, sürű ezüst fátyollá szövÅ‘dve, melyen keresztül egy sápadt fehér tányér látható, sugártalan, melegtelen: az a nap. Egyszer aztán rögtön felszakad a köd s eléderül a táj. Szép fehérre festett táj, ezüst lapon czukor alakok. A fák az út mellett, a fenyÅ‘erdÅ‘k a távolban egészen beburkolva fehér zuzmarával, a lovaknak minden szál szÅ‘re hókristálylyal behintve. És nehány perczig oly melegen kezdett sütni a nap, hogy a bunda lekivánkozott az utazókról. E tünemény oka nem sokára meg lett magyarázva. Észak felÅ‘l nagy gyorsasággal emelkedett valami sötét köd forma, eleinte kétes lilaszinű, azutan mindig jobban barnába, sötétkékbe átváltozó, szélein rongyolt, mélyében tömör, alaktalan, – és ez a rém egyre emelkedik a nap elé a sÃk rónán, a távolból nézve ijesztÅ‘ sebessége kivehetÅ‘, a mint közelÃt s a mint a napot elboritja: az egész táj egyszerre hamvas-szürke lesz. Leonin kitekintve az ernyÅ‘ alul, halkan dörmögé társának: – No bajtárs? most megkaptuk a buránát. – Mi az a burána? – Majd mindjárt megtudod. A burána meg szokta azt mondani maga, hogy Å‘ kicsoda? Az egész ég egyetlen felhÅ‘vé alakult, mely jött sebesen, gomolyogva, alatta sötétkéknek látszott már az egész róna, s e fekete ég, e sötétkék föld között jött tánczolva, keringve egy rettenetes fehér kisértet, a hótölcsér, a jégmezÅ‘k tüneménye, melynek talapja lenn a földön, feje fenn a felhÅ‘k között! az északi «szél-menyasszony», ki homok helyett hóból emel oszlopot ég és föld között, s az Å‘rült keringÅ‘ oszlop ádáz rohammal nyargal végig a sÃkon, lerombolva, összetépve, zúzva mindent, mit útjában talált, erdÅ‘t, házat, embert, vadállatot. Ez a burána. – No fiam. Ha ez megkap bennünket, igazán együtt megyünk, égbe, pokolba – haza! A három paripa korbács nélkül is vágtatott, a hogy tudott. A távolban látszott egy erdÅ‘folt, az imsik azt iparkodott elérni, mielÅ‘tt a burána elÅ‘kapja Å‘ket; nevezte lovait öcscsének, bátyjának, biztatta Å‘ket szent Mihálylyal és Gergelylyel. Egyszerre nagyot villámlott. Tél közepén, huszonkét fokú hidegben villámlás, mennydörgés! És az elsÅ‘ villámot szakadatlanul követte a többi; a megindult mennydörgés meg sem állt többé, úgy látszott, mintha a hótölcsér üstöke szórná magából e lángoló kigyókat, miknek lobbanásánál óriás alakja, mint az apocalypsis csodája ragyogott keresztül, fehéren, iszonyúan; uralkodva a vihar rémei között. A szél zúgott, üvöltött, fütyült. A három mén nem futott többé. Megállt mind a három s hasztalan emleget nekik az ismik szenteket és ördögöket, hasztalan a korbácsot is, nem voltak többé helyükbÅ‘l kimozdÃthatók. Nehány percz múlva aztán nem láttak többet semmit az utazók. A burána utolérte Å‘ket s azontúl koromsötét lett körülöttük minden; csak a villámlobbanás kék fénye derÃté föl egy-egy pillanatra a nappali éjt. Az ádáz szél, mint apróra tört finom port fújta be a vasok minden kis hasadékán az éles égetÅ‘ havat; a bÅ‘rfödelet, mintha óriási korbácscsal ütötték volna; egy perczre a szánnak minden eresztéke csikorgott, az egész jármű reszketett, mintha gyermekjátékot ráznának férfi kézzel. Leonin odahajolt Ödönhöz s megcsókolta barátja szemét. – Látod-e még csillagaidat? – Látom. Ott bizony nem volt mit tenni más, mint szépen meghúzni magát mindenkinek s Isten irgalmára bÃzni testét lelkét. A villámcsattogás egészen fejük fölött hangzott már, az orkán egész csoporttal vágta szánjuk oldalához a havat. Lassankint csillapult körülöttük a szél zúgása. Leonin azt sugá barátjának: – Most mindjárt el leszünk temetve. Amaz hidegvérrel válaszolt vissza: – Nem olyan baj, mintha a felhÅ‘kbe utaznánk elevenen. A villámcsattogás most távolabb kezdett hangzani. Még a szél ugyan egyre üvöltött és temeté a maga alá legyürteket, hanem a typhon elhaladt mellettük: Å‘k csak az uszályából kaptak a szelek menyasszonyának. Lassankint a szél is odáig enyhült, hogy az imsik elÅ‘ mert bújni lovai közül, a hova levetette magát s kezdé lovait is kiszabadÃtgatni a hóból; – nyakig el voltak temetve. A lovakkal együtt kiszabadúlt hósÃrjából a szán is; a két ifjú kiszállt belÅ‘le egy perczre, kirázni bundájából a havat. Az égen szakadozni kezdett a nagy felhÅ‘sátor: a milyen gyorsan hozta, olyan gyorsan vitte is magával a burána Å‘rült nászkiséretét, s már a keleti távolban látszott hófehér tölcséralakja, benne végig czikázó villámszikráktól megvilágÃtva. Hanem a táj, a melyen végig ment, borzasztó tanúságot tett menyasszonyi tánczáról. Az a folt erdÅ‘, a melyet elérni siettek, s melyhez szerencséjükre el nem jutottak, nem volt sehol. Néhány lekoppadt, nyalka koronájú fenyÅ‘ állt itt-ott belÅ‘le, a többi kicsavarva, pozdorjává törve, hóval eltemetve. És ezzel egyszersmind minden nyoma egy valahai országútnak eltakarva. Se mérföldmutatók, se Å‘rházak, se az út mellett ültetett fák sehol. A hol azelÅ‘tt hosszában volt az árok, ott most keresztben húzott sánczokat a vihar, feltorlasztva a havat, mint hullámot a tenger. – No batyuska! merre megyünk most? kérdezé az imsiktÅ‘l Leonin. – Azt csak szent Prokop tudja, felelt az imsik és fejét vakarta. Mert hiszen igaz, hogy szent Prokop az utazók védszentje, csakhogy most Å‘ is oly mélyen van az útfélen valahol eltemetve, hogy nem lehet tÅ‘le megkérdeni, merre az út? – No hát valamerre majd csak elÅ‘re menjünk. Itt semmi esetre se maradjunk. Talán majd csak találunk szemközt valakit. – Jó volna most a Dnjeperen, úgy e batyuska? – Biz uram nem bánnám, ha jó sort vernél a hátamon a magam korbácsával, csak mondanád meg, merre akadunk a Dnjeperre, mert ezen az úton én se Orsára, se Szmolenszkre vissza nem találok. – Vess keresztet magadra, s menjünk odább. A lovak sem olyan kedvvel ügettek, mint máskor. Åk is érezték, hogy gazdájuk nem tudja hová mennek? Néha azt hitték, hogy már útra találtak s azután még jobban belebódorodtak a pusztába. És sehol egy szemközt jövÅ‘ járművel, vagy lovassal nem bÃrtak találkozni; se egy emberi lakást nem birtak felfedezni köröskörül. A burána után pedig a hideg még nehány fokkal erÅ‘sebb lett. Hosszas bolyongás után egyszer elkiáltja magát az imsik: – Ott jön szemközt egy kozák! Leonin kitekinte s valóban Å‘ is felismerte a távoli alakot. Csakhogy neki úgy tetszett, hogy az nem jön, hanem egy helyben áll. – Hajts feléje. A szán nemsokára beérte a látott alakot. Egy kozák közvitéz volt az, lóháton. Hanem a lova olyan csodakülönös helyzetben volt, mintha támaszkodnék a hótorlat falához, melyben egyfelÅ‘l csülökig áll, s lehajlott fejével mintha lábai elÅ‘tt keresne valamit. A kozák maga a nyeregben ült; hosszú dárdáját a földre leeresztve, s két kezével fogva, mÃg fejét egyik kezére fekteté féloldalt. Aztán úgy nézett merÅ‘en az utazókra. Az imsik szépen köszönté a vitézt a Jézus nevével. A kozák nem tudta, hogy mit kell e szent üdvözletre felelni. Azután Leonin szólÃtá meg. – Jó napot, vitéz, honnan jösz és hová tartasz? A kozák csak nem felelt. Leonin azt gondolá, hogy majd emberségre tanÃtja az engedetlen ficzkót s kiugorva a vasokból, leveté bundáját; tán majd a testÅ‘rtiszti egyenruha megrezzenti. Hanem a kozák tovább is csak azzal a merev, idegen szemekkel tekinte úrra és egyenruhára. – Héj, ficzkó, nem tudsz te szólni? rivalt rá azután Leonin, s oda ment hozzá s megfogta a kozák karját. Akkor vette észre, hogy kivel beszél! Ló és lovas meg voltak fagyva. Egy lovagszobor az útfélen. – No, ez már, ha felelni tudna, csak azt mondhatná meg, hogy merre van a másvilág? mondá Leonin utitársának, visszatérve a vasokhoz. – Szegény katonát útban érte a burána s lovastul megfagyott. Nem új dolog ez, sóhajta az imsik, miután megvizsgálta, hogy nincs-e a kozák táskájában valami elvinni való pecsétes levél? Å‘t magát lovastul együtt úgy is megeszik reggelre a farkasok. – De már most csak az a kérdés, hogy hát merre menjünk? sürgetÅ‘zék Leonin. Dél elhaladt már s mindjárt beesteledik. Az idÅ‘ is borult lett; valahová fedél alá kell jutnunk éjszakára. – Magam is azt tartom, felelt az imsik. Mert Szmolenszk és Orsa között nem szeretnék egy éjszakát a havon tölteni. Parancsolj már egyszer te uram, hogy merre menjünk? – Tudom is én! Csak egy compass volna nálam, hogy tájékozhatnám magamat, merre van dél meg észak? Nincs nálad, Ödön? Te szoktál egyet hordani az óralánczodon. Ödön nagy ügygyel bajjal kigombolkozott annyira, hogy óralánczához férjen s arról a kis delejtűs szelenczét leoldja. Azután még az útitáskából a térképet is elÅ‘keresték s azután a föld sarkait kipuhatolva, elkezdték magukat tengerészek módjára a hósivatag iránt tájékozni. A hány annyiféle véleményen volt. Egyik azt állÃtotta, hogy azok az erdÅ‘k ott a vitebszki erdÅ‘k. A másik azon bizonyozott, hogy ezen a rónán lefelé a mohilevi pusztákra fognak jutni, a honnan három napig ki nem találnak. Ödön maga azt vitatta, hogy haladni kell tovább a kozák lova fejével ellenkezÅ‘ irányban, miután legvalószinűbb, hogy ez valami emberlakta állomásról jött erre felé. No hát a mÃg arról tanakodtak, hogy merre menjenek, jött valaki, a ki megmondta nekik, hogy merre «ne» menjenek. Onnan az erdÅ‘k felÅ‘l hosszú, vontatott üvöltés hangzott, s erre a lovak nyugtalanúl kezdték fejeiket felhányni, sörényeiket borzolni. Az farkas-üvöltés volt. Az elsÅ‘ üvöltést egy egész bestialis kardal követte: az a rémséges jeladása az erdÅ‘k fenevadainak, a mit a ki egyszer életében hallott, mindig borzongva emlékezik rá vissza. Az imsik egyszerre felugrott ülésébe, megragadta a gyeplÅ‘t. – Urak meneküljünk! kiáltá ijedt arczczal, korbácsa nyelével az ellenkezÅ‘ irányba mutatva, s a következÅ‘ perczben már meg volt fordÃtva a szán villája s pattogott az ostor. De nem is volt szükség az ostorra, a három paripa attól az üvöltéstÅ‘l fogva tudta, hogy most már erÅ‘szakadtig futni, vagy elveszni, a választás. A hó porzott lábaik alatt; úgy vágtattak árkon, sÃkon, torlatokon keresztűl. A két ifjú készült a veszély elfogadására. Ödön nem látszott azt olyan nagyra becsülni. – Van két puskánk, töltényünk elég, ha közel érnek, lelövöldözzük Å‘ket. Ez is sport. Hanem Leonin elhallgatott. Å tudta már, hogy micsoda sport ez? Maga is lövésre készÃté puskáját, övébe dugta pisztolyait és handzsárját, hanem arczán inkább a csata elÅ‘tti fásult elszántság, mint a vadászatot megelÅ‘zÅ‘ felhangoltság volt kifejezve. Egyszer aztán, a mint a vágtató szán egy téres rónára ért, akkor Leonin kinézett az egyik szellentyűn s azután azt mondá Ödönnek: – Most nézz hátra. Ödön a másik szellentyűt emelte föl s kitekintett. A hátra hagyott buczkák közül rohantak utánuk a farkasok. Nem tÃz, nem húsz, hanem száz meg száz; és ki tudja, mennyi lehet még hátra, a ki csak késÅ‘bb érkezik. Egy egész tábor az. Ödön érzé, hogy végig borzong valami egész testén. Ez nem sport. Ez vész. A legundokabbika, a legijesztÅ‘bbike minden halálvésznek. Küzdelem e sokaság ellen, melynek minden egyese utálat tárgya. A lovak jól futottak; hanem a farkasok valamivel még jobban. Az üldözÅ‘k és üldözöttek közötti tér egyre apadt, nehány vezér csikasz már lÅ‘távolba ért; de Leonin nem engedett még lÅ‘ni Ödönnek. Közelbe kell Å‘ket várni. Csak hadd jÅ‘jjenek. Egyszer azután az egyenes roham mellett olyan térre jutottak, hol a rekettyés bozót elÅ‘nyt adott az üldözÅ‘knek, mert a mÃg a szánnal a czihert kerülgetni kellett s kanyarulatokat tenni az árvafenyÅ‘ bozótjai között, addig a farkasok tüskön bokron keresztül oldalába kerülhettek a szánnak. Most azután a golyóban volt a segély. Egyik csÅ‘ jobbra, a másik balra lÅ‘tt a bozótból elÅ‘törÅ‘ vadállatokra; négy lövés után el volt verve az elsÅ‘ támadás; nem azért, mintha az üldözÅ‘k megijedtek volna lelÅ‘tt társaik példáján, hanem csak azon oknál fogva, hogy meglÅ‘tt társaikat elébb megették s azután indultak a további üldözéshez. Ezek az állatok kannibáljai! Annyi idÅ‘haladék mindenesetre lett nyerve, hogy az ifjak újra megtölthették fegyvereiket s a más oldalról lovaik elé igyekezÅ‘ farkasokat egyenkint leterÃtheték. – Csak ebbÅ‘l az átkozott bozótból szabadúljunk ki egyszer, dörmögé Leonin. A három paripa is érzé azt, hogy itt van a legnagyobb veszély. Szemeik villogtak, sörényük repült, orrlyukaik forró gÅ‘zt lövelltek elÅ‘. Az állati pára a vész pillanatában emberi észen túl magasult náluk. Mit emberi kiszámÃtás be nem ért, azt nekik ösztönük mondta, hogy ha egyenesen keresztül vághatnak ezen a veszélyes helyen, azontúl menedék várja Å‘ket. Senki sem tudhatja minÅ‘ menedék; de Å‘k érzik azt jól. És azért nem engedik magukat az egyenes irányból kitereltetni eléjük kerülÅ‘ farkasok által. Azt már jól tudják, hogy azoktól Å‘ket megszabadÃtani gazdáik kötelessége, hiszen egymáshoz van most fűzve életük. Azért csak egyenesen vágtatnak a bozót széle felé. A csalit csakugyan ritkulni kezd; a gyérülÅ‘ boróka tisztán enged láttatni, a láthatár kitünik ismét távol falvak tornyaival. Biztató látvány. Néhány sikerült lövés egy falka üldözÅ‘ közé, öreg göbecscsel, üdvös ijedelmet idéz elÅ‘ a farkasok között. Ez nem tetszik nekik, hogy egyszerre három-négy kap a felköszöntésbÅ‘l. És ez a megtorpanás idÅ‘t enged az üldözötteknek a szánnal elérni a bozót szélét, a min túl ismét a tisztás következik, s az az Å‘ javukra lesz. Hanem a mint a bozót szélihez értek, az imsik nyugtalanul állt föl helyébÅ‘l s ijedten nézegetett maga elé. Egyszer aztán a nélkül, hogy valamit szólna a hátul ülÅ‘khöz, elkiáltotta magát: «Szent Pál, segÃts!» s kiugrott a vasokból és odahajÃtotta a gyeplÅ‘t a lovak közé. Az ifjak bámulva néztek utána. A bozót szélén volt egy fenyÅ‘fa, derékban ketté törve a vihartól; az imsik ahhoz a fához futott, s mielÅ‘tt a farkasok elkaphatták volna, felkapaszkodott annak lecsüngÅ‘ ágain. A három mén vágtatott kormányzatlanul odább. De hát miért hagyta el az imsik a szánt? Erre a kérdésre a következÅ‘ percz meghozta a választ. Egy kétségbeesett nyerÃtés, azután recsegés, ropogás, szakadás: végre egy nagy zuhanás, s ezután eltünt elÅ‘lük a világ. A mint a sötétben felocsúdtak, el nem tudták gondolni, hogy hová jutottak most? – Élsz-é? kérdé Leonin bajtársától? – Megvagyok. Hát neked kezed lábad ép-e? – Mi valahová leestünk; csak azt tudnám hová? – Kisértsük megtudni. A szán fenékkel fölfelé volt rájuk borulva, az oldalán kellett elÅ‘jönniök. Akkor tapasztalták, hogy mély hófuvatba vannak lesüppedve mindenestül. Hanem a szán eleje nem volt sehol, az leszakadt a vasokról és eltűnt. A merre pedig az eltünt, arra nekik is útat kellett találniok kifelé. Kikeczmeregtek a hóból. Akkor látták, hova jutottak? Megtalálták, a mit olyan nagyon kerestek, a Dnjepert. Csak az a baj történt, hogy a Dnjeper partja azon az oldalon hét nyolcz öl magas, s Å‘k e torony-magasságból rohantak alá lovastul, szánostul. Szerencséjükre a vihar oly hótorlatot sepert a part falához, hogy nem zúzták össze magukat; hanem a szán ketté szakadt. Az elejével a három mén már a másik parton is túl száguldott. – Hát a farkascsorda? Az a meredek parthoz érve, onnan visszariadt: a lovak példája nem bátorÃtá fel Å‘ket utánuk csinálni a halálos ugrást; hanem az egész ordas had vágtatvást neki indult a part menedékes részét keresni, s néhány pillanat mulva lehetett látni, mint bukdácsolnak alá egy szédelgÅ‘s lejtÅ‘n s folytatják a üldözést a három paripa után. – No ezek már nem kapják meg azt a három lovat; szólt Leonin. Nagy elÅ‘nyt kaptak elÅ‘ttük a lovak s már teher nélkül futnak. Készen lehetünk rá, hogy egy óra múlva éhesen, dühösen visszatérnek a farkasok. – Várunk van most s ott védhetjük magunkat reggelig is, szólt Ödön a felfordult szánra mutatva, mely a mély hó közé benyomulva, igazi barlangot képezett. – Az unalmas mulatság volna, bajtárs. Annál jobbat is tudunk. Most már itt alattunk az országút a Dnjeper, tudjuk merre van; elÅ‘re magunkkal hoztuk korcsolyáinkat, felkötjük és utazunk magunk emberségébÅ‘l. A Dnjeperen egy pár óra alatt bizonyosan lelünk katona-Å‘rtanyát, egy pár órai korcsolyázás pedig nekünk csak mulatság. – Pompás lesz! Mondá Ödön, s a két fiatal ember kezet szorÃtott és nevetett. – Mulatságos az élet! A vihar után a Dnjeper olyan tisztára volt seperve a hótól, mint a tükör; csupa gyönyörűség lehetett rajta végig sikamlani. Az ifjak felkapcsolák korcsolyáikat, a pisztolyokat, handzsárt és a rostopsinos kulacsot kivéve, minden fölösleges terhet ott hagytak a felborult szán alatt s azzal hurrah kiáltással neki ereszkedtek az aczélsÃma pályának. Hanem még korán volt hurráht kiáltani. A fenevad-tábor tömegestűl elvonult a három száguldó paripa nyomán; de hátra maradt egy Å‘rszem. Négy ordas ott települt meg a csonka fenyÅ‘fa alatt, melyre az imsik felkapaszkodott. Ezek úgy csinálták ki maguk közt, hogy ez az ember reggelre megfagy a fán, akkor magától leesik, négyüknek épen elég lesz. A legvénebb martalócz kiült a partmagasságra s úgy nézett tovarohanó társai után s nagyokat ásÃtott éhségében; azok nem jutnak a prédához. Ez meglátta a menekülÅ‘ ifjakat. Rögtön rákezdte a jeladó üvöltést, mire a három strázsáló farkas odahagyta az imsiket; azok fiatalabb farkasok voltak. Amint meglátták a két emberi alakot a jégen tova csuszamlani, rohantak a part mentében utánuk, s a mint egy kissé csapinós helyre akadtak, le utánuk a jégre. A vén Å‘rszem elébb megvárta, mÃg a lovak után futott társai meghallják jeladását s a hátulsók visszaszállingoznak az új vadat űzni, s Å‘ maga csak azután rohant a vadászatra. Azt is tudta már, hogy a sÃk jégen s farkasnak nem jó mulatság a futás, Å‘ csak a parton maradt, onnan kisérte a rohamot. A két ifju, a hogy bele jött a hevélybe, egész mulatságot talált abban, hogy még kisérÅ‘ik is akadtak. Csak négyen vannak, az két férfinak yatagánhegyre is kevés. Mind a kettÅ‘ gyakorlott korcsolyázó volt; edzett, életerÅ‘s ifjak. Játék volt nekik a farkasokat hátrahagyni. A három fiatalabb csikasz dühödten szorÃtotta a futást a tükörsima jégen, el-eliszamodva s bukfenczeket vetve, néha mind a hárman egymáson keresztűl hemperegtek, s olyankor összemarakodtak bomlottul, mintha egyik a másikat okolná ügyetlenségeért. A vén farkas pedig csak a parton futott mindig, vagy a part melletti nádasokban, s csak olyankor vezette a futást, mikor a Dnjeper kanyarulatot tett. A vén ficzkó nagy mérnök volt: már tudta, hogy mi az a diagonalis vonal. MÃg a két ifju a kanyarulat Ãvén sikamlott végig, addig Å‘ társait az egyenes vonalon vezette keresztül; úgy, hogy a korcsolyázók, mikor már azt hitték, hogy messze elhagyták üldözÅ‘iket, azon vették észre, hogy azok megint sarkukban vannak; s ismét hozzá kell látni, hogy elhagyják Å‘ket. Egyszer ilyen ravaszul épen eléjük kerültek; no most megfogjuk Å‘ket! Gondolta a négy farkas. A két ifju hirtelen jobbra balra vargabetűt csinált s a hoppon maradt banda elrohant mellettük; nem tudtak megállani a jégen, saját rohamuk elvitte Å‘ket odább, körmeik hasÃtották a jeget, szántottak odább akaratlanul; a két ifjú nevetve sikamlott elÅ‘lük tova, mÃg a vén farkas dühödten kapkodta oldalba ügyetlen társait. Ezen a barátságtalan szóváltáson ismét nagy tért vesztettek. Ödön és Leonin egymásnak nyújtva kezeiket, röpültek tova a jégen párosával; a férfi-gyönyör égett arczaikon. Milyen magas öröm, játszani a halállal! Hanem a mint egy helyen a folyam bal partja lelapult, s Å‘k hátra tekintettek, akkor látták nagy rémülten, hogy ez a négy üldözÅ‘ csak a tábor elÅ‘csapatja, mögöttük nehány ezer lépésnyire jön rohanva az egész undok csorda. – Bajtárs! Most már elÅ‘re, ki hogy tud! szólt Leonin s elbocsátva Ödön kezét, összefonta karjait mellén, és neki vetette magát teljes tehetségébÅ‘l a futásnak. – Amott füstöt látok a távolban, mondá Ödön, utána száguldva. – Az katonai Å‘rtanya lesz, vagy valami helység. Fél óra alatt elérjük. Arra a fél órára aztán minden erÅ‘t össze kell szedni. A két ifjú tova siklott a jégen, mint két repülÅ‘ madár, a veszély nagysága felfokozta idegeik erejét; most már az izzadság csorgott homlokaikról, most már a forró pára lövellt ki orrlyukaikon: a futás életre halálra ment már. Hanem gyÅ‘ztek. A fertelmes csorda egy lépést sem nyert rajtok. A távolság közöttük mindig egyenlÅ‘ maradt. Csak a négy önkéntes, vén vezetÅ‘jével igyekezett utánuk kitartó erÅ‘feszÃtéssel. Most már véres volt mindannyinak a talpa a jégtÅ‘l és nádtól, s a vér tapadt a jéghez, könnyÃtette a futást. Leonin járt elÅ‘l. Ödön mindig néhány ölnyire mögötte. Egyszer Leonin hirtelen hátra maradt. – El vagyok veszve! Kiálta sápadtan. Ödön, kit a roham sebesen röpÃtett el társa mellett, rögtön visszakanyarodott barátjához. – Mi lelt? – Végem van. Korcsolyám szÃjja elszakadt a csatnál. Te siess és menekülj. – Csigavér! mondá Ödön; vedd elÅ‘ a késedet és csinálj új lyukat a szÃjjadon. Én addig megvÃvok ezzel a négy fenevaddal. – Igazán? szólt Leonin, mosolyra derülÅ‘ arczczal, s megszorÃtá barátja kezét. Akkor vedd az én két pisztolyomat is. Ödön gyorsan övébe dugta a másik két pisztolyt is, s nehány lökéssel eléjük nyargalt az üldözÅ‘ vad állatoknak, mÃg Leonin egy fölálló jégtábla mögé vánszorogva, oda letérdelt s elszakadt korcsolyáját használhatóvá tenni igyekezett. Handzsárja tokjába volt szúrva egy kis evÅ‘kés, azzal iparkodott lyukat fúrni a szÃjon; a meztelen handzsárt oda tette maga elé a jégre; ez volt most már egyedüli védszere. Ödön lassÃtá az iszamlást, s a mint a négy üldözÅ‘ vadállat egy kis rekettyés sziget mögül ismét kibukkant vele szemközt, lenyomta korcsolyája sarkait a jégre s iparkodott megállni. És azután kihúzott két pisztolyt az övébÅ‘l. Nem volt szabad hasztalanul elvesztegetnie lövéseit. Minden golyóval találni kellett és jól találni, hogy a szemközt rohanó vad, ha felbukik, el ne üsse lábáról a meglövÅ‘jét. A három fiatal jött elÅ‘l, egy-egy ölnyire egymás mögött, a vén ordas leghátul; a három fiatal egyenes vonalban ellenfelüknek rohanva, repülÅ‘ bozontos farkaik a levegÅ‘ben, szemeik veres tűzben égve; egymásra visszacsahintva nagy örömteljesen: a vén ordas féloldalt fordÃtott fejjel, vizsga szemmel, és farkát alácsapva, ravasz kaján vigyorgással pofáján. Hideg vér! Az elsÅ‘ vadállatot tÃz lépésnyirÅ‘l találta a golyó szügyén keresztül, az mindjárt félre ült az útból, s elkezdett tele torokból vért okádni a jégre. A másodiknak a lövés elsÅ‘ lábát zúzta össze; az ordÃtva bukdácsolt oldalvást, tört lábát rázva a levegÅ‘ben. A harmadik alig négy lépésnyirÅ‘l lett találva, olyan igazán szólt neki a golyó, hogy a mint a koponyáját találta, a felbukó fenevad kétszer vetett bukfenczet, s úgy vágta magát hanyatt Ödön lábainál. A negyedik, a vén ordas, midÅ‘n közel ért ellenfeléhez, megtorpant és lesütötte fejét. Füleit hegyesen fölemelve, féloldalt sandalgott reá és engedett magára czélozni pontosan. Abban a pillanatban aztán, mikor Ödön rásütötte a pisztolyt, hirtelen megugrott a vén gonosztevÅ‘ s a golyó czélt tévesztve, pattogott tova a sÃma jégen. Ödön elhajÃtá a kilÅ‘tt pisztolyt, s elÅ‘rántá a handzsárt. Hanem a ravasz dúvad nem rohant rá: nagyot szökellve félrefutott az a part melletti nádasba, s ott eltünt. Ödön azt hihette, hogy a támadó feladta a harczot, mely nem tetszett neki; «egy úr, egy úr ellen», s a berekbe menekül vesztett ügyével. Utána nézett, mÃg el nem tünt elÅ‘le. Azután Leoninhez kiáltott. – Készen vagy-e? – Vigyázz! kiálta az vissza. – MidÅ‘n Ödön hátranézett, akkor vette észre, hogy a félretért ordas a nádberek sürűjében megkerülte az Å‘ állását, s észrevéve, hogy tova egy másik férfi veszÅ‘dik harczképtelenül, azt igyekezik megrohanni, kitörve a nádsürűbÅ‘l Leonin irányában. Ödön nyilsebesen vágtatott vissza Leoninhoz. Csaknem egyenlÅ‘ távolból rohantak oda: Å‘ és a farkas. Leonin látta mindkettÅ‘jüket, s nyugodtan fúrta a lyukat korcsolyája szijján. Ha Ödön megmenti, jól van; ha nem mentheti meg, féllábon, korcsolyával úgy sem védheti magát. Rá nézve az volt az életkérdés, hogy korcsolyáját ismét felköthesse. A többi Ödön dolga. Ödön ordÃtott dühében, midÅ‘n a fenevadat barátjára rohanni látta. Minden erejét megfeszÃté, hogy elvágja útját a dúvadnak. Az pedig fejét folyvást felé fordÃtva, rohant biztos zsákmánya irányában. Csak egy szökés még a farkas részérÅ‘l, csak egy lökés még a korcsolyával és következÅ‘ pillanatban Leonintól félölnyi távolban egy összegubanczolt tömeg hentereg a jégen, itt egy láb, ott egy bozontos fark, itt egy keztyűs kéz, ott egy vérben csattogó száj, mind a ketten átestek egymáson, ki hol érte ellenfelét, ott vágva, harapva, ragadva, – késsel, foggal, körömmel, s hemperegve, hol fel, hol alul. Hanem a ki végre felkelt: az Ödön volt; handzsárja markolatig véres; bÅ‘rbekecse össze-vissza hasogatva. A farkas ott nyúlt el a jégen, összeszúrva, vágva, s tajtékzó fogait csattogtatta össze végvonaglásában. – Hopp! Ez megvan! kiálta Ödön korcsolyáira állva. – Ez is megvan! Felelt rá Leonin. Újra fel volt csatolva korcsolyája. Köszönöm, bajtárs. Azzal kezeiket nyújták egymásnak, s ismét együtt sikamlottak tova a jégen, a távolban látott füstoszlop felé. Egyszer Ödön háta mögé tekintett. – Nézd, a csorda elmaradt mögöttünk. Leonin is hátranézett. – Igazán. A nagy farkascsoport tétovázva maradozott el mögöttük a havon, s úgy látszott, mintha visszatérésrÅ‘l gondolkoznék. – Ezek eszükre tértek, mondá Ödön. – Nem éppen, szól Leonin. Hanem érzed azt a keserű füstszagot? Ott, a hol a füstöt látod, nyers farkasbÅ‘rt tettek a tűzre; azt a farkas nem szÃvelheti, attól maradoznak el rólunk. Most már nyugodtan haladhatunk odább. Ott kozák Å‘rtanya lesz a parton. EttÅ‘l fogva a két ifjú egész nyugalommal folytatá korcsolya-útját a folyam mentében. A fenevadak még egyes üvöltÅ‘ kardalt bocsátottak utánuk; de felhagytak az üldözéssel. A két úrfi nevetve biztatta egymást: «ez mulatságos egy nap volt!» Nemsokára feltünt elÅ‘ttük a kozák Å‘rtanya, a jégre épÃtett fakunyhó, mely állomásul szolgál az államposta szánjainak. A parton voltak a lovak istállói és egy egész sor kunyhó: halászok rögtönzött kunyhói, kik ez évszakban tokot és vizát fognak a jég alatt. A parton nagy Å‘rtűz égett, orrtekerÅ‘ illattal töltve el a környéket, s a tüzet guggoló emberek fogták körül. Ödön több ölnyire elÅ‘tte korcsolyázott Leoninnak s az Å‘rállomáshoz közeledve, egyenesen vágtatott a tüzelÅ‘k felé. Nem vette tán észre, vagy nem értette a nyelvet, a min azok kiabáltak elé: egyenesen iszamlott feléjük. Pedig azok teljes torokszakadtából kiabáltak eléje, hogy megálljon, térjen másfelé! Leonin megértette a kiáltozást s rémülten ordÃta barátjára: – Megállj! KésÅ‘ volt. A következÅ‘ perczben Ödön eltünt elÅ‘le. Azon a helyen a viza-halászok nagy lékeket vágtak a jégben, miken át a halakat ki szokták kanyarÃtani. Azok a lékek esténként ismét simára befagynak, vékony, üvegnyi jéggel, s egy ilyen lékbe Ödön egyenesen belefutott; ott azután egyszerre leszakadt és elmerült a jég alá. Az elszörnyedés vészjajdulása hangzott fel a partonállók közül. Csak Leonin nem jajveszékelt. Hirtelen megállÃtá magát korcsolyája sarkaival. – Oda is veled megyek, dörmögé fogai közül s azzal hirtelen lerúgta csizmáit a korcsolyákkal együtt lábairól, ledobta bekecsét és – utána ugrott a jég alá eltünt barátjának. Leonin gyakorolt hydriota volt. Nyitott szemekkel merült a vÃz alá, úgy kutatta át tekintetével a hullámvilág mély homályát. Viczkándozó nagy testek, mik mellette jobbra-balra elsurrantak, csalogatták érzékeit; fürészhátú, merevszemű, legyezÅ‘szárnyú, pánczélbÅ‘rű hullámlakók voltak azok: a vizek chimærái. A nyitott léknél csoporttal leskelÅ‘dnek azok ilyenkor friss levegÅ‘ után epedve: ezrei az apró ivadéknak tolongnak egymás hegyin-hátán, üldözve százfogu falánk szörnyektÅ‘l, a vizek farkasaitól. Leonin nem lelte közöttük barátját sehol. Még mélyebbre szállt le. Ott már fájt szemeinek a nézés; a több ölnyi mély vÃzen át s a vastag jégkérgen keresztül alig derengett már valami világosság. Tovább kutatott. Leszállt egész a vÃzfenékig, mÃg lába a kavicsot érte. Kereste vÃz mentében. Úgy kiáltotta magában: Ödön! Ödön! Hol vagy? Akkor valami jutott eszébe, a vÃzfenék talaján néhány lépést tett elÅ‘re vÃz ellenében, s ott meglátott egy egyenesen álló alakot. Ez volt az. Azon módon állt elÅ‘tte Ödön a vÃz fenekén, a hogy elmerülni látta, összefont karokkal; fejjel fölfelé állva, arcza fölfelé volt fordÃtva. A nehéz korcsolyák lábain egyenesen állva tarták, s a roham, melylyel a jég alá futott, vÃz ellenébe vitte. Leonin hirtelen hajába markolt az alaknak, s egy lökést adva testének lábaival, gyorsan emelkedett fölfelé. De hova fölfelé? Fölötte az egész rettenetes jégboltozat, s azon csak egyetlen szűk nyilás, melyen napvilágra lehet jutni. Ez csak akkor jutott eszébe, mikor fejével a jégmennyezetbe ütÅ‘dött, mely egyik parttól a másikig két lábnyi vastagságban Ãvlik. Merre van a felvilág ajtaja most? A mÃg barátját kereste: egészen elveszté tájékozását, s most nem látott maga fölött mást, mint egy kiterjesztett, átlátszó zöld tetÅ‘t: a halál égboltozatát. Egy gondolata támadt; ellökte magát a jégtÅ‘l. Nem volt szabad engednie, hogy a jég magához szÃvja testét egész hosszában, mert akkor vége van. Visszamerült a vÃz mélyébe. És akkor lélekzetét kibocsátá. Gondolta: a buborék keresni fogja, hol jusson ki a vÃz alól, s útat mutat neki a nyilás felé, hol kiszabadulni törekszik. A buborékok, mint fehér üveglabdacskák szálltak fölfelé. Egy sem talált ki a jég alól; mind valamennyi odatapadt a jégmennyezethez. Most lejebb bocsátkozott Leonin s még egy lélekzetet bocsátott ki ajkán. Egyike a légbuborékoknak hajlott Ãvet képezve szállt fölfelé, mint fehér vezércsillag s eltünt egy ponton szemei elÅ‘l. Az a szabadba talált. Most egyszerre végsÅ‘ erejét összeszedve lökte fel magát Leonin; saját lélekzete vezérletét követve. Ideje volt: mert már a harmadik buborék nem lett volna üres, az már a bucsuzó lelket is hozta volna magával. A vékony jég a lék fölött ropogott. Az odarohanó halászok, kozákok egy fÅ‘t láttak a széttört lap alól fölmerülni. Sietve ragadták meg csáklyáikkal ruháit. Leonin, mielÅ‘tt maga kikapaszkodott volna, a jobbjában emelt testet rántotta fel a magasba. – Ezt mentsétek! Ez volt elsÅ‘ lélekzetvétele. A körülállók hirtelen a lék partjaira rántották mind a kettÅ‘t. Ödön meg volt meredve, szemei lecsukva és ajkai összeszorÃtva. – TÃzezer rubel annak, ki egy orvost hoz! hörgé Leonin kétségbeesetten. Egy Å‘sz halász ölébe vette Ödön fejét. – Én tÃzezer rubel nélkül is életre hozom, uram: vetkÅ‘ztessük le és fektessük a hóra. – Hanem azt mondhatom neked uram, hogy a mit te ma megtettél a barátodért, azt nem egyhamar fogja valaki utánad csinálni. Leonin átölelte Ödönt és szaladt vele a part felé, mÃg havat ért, a hova lefektetheté, akkor neki gyürkÅ‘zött a munkának. A jó emberek unszolták, hogy öltözzék át elébb a kozák Å‘rtűz mellett száraz ruhákba. – Nem addig, mÃg szemeit kinyilva nem látom. Minden öltöny jéggé fagyott rajta. A MÃSIK KETTÅ. Most hagyjuk el az egyik fiut, az orosz róna haván fekve, meztelenül a téli ég alatt, a mint jámbor idegen pórok dörzsölik merev tagjait s egyetlen barátja lesi elkékült ajkainak, halott szempilláinak megmozdulását, hogy megkérdezhesse tÅ‘lük: «látod-e még csillagaidat?» – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – A «Magyar király» akkoriban egyike volt a legdÃszesebb fogadóknak Bécsben; különösen látogatott helye magyarországi úri vendégeknek s magyar katonatiszteknek. Egy fiatal huszártiszt halad fel a vendéglÅ‘ elsÅ‘ emeletének lépcsÅ‘in; szép délczeg ifju, széles vállain, telt idomain megfeszül az öltöny; telt piros arczához hetykén kipödrött hegyes bajuszt visel, akkoriban még az egész hadsereg tiszti karánál csak a huszárok kizárólagos jogát; sipkája büszkén lehúzva szemére. Olyan kevély a fejhordozása, mintha az egész világon Å‘ volna egyedül huszárkapitány. A mint az elsÅ‘ emeletre fölér, egy perczre megállÃtja valami furcsa jelenet a mellékszobákhoz vezetÅ‘ folyosón. Egy Å‘sz ember, simára borotvált arczczal és hosszú porköpenyegben veszekedik egész haragban három pinczérrel és egy szobaleánynyal. A pinczérek és a szobaleány pedig a legnagyobb hódolattal és szolgálatkészséggel iparkodnak tetszésére szolgálni, a miért az öreg úr még jobban dühösködik és szidja Å‘ket, hol magyarul, hol diákul. A mint az öreg úr meglátja a huszártisztet, ki egy perczre megállt a zajra, odakiált hozzá (föl sem tette, hogy ha huszár, hát magyar ne legyen): – Ugyan édes tiszt úr, legyen olyan jó, jÅ‘jjön ide és magyarázza meg a dolgot ezeknek a stomfaxoknak, a kik nem értenek semmi nyelven. A huszártiszt odament. Ráismer az alakra, hogy ez pap. – No hát mi baj, páter? – Hát a passusomba azt Ãrta a szolgabiró, persze diákul a nationalem után, hogy «verbi divini minister», a mà annyit tesz, hogy az «isteni ige szolgája», s ime, a vámon, a mint megmutatom passusomat, a vámosok elkezdenek «per minister» titulálni, azontúl tráger, fiaker, kellner, valamennyi mind per «excellentiád» ad egyik a másiknak a kezére, elÅ‘ttem, utánam komplimentiroznak, csak hogy a földet nem verik az orrukkal, és vesztegetik rám az excellentiát! Aztán kinyitják elÅ‘ttem a legpompásabb szobákat. Hja, nekem az nem kell, én szegény pap vagyok, nem mulatságból, de kényszerűségbÅ‘l jöttem ide Bécsbe. Ugyan kérem, magyarázza ezt meg ezeknek a kópéknak: én nem tudok németül, arra mifelénk nem beszélik, ezek meg nem tudnak semmiféle más nyelvet. A huszártiszt elmosolyodott. – S hát páterkám miféle nyelveket tud? – No diákul, görögül, hebræusul, meg jóformán arabusul is. – No azokkal itt bizony nem fog messze menni, szólt a huszártiszt mosolyogva. Azután a fÅ‘pinczértÅ‘l kérdezett valamit halkan, mire az titkos szemhunyorÃtással inte, a felsÅ‘ emeletre mutatva. – Hanem hát már most csak menjen be a szobájába, páterkám; én egy negyedóra mulva visszajövök, s akkor majd eligazÃtom a dolgát a vendéglÅ‘i személyzettel, de most sietek, mert várnak. – De kérem, az én dolgom még sietÅ‘sebb, mondá a pap, s megragadta a tiszt kardbojtját, hogy el ne szalaszsza. Ha én csak belépek is ebbe a czifra szobába, az nekem mindjárt öt forint. – Mégis csak sietÅ‘sebb lesz az én dolgom, páterkám, szabódék a huszártiszt, mert engem odafenn vár öt pajtásom, a kik közül egy meg akar velem verekedni, s azokat nem szabad várakoztatnom. A pap úgy megijedt erre a szóra, hogy rögtön elereszté a tiszt kardbojtját. – Hát az úr most duellálni megy? – No már ugyan mire való ez a bolondság? A tiszt mosolyogva szorÃtá meg az öreg pap kezét. – No csak várjon rám nyugodtan, szent atyám. Mindjárt itt leszek. – De le ne vágják, uram! kiálta utána a vén pap hüledezve. – Magam is azon leszek! szólt a huszártiszt, s kedélyesen csörtetett fel a második emeletre. Az öreg pap be hagyta magát tuszkoltatni az elsÅ‘emeleti lakszobába. Az egész pereputy folyvást excellentiás-urazta. No ez szép! Gondolá, szétnézve a szobában; selyemfüggönyös ágy, porczellán kályha; itt legalább öt forintot fizetek egy napra, ha nem hatot. És még hozzá mennyi léhütÅ‘! Más kellner hozza a pakkot, más a lavórt, más a csizmahuzót. Mind excellentiás borravalóra vár. Ezt a czifra pádimentumot sem csiszolták ki ilyen fényesre ingyen. A mint Ãgy évÅ‘dik magában és számÃtgatja hozzávetÅ‘leg, mennyibe kerülhet egy ily keserves uri nap Bécsben, egyszer csak sürű lábdobogást és kardcsörgést, csattogást hall a feje fölött. Ezek éppen az Å‘ feje fölött duellálnak. Itt egy nagy dobbanás; ott egy nagy toppantás! most egy csapás; majd egy csörrenés! ElÅ‘re-hátra tuszkolódás! Ezek valósággal duellálnak! Öt-hat perczig tart a herczehurcza. A szegény pap azalatt nem tudja, hogy hová legyen? Kedve volna kikiáltani az ablakon, hogy jÅ‘jjenek segÃtségre! de eszébe jut, hogy hátha Å‘t magát fogják be akkor, mint csendháborÃtót, ebben a rendes városban. Majd meg arra a gondolatra jön, hogy felrohan a vÃvók közé, s tart nekik egy prédikácziót Szent Máté XXVI. része 52. verse szerint: «Dugd el a te szablyádat helyére, mert valakik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniek!» Hanem azután csak vége lett a feje fölötti dobogásnak s fegyvercsattogásnak magátul; pár percz mulva hallá a sarkantyús lépteket közeledni ajtaja felé a folyosón, s a mint az ajtó megnyilt, nagy vigasztalódására pillantá meg az iménti huszártisztet, egész épkézláb és sértetlenül. Mégis odasietett hozzá és összetapogatá karjait, mellét, hogy nem történt-e valami fogyatkozása? – No! Nem vágták meg az urat? – Dehogy vágtak meg, páter! – Hát micsoda? az úr vágta meg az ellenfelét? – Kapott egyet a képén keresztül. A pap elszörnyedt rajta. – S nem fáj az neki nagyon? – Dehogy! Örül neki, mint a bolond a sipkájának. A pap nem találta ezt olyan jó tréfának. – Ugyan, ugyan, már hogyan tudnak ilyen pogány dolgokat mÃvelni az urak? Ugyan mi okuk volt egymásra rontani? – Hát tisztelendÅ‘ atyám, hallotta már egyszer azt az adomát ugy-e, hogy két tiszt összeveszett azon, hogy az egyik azt állÃtotta, hogy Å‘ Olaszországban maga is szedte a fáról a szárdellát, a másik meg ezt nem akarta hinni, ezen aztán kardra keltek, az egyik kapott a képére egy vágást, akkor jutott eszébe, hogy igazság, kápri volt az, nem szárdella. Hát képzeljen magának ilyes valamit. – De csak nem ilyen hiábavalóságért verekesznek az urak? – Körülbelül. Most jöttem az ezredhez, egyenesen kapitánynak tettek testÅ‘rbÅ‘l, s most e miatt egy csoport collegámmal végig kell verekednem, mÃg vagy levágnak, vagy megszokják a köztük létemet. Már ez itt Ãgy szokás. Hanem beszéljünk az ön bajáról. Ön azt mondta, hogy nem mulatságból jött ide, hanem kénytelenségbÅ‘l; hát ugyan mondja el, mi szél hozta ide? – Hiszen, ha olyan jó akar lenni az úr, hogy meghallgatja bajomat, még meg is köszönöm. Egészen idegen vagyok ebben az országban, még csak az sincs, a kitÅ‘l megkérdezzem, hová kell mennem; pedig fel vagyok hÃva «ad audiendum verbum». – Tyhű páterkám! Ez nagy szó. Kit sértett meg és mi módon? – Hát elmondom én azt egészen, úgy, a hogy van. Lássa, az úrnak olyan jó becsületes képe van, hogy az embernek egész bizodalma támad hozzá. Én lelkipásztor vagyok az alföldi hegységben, a hol némi viszálkodásaim voltak a földesúrral. Tetszik tudni: Å‘ nagy olygarcha volt, én pedig egy kicsit kurucz legény vagyok. Aztán meg egy kis családi surlódás is volt közöttünk; a földesúrnak gavallér fia volt, nekem meg csinos leányom. Aztán én nekem az a véleményem volt, hogy a leányomat nem adom ingyen, a földesúr pedig azt hitte, hogy az Ãgy neki nagyon drága, s azért a fiát elküldte Muszkaországba. No azt nem bánom. Hanem azután a nagyméltóságú úr megvált e siralom völgyétÅ‘l és keresztyéni módon eltakarÃttaték. Prédikáczió és bucsúztató után én mondék fölötte egy végsÅ‘ imádságot. Igaz, hogy kemény dolgokat mondék; de a miket mondtam, azt az Istennek mondtam, nem az embereknek. – És most ezen imádságomért a föld hatalmasai meghurczolnak; megidéztek már consistorium, megyei törvényszék elébe, mint szentségtörÅ‘t, mint lázÃtót; kitesznek papi hivatalomból s még az sem elég; felidéznek, azt sem tudom, hová, azt sem tudom, kihez? hogy feleljek felségsértés miatt. Pedig nézze meg az úr és legyen itélÅ‘ birám; itt van az elmondott ima a zsebemben, olvassa el; talál-e benne egy szócskát, a mivel perduellissé lettem volna? Az öreg embernek reszkettek az ajkai, annyira el volt érzékenyülve e gondolat miatt s villogó szemei megteltek könyekkel. A fiatal tiszt átvette a megviselt iratot és végig olvasta azt. A pap leste a hatást az ifju arczán. – Nos, nos uram! Mit szól ön hozzá? Hát elitélne-e ön azért, a mit ott mondtam? Az ifju tiszt összehajtotta az imádságos irást és visszaadta az öregnek, meghatott, csendes hangon mondva: – Én nem itélném önt el. – No az Isten áldja meg érte. Bár az úr volna a birám. Pedig bizony «birája» volt az ebben a perczben, mert az annak a férfinak a fia volt, a kirÅ‘l az ima beszélt. – Hanem hát egy jó tanácsot mondok önnek, tisztelendÅ‘ úr, szólt az ifju. LegelÅ‘ször is maradjon idehaza, a mÃg nem hivatják. Ne fusson senkihez és ne panaszolja senkinek a baját. Azért, a mivel ön vádolva van, önt semmi baj nem érheti; hanem ha védelmezni találja magát, arról azután nem állok jót, hogy a védelme miatt nem kap-e tertiát? – De hát mit csináljak? – Ãœljön veszteg. Ha érte küldenek, menjen, a hová vezetik. A hol megállÃtják, ott megálljon. A mit beszélnek hozzá, hallgassa meg, a száját jól befogja; aztán, mikor észreveszi, hogy már nem beszélnek többet, akkor hajtsa meg magát; igyekezzék háttal az ajtót megtalálni és jÅ‘jjön haza. Mindenféle elÅ‘l-utól talált embernek pedig, akármit kérdez, feleletet ne adjon. – De hisz akkor engem igen ostobának fognak tartani. – No, csak higyje el nekem, hogy ezzel a passussal sok szép világot be lehet utazni. – No jól van, megfogadom. De csak soká ne tartana. Mert Bécs drága. – A miatt meg ne legyen aggodalma, szent atyám; ha önt kedve ellenére hozták ide, valakinek okvetlenül ki is kell fizetni, a mit ön itt elkölt. Az öreg elbámult nagyon. Szerette volna tudni, vajjon ki lehet az a valaki? – Nekem azonban dolgom után kell mennem. Hát Isten áldja meg, öregem. A pap hálálkodott volna még egy kicsit, de a tiszt nem ért rá; megszorÃtotta a kezét és elsietett. Utána elÅ‘került a pinczér és hozta a tisztelendÅ‘ úrnak a tejes kávét. Az öreg úr hiába mondta neki, hogy nem szokott reggelizni, nem él ilyesmivel; ott hagyta a német, s ment ki háttal az ajtón nagy komplimentirozva. Az öreg csóválta fejét. Vajjon hogyan sikerülne, ha Å‘ is megpróbálná, Ãgy háttal menni kifelé az ajtón, s a közben folyást alázszolgáját csinálni? De minthogy már a kávé ott maradt, nehogy kárba veszszen (már úgy is meg kell fizetni), hát csak inkább megitta. Biz az jól esett. Bár csak jönne az a kellner vissza, hogy vinné el az üres edénykéket, mert ha egy el talál törni ezekbÅ‘l a drága findzsákból, annak ugyan nagy ára lesz. Mint a kivánság, oly pontosan érkezett vissza a pinczér az üres edénykékért. A tisztelendÅ‘ úr idáig már megtanult egy szót németül, s azt rögtön alkalmazásba vette. «Bezahlen!» És egyidejűleg elÅ‘huzá mély zsebei egyikébÅ‘l a hosszú kötött erszényt, melyet névnapjára kapott valaha, s melyben sok év óta megtakargatott huszacskák csörömpöltek. Fizetni készült. – ElÅ‘ször azért, mert adós maradni egy óráig sem szeret. Másodszor és fÅ‘leg pedig azért, hogy ebbÅ‘l az elsÅ‘ kóstolóból aztán majd hozzávetÅ‘leg kiszámÃthassa a geometriai proportiót, melyben a napi kiadások növekedni fognak. De mily nagy volt meglepetése, midÅ‘n a pinczér a legmosolygóbb udvariassággal és kifejezésteljes pantomimiával utasÃtá vissza a széthúzott erszényt, biztosÃtva a tisztelendÅ‘ urat, hogy «schon bezahlt». («Annak a katonatisztnek hát mégis igaza volt! Az igaz ember. Kár hogy legalább meg nem kérdeztem, kinek hÃják? De ugyan ki lehet az a valaki, a ki helyettem a költségeket kifizeti?») Az a valaki persze, hogy senki sem volt más, mint Baradlay Richard, ki elmenetelekor két aranyat adott át a fÅ‘pinczérnek; meghagyva, hogy az öreg urat lássák el tisztességesen; a mi költsége lesz, azt Å‘ fogja kifizetni. A fiatal tiszt még azután elment a katonai lovardába, s egy óráig gyakorolta magát a voltigirozásban, a lóháton vÃvásban, kard és lándzsa ellen; megütlegeltette magát a mesterei által s visszaütlegelte Å‘ket; eltört egy dárdanyelet, kifárasztott egy lovat, mikor azt megunta, még egy órát sétált a glacis-n, nézegetett a hölgyek kalapjai alá, s végtére eljövén a dél ideje, hazament a szállására. Jó magasan lakott, a harmadik emeleten; úrfias szállást tartott, két kijárással; egy nappali s egy hálószobával; azzal szembe a folyosón keresztül a cselédszoba egy kicsi konyhácskával. Egy vén huszár volt a szolgája, a kit Å‘ úgy hÃtt, hogy Pál úr. Abban pedig egészen igaza volt, ha Pál urat úrnak hÃtta, mert Pál úr valóban többet parancsolt Å‘ neki, mint Å‘ Pál úrnak. Hatvan esztendÅ‘s volt már a legény, még mindig közlegény és még mindig legény. A negyedik kapitulácziót szolgálta már s viselte a réz emlékérmet, a mit a napoleoni hadjáratok vitézei kaptak, bajusza most is háromszor megcsavarintva, mint egy pár roppant dugóhúzó, hirdeti gazdája régi dicsÅ‘ségét; minden szál haja ép még és fekete, s lábszárai büszkék arra, hogy meg lehet ismerni rajtok azt az embert, a ki lóháton járta meg Párist, Nápolyt és Moszkvát. – Nos, Pál úr! mi ma az ebéd? kérdi a haza érkezÅ‘ kapitány, kardját leoldva oldaláról s fegyver-gyüjteményébe akasztva, melyet pompás antik fringiák és handzsárok egészÃtének ki. Pál úr tudniillik, hogy szakács is. Hát: – «görög olvasó». Felel Pál úr, karakán phlegmával. – Az jó lehet, szólt a kapitány; s mi fÅ‘tt bele? – «Angyal-bakkancs.» – Hisz az pompás eledel! TerÃtett rám, Pál úr? Pál úr végig méri e szóra tetÅ‘tül talpig a kérdezÅ‘t. – Hát ma megint itthon ebédelünk? – Ha kapunk valamit, Pál úr. – Meglészen. Szól Pál úr s hozzáfog a terÃtéshez: a mi annyiból áll, hogy az asztalon levÅ‘ kék-virágos vörös abrosz megfordÃttatik, hogy vörös-virágos kék abrosz legyen belÅ‘le, azután rá egy fayence tányér lehelyeztetik, – melléje tétetvén egy szarvasagancs nyelű étszer és egy antik ezüst kanál, miket Pál úr mind megtörülget elébb magában az abrosz szegletében. KiegészÃti egy ócska pezsgÅ‘s palaczk, persze friss kútvÃzzel tele. A kapitány széket húz magának az asztal mellé, s kedélyesen helyet foglal rajta, sarkantyús lábait kétfelé elnyújtva. Pál úr pedig két kezét hátratéve, Ãgy szól hozzá: – Már megint nincs egy vad garasunk sem, úgy-e? – Bizony nincs ott, Pál úr; szólt Richard, elkezdve a késsel, a villával a tányérján a legújabb czapfenstreichot dobolni. – Pedig még ma reggel két aranyat találtam a lajblink zsebében. Richard lovag nevetve inte a kezével: «Hol van az már!» – Szép! dörmögé a vén szolga, s azzal elkapta ura elÅ‘l a vizes palaczkot, kiment vele. Valahonnan kerÃtett bele bort. Mikor visszahozta, s letette eléje, folytatá a discursust. – Bizonyosan bukétra ment, valami szép leánynak? – Vagy elsámpányereztük a czimborákkal? – Szép! Azalatt elÅ‘keresett a pohárszékbÅ‘l egy körülcsorba tálat. Azután egész philosophi resignatióval mondá: – Különben én is ilyen voltam, mikor fiatal voltam. Nemsokára visszatért a gÅ‘zölgÅ‘ tállal. A «görög olvasó» paszuly volt, jó vastagon rántva, s a belefÅ‘tt «angyalbakkancs» nem volt más, mint disznóláb. A vén huszár magának készÃtette azt, de ha kettÅ‘jük között megoszlott, akkor is elég volt mind a kettÅ‘nek. Richard jó kedélylyel látott hozzá a katonás eledelhez. Evett, mintha sohasem látott volna annál jobbat. A vén huszár ott állt a széke mögött, mÃg ebédel; pedig nem kellett tányért váltani, mert nem következett több fogás. – Keresett-e valaki? kérdezé Richard Pál úrtól, evés közben. – Hm, hogy keresett-e bennünket? De hát hogy ne keresett volna? – Hát ki keresett? – LegelÅ‘ször is annak az aktrixnak a szobaleánya; nem az a szÅ‘ke, az a másik, az a pisze; az hozott egy bukétot, meg egy levelet; a bukét ott van a konyhaablakban, egy csuporban, a szobaleánynak adtunk egy czvikipuszit, a levéllel pedig befütöttünk. – De hát mi az ördögért fütöttünk be vele? – Az volt benne, hogy küldjön neki a kapitány úr pénzt. – De hát hogy tudja ezt, Pál úr? Hiszen nem tud Pál úr olvasni. – Éreztük a szagáról. Richard nagyot nevetett rajta. – Hát még ki járt itt? – A Honiglender lókereskedÅ‘. Elhozta azt a két ezer forintos paripát, a kin a nagy cavalcadon akarunk finczoltatni a herczegasszonyok elÅ‘tt. – Nos? – Ah! ’Sz nem nekünk való a! Sintérnek való a! Felültem rá; alig szorÃtottam meg a térdemmel, mind a négy lába megrogygyant alatta. Csak ránézni való állat az, nem ráülni való. Kidobtam gazdástul együtt az udvarból. Nem ér négyszáz forintot. – Azt nem jól tette, Pál úr! Nekem a lóra szükségem lesz; négyszáz forintom pedig nincs. – Hát hiszen, szólt Pál úr, egyik bajusza szárát végig csavarintva: csak úgy dobtam ki, hogy majd visszajön. Richard kénytelen volt megint nevetésre fogni a dolgot. – Hát még ki volt itt? – Az «úrfi». Ezen a czÃmen csak egy embert szokott nevezni a Pál úr. – Az öcsém? Hát annak mi kellett? Pál úr nagy munkában volt, hogy egy forgácsból fogpiszkálót faragjon az urának egy roppant nagy görbe baranyai bicsakkal. El is készült vele. – Tessék a fogpiszkáló. – Hát mit mondott az öcsém? Pál úr nagyon vakarta a fülét, meg az ábrázatját. – Majd elmondja maga; válaszolt fanyarul, s igyekezett összeszedni az asztal-maradékot. Azonban mintha csak jelenésére érkezett volna, betoppant az úrfi. A legifjabb Baradlay nyulánk, gyönge termetű fiu volt; sima, gyermeteg arcz, elkényszeredett nyájassággal vonásain, fejét nem büszkeségbÅ‘l, de az orrára csiptetett szemüveg miatt tartotta magasra. Mikor bátyjával kezet szorÃtott, annak önkéntelenül az jutott eszébe, hogy van egy reglement a legfelsÅ‘bb kormányszék bizonyos hivatalnokai számára, a kiknek utasÃtásul van adva, hogy mindenkivel igen nyájasan kell bánni – ex offo. – Hát szervusz, Jéni, mit hoztál? JenÅ‘ telhetÅ‘ bizalmasságot igyekezett kimutatni. – Ezúttal csakugyan hoztam valamit. Nem küldenéd ki Pál urat? – Pál úr, menjen ebédelni! Pál úr pedig élt municipális jogával és remonstrált: – Majd azután, ha az asztalt eltakarÃtottam! Ebben meg kellett nyugodni. – Gyújts rá addig, öreg, kinálta öcscsét Richard. – Köszönöm; a te dohányod nagyon erÅ‘s. – Talán meg is érezné rajtad Å‘ méltósága, hogy csempészett dohányt szivtál? csipkelÅ‘dék Richard. No, kiment már Pál úr? beszélhetsz. – Hát azt akartam veled tudatni, hogy édes anyánktól kaptam levelet. – Én is. – Tudatja velem a jó mama, hogy az eddigi havi segélyt meg fogja kettÅ‘ztetni, s hogy rangomhoz illÅ‘en felszerelhessem szállásomat, küldött ezer forintot. – Nekem pedig azt irja édes anyánk, hogy ha Ãgy folytatom a pazarlást, végére járok az egész örökségemnek; ha jobban nem gazdálkodom, sem pénzt nem küld, sem adósságaimat nem fizeti. – Ez nekem baj. Mert ha én most elkezdem a vigan költekezést, azt fÅ‘nökeim rögtön észreveszik rajtam. Nem képzeled, milyen rossz renomét szerez az, ha valakirÅ‘l azt gyanÃtják, hogy úrfiskodik. Az én pályámon csak annak van elÅ‘menetele, a ki egészen függ a fÅ‘nökeitÅ‘l. Mihelyt itt valaki dandy, rangfokozatán felül tart szállást, jobban él, mint a fÅ‘nöke: arról azt tartják, hogy dilettáns, s semmi bizalom nincs hozzá többé. Már most aztán nem tudom, hogy mit csináljak? – De én már tudom, hogy mit csináljak. Olyan dolgokban nem gazdálkodhatom, a mik láthatók. Mindenütt ott kell lennem és mindent «mitmachen». Hanem majd gazdálkodom abban, a mi láthatatlan. – Hát mi az, a mi láthatatlan? – A mit megeszem. Azt nem látja senki. Ha kiülök az ablakba a fogamat piszkálni, ki tudja felÅ‘lem, hogy a «hét választónál» diniroztam-e? vagy idehaza traktál meg Pál úr görög olvasóval meg angyalbakkancscsal? – Tudod mit, Richard? Én azért jöttem hozzád, hogy annak a pénznek, a mit anyánk nekem küldött, felét neked adom. JenÅ‘ e szóknál a szemüveget is levette orráról, hogy bátyja jobban a szemébe láthasson. Az pedig minden megindulás nélkül rágta a fogpiszkálóját. – Uzsorára adod? JenÅ‘ újra felnyomta a szemüvegét s felduzta az orrát. – Ejh, ne tréfálj ilyen ostoba módon. – Hát csak azért adod, hogy segÃtsem elkölteni neked, a mihez te nem értesz? Én biz azt a szivességet is megteszem. – Gondoltam, hogy te több hasznát tudod venni, szólt JenÅ‘ s a zsebében készen tartott pénzt odanyomta testvére markába, egy kézszorÃtást is mellékelve hozzá. Richard azt sem mondta rá, hogy «köszönöm». Köszönje meg amaz, hogy Å‘ elvette. – Azután még egy átadni valóm van, szólt JenÅ‘, rosszul sikerült közönynyel. Egy meghivó Plankenhorsték holnapi estélyére. Richard két könyökére támaszkodva nézett satyricus mosolylyal szemüvegébe. – Hát mióta lettél te Plankenhorsték estély-bemondója? JenÅ‘ kényelmetlenül huzódva felelt. – Nagyon megkértek, hogy hÃvjalak meg a nevökben személyesen. Richard erre azután nagyot kaczagott. – Hát itt az uzsora! – Micsoda uzsora? szólt JenÅ‘, egész méltatlankodással támadva föl helyébÅ‘l. – Az, hogy te udvarolnál Alfonsinenak, ha utadban nem találnád az anyát, – a ki téged még nagyon kicsiny embernek tart. Madame Antoinette azonban még maga is igényt tart a világhoz, nem több harminczhat esztendÅ‘snél, s ha hinni lehet a frizeurjének, még szép asszony is. Gárdista koromban sokszor tánczoltam vele az elitebálokban, s nem egyszer ismertem rá a dominó alatt, ki ismerÅ‘sének szólÃtott. – Te azt mind tudod jól, s gondolod magadban, elviszem a bátyámat elefántnak. Jól van no, öcsém. Meg ne ijedj, nem adom vissza az ötszáz forintodat. Nagy uzsora ugyan, de leszek elefántod. Ãœlj a hátamra; mÃg te elbolondÃtod a leányát, én elbolondÃtom az anyját. – De kérlek! kiálta fel JenÅ‘, most már igazán ingerülten. Nekem ott egészen becsületes szándékaim vannak. Richard végig huzta mutató és hüvelykujját az orrán, s vállat vont. – Hát bánja a kő…! Miattam elveheted mind a kettÅ‘t. – De hát eljösz? – Barátom, hogyne mennék. Vesztrisz hÃres tánczos volt, de Å‘ sem kapott többet ötszáz forintnál egy estére azért, hogy tánczoljon. – No, ne gorombáskodjál velem. Bizony megharagszom rád, s soha feléd sem jövök. Pénzemet megosztottam veled, mint testvéremmel, azt te is megteszed hasonló esetben. Arra pedig, hogy jÅ‘jj el az estélyre, kérlek, mint jó pajtásomat, s az most extra instantia. – No, jól van, öreg. Ne haragudjál. Megyek veled, a hova akarod. Hanem ha ez extraügy, akkor most nekem van jogom föltételt szabni az alkuhoz. Hát ide hallgass. – Hallgatok. – Ha azt akarod, hogy elmenjek a Plankenhorsték estélyére, tedd meg a kedvemért, beszélj a méltóságos fÅ‘nököddel, hogy egy szegény papot, a kit ide felczitáltatott ad audiendum verbum, bocsássanak békével haza. Tudod jól: az a mi papunk Nemesdombról, kit ama temetkezési imáért üldöznek most. – Hogy tudod te azt? kérdé JenÅ‘ megütközve. – Hát csak rájöttem valahogy. Becsületes jámbor ember az, hagyjátok szaladni. JenÅ‘ officiosus képet csinált. – De – én úgy tudom, hogy a cancellár nagyon fel van ellene ingerülve. – Ejh, hagyj nekem békét a ti nagy embereitekkel. Láttam én már mindenféle nagy embert, – masculini et fÅ“minini generis, – a legelképzelhetÅ‘bb mindenféle pongyolában. Tudom én jól, hogy azok is úgy esznek, isznak, ásÃtanak és horkolnak, mint más ember. Engem meg nem ijesztesz velük. A fÅ‘nököd ránczbaszedi homlokát, nagyot horkant az ártatlan deliquensre, s aztán, mikor odább ereszti, jót nevet rajta, hogy de megijesztette. Az a pap becsületes ficzkó. Egy kicsit eljár a szája. De hát azért az Isten cselédje. Ereszszétek békével haza; hadd Å‘rizze tovább az úr birkáit! – Jól van no, majd szólok az ügyében Å‘ nagyméltóságával. – Köszönöm, de most már igazán ülj le és igyuk meg ennek a szent békekötésnek az áldomását. Pál úr! Pál úr compareált. – Itt egy tÃzforintos. Hozzon két palaczk pezsgÅ‘t. Egyet nekünk, egyet magának! Pál úr nagyon meglógatta a fejét kifelé mentében s erÅ‘sen dörmögé magában: «Én is csak ilyen voltam, mikor ifjú legény voltam.» MINDENFÉLE EMBEREK. A Plankenhorst-család estélyei eltűrt nevezetességgel birtak a rezidencziában. A Plankenhorst név elég jó hangzású volt, csak az hiányzott belÅ‘le, hogy nem volt elÅ‘tte a bárói czÃm. – Hanem azért az özvegy nÅ‘t baronessenek czÃmezték, mert Å‘ annak született. – Még a leányát is megtisztelték e czÃmmel udvarlói. Én bizony nem tudom egész hitelességgel, hanyadik ivadéknál szűnik meg ez reagens hatással bÃrni a leányágon. Plankenhorsték saját házukban laknak a belvárosban, a mi Bécsben nagy szó. Hanem az nagyon ódon épület volt már, még Mária Terézia idejebeli styl szerint, és a földszinti szobák ki voltak adva boltoknak. Költséges háztartást vittek; hanem nyáron soha sem mentek jószágaikra, a holt idényt is Bécsben töltötték. Bejárásuk volt a legmagasabb udvarhoz, s ott sokszor voltak láthatók, hanem társaságukat inkább csak a férfi, mint a nÅ‘i rész kereste. A bárók, a kiknél kezdÅ‘dik az ember, s a herczegek, a kiknél kezdÅ‘dik a nemes ember, gyakran nyujtották kezöket a kellemes Antoinette asszonynak, midÅ‘n a buffetbe vezették, s a bájos Alfonsinenek, ha tánczra vitték; és mikor a herczegek jelmezbálakat adtak, azokból nem hiányzott a két Plankenhorst úrhölgy. Hanem azért nem hallatszott, hogy valamely báró vagy herczeg valami komolyabb viszonyt iparkodott volna kötni e családdal. Az Å‘ estélyeik nevezetesen látogatottak voltak, s azokban sok országos és szÃvbeli cselszövény lett kifÅ‘zve. Hanem az volt a feltünÅ‘, hogy azokban az estélyekben még sem az a társaság vett részt, a melyet Å‘k szoktak látogatni. Nem lehetett náluk egy Sedlniczkyvel, Inzaghival, Apponyival találkozni, hanem azoknak tanácsosaival és titkáraival. Windischgrætz és Colloredo herczegeket senki sem kereste ottan; hanem azért voltak jelen tisztes arczú, érdemrendes mellű, aranygalléros katonai kitünÅ‘ségek, annál több fiatal életvidám tiszt és nemes testÅ‘r. A hölgykoszorú is igen válogatott volt, rang, hivatal, születés által kitüntetett családok hölgyei és kisasszonyai. A mi pedig a hangot illette, az minden kifogáson felüli volt, a convenientia és societas szabályait illetÅ‘leg. A mulatság igényeit tekintve pedig az az egy elÅ‘nyük volt Plankenhorsték estélyeinek, hogy ott elegans társaságban lehetett élvezni fesztelenül, a mi nem mindig adatik együtt, mert vagy fesztelenül mulat az ember, csak hogy a társaság nem elegans hozzá; vagy pedig elegans társaságban mulat, csakhogy decidáltan unja magát mellette. Plankenhorstéknál mind a két elÅ‘ny egyesült. Hanem azért mégis, mikor este kilencz órakor JenÅ‘ teljes bál-ornátusban elment Richardért, hogy majd elviszi magával, azt még egészen öltözetlenül találta. A pamlagon feküdt s valami regényt olvasott. – Hát te nem készülsz az estélyre? – Micsoda estélyre? – Plankenhorstékhoz. – No nézd, errÅ‘l egészen elfeledkeztem! szólt Richard felugorva a pamlagról. Héj Pál úr? – Ugyan mondd meg, Richard, miért húzódol te olyan nagyon ezektÅ‘l az emberektÅ‘l, a kik olyan nyájasak, olyan elÅ‘zékenyek hozzánk; s a kiknél olyan jól lehet mulatni. – No mi baj? kiálta be az ajtón Pál. – JÅ‘jjön be Pál úr, azután borotváljon meg! monda az öregnek Richard. Nemcsak szakácsa volt az, hanem borbélya is. – Hiszen már régen akartam mondani, hogy miért nem készül? dörmögé az öreg. Ha én fejemben nem tartanám, felit is elfeledné dolgának. Pedig a meleg vÃz is kész már. No hát üljön le. Richard le hagyta magát ültetni egy székre s nyakába köttetni a törülközÅ‘t. – De hát az én kérdésemre miért nem felelsz? unszolá JenÅ‘, mÃg Pál úr a szappant habarta. Miért idegenkedel Plankenhorstéktól? – Tudja a mennykÅ‘! felelt Richard. Olyan grófhatnám emberek. JenÅ‘ önbizalmasan mosolygott. – Én azt nem tapasztaltam. – No tartsa az állát! rivalt Pál úr gazdájára, s elkezdé a képét köröskörül beszappanozni. Mikor aztán egészen be volt a képe szappanozva egész a szája széléig, akkor Richard elkezdett valamit mesélni az öcscsének, mÃg Pál úr a beretvát megfeni a szÃjon. – Te Jéni! Egyszer, mikor Velenczében voltam, találkoztam a tengerparton egy faquinnal, a kinél volt egy hosszú, horgasvégű sodrony. Kérdeztem tÅ‘le, mit keres itt? Ebédre valót, felelt a faquin. Épen apály ideje volt, s a tengerhomokban apró gömbölyü lyukacskákat lehetett látni. A faquin kivett a korczából egy csipetnyi sót, s azt egy ilyen homoki lyukba hintette. Arra egyszerre hirtelen kitolta a lyukból az ujját egy csigabiga, a mit úgy hÃnak az olaszok, hogy «pesce canella». A faquin hirtelen keresztülütötte rajta a hegyes drótszigonyt s kirántotta a jámbort a hüvelyébÅ‘l. Akkora kis féreg, mint az ujjam. No bizony barátom, ez sovány eledel, mondám a faquinnak. A faquin mosolygott: hosszú madzagot húzott a drót másik végébe s azután egy sziklához ment, a hol mély volt a vÃz, oda leeresztette a viczkándozó pesce canellat, s egy kis idÅ‘ mulva egy nagy bolond Stockfischt húzott ki a horga végén. – Hogy jut neked ez most eszedbe? kérdé JenÅ‘, furcsán vonogatva vállát. – Magam sem tudom én. – Jobb lesz már nem discurálni, mert még belevágok a képébe! förmedt rájuk Pál úr. Az úrfi csak menjen elÅ‘re, a kapitány urat majd transportálom én, ha ki lesz puczolva. Oda találunk magunkba is. Tudjuk bizony, hogy a Plankenhorst-házba nem szükség az ablakon felmenni kötéllajtorjával. JenÅ‘ tanácsosnak találta megfogadni Pál úr utasÃtását és bátyjának becsületszavával megelégedve, hogy eljön, Å‘t frizeurja kezében hagyni – nehogy még azt is megmagyarázza, hogy miért olyan bolond a pesce canella, hogy elhagyja a biztos menedékét s kidugja az ujját, ha sót hintenek rá? Fél óra múlva csakugyan találkoztak egymással Plankenhorsték termeiben. JenÅ‘ sietett bátyját bemutatni a háziasszonynak és kisasszonynak, kik azonnal constatálták, hogy már volt szerencséjük vele találkozni. Antoinette asszonyság azt is hozzá tette, hogy nagy örömére szolgál a kapitány urat saját termében is láthatni. A kapitány úr mondott neki egy pár locus communist s aztán jött más, ennek átadta a helyet. – Akarod, hogy megismertesselek itt egynehánynyal a társaságból? kérdé tÅ‘le JenÅ‘. – Soh se fáraszd magad vele. Jobban ismerem én ezeket itt, mint te. Az a martialis termetű feldmarschall amott, ki oly hangosan conversál, mintha brigadeot commandirozna, az egy élelmezési fÅ‘tiszt, ki teljes életében profuntot mért és szénát porcziózott, s nem hallott máskor ágyúzni, mint a császár nevenapján. Az a fiatal herczeg, ki oly magasra feltett szemüveggel osztja a kegyes mosolygást, az a Polizei-Direktor titkára; különben igen hatalmas férfiú. Az a tiszteletreméltó bankár, ki egyszerre három emberrel beszél, a hasától nem látja a lábát, s óraláncza drága fityegÅ‘ivel játszik, az valami Medicinalrath a Sektion für Sanitätswesennél; a közkórházak vannak rábÃzva, meglátszik rajta. Az a nyájas kis öreg úr, ki talleyrandi finomsággal köt discursust mindenkivel, az az államkanczellár referense «über öffentliche und private Unterhaltungen». Az a ferdére festett képű duenna abban a kávészÃn szalüpben, az Blumenberg bankárnak a felesége, a kinél az elÅ‘kelÅ‘ körök tékozló fiai szoktak adósságot csinálni, s a ki ennélfogva mindent tud, mi a legmagasabb körökben történik; s az a fiatal kisasszony, ki itt tÅ‘lünk nem messze olyan bizalmas mosolygással beszél egy hozzád hasonló öreg ifjuval, az a leggonoszabb spion, a ki valaha titkokkal kereskedett; különben igen szeretetre méltó kis naiv leányka. JenÅ‘ igen fanyar képet csinált mindezekhez. Úgy tetszett neki, mintha Richard bátyja nem valami épen nagyon megtisztelÅ‘ véleménynyel volna errÅ‘l az egész társaságról. – Többet ér ennél az egész compániánál az a kis szobaleány, a kivel a lépcsÅ‘n találkoztam, szólt másfelé fordÃtva a beszédet Richard. Ejh, de helyes kis gyerek! Nem tudom, ide tartozik-e? Már annak a kedvéért eljárnék az estélyeitekre. Mikor elszaladt mellettem, megcsippentettem az orczáját, de mondhatom, hogy olyat koppantott a kezemre, hogy most is sajog bele. Ezt már JenÅ‘ hallgatta is, nem is, mert épen közeledett feléjük egy elÅ‘kelÅ‘ kitünÅ‘ség, a kire már messzirÅ‘l el kellett kezdeni a mosolygást. Akkor aztán Richard is arra fordult, hogy meglássa, ki kényszerÃti az öcscsét ily önkéntes nyájasságra? Egy magas, szikár úr, egész termete csupa szeglet, arcza egy rendetlen prizma, szegletbe menÅ‘ szemöldök, hegyes szegletű orrhegy, trapezialis állkapcsa, divergens hegyes bajuszok a felsÅ‘ ajk fölött s azokkal trigonometrice ellentétes kis hegyes szakáll az alsó ajk alatt. Richard ezt az alakot is igyekezett magában kitalálni. «No ez a valaki, a kire most itt az öcsém egy távmosolyt intéz, kétségtelenül fÅ‘ udvari kurir a spanyol követségnél.» Hanem most az egyszer megjárta lavateri tanulmányával. A szegletes úr öcscsét csak úgy per tangentem üdvözölve, egyenesen Å‘ hozzá lépett s mind két karját bizalmasan megveregetve beczézÅ‘ tenyereivel, nyájasan és magyarul szólÃtá meg. – Szervusz Richardkám. Szervusz. Richard hideg vérrel visszaadta neki a köszöntést. – Szervusz. Mire a szegletes úr az egyik bajuszán egyet rántott, mintha a válasz nem lett volna egészen inyére, mÃg JenÅ‘ zavarodottan harapott ajkába, mintha neki kellene a maga száját megharapni azért, a mit Richard mondott. Richard pedig azt hitte, hogy ez a valaki, a ki Å‘t itt most tegezi, valahol valami államcancellári bálban Bruderschaftot ihatott vele s még most is emlékezik rá, a mit pedig Å‘ reggelre elfelejtett. Lehet a világon ilyen jó pajtás még sok. – Hát hogy vagy, hogy? kérdé a szegletes úr familiáris bizalmaskodással. – Keményen, felelt Richard. Látom, te is jól ki vagy keményÃtve. A szegletes úrnak ez sem tetszett; most már az alsó ajkán meghagyott ecsetformát elkezdte húzogatni. – Holnap indulok haza. Mit izensz édes anyádnak? – Hát te is azon a tájon lakol? Erre a kérdésre mind a két hegyes bajusz felvonult az orrig; mÃg JenÅ‘ testvér iparkodott olyan képet csinálni, mint a ki nem hallgatja, hogy mit beszélnek mellette. – Nos, mit izensz édes anyádnak? ismétlé a szegletes úr. – Csókolom kezeit. E szóra a prizmatikus arcz szögvonalai egyszerre más combinatio szerinti összeszögellésekre alakultak, a mit más ember arczán gyöngéd kedveskedésnek fognánk nevezni. – No ezt át fogom neki adni; szólt a szegletes úr, megragadva mindkét kezével Richard jobbját. Bizonyos lehetsz felÅ‘le, kedves Richard, hogy kézcsókodat a legnagyobb hódolattal fogom én magam kedves szeretett anyádnak átadni. Én személyesen. – No iszen nem szükséges épen ilyen nagy pontossággal járnod el e megbÃzásban, mert hiszen én sem adtam neked a kézcsókot in natura. – Ãœhm. Dörmöge erre magában a szegletes úr, s alsó ajkát oly mélyen behúzta fogai közé, hogy a kis pemzliforma szakáll feltolakodott a két bajusz közé harmadiknak. Veszedelmes volt azt a kérdést koczkáztatnia, hogy «te talán nem tudod kivel beszélsz?» mert ha erre az a válasz jön, hogy «de igen», akkor az eddig váltott szavak igen nagy mértékét fejezik ki a fumigálásnak; másképen kellett a való felismerésére vezetni a tudatlan ifjút. – S hát te magad nem szándékozol lejönni? – Talán, ha concentrirung lesz Pesten és az ezredemmel leparancsolnak. – Kaphatnál szabadságidÅ‘t, ha le akarnál jönni a vármegyédbe. – Hát ott mit látnék? – Nagyobbszerű concentrirungot és igazi, nem Scheingefechtet, hol az ország elsÅ‘ capacitásai fognak megmérkÅ‘zni egymással, s látni fognád, hogy vannak még a csatatéren kÃvül is ütközetek, mikben az igaz hűség kipróbáltatik. – Igen? Ólmos bottal. Restauráczió lesz megint? – Nem, édes öcsém. A szellem és igazság fegyvereivel; azon fegyverekkel, mikkel dicsőült atyád küzdött egy magas czél diadaláért s a mely küzdelem folytatására lesztek hivatva ti. – Ahhoz nekem se pénzem, se eszem. – Majd megjön mind a kettÅ‘. S a mÃg ti, a dicsőült fiai elfoglalhatjátok azt a helyet, melyet halhatatlan atyátok minden viharban megállott: addig helyettetek ott leszek én, ki a szent küzdelem folytatásában, ha nem oly vas kézzel is, mint az övé, de hasonló vas akarattal fogok kitartani. Adieu, kedves Richard. Én még ez éjjel utazom. Adieu. Kedves anyádnak meg fogom mondani, hogy egészséges vagy. ElsÅ‘ dolgom lesz, hogy vele szóljak, ha megérkezem Nemesdombra; ha éjfélben érkezem is. S ha én szóltam vele, Å‘ hivatni fog téged. Å nagyon szeret téged. Adieu, kedves Richard. A szegletes úr jól megrázta Richard kezét s oly kegyteljes mosolylyal vált meg tÅ‘le, mintha az csupa merÅ‘ hizelkedésekkel traktálta volna. JenÅ‘ a discursus vége felé odább sandalgott, hogy még tanunak se legyen jelen s iparkodott valami látszólagos társalgást kezdeni a titkokkal kereskedÅ‘ naiv kisasszonynyal. – A mint pedig félszemmel észrevette, hogy a szegletes úr elvált Richardtól, sietett bátyjához vissza. – No te ugyan gyönyörű sottiseokat csináltál ezzel az emberrel! – Miféle sottiseokat? kérdé az, semmirÅ‘l sem tudó képpel. – Hát legelÅ‘ször is visszategezted. – Hát ha Å‘ per tu szólÃt meg. – De hát nem ismered? Ez Rideghváry. – Nem bánom én, ha Melegváry is. – Családunknak régi bensÅ‘ barátja, kit sokszor láthattál odahaza. – Ejh, ha én minden fizásra emlékezném, a mit valaha a házunknál láttam nyolcz esztendÅ‘s koromig, a mikor a katonaiskolába felhoztak. Biz én nem rajzoltam le az albumomba Betegváry, vagy Micsodaváry úrnak a fizimiskáját; pedig egy linea segélyével könnyen tudnék ilyen arczképet architecturázni. JenÅ‘ iparkodott bátyját félrehúzni valami szögletbe, hogy meg ne hallja valaki más is, mit beszél? – De kérlek, sugá fülébe; ez igen nevezetes ember. – Én megengedem neki. – Ez az administratora a vármegyénknek. – Hát az a vármegye dolga. – És még más valami is… Nekünk leendÅ‘ mostoha apánk. – Hát ez az anyánk dolga. Richard e szónál hátat fordÃtott öcscsének. JenÅ‘ még akart neki valamit mondani, hanem az lerázta nyakáról. – Hagyj nekem békét Erdeghváry uraddal. Nem azért jöttünk mink ide. Eredj kurizálni Alfonsinenek; most nincs körülötte más, csak az a nyaffadt Hofsekretär extra statum; azt már csak ki tudod szorÃtani a helyébÅ‘l. Aztán emlékezzél arra a történetre a pesce canelláról, meg a StockfischrÅ‘l. JenÅ‘ tréfás nehezteléssel bökte oldalba bátyját ujjával. – Ejh, te gonosz! Hát melyikünk a pesce canella? melyikünk a Stockfisch? – Most a Hofsekretär a pesce canella, s te vagy a Stockfisch; hanem ha egy náladnál különb epouseur kerül a halászatba, akkor te leszesz a pesce canella, az lesz a Stockfisch. JenÅ‘ csóválta a fejét és mosolyogva ment odább, pedig igazán haragudott a tréfáért. Richard egy órahosszat tánczolt és unatkozott Plankenhorsték termeiben. Kártyázni ott épen nem szoktak; ettÅ‘l ment volt a hirük. Volt ugyan fiatal hölgy e termekben elég s Richard hirhedett csábÃtónak volt kikiáltva, hanem az untatta éppen legjobban, hogy ez olyan könnyű mesterség. Asszony, leány, mind olyan egyforma. Richard teljes öntudatával birt annak a szomorú szerencsének, hogy Å‘ utána minden asszonyféle bolondul; szép és kevésbbé szép, ifjabb és években gazdagabb. Csak köszönnie kell és viszonoztatik. Egy szobaleány, ki az arczát megcsippentÅ‘nek kezére üt, rá nézve új dolog. Még eddig nem talált sem férfira, ki a küzdésben, sem nÅ‘re, ki a szerelemben mestere lett volna. Egyszer megint összeszakadt az öcscsével. – Nem jösz egy csésze theát bevenni a buffetbe? – Nem bánom. JenÅ‘ arcza sugárzott a dicsÅ‘ségtÅ‘l. Bizonyosan diadalmas elÅ‘haladásokat tett Alfonsinenél. – Nézd csak, szólt Richard a buffetbe érkezve: nézd, ott van az én cziczuskám, csakugyan rumot és limonadeot oszt a kredenczben a vendégeknek. – Te szerencsétlen! kiálta rá JenÅ‘; egyik bakot lövöd a másik után, mint valami új Parlagi Jancsi. Hisz ez nem szobalány, hanem Edith kisasszony, a család egyik nÅ‘rokona. Richard megütközve állt meg. – Micsoda? Ez a családhoz tartozó rokon? A kit egyedül hagynak este a lépcsÅ‘n alá s föl szaladgálni, s az estélyen rumot, limonadeot engednek vele osztogattatni a vendégeknek? JenÅ‘ a vállait vonogatta. – Tudod, nagyon szegény rokonok leánya, csak úgy kegyelembÅ‘l tartják. Aztán még egészen gyermek. Tán tizennégy-tizenöt éves, nem esik beszámÃtás alá. Richard végig nézte öcscsét. – No nem is volt hát ez a te háziasszonyod bárónÅ‘ soha. – De hát mit csináljon ilyen szegény rokonoknak felfogadott leányából? Baronessenek nem nevelheti. – Ne fogadná fel. Hát Ãgy mi lesz belÅ‘le? Valami úrféle el nem veheti ilyen cseléd állomásban; valami szegény ember pedig nem emelkedhetik hozzá, elÅ‘kelÅ‘ származásánál fogva. – Az mind igaz, kedves Richard, hanem ez engemet mind nem érdekel. Richard aztán ott hagyta az öcscsét s odament a kredenczhez, a hol Edith kisasszony osztott czukrot és narancsot. Edith csakugyan gyermek volt még: telt piros arczú, eleven alak, szemekkel, mint az égÅ‘ parázs és nevetÅ‘ korallpiros ajakkal; feltűzött hajat viselt, ez volt egész fejdÃsze, sürű, fekete és ragyogó; vékony fekete szemöldei és finom metszésű orra szelidebb kifejezést adtak merész tekintetének, mint a minÅ‘t talán szenvelgett. Å egészen otthon találta magát ebben a szerepben, a mi neki volt juttatva. Tetszett neki ez a fesztelen bizalmaskodás, a mivel a vendégek viseltettek hozzá, hogy úgy bántak vele, mint egy gyermekkel, mint egy cziczával. Legalább karmolhatott érte. Richard közelÃtett a leányhoz, az pedig nem hogy durczásan fordÃtotta volna el tÅ‘le fejét, a mihez az elsÅ‘ találkozás után teljes joga lett volna, sÅ‘t gúnyos daczczal mosolygott feléje azokkal a csillagszóró szemeivel, s mikor Richard odalépett a kredenczhez, azt mondá neki: – Ahá! Fél most tÅ‘lem, ugy-e? Eltalálta. Richard csakugyan olyas valamit érzett. – Edith kisasszony! én bocsánatát kérem. De hát hogyan engedik kegyednek, hogy este egyedül járjon a lépcsÅ‘n, a hol annyi ember megfordul? – Ah, azok mind ismernek már engem. Aztán dologban jártam. Ön szobalánynak nézett, ugy-e? – Valóban azt akartam mentségemre felhozni. – De hát azzal is úgy kell bánni, mit? Ezzel csakugyan megakasztotta Richardot; erre nehéz volt megfelelni. – No már most mondja meg, hogy mit parancsol? aztán menjen a tánczterembe: ott várják. – Nem kell biz én nekem kisasszony se mandulatej, se czitromvÃz, hanem adja ide a legkisebbik ujjacskáját a kezének, arra, hogy megbocsát. – Menjen, menjen, nem adom önnek a kezemet, mert önnek rossz keze van. – Ha azt mondja, hogy rossz kezem van, holnap megverekszem valakivel s levágatom ezt az én rossz kezemet tÅ‘bÅ‘l. No, akarja, hogy levágassam ezt az én rossz kezemet, a mely önt megbántotta? Engemugyse, holnapután félkézzel fog látni. – No menjen, ne bolondozzék, inkább nem haragszom, szólt a gyermek s oda adta – nem a kis ujját, hanem az egész tiszta, Å‘szinte meleg kezét, hogy Richard kezébe szorÃthassa azt. Nem volt éppen a közelben, a ki ügyelt volna rájok. És akkor azt mondta Richard annak a kis leánynak: – Most pedig lelkemre fogadom kegyednek, hogy soha még csak szemem tekintetével se bánthassam meg kegyedet, még a szememet sem fogom kegyedhez tovább emelni, mint eddig a kézig. És megtartotta, a mit mondott; mert a mint az eleresztett kéz a leányka termetén aláhanyatlott, lesütötte elÅ‘tte a szemeit és úgy vett búcsut, hogy még a szemébe se kacsintott. Mikor éjfél után ismét együtt haza kocsizott a két testvér, JenÅ‘ úrfinak nagyon feltünt, hogy bátyja ezuttal nem kötÅ‘dik vele. A BACKFISCH. Richardot azután nem kellett nagyon erÅ‘ltetni a Plankenhorst család látogatására; járt oda magától is eleget. Udvarolt a háznál mindenkinek; a házi asszonynak, a leányának és mindennapos vendégeinek. Azt hitte, azért majd nem látnak bele. JenÅ‘ öcscsét túlboldoggá tette vele. Az ifju Å‘rülésig szerelmes volt Alfonsinebe. Az igaz, hogy igen szép hölgy volt; eszményi arcz, alak. Finom, tökéletes vonások, nemes hajadoni tekintet; báj és kellem minden arczjátéka. De milyen sötét lélek lakott ez angyalarczon belül! Ez a két ragyogó égszÃnkék szem balcsillagzat volt; minÅ‘rÅ‘l azt mondta az astrolog: a ki e csillag alatt útra indul, elvesz az! Egy este a szokott estély végzésével szobaleányával vetkÅ‘zteté magát Alfonsine. Külön hálószobája volt anyjáétól. A komornáját mamsell Bettinek hitták. Mikor egyedül voltak, azt kérdezé komornájától Alfonsine: – Mit csinál a Backfisch? Backfisch persze annyit tesz, hogy sült hal. Hanem a kik a német nyelvben e szónak különösebb gyöngéd értelmet akarnak adni, azok gondolnak alatta holmi olyan kis felserdült leánykákat, a kik már nem gyermekek, de azért még rá érnek várni a fÅ‘kötÅ‘ig; a kik még ártatlanok és ostobácskák; a kik már éreznének valamit a szivükben, de nem tudják, hogy mit? fecsegnek és nem tudják, hogy mirÅ‘l? a tréfát komolynak, a komolyat tréfának veszik s a legelsÅ‘ szép szót, a mit nekik mond valaki, arany gyanánt kapják. Ez a Backfisch. – A Backfisch tanul úszni, felelt ravasz arczfintorÃtással a mamsell. – Még mindig vezérkötélen? Még nem szabadult fel? – Majd nemsokára, szólt Betti, Alfonsine hajfürteit kibontva, hogy éjre másként fonja. A multkor, hogy kibontotta a haját, azt kérdezte: «melyikünk haja hosszabb? az enyim vagy Alfonsineé?» s körül beterÃtette magát vele. – Haha! a Backfisch! – Én azt mondtam neki: az övé szebb. Ezen mind a ketten összenevettek. – Tehát tudja már magáról, hogy szép? – A felÅ‘l én is igyekeztem Å‘t felvilágosÃtani, hanem ez éppen ellenkezÅ‘ hatással van rá. Egyszer felvilágosÃtottam afelÅ‘l, hogy igen jól áll neki a nevetés, gyönyörű fogsorai vannak: azóta, mikor nevet, befogja a száját. Máskor megmagyaráztam neki, hogy szép magas homloka milyen vidám tekintetet ad arczának; azóta lehúzza a haját a homlokára, hogy keskeny legyen. – Kérkedés az! azt mondja magában: annyira szép vagyok, hogy el kell titkolnom egy részét. Nem ábrándozik-e? – Furcsa az nála. A minap a baronessenek egy fÅ‘kötÅ‘jét föltette a fejére s megnézte magát a tükörben s aztán nevetett: «milyen különös volna az, ha én asszony volnék». És azóta sokszor elÅ‘hozza azt és képzelgeti magában: valjon mi dolgom volna nekem, ha asszony volnék? Ezt fÅ‘zném, azt fÅ‘zném az uramnak. Este várnám a kandalló mellett, ha hazajön; egymás mellett ülnénk, aztán olvasnánk egy könyvbÅ‘l, ennénk egy tányérról, innánk egy pohárból, aztán úgy neveznénk egymást, hogy «szivecském». Ha mulatságba mennénk, mindig egymással tánczolnánk. – Tehát gondolkozik felÅ‘le? szólt Alfonsine, ravasz tekintettel pillantva fel Bettire. – Sokszor elÅ‘hozom neki, hogy milyen rossz sorsa van itt. Milyen megvetÅ‘leg bánik vele a két baronesse; hogy lenézik, szidják, mint a cselédet, nyomorultúl járatják akár egy szobaleányt; azon sokat kesereg. – Az jó. – ElÅ‘ttem ugyan mást mond. Azt mondja, hogy ez mind jól van Ãgy; de én sokszor rajta kapom, hogy éjjel, mikor azt hiszi, hogy mindenki alszik, sÃr és nyugtalan. – Beszél-e valakirÅ‘l? – Minden férfiról szokott fecsegni, a ki csak a háznál megfordul; kibeszéli, a mit gondol felÅ‘lök: ez szép ember, az kiállhatatlan, ez tréfás, amaz unalmas. Csak egyrÅ‘l nem akar beszélni soha. – Tudom. – Hanem ha annak a nevét elÅ‘hozom neki: mélyen elpirul. Arról aztán hiába beszélek neki akár jót, akár rosszat: nem tudok belÅ‘le kivenni semmit. – Hát az jár-e körüle nagyon? – Vigyázok rá. Szörnyű óvatos. A hol összetalálkozik Edithtel, már ránczba szedi arczát, szemébe nem kacsint, fejhajtva üdvözli; alig szól hozzá pár szót. Ismerem én már ezt. – Szegény kis Backfisch! Csináljon neki örömet Betti. Holnap új ruhát kap. Egy öltönyömet elrontotta a szabó; az neki jó lesz. Betti mamsell nevetett. – Azt a rózsaszÃn tarlatánt? Hisz az báli ruha! – Azért jó lesz neki. Hadd örüljön neki. Beszéljen neki olyanformát, hogy eddig csak azért volt mellÅ‘zve, mert úgy tekintettük, mint gyermeket. De most már kinÅ‘tt belÅ‘le s most már Å‘ is házi kisasszony lesz. TanÃttatjuk tánczolni, zongorázni, énekelni. – Komolyan? – Csak mondja ezt neki. Be fogjuk ezután vezetni a társaságba; meg fogjuk mindenkinek mondani, hogy Å‘ családtag. – Ha ezt ma este elmondom neki, reggelig nem alszom tÅ‘le, mert folyvást csak arról fog fecsegni. Különösen az énekléshez nagy kedve van. – Szegény kis Backfisch! Ugyan tegye meg neki ezt az örömet. … Oh szivtelen Jezabel! Nehány nap mulva meghivást kapott Richard Plankenhorstékhoz. Csak en famille lesznek; wisthpartie, teázás és Alfonsine énekel. Richard örömest fogadott már minden meghivást e családhoz, akármilyen unalmas mulatságokkal kecsegtettek is azok. Nem is úriaskodott a késÅ‘n jövetellel, inkább elÅ‘re igazÃtotta az óráját, hogy legyen mentsége, ha Å‘ az elsÅ‘ megérkezÅ‘. Most is úgy járt. Az elÅ‘szobában, hol a komornyik átvette a kardját, köpönyegét, még nem látott idegen felöltönyt a fogason. – Tehát én vagyok megint a legelsÅ‘? kérdé a komornyiktól. – Igenis; felelt az mosolyogva s nyitotta elÅ‘tte a teremajtót. A teremben mamsell Bettivel találkozott Richard; az tett-vett valamit. – Korán jöttem tán, mamsell Betti? A mamsell pukkerlit csinált és mosolygott. – A baronesse még nincsen idehaza, de mindjárt haza fog jönni. A kisasszony odabenn van. Richardnak nem volt ez új dolog. Akárhányszor találta Alfonsinet egyedül (természetesen társalkodónéja ráadásával) s kellemesen el lehetett vele fecsegni. Finom emberszóló volt. Zongorázni és énekelni is tudott csinosan. Most is hallott a két szobán keresztül valami énekhangot Richard; csupán ez tünt fel neki, hogy ez a hang sokkal erÅ‘sebb és csengÅ‘bb, mint máskülönben szokott lenni; de hát, gondolhatta, talán olyankor mindenki jobban énekel, ha nem hallgatják, – ha ugyan gondolt e felÅ‘l valamit. Benyitott a harmadik szobába, honnan az énekhang jött – és ideje maradt észrevétlenül maradhatni a meglepetés néhány pillanatáig. A zongora elÅ‘tt nem Alfonsine ült, hanem valaki más. Az elsÅ‘ perczben alig akart ráismerni Richard. Edith volt az, szokatlan bálias öltözetben és hajdiszÃtéssel. Rózsaszinű kivágott ruhát viselt, mely szép nyakát, gömbölyű vállait látni engedé. Valami népies románczot énekelt iskolázatlan, de sympathicus csengÅ‘ hangon, s hozzá, tudatlanok szokása szerint, egy ujjal verte a zongora billentyűit. Egyedül volt a szobában. Richard sokáig megengedte magának, hogy az elefántcsonton ugráló kezecskét bámulja, mÃg egyszer Edith felvetve szemeit a zongoráról, megpillantá a hozzá közelÃtÅ‘t. ElsÅ‘ mozdulata az volt, hogy kezével betakará keblét. Még szokatlan volt neki e viselet, hanem azután eszébe jutott, hogy oda éppen rossz helyre tette a kezét, s azután végig ereszté azt rózsaszÃn ruháján s eléje lépett az Å‘t üdvözlÅ‘nek. Arcza égett és szive dobogott erÅ‘sen, hangja alig akart szolgálatára lenni, midÅ‘n Richardnak rebegé: – A bárónÅ‘ nincsen idehaza. Richard úgy szánta a szegény gyermeket. – És Alfonsine kisasszony? kérdé tÅ‘le. – Együtt mentek el. A Burgba hivattak sietÅ‘sen. Csak késÅ‘n fognak hazajönni. – Öcsém nem volt itt? – Å még korábban elment. – S nem mondta a bárónÅ‘, hogy vendégeket vár? – Azt mondta, hogy komornyikját megbÃzta eljárni a mára meghivottakat, hogy a «cercle» holnap tartatik meg. – Csodálatos, hogy azt nekem nem mondta a komornyik, mikor bebocsátott. Bocsánat, Edith kisasszony, hogy háborÃtottam kegyedet. Ãœdvözletemet, kérem, adja át a bárónÅ‘knek. Azzal meghajtotta magát hidegen, komolyan, és eltávozott. Szándéka volt a komornyikot megpirongatni a mulasztásért, hanem azt nem találta az elÅ‘szobában sehol. S a fÅ‘ajtó, a melyen a lépcsÅ‘tornáczra ki kelle jutnia, be volt zárva s a kulcs lehúzva a zárról. Arra kellett magát szánnia, hogy ismét a nagy termen keresztül a cselédszobákhoz vezetÅ‘ ajtón át távozzék el. Azt az ajtót is zárva találta. Még egy kijárást ismert, melyen keresztül a konyhából szoktak az ebédlÅ‘be járni. Azt is megpróbálta, az sem nyilt ki. Az ebédlÅ‘ben volt a csengetyűhúzó, mely a cselédségnek szól: azt megrántotta háromszor-négyszer erélyesen, azután várt sokáig – semmi nesz. Még egyszer visszament az elÅ‘szobába, azt még mindig üresnek találta. Itt senki sincs. Szive oly hangosan feldobogott, hogy felriasztá alvó lelkét. Itt valaki egy végzetes játékot űz, melynek nem tudja még mi lesz a vége? Ismét letette kardját, köpenyét s visszatért abba a szobába, a hol Edithet hagyta. Lépteinek hangjára eléje jött a leány. De most már nem égett az arcza rózsapÃrban, halavány volt. Szemei nyugodtan néztek Richardra. Nem remegett, nem volt zavarban. – Megbocsásson, Edith kisasszony, – szólt Richard, – minden ajtót zárva találok magam elÅ‘tt, s az egész háznál senki sincsen, a ki kiereszszen. Az oldalfalon Alfonsine életnagyságú arczképe volt nagy aranyos rámában. Richardnak úgy tetszett, mintha e szép tündérarcz kegyetlenül mosolyogna e jelenetre. Edith azonban nyugodt közönynyel felelt: – A cselédek bizonyosan az udvarra mentek. De az nem baj. Itt van a fÅ‘ajtónak második kulcsa, ezzel én majd kibocsátom önt. A falon függött egy nagy antik rácsozatú remek kulcstartó. Edithnek Richard mellett kelle elhaladnia, hogy a kulcstartóhoz jusson. MidÅ‘n melléje ért, Richard elállta az útját. – Egy szóra Edith! Tudja-e ön, mire gondolok én most e perczben? Úgy tetszett, mintha az az angyali szép arczkép ott a falon az ifju vállán keresztül hajolva a kárhozat szóváltását folytatná ennek feldobogó szivével. Richard úgy érzé, mintha az egész világ égne körülötte. Hanem a leány, a kinek útját állta, nyugodtan maradt, s a legnagyobb lélekjelenléttel felelt neki: – Ön azt gondolta most magában, hogy «én ennek a leánynak egyszer megfogadtam, hogy még a szememmel se sérthessem meg, tekintetemet sem fogom a kezén túl emelni.» S a leány két keze összekulcsolva volt ölében. – Úgy van, szólt Richard, s keble egyszerre egy egész pokol nyomásától szabadult meg. – És most egyet kérek öntÅ‘l, Edith kisasszony. SürgetÅ‘s levelet kell irnom a bárónÅ‘nek. Adhat kegyed nekem irószereket? Edith a bárónÅ‘ iróasztaláról felhengerÃté a művészi tolólapot s oda mutatott. – Tessék. Richard leült az asztal mellé és irt. Rövid volt, a mit irt, hamar készen lett vele. Azután borÃtékba tette s azt ostyával lepecsételé. Edith ez idÅ‘ alatt folyvást nyugodtan állt az iróasztal tulsó oldalán, összetett kezeit ölébe leeresztve. Richard fölállt és eléje lépett a bezárt levéllel. Arcza nemes volt és tekintete fenkölt. A leánynak egész lelke szemeiben élt, midÅ‘n ez arczot vizsgálta. – És miután kegyed el tudta szivemben olvasni, hogy mit gondolok most? el fogja tudni olvasni azt is, hogy mit irtam a lezárt levélben most? S azzal eléje tartá a levél pecsétes felét. – El tudja-e olvasni? A leány pedig, a mint kezei össze voltak kulcsolva, lassankint fölemelé azokat egész arczáig, s Ãgy összekulcsoltan homlokához szorÃtá azokat, nem gondolva rá, hogy ezzel fölszabadÃtja a szemközt álló tekintetét, hogy szemeibe láthasson és megláthassa azokban a kétségbeesés, a gyönyör, a fájdalom és felmagasztaltság csillagcseppjeit. – Igen, e levélben ez van Ãrva, mondá Richard: «Asszonyom, én öntÅ‘l nőül kérem Edithet; egy év mulva nagykorú leszek, akkor eljövök érte. Addig bánjék ön úgy vele, mint az én menyasszonyommal.» – És azzal odanyujtá a leánynak a levelet. Edith ajkaihoz szorÃtá hosszasan, kÃnosan a levél pecsétjét s úgy nyujtá azt vissza Richardnak. Azután Richard is ajkával érinté a pecsétet, mely kedvese csókjától volt meleg. Ez volt eljegyzésük csókváltása. – Ãt fogja ön adni e levelet a bárónÅ‘nek? Edith némán inte fejével és a levelet keblébe csusztatá. – S most egy évig ne szóljunk egymásnak arról, a mit egymásról gondolunk. Isten önnel, szólt Richard. Ne kisérjen ön ki. Meg ne lássa valaki ezeket a könyeket. Ezek már enyéim. Mutassa meg, melyik a fÅ‘ajtó kulcsa. Most elviszem magammal s holnap vissza fogom küldeni. Richard maga átvette a fÅ‘ajtó kulcsát és eltávozott. Még akkor sem volt a többi szobákban senki. Kinyitotta magának az ajtót, újra be is zárta, és nem talált a cselédség közül senkit sem folyosón, sem udvaron. A leány pedig, mikor Richard léptei elhangzottak, leborult a földre s a hol Richard legutoljára állt, s a bársony szÅ‘nyegen meglátszott léptének helye, a leány megcsókolta kedvese lábának nyomát. – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – Nagyon késÅ‘ volt, midÅ‘n a baronesse és leánya hazaérkeztek. Edith már saját szobájában volt akkor, azaz, hogy abban a szobában, melyet mamsell Betti osztott vele. – Küldje be a Backfischt, parancsolá Alfonsine. Edith bejött. – Még ébren voltál Edith? kérdé Antoinette asszony. – Igen, nagynéném. Antoinette vallató tekintettel kémlelt Edith szemeibe. Nem találta bennük azt, a mit keresett. Inkább valamely szokatlan önbizalmat, a mi eddig nem volt sajátja. – Nem keresett valaki, mÃg oda voltunk? kérdé tÅ‘le. – De igen, Baradlay. Mind a két hölgy kereszttűzbe vevé Edith arczát. Hasztalan. Nem gyullad az ki erÅ‘sebben erre a névre. Az most már jó helyen van, a szÃvben, s nem szalad ki az arczra minden megszólÃtásnál. – «Várt» reánk a kapitány? kérdé Antoinette. – Csak addig, mÃg e levelet megirta nagynénémhez – szólt Edith hidegen s átadta Plankenhorstnénak Richard levelét. Most az úrhölgyön van a sor, hogy arcza kigyuladjon, midÅ‘n e levelet elolvasá. – Tudja ön, mi van e levélben? kérdezé izzó tekintetet vetve a leányra. – Tudom. Felelt Edith, s tekintetében annyi öntudat, annyi nemes büszkeség volt, hogy Antoinette dühe megzsibbadt bele. – Mehet ön szobájába s lefekhetik. Edith ment. Antoinette dühösen veté oda leányának Richard levelét. – Nesze! Ez a te Å‘rült eszednek a műve! Alfonsine elsápadt és reszketett a dühtÅ‘l, mikor e levelet végig olvasá. Nem tudott szóhoz jutni. Anyjának arcza ki volt kelve a haragtól. – Azt gondoltad, úgy-e? szólt összeszorÃtott fogai közül szűrve a szót, hogy minden ember – Palvicz Ottó! Ennél a névnél visszatekintett anyjára Alfonsine; és a mi gyűlölet, keserűség, boszú és anyagyilkos kegyetlenség volt ez egyetlen tekintetben, azt szó nem mondhatja ki. – A te ostoba játszmád el van veszve, szólt Antoinette, a levelet darabokra tépve; – most majd jövök én az enyimmel. A ZSIBÃRUS. Richard úgy érzé magát, mikor hazament, mintha lovon ülne, melynek szárnyai vannak. Csak most kezdett még magára ismerni. A sybarita léhaság után, melyben eddigi napjai eltöltek, valami nemes dacz keletkeztét érezte szivében, melynek elsÅ‘ neve: az üldözöttek iránti hajlam. Egészen meg volt magával elégedve a mai nap kimenetelén. Ãtérzette az egész kÃsértést, és élvezte a felmagasztaltságot, melyet diadalával teremtett. Annálfogva, mikor hazaérkezett, egészen idegennek érezte magát garçon-lakásában. Minden tárgy emlékeztette valakire, a kit szeretett volna már elfeledni. Itt egy szÅ‘nyeg, ott egy tabouret, amott egy pár papucs, a falon egy óravánkos; mind gyöngéd viszonyok emlékei, mikre visszatetszéssel tekint mostan. – Pál úr! kiált öreg vitézének. – Mi tetszik? – Rakjon tüzet a kandallóba. Pál úr azt igen természetes indÃtványnak találja. Hanem, hogy átkozott nedves a fa: nem akar egyhamar meggyuladni. Richard iróasztala fiókjából elÅ‘keres egész csomag leveleket, miknek illata, szines borÃtékja elárulja gyöngéd tartalmát: – Ezekkel alágyujthat. Pál úr cselekszi azt nagy gyönyörűséggel. A kandalló tüze vÃgan fellobog a gyöngéd levelek tüzétÅ‘l – Pál úr! kezdi Richard. Holnap nagy campagnera megyünk. Pál úr örül annak nagyon. – Ezt a sok czókmókot nem hordhatjuk magunkkal a táborozásba. Legyen rajta Pál úr, hogy a mi butorféle van, azokon adjon túl, a mik pedig holmi emlékek, képek, himzetek, azokat rakja tűzre. – Értem, kérem alássan. Felelt Pál úr. Richard kapitány ágyával szemközt, az alcoven oldalfalán függ egy remek olajfestmény, nagy arany rámában, mely egy hirhedett szépség arczképe volna, ki magát Richard kedvéért lefesttette – mint Danae. – Ezt a képet is pusztÃtsa el Pál úr; rendelkezék Richard. – Meglesz, szólt biztatólag a vén huszár. Még azután minden fiókját összekutatta Richard, kihányt belÅ‘lük hajfürtöket, száraz virágokat, szines szalagcsokrokat, «mind tűzbe velük», s miután meggyÅ‘zÅ‘dött róla, hogy semmit sem hagyott fenn, a mi a mult emlékeibÅ‘l kÃsérteni visszajárjon hozzá, még egyszer rábÃzta Pál úrra, hogy a masszivabb darabokat is pusztÃtsa el távolléte alatt, s aztán könnyebbült lélekkel ment vacsorálni. Nem is sokáig mulatott odakinn, idejekorán hazatért lefeküdni, s mikor vetkÅ‘zni kezdett, nagy megelégedésére látta, hogy Danae csábÃtó képe nem vet rá többé a falról epedÅ‘ szemeket. Olyan jó meleg volt szobájában az elégetett emlékektÅ‘l. Reggel jókor bejött hozzá Pál úr kifényesÃtett csizmával s megkérdezé tÅ‘le: no hát, hogy aludt? – Igen jól, Pál úr, köszönöm kérdését. Látom, hogy jól eltakarÃtott innen mindent. Hanem hát mi lett annak a képnek a rámájával? Csak nem égette el azt is? – Azt is? kérdé Pál úr sajátságos bámulattal. Hát azt gondolja a kapitány úr, hogy azt a képet elégettem. – Hát mit? – Hát mit? Csak nem ettem gilva-gombát, hogy azt a szép képet a kályhába dobjam. – Hát mit csinált vele? – Már hiszen megkövetem: én is voltam ifjú legény, nekem is csinált a szeretÅ‘m gyöngyös dohányzacskót a nevemnapjára; de mikor azután megcsalt a szeretÅ‘m, én nem dobtam a gyöngyös dohányzacskóm a kemenczébe. – Hát mit csinált vele? Pál úr felhúzta a szája balszögletét a szeméig, s hamisan hunyorÃtott egy nagyot. – Bevágtam a zsidónál, s beittam az árát! Richard haragosan hajÃtá le magáról a paplant. – Csak nem vágta be kend az én képemet is a zsidónál? Pál úr nagyszerű vállakat vont erre a kérdésre. – Furcsa biz az; azt mondta kapitány úr, hogy pusztÃtsam el a háztul. – No igen: azt értettem alatta, hogy vesse a tűzre. – Én meg azt értettem alatta, hogy vigyem el Salamonhoz, a ki megadja az árát. – És odavitte? – Ott is van már. Richard igazán mérges akart lenni. – Azonnal menjen kend vissza és hozza vissza tÅ‘le azt a képet. OrdÃta telhetÅ‘ haraggal Pál úrra. Hm. De nem volt ám Pál úr olyan könnyen megijeszthetÅ‘ legény. A vén huszár nagy lelki nyugalommal készÃté oda az ágyhoz gazdája kapczáit és elpusztÃthatlan phlegmával felelt neki: – Nem adja ám azt már vissza a Salamon! – De ha én akarom. Pál úr oda állt az ágy elé s Richard rajthuzliját félig kifelé fordÃtva s felvételre alkalmatossá idomÃtva, mondá: – Azt izente a Salamon, hogy beszéljen vele a miatt a kép miatt a kapitány úr. Richard mérges volt: Pál úr, maga nagy barom! kiálta szolgájára. – Tudom, kérem alássan – felelt az öreg; ez az egy érdemem van a világon. Richard azt az ajánlatot tette Pál úrnak, hogy menjen a pokolba, annak is pedig a fenekére. Pál úr nem volt annyira pogány, nem küldte gazdáját olyan egészen messze, csak annyit mondott neki, hogy a Salamon boltja a vagyon porczellán-utczában, Nro 3. Richard boszúsan öltözött, s azzal sietett felkeresni a Salamont a porczellán-utczában, mielÅ‘tt a zsibárus megteszi azt a tréfát, hogy kiakasztja a tárlatában közszemlére azt a képet, a mit az arczáról sokan meg fognak ismerni. Ráakadt a zsibárus-boltra. Kis alacsony spelunka volt az, melybe az utczaemelés miatt még egy lépcsÅ‘vel lefelé kellett lépni; világosságát csak a boltajtóról nyerte, a minek ennélfogva mindig nyitva kellett állni. A boltbejárás két oldala pedig el volt állva rozzant butorokkal: ócska karszékek, biczegÅ‘ szekrények, megrakva felül került lábzsámolyokkal, a szögletekben chinai tornyok, csorba tányérokból rakva, a földön tudományos vastagságú könyvek, a miknek ott a legjobb helye; hanem e helyett egy aranyos csillárra zsÃros lószerszámok körül felmagasztalva; a polczokon egy csoport kitömött papagály, mókus és öleb bámul egymás üvegszemeibe, csendéletet képezve a fölöttük meredezÅ‘ csonka szobrokhoz: egy Hercules, kinek fél keze nincs, egy Minerva, kinek be van törve az orra, s egy Venus, ki már nagyon össze-vissza van ragasztva; a falakon fakó rámás képek, többnyire üveg nélkül: az ismeretes Európa, Ãzsia, Afrika, Amerika; és József, kinek zálogban marad a köpenyege Potifárnénál. A nyitott szekrényekben minden elképzelhetÅ‘ eszköz, a mit emberi nyomorúság üvegbÅ‘l, vasból, rézbÅ‘l, czinbÅ‘l előállÃtott. S az egész quodlibeten az ódonság illata lengedez. A mi pedig a legócskább az egész boltban, az a boltos maga, ki ott ül az ajtóban nagy prémes kaftánba burkolva; lábai elrejtve béllelt botosokban, s prémes sipkájának ernyÅ‘je egész orra hegyéig lehúzva. Salamon úr arcza borotválva szokott lenni minden harmad nap; természetesen, nem késsel, hanem valami mással: azt tudják, a kik tudják. Most épen a harmadik napja van. Ott ül Å‘ egész nap, s csak olyankor kel föl, mikor vásáros érkezik, a nagy karosszékbÅ‘l, melynek itatós papirosból van már a feneke, mert a bÅ‘r nagyon kikopott belÅ‘le a sok rajta üléstÅ‘l. Már korán reggel kinyitja boltját s kiül az ajtóba, mert nem tudhatni, mikor hoz valakit a jó szerencse? Ime még alig nyolcz óra, mikor egy szép huszártiszt lép be nagy méltóságosan az alacsony boltocskába s erÅ‘s hangon kezd tudakozódni: – Ez a Salamon zsibárus boltja? Az öreg úr a bÅ‘ kaftánban leveszi lábait a nagy botosokkal a zsámolyról és felemelkedik a kérdezÅ‘ elÅ‘tt; s nagy prémes sipkáját hátrafelé tolva, hogy mosolygó arczát megmutathassa a kérdezÅ‘nek, siet megfelelni. – Legalázatosabb szolgája a nagyságos kapitány úrnak: ez a Salamon zsibárusnak a boltja, s én vagyok az a Salamon zsibárus, a kinek ez a boltja. Szolgálatjára Baradlay Richard kapitány úrnak. Richard megütÅ‘dve kérdezé: – Honnan ismer ön engem? A zsibárus behizelgÅ‘ mosolylyal válaszolt: – De hát, hogyne ismerném én kapitány urat? Nagyon jól ismerem. Arany ember a kapitány úr. Richard nem értette az ismeretség alapját. Egészen valószinütlen volt, hogy Salamon úr akár a katonai szemléken, akár az udvari estélyeken találkozott volna vele. Pénzt sem kölcsönzött még tÅ‘le soha. – Hát akkor azt is fogja ön tudni, hogy egy kép miatt jöttem most ide, a mit a szolgám félreértésbÅ‘l ide hozott eladás végett. Én azt a képet nem szándékoztam a zsibvásárra küldeni. – Oh én tudom azt nagyon jól, felelt Salamon úr. Épen azért voltam elég bátor a vitéz huszár úr által azt az izenetet küldeni nagyságos kapitány úrnak, hogy tisztelje meg szegény házamat személyes látogatásával, akkor azután majd beszéljünk a felÅ‘l az idehozott kép felÅ‘l. Richard felpaprikázott kedélylyel felelt: – Nincs arról a képrÅ‘l mÃt beszélni. Az nem eladó. Én azt meg akarom semmisÃteni. A zsibárus mosolygó arczczal mondá: – De ugyan minek megharagudni, nagyságos kapitány úr? A harag nem egészséges. Hiszen én erÅ‘vel el nem foglalom a képet. Csak azért mondtam, hogy legyen szerencsém, hogy az enyém legyen a szerencse. Legvégül azt teheti ön, a mit akar. Magamforma ember kap rajta, ha valami ismeretsége akad. Ki tudja, mi jó lehet belÅ‘le. Legyen szerencsém a lakásomon, kapitány úr. A kép odafenn van a lakásomon. Tessék felsétálni. Ki tudja, mire lehet az jó? Richard nem bánta hát, ha el kell is fogadnia az erÅ‘szakolt látogatást. – Hát jó. Menjünk fel. – Csak elÅ‘bb bezárom a boltajtót. Magam vagyok, nincsen segédem. A mÃg odafenn leszünk, addig nem jön be senki. Csak tessék elÅ‘re menni kapitány úr. Itt a csigalépcsÅ‘n fel. Az emeletlen van a szállásom. Tessék addig helyet foglalni ott. Richard megfogadta az utasÃtást s felment a rozzant fa csigalépcsÅ‘n, mely a boltból az emeletbe vezetett, Salamon szállására. Mikor feljutott a bolt feletti szobába, elbámulva tekinte szét. Egy fejedelmi muzeumot vélt maga elÅ‘tt látni. Három egymásba nyiló nagy szoba telve volt a legpompásabb fényüzési czikkekkel. Művészi alkotású szekrények, kirakva tájkép-márványnyal, chinai szivárvány-haliotissal, illatos fából, elefántcsont-faragványokkal, gazdag aranyozással, a mult századok remekei. Mellettük mozaik asztalok, drágakövekbÅ‘l kirakott táblákkal, japán, chinai és etrusk vázák, sèvresi és nankingi porczellánok, bronz remekművek, alabastrom- és márványszobrok, antik kargyertyatartók, művészi ezüst vertművek; tálak, szelenczék, kelyhek, billikomok tűzben aranyozva, drágakövekkel kirakva, faragott kandallók, szÃnes márványokból óragyűjtemények és természettudományi ritkaságok, mind a legszebb rendben, osztályozva, számokkal ellátva, mÃg a falakat egész fel a padmalyig remek festmények takarták, a régi kor minden művészeinek névjegyeivel. Hisz ez egészen másforma bolt, mint az, a melyik oda alant van. – Nos, hát hogy tetszik önnek ide fenn? kérdé a zsibárus, mikor felkapaszkodott a lépcsÅ‘n Richard után. Ugy-e bár érdemes lesz egy kicsit a széttekintésre? – Az már igaz, szólt Richard, ez egészen meglepÅ‘ rám nézve. Hogyan jutott ön ennyi válogatott művészi becsű műhöz? – Hja! A Salamonnak nagy összeköttetései vannak. Egész Bécsben, a külföldön is tudják azt, hogy mi az a Salamon zsibárus boltja. A kinek kell ócska éji szekrény: megtalálja itten. A kinek kell ezüst vésmű Benvenuto CellinitÅ‘l, az is megtalálja itten, a mit keres. A kinek van valami eladni valója: törött ibrik, vagy Michel Angelo remeke, tudja jól, hogy annak Salamon megmondja az árát: ez egy garas, ez ezer arany. Richard el volt foglalva a körültekintéssel. Az öreg zsibárus mosolygó bizalmassággal sugá fülébe: – És azután azt is tudják a nagyságos és méltóságos urak, hogy a vén Salamon tud hallgatni, mint a hal. Tudja minden darabnak a gazdáját: ez ettÅ‘l a gróftól, ez attól a herczegtÅ‘l származott ide; soha azt senki meg nem tudja tÅ‘le. Pompás cabinet-darabok vándorolnak egyik gazdától a másikhoz. Salamontól egyik sem tudja meg, kitÅ‘l jöttek azok? Miért lettek eladva? Mi volt a történetük? Salamon tud mindent, de nem mond semmit. Salamon ismeri a nagyságos és méltóságos urak dolgait, de nem mondja el azokat senkinek. – Az mind igen dicséretreméltó szokás Salamon úrtól. – Hanem hát hol van az én képem? sürgölé a dolgot Richard. – No no, hát minek az a nagy sürgetés? Hát elszaladok én innen? Hát nem enged magának a kapitány úr egy kis idÅ‘t a körültekintésre? Hátha valami üzletet köthetnénk mégis ama kép végett? – Nem lehet, kedves öregem, szólt Richard derültebb kedélylyel: – az a kép arczkép; akárhogy nem akarok is többé az eredetijére emlékezni, de azzal csuffá nem tehetem, hogy eladjam azt, a mi tÅ‘le arczkép. – Arczkép! Arczkép! Morgolódék az öreg zsibárus. Mintha nem volna én nálam arczkép is elég. Tessék csak átjönni a szomszéd szobámba. Azzal áttuszkolta Richárdot a mellékosztályba. Richard bámulva látott maga elÅ‘tt egy egész szobát, melynek minden fala meg volt rakva arczképpel. Mindenféle alakú és nagyságú képmások, hölgyek és férfiak, többnyire fiatalok; olaj- és pastellfestmények, aquarellek és tusrajzok, egész a szerény silhouttekig sürűn egymás mellé rakva; s még azontúl egy szögletben egymásnak döntve egy csomó olajfestmény, melynek nem volt semmiféle rámája. – De ugyan mondja meg, hogy kerül ennyi egymáshoz nem tartozó idegen arczkép a zsibvásárra? kérdé Richard. – Igen egyszerűen, nagyságos kapitány úr. Az emberek egy ideig szeretik egymást, azután kiszeretnek egymásból: egy ideig ott tartanak egy arczképet a vánkosuk fölé akasztva, azután megváltozik az izlés, urak, asszonyságok elfelejtik egymást. Ifju gavallérok, mikor házasodni akarnak, nem szeretik, hogy az új asszony más képet is találjon a háznál, s kész legyen érte a csetepaté. – S aztán eladják a régi arczképeket? Salamon szétterjeszté karjait, a szobán körüljártatva kézmozdulatát. – A hogy látni tetszik. – No azon nem csodálkozom annyira, hogy akad, a ki eladja az emlékbe kapott arczképet, mint azon, hogy akad, a ki megveszi. Mi a gutát csinál ön ezekkel az arczképekkel? Hogy ád rajtuk túl megint? Salamon csendes mosolygással ringatta fejét kaftánja gallérpréme között. – Nagyon jó üzlet ez, nagyságos kapitány úr! Az, a ki eladja a megunt, meggyűlölt arczképet, potom áron ide engedi. Akkor azután csak az a mesterség, megtudni, kinek a képmása lehet ez? Járnak a porczellán-utczai Nro 3-ba sokan; délczeg urak, fényes hölgyek. Ezt a furcsa képtárt nagyon szeretik kutatni. Némelyik aztán rátalál a magáéra: azt sem kérdi, hogy adod, Salamon? fizet nagylelkűen, s elviszi a képet; nem tudom, mit csinál vele tovább! – Ez ugyan ördöngÅ‘s egy üzlet, Salamon úr! Salamon úr bizalmasan tevé reszketÅ‘ kezét Richard karjára, s hamisan hunyorÃtva suttogá: – Ismerem ám én az ön arczképének az eredetijét is. Szokott ide járni. Hüh! ha ezt a képet meglátja nálam. Az ilyen costumeképért nagyon nagylelkűen szoktak fizetni! – No de azt a szégyent én nem fogom rajta elkövetni, Salamon barátom. Bármennyire utálva gondolok is arra, a ki e képhez hasonlÃt, nem akarok vele olyasmit tenni, a miért Å‘ is jogot találjon engemet megutálni. – Ön arany ember, kapitány úr! ön bizonyosan házasodni készül? hejh! nem igaz? Már van is más arczkép ennek a helyén? Mit? – Igaz, Salamon úr, házasodni akarok; de más arczkép azért nem került ennek a szegére. – Meg tudnám ám én ezt is szerezni. Oh, én mindennek tudom a módját. Mit? nem lehet? Nekem van egy festÅ‘m, a kinek csak azt kell mondanom: eredj ide vagy amoda, nézd meg jól ezt vagy amazt; azután gyere haza és fesd le. És az lefesti az emlékezet után olyan jól, hogy majd megszólal. Nos? Kivánja ön? Miért csóválja a fejét? Az ön menyasszonyát nem lehet meglátni? Olyan magasan áll, vagy olyan rejtekben? Talán zárdában van? Ön csak egyre csóválja a fejét? Az még titok. Azt nem szabad megtudni senkinek. Talán éppen valami szegény leány? Jól van, jól, kapitány úr. Én nem tudakozódom. Nem kérdezek én soha semmit. Hagyjuk abba. – Hanem hát – hogy adja ön ezt a… Danae asszonyságot? Richard boszusan csörrentett kardjával, – De megmondtam már, hogy ez nem eladó. Visszakérem. – Ejnye, ejnye no. De minek azért mindjárt úgy csörömpölni a kardjával? Hát hisz én nem mondtam, hogy adja ide tÃz forintért, húsz forintért. Azt tudom, hogy derogálna ilyen uraságnak. Egy Baradlay Richard! Hanem hátha cserélhetnénk valamit? Valami más szép képet? Valami más mythologiai képet? nálam van nagy választásban. Richard nevette már a dolgot. – Nem, Salamon, – nem csaklizunk; cserébe sem adom a Danaét kétszerte szebb képért sem, s ha még egyszer olyan mythologiai lesz is. Engem úgyse, nem adom. – No no no! Minek mindjárt esküdni? Hátha találunk valamit? Nézzük végig. No de nézzünk csak ide. Nézni nem kerül pénzbe. Azzal erÅ‘vel oda tuszkolta Richardot egy halom rámátlan olajfestményhez, mik egymásnak voltak támasztva, s azokat elkezdé szétbontogatni. Egy képnél aztán Richard felkiáltott: – Az ördögbe is! – Ahán! kiálta, diadaltól villámló szemekkel a zsibárus. Találtunk már valamit ugy-e, a mit érdemes a világosság felé fordÃtani? s azzal kihuzta a kérdéses olajfestményt a többiek közül, letörülte a port kaftánja ujjával, s úgy tartá az ablak felé fordÃtva Richard szemei elé. – Ezer mennykÅ‘! hisz ez az én arczképem! – He hüm! Az bizony. Itt hever már nálam félesztendÅ‘ óta. Lássa ön: Danae asszonyság kevésbbé volt aggodalmas, mint ön, Å‘ már félév elÅ‘tt eladta az arczképét a porczellán-utczai Nro 3-ban. Nyolcz ezüst forintot adtam érte. – S hogy adja ön nekem azt a képet? – Az ön saját arczképét, ugy-e? Mondtam már; cserébe. – Legyen! – Ej, ej kapitány úr. Ön vigyázatlan alkuvó. Mások majd nagyon megcsalják. Hisz ön még rá is fizettethetett volna erre az üzletre velem. – Vigye a patvar az egész üzletet. Már most szÅ‘rt szÅ‘rért. Küldje ön haza az én arczképemet, s aztán, nem bánom, facsarjon ki Danae asszonyságtól a magáéért egy milliót. – Kifacsarni? Ah, kapitány úr! azt a Salamon nem teszi. Semmit, mint a mi méltányos. Mindenki legjobban tudja magáról, mennyit ér? A mennyire taksálja magát, Salamon azzal beéri. Én kifacsarni? Nem vagyok én csaló. Lássa kapitány úr, milyen igazságos vagyok, még azt is megmondom önnek, hogy a képek hát mennek cserébe; de hát a ráma? – Micsoda ráma? – No hát: ön rámával együtt küldte ide a képet. Danae asszonyság pedig ráma nélkül küldte az önét; az aranyos keretbe mindjárt más képet illesztett: hát a ráma még alkun fölül van. Richardot most már boszantotta a zsibárusi nagylelkűség. – Hagyjon nekem békét a rámájával, csak nem fogok öntÅ‘l még öt forint ráadást is elfogadni. – Ej, ej no, már minek vesztegetni azt a nemes haragot? Rongyos öt forint! Hisz nem kináltam én rongyos öt forintot önnek; hátha cserélhetnénk valamit? – Nálam van sok mindenféle olyan dolog, a mi a kapitány úrnak tetszhetik. Nézzünk körül. Nézni ingyen lehet. Vannak igen szép pompás fegyvereim, handzsárok, kardok. – Köszönöm. Az már nekem is van mindenféle; egész arzenálom van. – De hátha itt is talál valamit, a mi még otthon nincs? Aztán nem kerül semmibe megnézni. Hátha csinálhatnánk valami üzletet. Jó jó no, nem beszélek a rámáról. Azt majd beszámÃtanám. Ha valami megtetszik a kapitány úrnak, ráfizetne, hogy én is legalább egy kis pénzt lássak. Érti-e már? No hát. Látja, minálunk az a szokás, hogy a legelsÅ‘ üzlet, a mi a nap kezdetén történik, nem szerencsés, ha valami pénz, akármilyen kevés pénz, nem marad a markunkban belÅ‘le. Az az egész nap szerencsétlen nap lesz. Azért boldog az elsÅ‘ vevÅ‘, mert azt el nem eresztjük: az a legolcsóbban kaphatja, a mi neki megtetszik, csakhogy a pénzét lássuk. Richard csakugyan elhitte, hogy ez a zsibárus már Å‘t másképen el nem ereszti, ha csak egy pár forintját itt nem hagyja nála, még e ketté metszett csereüzleten felül. Nem bánta hát, be hagyta magát tuszkoltatni a harmadik szobába is. A harmadik szoba, a melybe átvezette a zsibárus Richardot, egy teljes gyüjteményt tartalmazott a világ minden nemzeteinek fegyverzetébÅ‘l. Egyik csoportozatban az egyiptomi, persa és méd hadiszerek, görbe és kés alakú kardok szijas fogantyúkkal, legyezÅ‘ idomú harczi zászlók, buzogányos hajÃtó dárdák, guitarre alakú vértek; amazon-sisakok, etrusk fahéjkürtök. Másik összeállÃtásban ó-görög fegyverzetek, thebai pajzsok, kéthegyű dárdák; az aspis és xyphos; a samnit ércznyakló, római rövid kardok; villámos pajzsok, tollas pánczélingek, sarmata pikkelypánczélok. Ismét más kirakat gall és teuton fonott vértekbÅ‘l, lánczos buzogányokból, szarvas sisakokból, angol-szász csatabárdokból; – mellette a középkor szakállas hajÃtó kopjái, a cseh hajnalcsillag, a német pánczéltörÅ‘, a szász alabárd és partizán, a sarló-tÅ‘r és gyilok-kapacs, a kereszteshadak fegyverzetei, s a mór és szaraczén kardok, kopják, a hindu tomahawkokkal és magyar fringiák, csákányok, gerezdes buzogányokkal egy categoriába sorozva; – mÃg végre egy egész oldalt elfoglalt a jelen század mindenféle nemzeteinek fegyverzete, ócska kardok, puskák, drágaköves kirakott dÃszkardokkal s aranyveretes handzsárokkal vegyest. – Ugy-e bár, hogy ez is egy kis arzenál? szólt, kezeit elégülten dörzsölve, Salamon. Megérdemli a körültekintést. Oh, mikor egy országos ünnepély készül, nagy kelete van a porczellán-utczai zsibárus-boltnak. Itt megkapható minden. – S aztán az ünnepély után ismét visszavándorol minden. Richard elemében találta itt magát. MűértÅ‘ szemmel kutatott ez ócska kardvasak között. Egyszer megpillantott egy barna pengét, melynek a legegyszerűbb markolatja volt, s tokja hiányzott. Azt kezébe vette. – Ahén! monda kedvtelten a zsibárus. Ön rátalált az igazira. Tudtam, hogy megakad rajta a szeme az igazi műértÅ‘nek. Ez egy igazi Crivelli-penge. TÃz aranyat kináltak már a pengéért, de nem adom tizenötön alul, mert ez egy eredeti Crivelli, nem utánzat. Richard megnézte a kardot a világosságnál, s azt mondta rá: – Ez nem Crivelli-penge. Salamon nagyon meg volt sértve. – Ah, uram. Én nem hazudom soha. Crivelli-penge, ha mondom, nézze ön csak. S azzal a kard pengéjét reszketÅ‘ kezeivel meghajtva, Richard derekát öv gyanánt fogta vele körül. – Megcsókolja a hegyével a markolatát. – Jól van, szólt Richard, átvéve a kardot; hanem már most én csinálok vele valami productiót. Van itt valami rossz puska, a mi nem sokat ér? – Tessék választani, szólt Salamon, egy egész gulára mutatva mindenféle elavult lÅ‘fegyverekbÅ‘l. Richard kiválasztott egyet közülök, a legnehézkesebbet, s azt harántékosan megtámasztá, szájával a gulának, agyával a padlatnak. – Most kérem, álljon ön egy kicsit félre! A zsibárus félreállt, s várta, mit akar ez elkövetni. Richard pedig egyet suhintott a levegÅ‘ben a karddal, s azzal lecsapott a puskacsÅ‘re. A puskacsÅ‘ kétfelé szelve esett jobbra-balra. Richard végig vonta ujjai hegyét a kard élén s odatartá azt Salamon elé: – Nézze ön, egy csorba sem esett az élén. A zsibárus oda volt bámultában. ElÅ‘ször megbámulta a kardot, azután a kétfelé szelt puskát, azután odament megtapogatni Richard karjait. – Isten a világ felett! Ez volt a vágás! Én, ha egy narancsot elvágok késsel: háromszor kell hozzáfognom. Arany ember a kapitány úr! – Nem arany ember: vas ember! Ez volt a vágás! Micsoda vastag csÅ‘, s egy vágásra kétfelé esik, mint egy papiros tölcsér. – Ez a kard nem Crivelli, szólt Richard, visszanyujtva a zsibárusnak; ez valóságos Al-Bohacen damaszk-penge: az ára száz arany. – Isten Å‘rizz! tiltakozék mindkét kezével a zsibárus. Én megmondtam, hogy tizenöt arany az ára. Se alább, se feljebb. Nálam annyiba számÃt. És ha ide akarja adni érte cserébe a kapitány úr azt a képet rámástól, meg még egy aranyat ráadásul, akkor legyen öné, vigye el. Én ilyen karddal egy házban nem hálok. Richard elmosolyodott. – De hisz azt a képet már elcseréltük az én saját arczképemért. – No most már az ön arczképét nem adom semmi aranyért, semmi pénzért, az marad nekem. ElÅ‘ször életemben találkozom egy gavallérral, a ki azt mondja: Salamon, ennek az ára, a mit nekem kinálsz, nem tizenöt arany, hanem száz arany: ez nem Crivelli, hanem Al-Bohacen. – Ilyen arczkép nincs több a világon. Ez Rarität! Ez unicum! Ez incunabulum! Nincs copia, nincs Varietät belÅ‘le. Ezt nem adom ki a kezembÅ‘l, az arczkép itt marad, vigye ön el kardját, fizessen még egy aranyat és aztán quittek vagyunk. Richard gondolkozni látszott. Salamon kitalálta gondolatját. – Ne féljen ön attól, kapitány úr, hogy valaki meglátja nálam az arczképet, el fogom azt tenni a hálószobámba, özvegy hálószobámba, a hova nem jár senki. No ugy-e, itt hagyja? Richard nevetve tette kezét az unszoló tenyérbe. A zsibárus szájához értette a kapott pénzt, s azután mély zsebébe ereszté. – Engedje meg, hogy begöngyöljem papirosba a kardot, a szolgám utána fogja vinni a kapitány úrnak. Ugyan örülök, hogy szerencsém volt. Talán nem is utoljára. Ha házasodni fog a nagyságos úr, parancsoljon velem, elÅ‘teremtek minden szépet és remeket, a miben szép szemek gyönyörködnek. – Oh köszönöm, nekem nem lesz arra szükségem; annak, kit én elveszek, nem kellenek czifra butorok. – Szegény leányt akar elvenni? No mondja, igaz-e? Richard nem akart tovább szóba állni vele. – No Isten önnel. – Jól van, jól van, kapitány úr. Isten önnel. Nem kérdezÅ‘sködöm. Az öreg Salamon sokat tud, a mirÅ‘l nem gyanÃtják, hogy tudhatja, de nem szól felÅ‘le senkinek; ön arany ember, ön aczél ember, kapitány úr. Nem jól mondtam, ön valóságos damaszk ember! Hiszen ön tudja, mibÅ‘l lesz a damaszk? Aczélat és aranyat kovácsolnak össze. EbbÅ‘l lesz a damaszk. Csak maradjon ön olyan, a milyen. Én nem avatkozom az ön dolgába, kapitány úr; de emlékezzék rá a vén zsibárusra, a porczellán-utczában, a Nro 3 alatt. Én azt mondom önnek, hogy becsületes embernek lenni igen jó gscheft! – Ráemlékezzék. Egyszer az életben még fogja ön látni a porczellán-utczai zsibárust, vagy akarja vagy nem. Akkor meg fogja ön érteni, a mit önnek mondtam: becsületes embernek lenni a legjobb üzlet. Istennel járjon! Richard iparkodott menekülni a bÅ‘beszédű öreg úrtól; a zsibárus-gyereket a karddal egyedül bocsátá szállására; maga nem akart hazamenni. Félt Pál úrtól. Félt, hogy azzal fogadja, mikor belép, hogy: «No hát, nem mondtam?» NÅI BOSZÚ. – Hja bizony, édes lelkem, Arankám, a tisztelendÅ‘ édes papát hiába várja haza; mert az nem jön többé haza. Most kapott a lelkem uram levelet PestrÅ‘l; tudja, sok ismeretsége van neki mint notáriusnak az egész világon, még Pesten is. Azt irják neki, hogy a tisztelendÅ‘ uramnak a dolga bizony nagyon rosszul áll; a consistorium nem engedi többé felmenni a kathedrába; már meg Bécsbe is fölcitálták. Legalább is tÃz esztendÅ‘re el fogják itélni s elviszik Kufsteinba. A bizony, édes lelkem. Hanem azért csak ne rÃjon ám nagyon sokat. Hiszen csak jó az Isten; majd gondját viseli az elhagyottaknak. Az Isten áldja meg, édes lelkem, Arankám. Ilyen szép jóreggel-kivánással üdvözlé Szalmás Mihályné nótáriusné asszonyom a pap leányát, ki gyakran kitekintgetett a kis paplak ajtaján az utczának azon vége felé, a merre az apját hetek elÅ‘tt elmenni látta. De csak hiába várta vissza. Erre a gyöngéd tudósÃtásra aztán be is ment a leány és nem idÅ‘zött tovább az utczaajtóban. Leült a dolgozó asztalkájához, a félbehagyott fehérnemű-varrás mellé, s folytatta munkáját, mÃg ismét csak azon kapta magát, hogy tű és vászon kiesik kezébÅ‘l, s elÅ‘veszi zsibbasztó mélázás, a vándor lélek viszi magával eszméletét úttalan utakon, sivatag pusztákon s sivatagabb idegen városokon keresztül; keresve millió ismeretlen arcz közül egyet, és hallgatózva ismerÅ‘s lépések, ismerÅ‘s hangok után. MÃg ismét fölveri merengésébÅ‘l egy-egy közeledÅ‘ kocsizörej. Valóban gyönyörű arcz; hosszudad, mint a tragédia muzsájáé; nagy, lélekteljes szemekkel, classicus arczéllel, finom ajkakkal, dús, tömött gesztenyeszÃn haja puritán egyszerűséggel van fejére tűzve, s az egyszerűség még emeli a szoborszépségű fÅ‘ nemes kifejezését. A nagy szempillák egy perczre felnyilnak magasan, midÅ‘n a kocsizörej közeledik; a leány felrezzen; hanem azután csak elcsitÃtja keblét, nem jön az, a kit vár; s nagyot sóhajtva, folytatja munkáját. Pedig a kocsizörej ezuttal éppen a paplak elÅ‘tt szünt meg. Hintó állt meg az ajtó elÅ‘tt. A leány felugrott, s az ajtó felé sietett örömmel. Talán atyja jön? A szobaajtó hamarább nyilt, s a leány visszarettenve állt meg a belépÅ‘ elÅ‘tt. Özvegy Baradlay bárónÅ‘vel állt szemben. Baradlayné fekete bársonyruhát viselt, fekete himzett gallérkával és karmantyúval; fején gyász fÅ‘kötÅ‘; ennyi gyász között annál fehérebbnek látszott márvány arcza. Aranka meghajtá magát elÅ‘tte; az úrnÅ‘ felemelte kezét, mire a leány odahajlott és megcsókolta azt tiszteletteljesen. – Jó reggelt, gyermekem, szólt az úrnÅ‘ kegyteljesen, de egész hidegséggel. Eljöttem hozzád, hogy beszéljek veled némely dolgokról, a miket el kell egymás közt intéznünk. Aranka a pamlaghoz vezette az úrnÅ‘t; az inte neki, hogy foglaljon helyet vele szemközt. – LegelÅ‘ször is tudatnom kell veled, gyermekem, hogy atyádat, sajnálatomra, a férjem temetésén mondott imájáért, igen sok baj érte. Bár ne történt volna ez úgy. De most már ezen nem változtathatunk. Å aligha el nem veszti hivatalát, s ez még a baj kisebbik része. (Tehát mégis igazat mondtak! Sóhajta magában a leány.) – Még szabadsága is veszélyben forog, folytatá az úrnÅ‘. Úgy lehet, hogy hosszabb idÅ‘re bezárják és nem fogod Å‘t látni. Az úrnÅ‘ bámult, hogy ennek a leánynak az arczán ezek a szavak nem idéznek elÅ‘ változást. – Te magadban fogsz maradni. A leány némán inte fejével. – Mit fogsz tenni, ha egyedül maradsz? – Mindenre el vagyok készülve. Felelt a leány nyugodtan. – Tekintsd bennem jóakaródat, gyermekem, ki érted mindent kész tenni. Az én családi gyászom okozója a tégedet ért csapásnak; legalább a tiedet enyhÃteni óhajtom. Szólj elÅ‘ttem nyiltan: hová akarsz menni? mihez akarsz kezdeni? Én segélyedre leszek minden tehetségem szerint. – Itt akarok maradni, asszonyom, szólt a leány, s méltóságteljesen emelé fel arczát és nyugodtan tekinte az úrnÅ‘ szemébe. – Itt nem maradhatsz, gyermekem, mert a paplakot átadják másnak. – Van atyámnak egy kicsiny háza a faluban, meghúzom magamat abban. – S mibÅ‘l fogsz élni? – Dolgozni fogok pénzért. – Az nagyon keveset jövedelmez. – Be fogom érni kevéssel. – S hátha atyádat valami idegen városban tartandják, nem óhajtasz közelében lenni? SzámÃthatsz rám. Én biztosÃtom megélhetésedet. – Köszönöm, asszonyom; ha egyedül kell lennem, itt még jobban lehetek egyedül, s ha atyámtól el vagyok választva, mindegy: három lábnyi fal, vagy harmincz mérföldnyi távol válaszszon is el. – De itt eltemeted magadat; másutt új élet várhat reád. Én le akarom róni magamról a lelki terhet, hogy balsorsodnak az enyim volt oka. Adok neked vagyont, melylyel szerencsédet megalapÃthasd. Ha osztályod lett balsorsomban, osztályt adok vagyonomból is. BÃzzál szavamban. A leány csak némán rázta fejét. – Gondolj reá, hogy a balsorsban eltünnek a jó barátok: a szerencsétlenséget mindenki elitéli, hogy okot találjon távol maradhatni tÅ‘le. Te most még szép vagy és fiatal, hanem a melancholia hamar vénit. Itt el leszesz temetve. A hol az emberek olyan közel vannak egymáshoz, mint itt falun, ott azt, a kit senki sem szeret, gyűlölik. Azt, a miért az egyik komolyan szenved, a többiek kinevetik. Örülnek rajta, ha megalázva láthatnak valakit, a kire irigykedtek. Ha szép, ha jó, annál rosszabb ránézve. A rútak, a rosszak ellenségüknek tartják. Egy új világban új embereket találsz. Itt minden tárgy, minden tekintet bánt, sért, gyöngédtelenül fogad. Idegenek közt olyan kört teremthetsz magadnak, a milyent akarsz. Én megveszem tÅ‘led atyád házát, szÅ‘lÅ‘jét, kertjét, szántóföldjét oly áron, mely egy uradalmat ér. Pártolód, segÃtÅ‘d leszek életed minden szakában. Utat egyengetek elÅ‘tted a legmagasabb ajtókig, a miken be kell jutnod, hogy atyád szabadságát visszanyerjed. Rajta leszek, hogy kárpótoljam mindazt, a mi szenvedés miattunk érte családodat. S aztán örülni fogok, ha boldognak látlak. E szónál felállt a leány a székrÅ‘l. – Köszönöm ajánlatait, asszonyom. De itt maradok. És ha cselédnek kellene is beszegÅ‘dnöm valamely gazdához, s úgy keresnem mindennapi kenyeremet, itt maradnék, nem mennék el innen. Ön tudja, asszonyom, ennek a gyűrűnek a történetét; folytatá a leány, balkezén a kis karikagyűrűt felmutatva az úrhölgynek. Ez köt ide engem, elszakÃthatlanul. A ki ezt az én ujjamra fűzte, azt mondta akkor nekem: «én elmegyek most a világba, bujdosom, vándorlok: kergetnek. De bárhová hányjon is a sors, e pont körül forgok, mint a bolygó napja körül. Itt maradj, hozzád térek. Ha egy világgal kecsegtetnek is, hogy innen elmenj: itt maradj, visszatérek. Ha az Isten anyja szól is hozzád, hogy hagyd el e helyet, itt maradj: visszatérek.» Azért higyje el ön, asszonyom, hogy itt maradok; nincs önnek annyi vagyona, nincs a világ urainak annyi rettegtetése, a mi engem innen eltávolÃtson. Fogok szenvedni, nélkülözni, nyomorogni! Nyomorultabb leszek a koldusleánynál, de el nem hagyom ezt a helyet. Itt, lehet, hogy megvénülök, megÅ‘rülök; de itt maradok. Most már az úrnÅ‘ is fölkelt helyérÅ‘l. Megfogta a leánynak azt a kezét, a melyiken a gyűrű volt. – Tehát te szereted a fiamat? Hiszed-e, hogy én is szeretem Å‘t? valamelyikünknek le kell mondani a másikért. Melyikünk fog lemondani róla? Aranka kétségbeesve vonszolta kezét Baradlayné kezeibÅ‘l vissza, de az úrhölgy erÅ‘sen tartá azt és nem bocsájtá el. – Oh asszonyom, minÅ‘ kérdést intéz ön hozzám? Az mond le róla közülünk, a ki elébb meghal! Öngyilkosságra űz-e ön engem? Baradlayné eleresztette a leány kezét. És azután oly jóakaratú, oly éltetÅ‘ szelid mosolylyal nézett reá. – Nem. Azt akarom, hogy legyen mind a kettÅ‘nké. Legyen Å‘ a tied. De te meg azután légy az enyim. Legyen együtt nekem fiam és leányom. JÅ‘jj velem házamhoz; légy ottan, mÃg fiam visszatér, és azután szeressétek egymást; s nekem csak azt juttassátok osztalékul, a mi szerelmetekbÅ‘l fenmarad! A leány nem tudott hinni az úrnÅ‘ szavainak. – Oh asszonyom, az, a mit ön mond, olyan szép, mint egy álom. Az ilyen eltiport féreg, mint én, nem hiheti, hogy innen a porból egyenesen a mennyországba lehessen jutni. – Igaz, szólt az úrnÅ‘ felsóhajtva; hisz az én arczom olyan hideg, s az én szavam olyan visszataszÃtó. Hogyan hihetnéd el nekem, hogy én téged boldoggá akarlak tenni? Hogyan hihetné valaki egy ilyen járókelÅ‘ szoborról, mint én, hogy az valaki iránt érezni is tudjon? Hanem én meg foglak gyÅ‘zni téged, mÃg elismered, hogy a diadalmas vagyok. Ãœlj mellém. Az úrnÅ‘ odavonta maga mellé a pamlagra a leányt s azzal keblébÅ‘l kivont egy levelet. – Nézd. Most kaptam e levelet fiamtól Oroszországból, kit hazahÃvtam Szentpétervárról. A levél fele útról kelt. Nekem volt önuralmam e levelet nem bontani fel; hanem elhozni hozzád, hogy szakÃtsd te fel és olvasd elÅ‘ttem. Érted-e, mit engedtem át ez órában neked? A leány meghajtá fejét és ajkaival az úrnÅ‘ kezéhez tapadt. – Hát vedd e levelet és olvasd fel nekem. Ismerni fogod az irást! Az úrnÅ‘ a lepecsételt levél czÃmét mutatta Arankának. Aranka kezébe vette azt; és azután a hálás mosolygás egyszerre eltünt arczáról. Fejét csöndesen ingatva, bámuló nagy szemeket vetett Baradlaynéra. – Nos? – Ez nem az Å‘ irása. Rebegé a leány. – Ah, dehogy nem! Mutasd. Én csak ismerem tán fiam irását. Ez a B egészen az övé! ezek az erÅ‘sen megnyomott vonások: ez a férfias character a betűkben; ez mind… – Jó utánzás… suttogá a leány. – No de olvasd a czÃmet: «A ma très adorable mère». Ezt csak fiam irhatja nekem. A postajegy «Orscha» Oroszország közepe. Értesz francziául? – Igen. – Ki tanÃtott rá? – Magam. – Ejh, hát bontsd fel a levelet, s akkor majd meggyÅ‘zÅ‘döl róla. Ez a pecsét csak az Å‘ czÃmere? – Megengedi, nagyságos asszonyom? szólt a leány s reszkettek kezei, midÅ‘n kis ollójával a papirt fölmetszé, hogy a pecsétet meg ne sértse; s azután kibontá a levelet. És azután az öröm napvilága derült fel arczán újra. – Ez már valóban az Å‘ irása! «Kedves anyám!» – No úgy-e bár? Hanem annál hamarább elkomorodott ismét a leány arcza, úgy változott derüre borúra, mint a tavaszi tájkép, mely fölött széttépett hófelhÅ‘ket kerget az északi szél. – Nos, mi az? – Csak ez a két szó az Å‘ irása; a többit egészen idegen kéz irta és francziául. – Idegen kéz? Oh kérlek, olvasd sietve. A leány kezében reszketett a levél. «Asszonyom! Megbocsásson ön a kegyes csalásért, melyet a czÃm-borÃtékon elkövettem. Hogy önt meg ne rémÃtsem, utánoztam barátom vonásait, a miért gályarabságra küldenek, ha ön elárul. Ödön barátom maga akarta Ãrni önhöz e levelet; de a két elsÅ‘ szó után kihullott a toll a kezébÅ‘l. Nagyon alélt.» «Ne rettenjen ön meg: Ödön nagy veszélyben forgott; de már túl van rajta. Két hét múlva annyira kiépül, hogy folytathatja útját.» – Veszélyben forgott? szólt bele az úrnÅ‘: oh kérlek olvasd! Még sem kerülte el figyelmét önrémülete mellett, mennyire meg van indulva a leány. Annak minden lélekerejét össze kellett szednie. «Leirok önnek mindent Å‘szintén, a hogy történt». «A mint Ödön az ön levelét kapta, mely Å‘t haza hÃvja, itt hagyott rögtön mindent: czári udvart, kitüntetést, mulatságokat; hasztalan kértem, hogy maradjon; azt felelte rá: anyám hÃv, megyek.» A leány szemei e sorok után egy hálatelt ihlett pillanatot vetének a levélbÅ‘l kitévedve, az úrnÅ‘ arczára. «Mikor láttam, hogy nem tartóztathatom, felfogadtam, hogy vele megyek: elkisérem a határig. Bár ne tettem volna. Akkor Szmolenszknél nem bocsátják tovább; nem jut bele a hózivatarba, nem kergetnek meg bennünket a farkasok; nem kell menekülni a Dnjeper jegén két óra hosszat korcsolyázva.» «Mondhatom önnek asszonyom, hogy Ödön remek fiú; mikor a hevélyben korcsolyám leszakadt lábamról, védképtelenné lettem; Å‘ egyedül visszafordult üldözÅ‘ink ellen s elverte Å‘ket rólam, pisztolylyal, handzsárral; négyet leölt; neki köszönhetem, hogy élek. Az úrnÅ‘ arczán a büszkeség pirja gyulladt ki e magasztalásnál. De láthatta jól, hogy a leány arcza annál halaványabbra változik, mentül tovább olvas; ajkai elkékülnek; csak nagy erÅ‘tetéssel bir tovább olvasni. Oh a leány szerelme más! Åt az a hÅ‘stett kétségbe ejti, a mi a spartai anyának gyönyör. «Azután ismét folytattuk a menekülésünket: a mi nem volt tréfa. Valami kétszáz farkas volt a nyomunkban!» – Az égre! kiálta fel nyugtalanul az anya. Most már Å‘ is! A leány sebesen olvasá tovább; de szemei már zavarodtak, hangja akadozott: «Már közel voltunk a megmeneküléshez; katonai Å‘rállomáshoz jutottunk, midÅ‘n egy rossz helyre értünk a Dnjeper jegén, hol halászok léket ütöttek elébb; nem vettük észre az ujon befagyott helyet, s mind a ketten leszakadtunk a jég alá és elmerültünk a befagyott jégboltozat alatt.» – Irgalmas Isten! sikolta fel Baradlayné magán kÃvül. A leány nem szólt semmit; de feje hátrahajlott és szemei lecsukódtak; arcza halvány lett, mint a fal. A levelet görcsösen tartá kezébe szorÃtva. Egész teste reszketett a láztól. Ajkait összekulcsolta a fájdalom. Az úrnÅ‘ karjaiba fogta az aléldozót, megsimogatá arczát, homlokát. – Térj magadhoz. Lásd; te nálamnál is gyöngébb vagy. Hiszen én anyja vagyok. Én is érzem azt, a mit te. A leánynak megeredtek a könyei. Az aléltság jege ebben olvadt fel. Az úrnÅ‘ odavonta Å‘t keblére; vigasztalá. – Ne sÃrj. Már most én fogom neked olvasni tovább a levelet. Látod, én nem könyezek. Én sokáig tanultam, hogyan kell nem sÃrni, mikor valami fáj, mÃg beletanultam jól. Olvassuk, mi van még a levélben? JÅ‘jj, nézz bele te is. S azzal átölelve a leányt, úgy tartá kezében a levelet, hogy mindketten beleláthassanak. – Olvassunk tovább. «Engem megÅ‘rzött amulétom, mit anyámtól kaptam; elindulásunk elÅ‘tt kináltam azt barátomnak; igaz amulet: megóv vÃzbefulástól, vad harapásától, golyó sebétÅ‘l, rossz szem verésétÅ‘l, ragály mérgétÅ‘l; de nem fogadta el. Azt felelte, hogy Å‘t csillagai vezetik, s megvallá, hogy e csillagok: szeretÅ‘ nÅ‘i szemek! Mikor partra vontak bennünket a halászok, nem távoztam mellÅ‘le, mÃg meg nem kérdhetém tÅ‘le: ragyognak-e még csillagaid? Å‘ mosolyogva felelt: mind a négy.» (E szónál mind a két hölgy érezte a másik villanyos rándulatát: e bűvös szikra egyszerre ütött át idegeiken.) Azután egy kis forróláz következett Ödönre, a min most már szerencsésen túl vagyunk. Nem távozom mellÅ‘le sem éjjel, sem nappal. Bátran ragyoghatnak ágya fölött Å‘rcsillagai. – Ma erÅ‘vel levelet akart Ãrni, de hát ime nem sikerült. Nekem kellett azt folytatnom. Hanem ez ne nyugtalanÃtsa önt asszonyom. Nincs már semmi veszély: két hét múlva folytatjuk az utat. Addig csak arra kérem Ödön csillagait, hogy ne sokat sÃrjanak miatta, mert a csillagok könnye itt Oroszországban hóvá alakul, s az utunkban több van, mint elég. Ramiroff Leonin.» A két csillagpár összenézett. S szemsugaraikban már nem volt köny: ragyogtak az égi örömtÅ‘l. Baradlayné odavonta magához Aranka fejét s homlokát megcsókolva, gyöngéden suttogá: – Leányom! Arra a leány leomlott lábaihoz, s térdeit átölelve, odafekteté égÅ‘ arczát az úrnÅ‘ ölébe és nem szólt hozzá semmit, semmit. De a néma elhallgatásnak egy teleirott titokteljes könyv volt az értelme oly szemek elÅ‘tt, mik a szivekben olvasni megtanultak. Az úrnÅ‘ keze ott nyugodott a leány fején. – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – Egy óra múlva, a falu minden népe nagy bámulatára, a Baradlay urasági hintóban, a bárónÅ‘ mellett ülve, hagyta el a pap leánya a szerény papi lakot. A két hölgy derült arczczal beszélgetett egymással; hiszen tárgyuk volt hozzá elég. Nótáriusné asszonyom ez ámulatos tüneményt megpillantván, nosza hirtelen két pofont kioszta két léhütÅ‘ siheder fiának: egyik «szaladj a hintó után, hová mennek?» másik «szaladj a parochiára, mi történt ott?» Nem sokára visszatért mind a kettÅ‘; egyik meghozta, hogy a hintó a kastély udvarára hajtott be; a nagyságos asszony megölelte a kisasszonyt, mikor leszálltak a hintóból, nem is vette le a válláról kezét, mÃg fölmentek a lépcsÅ‘kön; a másik lelkendezve hozta a hÃrt, hogy a papék szolgálója, meg az egyházfi azt mondták, hogy az egész ház rájuk van bÃzva most már, mert a kisasszony ezentul a kastélyban fog lakni, sohasem is jön ide vissza. Szalmás Mihályné asszonyom csak kiejté e szóra kezébÅ‘l a szakajtó kosarat kotlóstul együtt s összecsapá két elsÅ‘ extremitását: – Ha ezt a megboldogult nagyságos úr látná! AZ ALÃHÚZOTT SOROK. EttÅ‘l a naptól fogva Szalmás Mihályné asszonyom egy istenáldotta napot sem mulasztott el, hogy már korán reggel fel ne menjen a kastélyba, s ott végére ne járjon az utóbb történteknek. Mert hogy van a kastélynak egy öreg házfelügyelÅ‘je, a ki neki jó ismerÅ‘se, s a ki azután mindent el szokott mondani, a mi odabenn a kastélyban történik. Valóságos igaz pedig, hogy Bakó Márton uram soha egy kérdését sem hagyja felelet nélkül Szalmás Mihályné asszonyomnak; csupán abban tartván fenn magának némi kis concessiót, hogy a mit kérdéseire válaszolni szokott, az szabályszerűleg diametraliter ellenkezik a való igazsággal. És ez óriási eltéréseket a historiai adatoktól, sÅ‘t gyakran még a költÅ‘i valószinűségtÅ‘l is oly quäkkeri igazmondó ábrázattal szokta Bakó Márton uram Szalmás Mihályné asszonyom nyakába varrni, hogy annak teljes lehetetlenség marad a hallottakban való kételkedés. – Hogy van a lelkem Aranka kisasszony? kérdé a nótáriusné asszony. – Nem tudom; az éjjel elvitték Bécsbe. Felel rá Bakó Márton uram. – Bécsbe? ugyan minek vihették Bécsbe? – Férhez veszi ott egy nagy úr. – Nagy úr? Miféle nagy úr? – Agens, secretárius, vagy referendarius! – Hűh, lelkem! Fiatal úr-e? – Valami hatvanhat esztendÅ‘s. – No ez ugyan idÅ‘ske! S miért adják olyan öreghez szegénykét? – Azért, hogy az apját kiszabadÃtsa általa. – Hát az öreg tiszteletest csakugyan elitélték? – Gályákra! – Gályákra! Mi történik ott vele? – Neki kell húzni a parton a kötelet, mikor a gályát átvándoroltatják Európából Amerikába. – No ez bizony szörnyű nagy büntetés. – Bizony nagy büntetés. Bakó Márton uram olyan komoly ábrázattal adta mindezeket elÅ‘, hogy Szalmásné asszonyom esküdni mert volna rá, hogy mind egy szóig igaz. Egy reggel pedig azzal a kérdéssel zörgette fel Szalmásné asszonyom a jámbor castellánt, hogy: – Ugy-e vendéget várnak? – Azt bizony. Honnan sejtette meg Szalmásné asszonyom? – Minden reggel el szoktam pillantani a kastély felé, s ma megláttam, hogy a jobboldali kémények is mind füstölögnek, fűtik az eddig nem fűtött szobákat: valakire várnak; kire várnak? Bakó uram megmondta Å‘szintén: – A nagyságos úrfi érkezik ma. – Melyik úrfi? Három úrfi van. Melyik kerül haza? Bakó uram kész volt a felelettel: – A gárdista. – A gárdista? Hát szabad annak a király személyét ott hagyni? – Mást fogadott arra az idÅ‘re maga helyett. – Hát csak a gárdista jön? Vajjon hogyan érkezik meg? – Természetesen, hogy lóháton. – Lóháton? Milyen lova lesz? – Tiszta fehér lovon fog ülni. – Milyen ruhája lesz? – Tiszta karmazsin veres, arany paszománttal, nyusztkalpag a fején kócsaggal, párduczbÅ‘r a hátán. – PárduczbÅ‘r? Jérum? Én még soha sem láttam párduczot. Bakó uram engedte ezzel a hÃrrel Szalmásné asszonyomat végig szaladni a falun. Azon a napon pedig csakugyan vártak valakire a kastélyban. ÖdöntÅ‘l érkezett levél; most már saját irása, LembergbÅ‘l keltezve, melyben tudatá anyjával, elÅ‘re küldött futár által megérkezése napját. Azon nap délutánján Baradlayné asszony befogatott utazó hintajába s eléje sietett fiának a legutolsó állomásig. Egyedül ment, semmi kisérÅ‘t sem vitt magával. A szunyogosi állomásnál bevárta érkezÅ‘ fiát. Ödön megjött pontosan a kitűzött alkonyi órára. A találkozás gyöngéd volt és érzelemteli. – Milyen nagyon megrémÃtettél baleseteddel! Feddé az anya gyermekét. – Már túl vagyunk rajta. Csak, hogy látjuk egymást; felelt az ifju, anyját megcsókolva. Ott azután meg sem állapodott, átköltözött anyja hintajába, s folytatták együtt az utat Nemesdomb felé. Még jó világossal érkeztek meg a falu alá. A kertek alatt volt egy emelkedett domb, melyrÅ‘l az egész alföldi sÃkság végig látható volt; e domb alja fenyÅ‘kkel körül ültetve, miknek sötét lombozata alól egy egyiptomi stylben épült szürke márvány-épület tünt elÅ‘, falai az alkony napjától megaranyozva. Itt megállÃtá a hintót Ödön. – Szálljunk ki, anyám. Baradlayné megértette fiát. Kiszálltak. Azzal karját nyujtva anyjának, szótlanul vezette Å‘t ama fenyves domb felé. A domb alján, a márvány portále elÅ‘tt oldalvást volt egy kisded emberi lak. Az volt a kriptaÅ‘r laka. Ödön kiszólÃtá Å‘t szobájából. A sÃrboltÅ‘r elÅ‘jött a kulcscsomaggal s a kettÅ‘s vasajtót, mik közül az egyik tömör, a másik áttört munka volt, felnyitva, meggyujtá lámpáját, s levezeté a sÃrbolt lépcsÅ‘in a látogatókat. A föld alatti félsötétben odavezette Å‘ket a legutoljára bevakolt fülkéhez, mely elÅ‘tt a legutóbb sÃrba szállt nagy férfi emléktábláján ragyogtak a kifestett, megaranyozott érdemrendek, sorban odavésve a nemesi czÃmer alá. Ott pihent a kÅ‘szivű ember, kit szÃve és a balzsamok csodái még holta után sem engednek porrá lenni. Mikor ott a sÃrbolt elÅ‘tt az anya és fia egymás kezét kezükben fogva álltak, úgy érzett egyet mind a kettÅ‘, mint ha a fiu minden csepp vére anyja szÃvén keresztül tenné meg körfutását. Egy eltünt szellemhez beszéltek, s ugyanazon dolgokról beszéltek vele. Azután megölelték egymást, s azzal visszatértek az élÅ‘ lények világába. A kastélyban a régi arczokkal találkozott Ödön. Régi szolgák, vén gazdatisztek, a régi alázatos bókolással: csakhogy e bókolás most még egy fejhajtással alább szolgált. Most már Å‘ volt a család feje. Anyja arczán sem találhatott semmi változást. Akkor sem volt az hidegebb és szomorúbb, mikor legutóbb látta. Régi már ez a gyász, csak a gyászruha új. Baradlayné most is oly hideg kimérten szól fiával, mintha most is hallgatná a falon keresztül egy kérlelhetlen alak, ki minden szót megbirál, s minden érzelgést elitél. Mikor Ödön utiköntösét átváltá, anyja végig vezette Å‘t az apai lakosztályon. – Most a te rendelkezésedre fognak ezek a szobák állni. Embereket kell elfogadnod, a kik látogatni fognak. Tudod, hogy házunk gyűlhelye sok ismerÅ‘snek, a kik jöttöd hirére fel fognak bennünket keresni. Most már házigazda fogsz lenni itten. – A hogy kivánod, anyám. – Javainkra férfinak kell felügyelni. Gazdaságunk kiterjedt és sok ágazatú; azt rendbeszedni te neked kell. – Igyekezni fogok, hogy beletanuljak. – Mint legidÅ‘sb fiú és teljeskorú, testvéreidnek természetes gyámja leszesz. Mértéket kell tartanod szeretet és bölcs belátás között. Testvéreid lelkületökben nem hasonlÃtanak egymáshoz, s egyik sem te hozzád: mind a kettÅ‘t külön kell tanulmányoznod. – Figyelemmel és szeretettel fogok e tanulmányhoz. – Házunk nagy nevezetességgel bÃr e megyében. Határoznod kell, mely állást foglalj el magad? kiket gyűjts magad körül? kiknek légy vezetÅ‘je? – Tanácsodat fogom kérni, anyám. – Új ember vagy, mindenki fog keresni; minden oldalról fogják próbálni kebledet. Rajtad áll, mit szólj? mit ne mondj? Hallgass-e sokáig? vagy mindig? Kimondd-e az elsÅ‘ kérdésre, a mit belül érzesz? Magad menj-e elÅ‘l, vagy mást kövess? – Az idÅ‘ meg fog arra tanÃtani, anyám. – Hanem ez az idÅ‘ rövid. Nehány nap múlva sokan fognak házunkhoz jönni. Atyád rendelte ez összejövetelt. S te nem tudod, sem én, mi lesz ez összejövetel czélja? – Te bizonyosan tudod, anyám. – Honnan hiszed, hogy én tudom? – LeveledbÅ‘l sejtem, melyben oly sietve hÃvtál haza. – Nehezedre esett hazajönnöd? – Abban az órában készültem az útra, melyben leveledet kaptam. – Nem gondoltál arra, hogy mint legidÅ‘sebb Baradlay, az örökös fÅ‘ispáni szék elfoglalására vagy hivatva? – Úgy tudom, hogy ebben a székben most egy administrator ül. – Azon indokból ültették oda, mivel a volt fÅ‘ispán beteges volt, nem elnökölhetett. De te egészséges vagy, s csak akarnod kell, hogy beiktassanak. Ödön mélyen tekintett anyja szemeibe. – Anyám, te nem ezért hÃvtál engemet haza? – Jól sejted. Egyéb okom is volt rá. Tudd meg tehát. Atyád végakaratában kijelenté, hogy halála után hat hétre nyujtsam kezemet az administratornak; az ünnepély, melyre néhány nap múlva családunk ismerÅ‘sei össze fognak jönni, kézfogónak van szánva. – Meghajlok atyám akarata elÅ‘tt, szólt Ödön, fejét alámélyesztve. – Atyád azt akarta, hogy házunknak új oszlopa támadjon, ki elbirja azt a terhet, a mit egykor Å‘ viselt. Tudod, hogy ez a teher egy ország gondja. – Tudom, jó anyám; – nehéz teher az. – És te azt kivánod, hogy az én vállaim törjenek le alatta, hogy én feleljek meg e tehernek? – Ha atyánk végakarata ez volt; – s ha te is úgy akarod… – Hát te neked parancs az, a mit én akarok? – Anyám; te jól tudod, hogy a mit te mondasz: az nekem törvény és szentirás. – Jó! Tehát megmondom neked, hogy mi az én akaratom. A Baradlay-háznak úr kell és úrnÅ‘! úr, a ki parancsolni és vezényelni tud; és úrnÅ‘, a ki hódÃt. – Úgy van, szólt Ödön, meghajolva anyja elÅ‘tt. – Az az úr – te fogsz lenni! Ödön meglepetve riadt fel. – Te fogsz lenni e ház ura, és a te nÅ‘d e ház úrnÅ‘je. Ödön szomorúan sóhajta fel. – Anyám. Tudod, hogy ez nem lehet úgy! – Te nem akarsz házasodni? – Soha! – Ne mondd ki ezt a szót! Huszonnégy éves vagy. Ki tudja, meddig élsz? Az alatt folyvást hallani egy hideg szÃv üregében ezt a visszhangot: «Soha!» – Okát jól ismered. Szenvedni megtanultam némán, ez apai, anyai örökség nálam. Én nem panaszkodom. Én hallgatok. Te tudod, mit tesz hallgatni! évtizedekig hallgatni! Okom van nem szeretni senkit. Egyedül a te jó anyai szivedet. Szenvedjünk anyám, tovább. Majd csak megvénülünk mind a ketten. Özvegy asszony és remete fia! Baradlayné nevetett e szomorú beszéden. – Oh bizony te nagy bohó vagy, Ödön. Nem lettél te karthausi! Tele a világ szép arczokkal; szeretni való szivekkel. Te is rátalálsz a magadéra. – Tudod, hogy «nem». – S ha én már találtam volna is számodra egyet? – Azt hiába kerested, anyám. – No ne mondd; szólt gyöngéden odasÃmulva fiához az özvegy; – látatlanba ki hozna itéletet? Biró akarsz lenni és ki sem hallgatsz. – Vádlott vagyok anyám, ki elÅ‘re tagad mindent. – Pedig az, a kit számodra választottam, olyan szép, olyan jó és téged úgy szeret. – S ha tündérek szépségével birna, s vetekednék jóságban az angyalokkal és volna gyémánt szive, mint neked, hogy fölülmulna téged a szeretetben, – nem akarnám Å‘t ismerni. – Oh, ne tégy ilyen nagy fogadást! Bizony megbánod. Bizony visszakéred a szavadat. Legalább tekintsd meg az arczképét egyszer. Jer, a szomszéd szobában megmutatom. – Az engem hidegen fog hagyni. – Majd meglássuk. Az anya karöltve vezeté fiát a szomszéd szobáig s kinyitva annak ajtaját, elÅ‘re bocsátá Å‘t. És akkor maga elÅ‘tt látta Ödön Arankát, a gyönyörtÅ‘l reszketÅ‘ leányt, ki szavaikat végig hallgatá. MinÅ‘ hatalma a világnak akadályozna meg két szivet, hogy egymásra ne boruljon ily pillanatban? ki tartaná fel az öröm könyeit, hogy ne omoljanak? mi tiltó szellem állna két égÅ‘ csók közé, hogy egymást föl ne keresse? – Oh én drágám!… oh én egyetlenem!… Baradlayné megfogta mindkettÅ‘nek a kezét, s elfojtott hangon suttogá Ödönnek: – Hát hiszed-e már, hogy lesz ura és úrnÅ‘je e háznak? Ödön megdicsőült arczczal súgá válaszul: – Lesz! És mindketten csókokkal halmozák a legszeretÅ‘bb anya arczát, kezeit és vállait. Baradlayné pedig némán, mereven tekintve fel azon arczképre, mely saját menyasszonyi arczképe mellett büszke tekintettel néz le rá a massiv aranyos keretbÅ‘l, magában beszélt hozzá: – Látod-e ezt? Érzed-e ezt a boldogságot? Nem dobban-e meg kÅ‘vé lett szived, mikor ily mennyországi látvány mosolyog feléd? Jól tettem-e, midÅ‘n ellenkezÅ‘jét tettem annak, a mit mondtál? Eljösz-e a nászéjen, áldani vagy kisérteni? – kÅ‘szivű nagy ember! A nagy ember csak mindig büszkén nézett le a keretbÅ‘l. A boldogok nem vették azt észre. A szomorú özvegy elsuhant közülök; ott hagyta Å‘ket boldogságukkal egyedül; van azoknak mit beszélni egymáshoz. Å maga pedig szobájába lopózott, elÅ‘vette irótárczájából azt az emlékezetes iratot, melyet haldokló férje mondatolt irótolla alá, s a mai nap történetére vonatkozó sorokat – aláhúzta veres irónnal. Idáig bevégeztetett!… A KÉZFOGÓ NAPJA. Nem volt titok, mindenki beszélte már: a Baradlay-háznál hat hét mulva a temetés után kézfogó lesz. Új nevet kap a ház. Arra a napra közelrÅ‘l és távolból meg voltak hÃva az ismerÅ‘sök, egyenesen az özvegy úrhölgy nevében, világosan családi ünnepélyre. A nevezetes nap délelÅ‘ttjén egymást érték a minden vidékrÅ‘l érkezÅ‘ hintók a kastély udvarán; pompás és egyszerű fogatok, mik ez úttal nem csupán az erÅ‘sebb nem contingensét szállÃtották ide: az urak hölgyeiket is magukkal hozták, – és kisasszonyaikat is. Bizony kisasszonyaikat is. Mindenfelé hire futamodott már, hogy az ifju Baradlay haza érkezett külföldrÅ‘l, s keze még jegygyűrűtlen. Nemes vad! Érdemes a hajhára. Megérkezett a többi úri rend között Tallérossy Zebulon úr is. Ezuttal Å‘ is rangjához illÅ‘ pompával lépett fel. A régi hintóra új bÅ‘r volt húzva, s a kocsi ajtajára szépen kipingálva a Tallérossy-czÃmer. És saját négyes fogata pompázott elÅ‘tte. Igaz, hogy a gyeplüs kimustrált katonaló, az ostorhegyes – sajnálja a lábát, a nyerges cseberbe lép, s a rudas világosan elárulja, hogy eddig lógósnak volt használva; hanem azért megteszik Å‘k a parádét, ha együtt vannak, s csak úgy rázzák a csengetyűt a nyaklójukon, mint a többi gavallérok lovai. A kocsis mellett ezuttal hajdu is ül. Bár ugyan nem egyforma az egyenruhájuk, de elég zsinóros mind a kettÅ‘. Az inasnak piros huszársipkája van; a mi nagyon emeli a tekintélyt. Kár, hogy a kocsisnak nem lehetett olyan bajuszt ragasztani, mint a milyen a többi urasági kocsisoknak van; az a pántlikás kalaphoz illett volna nagyon. Zebulon sem jött ezuttal egyedül. Magával hozza kisasszonyai egyikét: csinos arczú fiatal leánykát, magasra nyult termettel. Kár, hogy nagyon fűzi magát és hogy nyers kávét szokott rágni, a mitÅ‘l fehérebb legyen. A nemes úr ezuttal nem száll le bundástul, mert új kabátja van: finom selyemposztóból, a minek nyakától messze elálló gallérja messzirÅ‘l reklámot csinál falusi remekbe készÃtÅ‘jének; a kisasszonynak pedig szintén selyem wiklere van és marabú kalapja. – Aztán hallja János! (ez a hajdunak szól, a kit otthon csak tegeznek) mindent jól lepakoljon kocsiról: el ne ejtsd iskatulát; – hallja – mert abba selyem ruha van-Aztán valamit össze ne törjön János, mert pofonütlek – magát. Ha te Karika! nalad van schmukos tarisznya? akarok mondani: ridikül? El ne veszÃts ütet: sok draga schmuck bene van. Egyszerre nagy csengés-bongás támad: Å‘ jön, az ünnepély hÅ‘se, Rideghváry; igazán új hintón, igazi ötös új fogattal (telik neki! «repræsentationalis költség» quantum oportet). Ennél igazi huszár ül a bakon s az ugrik a kocsiajtót kinyitni és nyujtja kezét a nagyméltóságu úrnak, hogy egész applombbal léphessen le a földre. Nem volna igazság a földön, ha nem Zebulon üdvözölhetné Å‘ mlsgát legelÅ‘ször, midÅ‘n a földet éri. – Hozta Isten nagymiltosagodat, tégedet! Éljen és vivát! Mink is most érkeztük ide: ott fognak ki négy lovamat hintóbul. Gyütem leanykamal izs örvendetes ünnepélyre! Hol vagy Karika? LegidÅ‘sebbik kisaszonykam! Azirt nem nagyon idÅ‘s. Még nincs húsz esztendÅ‘s. Quod est authenticum. Hogy izs hinak csak tigedet? Furcsak neveik vanak kisaszonykaimnak: soha se nem tudok egészen megtanulni. Mar neveikben bene van historicum datum, mikor születtek. Felesigem nagyon olvasot asszonysag. Mindig van ujsag kezibe Allgemeine. Mikor legnagyobik kisasszonykám születe neki, akor volt görög amazon: teczik tudni, Spatar kapitány leánya, Chariclea nagy celebritás, ki sorba kifúrta török hajókat maga oraval hajójának, miért felesig körösztöltete elsÅ‘ leánykát Charicleanak. Masodik leanykam neve Karolina Pia: hiszem akor hazasodta fölséges urunk, annak tiszteletire. Harmadik kisasszonykam Adalgisa: akor jatszottak elÅ‘ször Normat pesti theatrumban, felesigem látott azt – lozsibul. Negyedik kisasszonykam mikor megirkezte, akor volt bolond vilag: az a Palaczky, teczik tudni? No nalunk is volt egy kis hire; hat a negyedik leánykamat azért hinak Libussanak. No biz ezt sajnalok; de mar nem levehetem rula. No de most mar, hogy bebizonyÃtsuk jó hazafiusagunkat: a legutolsó kisasszonykanak atunk igazan magyar nevet: «Bendeguzella»; hires magyar vezir utan. – Hát öt kisasszonyka van, Zebulon bácsi? kérdé mosolyogva az adminisztrátor úr. – De bizony hat. Vagy csak öt? Mar magam se nem tudok. Hanyan vattok odahaza, mikor együtt vattok, Karika? Csak öten? Nekem úgy teczik, mikor nagyon larmaztok, mintha heten volnatok. Chariclea kisasszony igyekezett apja historizálásának lÅ‘távolából elÅ‘re sietni, mÃg Zebulon úr a lépcsÅ‘n fölmentében még az iránt is felvilágosÃtotta az adminisztrátor urat, hogy hja bizony öt leány is elég nagy gond; kivalt mikor három már bálbajárni való, férjhez adni való; aztán a nagyságos mama nem mehet velük, mert migrainben szenved, s eként a papának kell Å‘ket hordani ide amoda, a hol eladó leányokat mutogatni szükség. A lépcsÅ‘házban elváltak, s a kulcsár és komornyik mindenkinek megmutatta a számára rendelt szobákat. Az adminisztrátor úrnak rendes, három szobára osztott lakása volt a Baradlay-kastélyban. Az elÅ‘szobában már várták tisztelÅ‘i. Azok közül kiválasztotta magának Szalmás Mihály uramat, kinek különös szabadalma volt, az alatt, mÃg a méltóságos úr átöltözik, legbelsÅ‘ szobájában legfrissebb mendemondákkal rövidÃteni idejét. – Nos hát, mi a legújabb ujság, Szalmás? kérdé bizalmasan a nagy befolyásu úr hű bizományosától. – Legnevezetesebb, méltóságos uram, az, hogy Ödön úrfi Oroszországból hazaérkezett. – Azt már tudom. HÃvta valaki, vagy csak magától jött haza? – Valaki tudatta vele, hogy az öreg úr meghalt, s most már «szabad a csók!» – Az bizonyosan a leány volt. S mit tudni a leány felÅ‘l? – Az már nem leány. – Mi a gutát? – Férjhez van adva, sugá titkolózva Szalmás uram. Kéz alatt tudom, de igen jó kútforrásból. A nagyságos asszonynak sikerült a leányt rábeszélni. A vén pap veszedelme megindÃtá leánya szÃvét, a nagyságos asszony bÅ‘kezű munificentiával látott hozzá. Utoljára is elhatározta magát a leány, hogy férjhez megy egy bécsi referendáriushoz, ki az apja felségsértési perében eldöntÅ‘ befolyást gyakorol. A referendárius kap sok pénzt, a leány megkapja az atyja szabadságát. A dolog rendben van már. A leányt elvitték már Bécsbe, s a vén pap, a hogy bizonyosan tudom, mert magam láttam, már a mult éjjel haza is érkezett. Ezt én mind legelsÅ‘ kútforrásból tudom. – S nem haragszik e miatt az úrfi? – Azt nem lehet még tudni; mert még a mióta megjött, el nem hagyta a szobát. Még a legbelsÅ‘bb cselédeket sem bocsátja magához közel, s mindenkit igen nyersen elutasÃt, a ki tapogatózni akar körülötte. – Beteg bele, azt hiszem; – no majd kigyógyÃtsuk belÅ‘le. Hát az özvegy? – Az igen derültnek és megelégedettnek látszik. – Szegény! Van oka rá. Rideghváry úr apránként átesett porhüvelye külsejének átidomÃtásán ez értekezés alatt. Fekete dÃszöltözetbe igtatta magát, s el lévén készülve ügyének levátájára, megindult szobájából a czÃmerterembe, kisérve alázatos udvarlói csoportjától, kik közt beszédes szerepet vitt Szalmás Mihály uram. A czÃmerterem ajtajában megint csak bele kellett botolnia a méltóságos urnak Tallérossy Zebulonba, ki elhülledt arczczal jött neki jelenteni, hogy: – Méltóságos baratom uram, hallod, én igen sok idegen abrazatot latom iteneg. – A bizony meglehet; felelt rá az adminisztrátor úr. – De nem izs anyira idegen, mint inkab nagyon izs ismeretes abrazatok, a kik nekem nagyon idegenek. – Nem értem ezt Zebulon! szólt nevetve a magas úr. – Irtem! nem irtem! haragoskodik Zebulon; de bizony megirted, csak miltoztasal szilyel tekinteni. Hisz ez a szala tele van oppositionalis physiognomiakal, kik nekünk ismeretesek, de idegenek. A nagyméltóságu úr úgy találta, hogy ez valóban figyelemre méltó észrevétel. – Hanem hát abban sincs semmi rendkivüli. A megye minden pártárnyalatú celebritásai igyekeztek tiszteletüket bemutatni az ifju örökös fÅ‘ispánnak. Ez convenientia dolga. Hadd tisztelkedjék mindenki. Nincs mit megütÅ‘dni a találkozáson. Azt ugyan szivesen elengedte volna az adminisztrátor úr, hogy zöld asztali incarnatus ellenfelével, Tormándy táblabiró úrral is találkozzék ennél a háznál; hanem hát ez nyilt ház: fÅ‘ispáni lak; mindenkinek joga van itt megjelenni; s utoljára – a többség pokolban is többség. – Hát itt sem ijedünk meg tÅ‘lük, Zebulon barátom. Zebulon nagyot feszÃtett mellén, mely végig volt rakva hamis gránát-gombokkal. – Elhiszek aztat! Gyühet nekem Tormandy! Vagyok neki malleus magam! Majd én oda ütök… De nem mondhatta el, hogy hova üt? mert egyszerre úgy megállt a szó a szájában, mintha föld alatti kisértet lépett volna dicsekedése farkára… – Ã… á… nini… szólt a szemközt találkozó láttára, ki épen akkor lépett be az ajtón. Az volt a kergetett pap: Aranka atyja. Tallérossy Zebulon nem hitt egyebet, mint hogy no most itt jön Zách Feliczián második kiadásban, ki karddal reklamálja elrablott leányát, s ugyan levágja, a kit elÅ‘l-utól talál. Pedig úgy tetszett neki, mintha a kurucz pap egyenesen az Å‘ testének tartana. Zebulon érezte bűneinek sulyát. Eszébe jutott, hogy mind az a keserves kÃnszenvedés, a min ez a pap hanyatt-homlok keresztül esett, az Å‘ fejében ért meg eszmeképen; úgy szólván, Å‘ diktálta azt rá mind; annálfogva is, mikor már szemtül szembe álltak, a legnyájasabb mosolygással ragadá meg a rettegett alak kezét: – Alazatos szolgaja ides kedves nagytiszteletű urnak! hogy mint szolgál egiszsige! A pap pedig se nem rántotta elÅ‘ kabátja alól a rejtett fringiát, se a kezét nem kapta vissza Zebulon kezébÅ‘l, hanem cordialiter visszaadta a kézszorÃtást. – Köszönöm a tekintetes úr kérdéseit. Hát csak meg vagyok a régi bÅ‘rben. No annak ugyan örült Zebulon nagyon. Hanem azért még sem hitt a papnak. Ez azokkal a sas szemeivel nagyon tekintget körül. Ez valakit mást keres, a kit megöljön. Mert egyébért csak nem rontott fel ide, ily ünnepélyes társaság közé. Ezt jó lesz præventiv censura alá venni, s tovább is fogni a kezét. – Hát hol méltóztata utazni nagytiszteletű úr minden sokfelé? Hallottam: Bécsbe izs volt. – Ott is voltam. – Valami baj volt? – Nem volt semmi baj. Igen jól mulattam odafenn. Zebulon félrevágta a nyakát. Ez veszélytjósló tettetés. – Nem bántotta senkise nem? – SÅ‘t inkább igen nyájasan bocsátottak el mindenünnen. Hm. Ez gyanus szelidség. – Hat Aranka kisasszony, vagy mar nem kisaszony, igaz, hogy mente férjhez? Ez már csak olyan kérdés, a mi kiugratja a nyulat a bokorból. – Igaz; felelt rá a pap nagy bonhomiával, mind Zebulonnak, mind a több odafülelÅ‘ hazafiaknak nagy bámulatára. – Is meg van vÅ‘leginyel elégedve, tiszteletes úr? – Nagyon meg vagyok elégedve. Zebulon nagyon rázta a fejét. Még mindig szorongatta a pap kezét és nem akarta odább ereszteni, mÃg az egyszer aztán búcsu fejében úgy visszaszorÃtotta tisztelt barátja kezét vasmarkával, hogy az sziszegve hagyta abba a kézszorongatást. – Isten áldja, uram. (Aldja tigedet az ördög! Mormogá utána Zebulon, egymáshoz ragadt négy ujjára fujva. Vir izs kigyütt körmöm alul – talan?) – Nos, mit beszélt a pap? kérdé Rideghváry Zebulontól, mikor ismét visszatért hozzá. – Aj, hiszen bolond papot egészen helyrebolonditotak valahun. Hiszen az most totaliter okos ember. Rideghváry úr bölcs mosolygásra vonta arczszögleteit s mély bölcseséggel jegyzé meg: – A honnan Å‘ megjött, onnan mind okosan szoktak az emberek visszatérni. – De hogy leanya felöl is megnyugodta. – Egy kis pénz sok haragot lecsendesÃt. – De menjünk elÅ‘bbre, a násznagyok várnak. – Kicsoda kirÅ‘ násznagy Miltosagod riszedrÅ‘l? – Gróf Gálfalvy Pál, Å‘ méltósága. – Ohó, nagyon jól ismerek Å‘tet, méltóságát. Eminens nagy auctoritas. Bizony gratulalom hozza. A hol latom, ni! S azzal ment a két nevezetes úr a vendégektÅ‘l telt úri termen keresztül a mutatott dÃszruhás alak felé. Rideghváry kétféle emberekkel találkozott; kik vagy mély fÅ‘hajtással üdvözlék, vagy félvállat fordÃtottak neki, s elnéztek a feje fölött. Csakugyan nem értette, hogy minek kell ezeknek az utóbbiaknak is itt lenniök? Zebulon ellenben minden oldalról csak eléje mosolygó ábrázatokba botlott. Láthatta, mennyire szeretik. – De nem latok sehol kisaszonykamat, Karikat; pedig már felöltözte putzba! Nyugtalankodék Zebulon. – Hiszen veheted észre, hogy még nincsenek hölgyek a teremben, azok mind együtt vannak az úrhölgy lakosztályában, s csak az ünnepély kezdetén fognak kiséretében megjelenni. – Ah. Tehát egisz ceremonia lesz? – Szokás szerint. A kérÅ‘ násznagy felszólÃtja a kiadó násznagyot; arra a kiadó násznagy választ ád; akkor az igent mondó válasz után megnyilnak a szemközti szárnyajtók, s a menyasszonynyal az élén belép a hölgyi kör. Aztán következik a többi. – Aj. Az nagyon szip lesz. A két úr tehát feltalálta Gálfalvy Pál urat, a kérÅ‘ násznagyot, s kölcsönösen kezet szorongatva, elkezdett élczelni a fölös számmal megjelent megyei kuruczokra, kik idejöttek ellenségük diadalához áldozatra vitt igavonókul pompázni, s a mellett nem igen ügyeltek rá, hogy azoknak fÅ‘coriphæusa Tormándy mit beszélhet oly meghitten tiszteletes Lánghy Bertalan urammal? Inkább az után tudakozódtak, hogy hol van Ödön? Az bizony a terem tulsó felében diskurál nagy bizalmasan egy pár magához hasonló fiatal emberrel. Majd idejön, ha meglátja a præsumtiv mostoha apját. Tudni fogja, hogy kettÅ‘jük közül melyiknek a dolga a másik üdvözlésére sietni? De még kellemesebb meglepetés vár reájuk, midÅ‘n egyszer csak megzendülni hallják Tormándy ismert stentori hangját, ki csendet kér az «uraim»-tól. Nos, mi lesz? – Uraim, szólt a hatalmas hangú megyei szónok, mindnyájunk elÅ‘tt tudva van, mi örvendetes ünnepélyre gyűltünk itten össze. E házra új fény fog áramlani a gondviselés által rendelt új családfÅ‘ben, kit az ég tartson meg sokáig hazánk javára. («Ah hisz ez hizeleg! Ez megtért!» suttogá Gálfalvy Pál gróf az adminisztrátorhoz.) Rideghváry úr ezt egészen természetesnek találta. («Használt neki a multkori négyszemközti szÃvére beszélés!» suttogá vissza az adminisztrátor.) A szónok folytatá. – A vÅ‘legény, kit a gondviselés a család élére ifjukora diszében állÃt… («Ez már egy kicsit erÅ‘s hizelkedés!» sugá magának Rideghváry úr.) – … engem bizott meg kérÅ‘ násznagyképen… («Micsoda?» kiáltá egyszerre mind a három úr, egymás szeme közé nézve.) – … hogy felhÃvjam a tisztelt kiadó násznagyot, óhajtja-e ez által a kivánt frigyet megerÅ‘sÃteni, s a menyasszony kezét kezébe tenni? Most már igazán itt volt az ideje az elbámulásnak. Ha Tormándy, mint kérÅ‘ násznagy lép elÅ‘, hát akkor Gálfalvy Pál gróf micsoda itten? És ki fog akkor a kérÅ‘ násznagynak megfelelni? Hol a kiadó násznagy? Az a fÅ‘tisztelendÅ‘ úr volna: de az még nincs is jelen. Micsoda confusio ez? Pedig még tovább bonyolult a szövevény az által, hogy Tormándy fölhivására Lánghy Bertalan uram lépett elÅ‘ és válaszolt kenetteljes hangon: – A mit az ég megkötött, azt csak a sÃri föld választhatja el. Egyesüljenek, a kik egyek a szeretetben. («Nini! Pap megbolondult!» Kiálta fel Zebulon elképedve.) Hanem abban a perczben jött a talány magyarázata. A szemközti kettÅ‘s ajtó megnyÃlt, ott állt az egész hölgyvendégkoszorú, s annak élén özvegy Baradlayné vezeté kézen fogva az ünnepélyes vendégsereg elé a kért menyasszonyt: – Lánghy Arankát. Tüneményes szép jelenet volt e két hölgy egymás mellett. Az örömanya és a menyasszony. Az özvegy fekete ruhát viselt, ragyogó aczélgyöngyökkel himezve, s hosszú fekete csipkeuszálylyal, fején granát-diadém villogott; s volt rajta valami új, valami fényes, a mit még nem látott senki: – arczának mosolygása. Még csak most tudta meg mindenki, milyen szép ez asszony, e ragyogó napsugárral arczán; egy királynÅ‘ tekintete volt az! S a menyasszony, kit kezén vezete: omlatag fehér ruhában, fehér jáczintokkal ékitve, a szemérem hamvával gyöngéd arczán, az érzelem bűbájával pillaárnyalt szemeiben, a hajadoni félelem méltóságával minden mozdulatában; a szépség két ellentétes tökélye egymás mellett. Az uraságok a meglepetés morajával fogadták a kilépÅ‘ket. Mindenki elÅ‘re tolongott. A terem elején állt egy pompás mozaik asztal, melyre egy arany tálcza volt letéve, s a tálcza csipkekendÅ‘vel beterÃtve. A mellett állt a két násznagy; oda vezette Baradlayné Arankát, átadva a leány kezét atyjának. Ödön ott állt a kérÅ‘ násznagy mellett. Akkor a pap feltakarta a csipkekendÅ‘t a tálczáról. Két egyszerű karika-gyűrű volt azon: nem újak, viselve voltak már azok. És azután az egyik gyűrűt Ödön ujjára húzta, a másikat Arankáéra, s akkor egymásba tette kezeiket. Nem volt ehhez semmi mondva: egyszerű volt az egész szertartás, de ez egyszerű jelenetben volt valami olyan fenkölt, hogy az egész társaság, mint egy jelszóra, zendült fel utána egy általános éljen-kiáltásban. A lelkesült hangzavarban senki sem is hallhatá, mit súghatott az örömanya leendÅ‘ menyének, midÅ‘n azt keblére szorÃtá és homlokát megcsókolta; s mit rebegett a pap, midÅ‘n átölelte leendÅ‘ vejét. «Van a ki az imákat meghallgatja az égben, melyek nem tetszenek a földi isteneknek ide alant!» Még Zebulon is azon kapta rajta magát, hogy torka szakadtából kiabálja a vivátot, s csak akkor vette észre, hogy rossz helyen alkalmazta a lelkesülést, midÅ‘n az adminisztrátor úr tekintetével találkozott, mely épen nem volt nyájas. Zebulon megijedt. Hisz neki épen nem lett volna szabad vivátozni. Azzal vélte a dolgot jóvátenni, hogy megpróbálja, vajjon hogyan sikerülne neki magát valami nagyon ostobának tettetni. – E szerint most kettÅ‘s kézfogó fog lenni; szólt együgyű ártatlanságot utánzó arczkifejezéssel Rideghváryhoz. De már ezért az ötletért csakugyan hátat fordÃtott neki a méltóságos úr. («Hiszen ez komplott!» dörmögé az adminisztrátor úr, kimaradt kérÅ‘ násznagyához.) – Nekünk most rögtön be kellene fogatnunk és itt hagynunk a társaságot; véleményezé Gálfalvy. – Nem, azt nem teszszük; azzal magamat prostituálnám egészen. EllenkezÅ‘leg: itt kell maradnunk és figyelnünk, hogyan végzÅ‘dik ez a – komédia. A két úr elÅ‘re sietett s Rideghváry az elsÅ‘k között volt, kik Ödönt hálálkodásaikkal üdvözlék. Poligonális arczának minden szeglete iparkodott gömbölyűvé lenni a nagy mosolygástól. Oh azt az Å‘ arczán nem volt szabad észrevenni senkinek, hogy Å‘ tudja azt, mit nevetnek a háta mögött? Pedig bizony nevettek sokat. Tormándy mélyen meghajolva üdvözlé a vele találkozót s azt mondá neki: «nézze méltóságod, még most is milyen gyönyörű asszony az özvegy». Å méltósága csak hümmögött rá; de a mindig hű Zebulon a háta mögött ugyan sietett a toldással. – Valóságos olyan, mint egy menyasszony! – Jaj! – Pardon! («Mar harmaczor lépi meg tyukszememet ez a gróf.» Panaszkodék aztán Zebulon Tormándynak.) – Ne állj mellé, mikor beszélsz. – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – A kézfogót a szokásos lakoma követte a kastély éttermében. Az üléssor berendezésében már sok symbolistica volt kifejezve. Az asztalfÅ‘nél az elnöki kettÅ‘s helyet a vÅ‘legény és menyasszony foglalták el. Ödön mellett ült Lánghy Bertalan, Aranka mellett Baradlayné, a pap után a fÅ‘tisztelendÅ‘, és Baradlaynén túl Gálfalvy gróf, s Ãgy váltakozva az adminisztrátor és Zebulon, és a többi ismerÅ‘s delnÅ‘k és uraságok, kiknek mindegyike jól tudta a különbséget, a mi a vélt és való sorozat között előállt. Zebulonnak csak akkor jutott eszébe, mikor Chariclea kisasszonyt meglátta, hogy nini, ez is itt van: hát már most ez minek rakta fel azt a sok drága schmuckot, ha Ödön úrfi a papleányt jegyezte el? Hanem végre ezt is vigasztalására fordÃtotta. Van még más két Baradlay úrfi is, s azoknak igen jó præcedens eset bátyjuknak példája, hogy egy igazi gavallérnak mennyire nem szükség vagyonra, születésre nézni. Ez a mai nap eseménye sok titokban sóvárgó kisasszonynak fog új reményekre jogosult érzelmeket költeni szivében. A lakoma folytán következett a magyar vendégség egyik jellemzÅ‘ harczjátéka: az áldomástorna. «Toast-Turnier»-nak neveznék azt más nyelven. Nem utolsó neme a küzdelemnek. Egy asztalnál ülÅ‘, egy palaczkból poharazó ellenfelek iparkodnak egymást ragyogó felköszöntésekkel leküzdeni. Minden toaszt jelen, vagy távollevÅ‘ személyekre vonatkozik: de motivumaiba bele vannak szÅ‘ve a napi élet legérdeklÅ‘bb mozzanatai; s azokat kiszinezni előáll a pathos, a humor, a bibliai hagyomány; a bor megoldja a nyelvet, s a hallgatagoknak ékesenszólást inspirál; az ifjakat bátrakká, az öregeket melegekké teszi: képzÅ‘dik a jobb és baloldal, és igyekszik egymást leleményes mondatokban, ragyogó ötletekben felülmúlni; kedélyes ellenségeskedés folyik: körmönfont mondatokkal, élczes vágásokkal, minek végén összecsörrenik minden pohár; – jaj a megneheztelÅ‘nek. Csak Ödön marad hallgatag. Å megtartotta anyja mondását: gondold meg, mikor szólj? mikor mondd el, a mit szivedben érzesz; meddig hallgass? s mind végig hallgass-e? Egyszerre a vidám toasztozást idefenn a teremben túldörgé az udvaron felzendülÅ‘ lármás riadal. Örömriadal az is; nehány száz torok éljenez. Valószinű, hogy Ödönt és menyasszonyát éltetik. A falubeli hivek és jobbágyak lehetnek azok. A külsÅ‘ zaj növekedtével Baradlayné oda súgta fiának: – Ez nektek szól. Eredj ki az erkélyre menyasszonyoddal és szólj hozzájuk nehány szót. Ödön azonnal felállt helyérÅ‘l, kezét nyújtva Arankának, hogy Å‘t az erkélyre kivezesse. Pedig hát az a nagy éljenzés – nem nekik volt szánva. Az a nagy örömriadal nem a falubeli jobbágyok és hÃvek nyilatkozványa volt, hanem az adminisztrátor úr gárdájáé. Hát ez micsoda gárda? Kétszáz szemenszedett országos korhely, három szomszédos vármegye nemességének kilökött, kimustrált söpredéke; verekedés, gyújtogatás, lólopás hÅ‘stettei miatt börtönjártas nevezetességek; soha ki nem józanodó, rekedt torkú ingyen-ivók, Å‘si birtokukat elpazarolt jószágkeresÅ‘k, becsületes atyafiaknak orczapirulással emlegetett korcs ivadékai; bornirt csökönös ósdiak, dölyfös rongyok, sárban meghurczolt czÃmerek, kik közt elÅ‘csahos a huzavona falusi leguléjus, s az iskolakerülÅ‘ kántor. Ez az adminisztrátor úr nevezetes mobilgárdája, melyet forsponttal hordat össze nagy kerülÅ‘ földrÅ‘l a megyei székvárosba, elrémÃteni, leordÃtani, leszavazni, s ha kell, le is verni a megyebeli nemes karokat s rendeket; küldi Å‘ket maga elÅ‘tt, viszi Å‘ket maga után, ünnepélyes elfogadó tömegnek, diszelgÅ‘ kiséretnek, sÅ‘t még azt is megteszi, hogy felviszi Å‘ket Pestre s fáklyás-zenét adat velük magának a fÅ‘város közepett. Ez a gárda volt a mai ünnepélyre is felrendelve, hivatása szerint az alkonyi órákban fáklyás tisztelgést tartani a dÃszes úri eljegyzett párnak (minthogy a zene még tilalmas) csupán felköszöntÅ‘ beszéd mellett. Két forint napidÃj járta fejenként – és úri ellátás. AzonkÃvül azt is elhitette velük Szalmás uram, Rideghváry fÅ‘kolomposa, hogy a vÅ‘legény aranyat fog szórni a nép közé, abból ki mennyit elkaphat! Rideghváry úrnak jutott ugyan eszébe a vett kudarcz után, hogy még az a gárda is a repertoiron van; de megnyugtatta magát abban, hogy hisz annak csak este felé kell elÅ‘rukkolni; aztán meg Szalmás uramnak csak lesz annyi esze, hogy miután látta és hallotta a történteket, e felÅ‘l értesÃteni fogja hiveit s nem hozza Å‘ket ide. Hanem épen Szalmás uramon múlt a dolog, levén neki az a jó szokása, hogy nem jól érezte magát semmiféle úri társaságban; annálfogva csak a teremajtóig kisérte el a méltóságos urat, onnan pedig elfogyatkozott, leiramodván azon dÃszes társaságba, a hol maga volt a legkülömb: Rideghváry úr korteshada közé, kik csak egyenesen behajtattak a már nagyon jól ismert tanyára, az ispán udvarára, melyet a kastélytól a park választott el. Az ispán az ilyen látogatásoknál nem is szokott utasÃtást kérni, tudta már a szokást: egy pár száz vendéget be sem szokás jelenteni. Felnyitotta elÅ‘ttük a roppant nagy pajtát, összeállÃtotta az asztalokat, padokat; tulkot, birkát vágatott, hordót üttetett csapra, elÅ‘szedte az új tányérokat, tálakat, késeket, villákat, kanalakat, s nem csinált magának fejfájást azzal, hogy mikor kiadja és mikor újra beszedi a sok evÅ‘eszközt, megszámlálja, hány volt? Azok már csak Szalmás uramra vártak, hogy neki üljenek a lakomának; ezt Szalmás uram, jól tudva, bánta is akárhogy megy végbe a kastélyban a parádé, sietett, mint rák az iszapba, saját elementumába. Ott legalább asszonyi szemektÅ‘l sem átallja magát az ember. A dÃszes társaság tehát igen jól érezte magát saját társaságában, ott sem hiányzottak a lelkesÃtÅ‘ szónoklatok, csakhogy azoknak füszerét nem humor és pathos, hanem virágos káromkodások adták meg. Mondattak hatalmas kitörések a gonosz újÃtókra: a szűz vállak megterhelÅ‘ire, a tintás tudósokra, s végül mikor már nagyon jól meg volt vetve a jó kedvnek az ágya, Koppants Mátyás kántor uram elÅ‘húzta a zsebébÅ‘l azt az epithalamiumot, melyet a mai ünnepélyre irt, megröhögtetve annak avas, maszatos, mézgás útféli élczeivel a borbanfÅ‘tt hallgatókat. Tetszett az mindenkinek nagyon. Minek következtében Boksa GergÅ‘, fÅ‘kolompos, felgyűrve inge ujját kék foltokkal dicsekvÅ‘ karjáról, nagyot üte az asztalra s Ãgy szólt: – Hallod-e te Szalmás: az is bolond volt, a ki azt találta ki, hogy fáklyával menjünk menyasszonyt látni. Az öregapám se hallott ilyent. Világosnál nézik az asszonyfélét. Én nem bánom, menjünk fáklyával; de menjünk mindjárt, mÃg világos van, mÃg a szemeinkkel látunk. Én nem iszom itt hiába – a közügyért. Az egész gyülekezet rá ordÃtotta, hogy jó lesz. Menjünk mindjárt, menjünk, mÃg nap van. Hiába szabadkozott Szalmás, hogy Å‘ gratuláló beszédét éjszakának irta, az tele van álló és futó csillagokkal, néma éjszakával és estharangszóval, azt mondták neki, hogy fordÃtsa nappalra; inkább ha kell neki hozzá a szurokfüst, meggyújtják hozzá a fáklyákat. Szerencsére akadt köztük egy okos ember, a ki ez indÃtványt megdöntötte, azzal az észrevétellel, hogy nem jó lesz égÅ‘ fáklyával mennünk, mert majd ha az aranyat szórják, mind kisütögetjük egymásnak a szemét. Ez helyes észrevétel volt; de egyszersmind meggyÅ‘zÅ‘ indok az elébbeni indÃtvány mellett, hogy ne menjünk sötétben, mert ki látja meg akkor a földre esett pénzt. Az indÃtvány közhelyesléssel elfogadtatván, Å‘s szokás szerint a még ellenvetésekre készülÅ‘ Szalmás uramat megkapták ketten két lábánál fogva, felemelték a vállaikra; az egyik teherhordó maga volt Boksa GerÅ‘; beszélhetett aztán Szalmás uram, hogy mi indokai vannak nem menni, ha már vitték! El is vitték ember-háton ülve egész a kastély udvarára, s azután kitörtek roppant nagy éljenriadalban. Nem is tették hozzá, hogy ki éljen? Nekik csak egy ember az «éljen»: a többit majd elmondja czifrán Szalmás. Volt is Szalmásnak egy olyan hosszú szónoklata készen, hogy elért a falu tulsó végeig, ha kiereszté. Hanem a mint az éljen riadalra a várt principális és az özvegy menyasszony helyett Ödönt látta kilépni, karján a menyasszony dÃszű pap-lánynyal, kit Å‘ odafent Bécsben képzelt, régen férjhez adva valami köszvényes bureaucratához: persze, hogy a csizmaszárban veszett egyszerre az egész betanult dictió. Látta már és értette a dolgot egészen: megfordult itt az állapot. Fordult volna Å‘ is visszafelé, a honnan jött, de a két teherhordó nem ereszté. Utoljára is a tisztelgÅ‘ hadnak egy csepp ellenvetése sem lehetett az ellen, a mit lát. Ha a sokszegletű úr és matronai jegyese helyett ilyen szép fiatal párt lát maga elÅ‘tt, hát annál inkább «vivát». Megéljenezték Å‘k azokat, még tán jobban, mint a hogy a másiknak volt szánva. Mikor aztán a nagy éljenzés valahogy elcsillapult, itt lett volna az ideje, hogy Szalmás uram tolmácsolja a közönség érzelmeit. Szalmás uramnak pedig egyetlen egy gondolat sem volt a fejében. Az egész beszéd nem ennek a párnak volt szánva: a transpositio teljes lehetetlen. Csupán a kezdÅ‘ phrasis maradt meg a nyelvén, azt el is indÃtotta. «Közszeretetű nagyméltóságos úri pár!» «ElÅ‘tted látod ime a nemességet…» Nem ment tovább. – Megint rá kezdte. «Ime magad elÅ‘tt látod ezt a mi dÃszes nemességünket». Újra megfeneklett. Újra nekifohászkodott. «Ime, szemeitek elÅ‘tt látjátok ezt a tiszteletetekre megjelent dÃszes nemesi tábort.» De már erre felszólalt az egyik teherviselÅ‘ Boksa GergÅ‘: – Szalmás! Mondj má’ mást is; mer’ ledoblak… Azzal aztán agyon is lett ütve Szalmás uram minden további szónoklása. Ödön közbevágott, s hogy megmentse a jelenet komoly szÃnét, felkapta az elejtett szót. – «Honfitársaim.» «Köszönöm kegyetek üdvözlését magam és jegyesem nevében. Én a nemességet csak a szÃvekben keresem. Nem vagyok a sok beszéd embere; szeretem és követem azokat a kik tesznek. E mai boldog nap megörökÃtésére ötvenezer forintot ajánlok fel önöknek…» FalrengetÅ‘ éljen hangzott fel erre a számra. Hirtelenében mindenki azt iparkodott kivetni a fejében: mennyi jut abból egyre egyre? Ödön pedig folytatá a lelkesedés kitörése után: «Ötvenezer forintot – népiskoláink jobb karba helyezésére.» Hej de elhallgattak egyszerre! «Isten áldása legyen hazánkon és nemzetünkön.» Ezzel a szóval visszavonúlt az ifjú pár az erkélyrÅ‘l. Bizony egy árva «éljen» sem hangzott már utánuk. «Ühm! dünnyögé Boksa GerÅ‘; hát csak ennyire becsüli a nemességet?» «Dejszen; morgá magában Koppants kántor, ha a népiskolákat jobb karba helyezik, akkor engem elcsapnak.» «Hát az én diurnumom már most ki adja meg?» Ez volt pedig a fÅ‘fÅ‘ kérdés. Szalmás Mihálynak kellett volna arra megfelelni, de Szalmás Mihály az napság nem volt többé látható sem földön, sem padláson, pedig mindenütt keresték. Ha megkaphatják, bizony megdöngetik. De nagyon jól elbújt. Mire aztán a vitéz had az ispán laknál összetörvén minden evÅ‘ és ivó edényt, bejelenté nemes janicsári haraggal, hogy «eb iszik ingyen – a közügyért!», felkerekedett szekereire és odább állt. Az úri rend egy része szintén nem várta be a Baradlay-kastélyban az éjt, Rideghváry hivei menekültek a vesztett csatatérrÅ‘l. A fÅ‘vezér, az adminisztrátor, még egy végbúcsúra találkozott Baradlaynéval. – Nagyságos asszonyom. Ma utoljára volt szerencsém a Baradlay-ház vendége lehetni. Ezt még ma reggel nem hittem volna semmi prófétának. Pedig én magamban is van látnoki szellem. Ön, nagyságos asszonyom, fiával együtt eltért arról az útról, melyet a boldogult nagy férfiu, igaz barátom, véglehelletével önök elé diktált, de velem is közölt, mielÅ‘tt önnek szólt volna. Önök az ellenkezÅ‘ utat választották. – Asszonyom, emlékezzék ön ez órában mondott szavaimra. Ez az út is elvezet egy magaslatra: annak a magaslatnak a neve «vérpad». AZ ELSÅ LÉPCSŠ«AMA» MAGASLATHOZ. – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – «Könnyen lehet a tekintetes úrnak liberálisnak lenni, kinek van háromezer holdja ide lenn alföldben; de nekem van három falum odafenn (közbeszólás: «a holdban») nem holdban, hanem Saros, meg Zemplin vármegyében, a kibÅ‘l áll gazdagsagom. Aztán ha jobbágyot felszabadÃtunk, akkor én menjek kapalni mind az öt kisasszonyommal magam? – Ha én parasztnak születtem volna, soha se nem kivánkoznám más lenni, mint paraszt. Az annak valoságos gyönyörűség. Minek akarunk Å‘tet gyönyörüsigitÅ‘l megfosztani? A ki úr, úr; a ki nem úr, az nem úr. Hát tehet arrul valaki, hogy nem született minden ember nemes embernek? Hát én mért nem születtem grófnak? De azért nem nyughatatlankodok, hogy legyen minden ember gróf. Pedig ez nekem ipen olyan nagy sirelem, mint parasztnak az, hogy nem nemes. – Gondoljunk csak dolog praktikus oldalara. Most is, ha megesik restoratzo, megesik követválasztás, micsoda istentelen nagy pinzbe kerül nemes votizalo publikumot megtraktálni? Hát még ha valamennyi parasztnak mind votuma lesz: nincs anyi bor a világon! (Derültség jobb és bal oldalon.) No micsoda dolog lesz az, ha még paraszt születisü emberek is foglalhatnak el hivatalt? most is ipen tÃzszer annyian vagyunk, mint a mennyi hivatal jut. Pedig fiatal ember addig nem házasodhatik, mÃg valami hivatala nincs. A tekintetes elÅ‘ttem szónokló úrnak se fia, se leánya, sem nem felesige nincsen. Nekem van öt, nem felesig, de kisasszony. (Ãltalános derültség.) Ezt tekintetes úr nem ért ugye? Aj! akor én is tudnam lenni liberalis. Azután meg nipnivelis! De minek az a csuda? Nip felnÅ‘ magatul, ha nem nevelünk izs. Akor volt jó világ, mikor nem tudta más irni, olvasni, csak káptalanba barát; országbiró neve helyett odanyomta kardja markolatát dekretumba spanyolviaszkba. Most még paraszt is tudjon olvasni? Hisz akkor soha el nem hisz, a mit paptul hall. Csak azt is elrontottuk, hogy eddig irtunk törvényeket deakul; minden simplex ember nem belekotorászhatta; most asszony, zsellér, zsidó minden neki álljék olvasni, okoskodni. No majd meglátnak tekintetes karok és rendek, mi kilóg ebbül majd utoljára? Ha azt akarunk, hogy legyen nipnek szabadság, ne agyunk neki aztat; mert a mig nem adunk neki, addig megvan; de a mint odaadunk neki, bizony elveszti aztat. Ragaszkogyunk Å‘seink kilenczszaz esztendÅ‘s alkotmanyahoz, mert ha csak még ezer esztendeig élvezhetünk is aztat, már azzal is nagyon sokat nyertünk.» (Éljenzés jobboldalon, derültség baloldalon.) Pleonasmus volna kijelentenünk, hogy ezt a beszédet Tallérossy Zebulon barátunk tartotta azon a historiai nevezetességű megyegyűlésen, mely a nemesdombi kézfogó után harmadnapra a Baradlay fÅ‘ispánok megyéjében Rideghváry adminisztrátor elnöklete alatt megtartatott. Nevezetes epochalis gyűlés volt az. Az egymással földsarkilag ellenkezÅ‘ vélemények szóvivÅ‘ hÅ‘sei adtak ottan egymásnak lovagias találkozót. TÃz tizenöt távoli megye vezérszónokai, ugyanitt kinevezett «táblabirák», jogosult ülnökei a megyei zöld asztalnak, sereglettek össze jobb- és baloldalról, követve nagyszámú nemesi rendek által. Azoknak egy részét a megyei kormányzó szállÃttatá ide fizetett elÅ‘fogaton, saját költségén, más része jött gyalog, fogadott szekéren, maga kenyerén, szalonnáján. Az ülés napján már kora hajnalban, daczára a zord idÅ‘nek, megjelent a megyeház kapuja elÅ‘tt a fehér és fekete tollas sereg egyszerre. Amaz volt a haladó, emez a maradi-párt jelvénye, s kérte a gyűlésterembe bebocsáttatását. Már pitymallatkor el volt foglalva jobb és baloldalról a melléklóczák minden helyisége, egyedül a zöld asztal hagyatván fel a vezér-capacitásoknak. De nemcsak fehér és fekete toll dÃszlett a kalapok mellett; a szűr alatt ott füleltek az ólmos botok és kurta nyelű csákányok is – pro és contra. A fehér toll pártja annyit megtanult az elÅ‘bbeni gyülések elÅ‘zményeibÅ‘l, hogy mikor kifogytak az argumentumok, in fine finali elé szokott kerülni az ultima ratio, a bunkós bot, olyankor «a ki birja, az marja». Tehát ezúttal Å‘k is elhozták az ellen-argumentumokat, s el voltak rá készülve, hogy ha verekedésre kerül a dolog, verekedni fognak. Azt is el lehet fogadni, hogy a bÅ‘jtöt egyik fél sem valami nagyon ascetai szigorral tartotta meg. Hideg is volt, esÅ‘s idÅ‘; nem is lehet neheztelni azért a kis papramorgóért. Pontban kilenczkor megkezdÅ‘dött a vitatkozás Rideghváry elnöklete alatt. A fehér tollas párt egy erélyes tiltakozást akart keresztül erÅ‘szakolni az alkotmányellenes adminisztrátori rendszer ellen. A legragyogóbb szónoklatok álltak készen a karok és rendek felhangolására. Ennek ellenében a fekete tollas pártnak az a hadi taktikája volt, hogy tizenöt vármegyébÅ‘l összehordatta a legunalmasabb, a legnevetségesebb szónokokat, a kiknek fárasztó, lapos és baroque beszédei által paralyzálta a fehér toll lelkesÃtÅ‘, gyújtó szónoklatait, elhúzta a határozathozatalt a délután étvágyingerlÅ‘ késÅ‘ óráira, félreterelte a tanácskozmányt a napi renden forgó kérdésrÅ‘l, szökésre csiklandá a türelmetlen közönséget – és lopta az idÅ‘t. Mind nem használt: a fehér toll helyt állt, nem tágÃtott. El volt mindenki szánva másnap délig is ott várni éhen szomjan a gyülés kimenetelét. Mert az elnöknek az volt a fÅ‘ tudománya, hogy a mint egy perczben észrevette, hogy a fekete toll többségben van, a szó közepén ketté vágta a discussiót, s szavazásra bocsátotta a kérdést. Protestálhatott aztán, a kinek tetszett. Most meg sem mozdultak. Elvégre Tormándy, a fehér toll vezérszónoka is hozzá jutott, hogy beszédét elmondhassa. Mikor Tormándy elkezdett beszélni, olyankor a fekete tollnak az volt a dolga, hogy rákezdte a zúgást: minden szó ellenmondásra talált, beszédébe kiabáltak; a szónokot az mind nem zavarta meg: ha ellenfelei kiabáltak, Å‘ túlkiabálta Å‘ket, ha száz ember ordÃtott ellene, Å‘ olyan hangot eresztett, a mi kétszázat is túldörgött, de elnémÃttatni nem engedte magát. Hanem az megtörtént rajta, hogy mikor Ãgy küzdött egy fellázadt zajtenger hullámai ellen, elragadtatása hevében olyan kifejezéseket talált elejteni, a miket mai világban «imparlamentaris»-oknak fognánk nevezni. A parlamenti tanácskozmányokban a hasonló elragadtatás következménye az, hogy a második rendreutasÃtás után az elnök megvonja a szónoktól a további beszédet s akkor az leül. Megye-életünkben e helyett más divat volt. – A mint Tormándy egy tÅ‘sgyökeres gorombaságot elszalasztott az elnöki szék ellen, mint vadat a vizsla, úgy állták Å‘t Tallérossy et consortes, s ordÃtották ellene unisono: «actio! actio!» S a megyegyűlés rögtön stante sessione elhatározta a kihágó ellen a fiscalis actio megindÃtását. Tormándyt ez intermezzo azonban még csak a periodusa constructiójából sem verte ki; hidegvérrel kivette a tárczáját, kivágta belÅ‘le a negyven forintot a megyei fiscus elé (ennyi szokott a dÃja lenni az actiobeli elmarasztalásnak), s folytatta a philippicát. Megint új erÅ‘teljes kifejezés jött, megint hangzott Zebulon szava: «actio, actio!» Tormándy meg sem állt a beszéde közepén; készen tartotta a másik negyven forintot is, dobta a fiscusnak és beszélt tovább. És beszélt és mennydörgÅ‘s-mennykÅ‘zött addig, mÃg a tárczája kiürült, s legutolsó gorombáskodásnál már a pecsétnyomó nemesi czÃmeres gyűrűjét húzta le az újjáról s azt veté zálogba a megyei fiscusnak, melyet, mint tudjuk, törvényes szokás szerint, tartozott az elfogadni; de mégis elmondta végig rettentÅ‘ beszédjét. RettentÅ‘ beszédnek kell azt mondanunk, mert nem kevesebbet involvált, mint a szatmári tizenkét pont paraphrazisát. Mi volt az a szatmári tizenkét pont? tizenkét üstökös csillag egyszerre az égen, együtt egy dicskört képezÅ‘k, melynek ragyogó neve «népfenség!» Még most is ragyognak. Akkor nagy küzdelemnek voltak okozói, megyérÅ‘l megyére. Még csak e szó kimondása is: «szatmári tizenkét pont», a vihar jelszava volt. Tormándy végszavait a zivatar nyelte el. Jobbról balról szakadatlanúl dörgÅ‘ «éljen» és «le vele!» ordÃtás tölté meg a termet. De mind a két nemű kiáltás egyensúlyt tarta egymásnak. Az elnök adminisztrátor izgatatlan kedélylyel ült czifra karszékében, mint egy mumia. Úgy vette ezt az «ensemble»-t, mintha az elÅ‘adott operában karmesteri minÅ‘ségben működnék, ki az elÅ‘tte fekvÅ‘ partiturából elÅ‘re látja, hogy mikor jön egy «scherzo», mikor az «allegro»? mikor kell az öreg dobnak a bombardonnal versenyre kelni? s legfeljebb azon botránkozik meg, ha az általános «tintamarre» közepett öreg dob és bombardon nem teljesÃtik elÅ‘revárt animoval rendeltetésüket. A publikum füledobja ugyan meg van már elégedve a lárma nagyszerűségével; de a mæstrot valami nem elégÃti ki. Szemei a rendezÅ‘t látszanak keresni. ElÅ‘kerül. – Nos, Szalmás? szól a kérdés a karszék háta mögé settenkedÅ‘ alakhoz. – Méltóságos uram, baj van. – Mi baj? – A fehér tollasok új manövert csináltak. Eddig mindig azt követték, hogy legbékeszeretÅ‘bb embereiket tolták a középre, a kik, ha a mieink valamit akartak kezdeni, az övéiket a verekedéstÅ‘l visszatartsák. Most pedig megfordÃtották a rendet. A leghÃresebb verekedÅ‘ népet, a béledi korteseket állÃtották a mi népeinkhez legközelebb. – No? És? – No, és, a mieink azt mondják, hogy a közügyért szivesen beverik a más fejét; de a maguk fejét nincsen kedvük beveretni a közügyért. Nem lehet Å‘ket semmi tettlegességekre biztatni. – Gyáva ficzkók, mormogá Rideghváry s a csengetyűhöz nyúlt. Az eddig alkalmazott hadicselek mind nem sikerültek. ElÅ‘ször is: a teremben több volt a fehér toll, mint a fekete toll. Másodszor: a fehér toll nem unta meg délután négy óráig sem a strucztojás-költÅ‘ forróságot, sem a koplalást, sem a fekete tollas szónoklatokat; Tallérossy beszédein még inkább delektálta is magát. Harmadszor: a fehér tollas szónokok nem ijedtek meg a fiskális akczióktól: fizettek és szónokoltak. Negyedszer: a tekintetes rendek meg most hozzá nem akarnak egy kis verekedést improvizálni, a mi szokás szerint a fehér toll ajtón ablakon kimenekülésével végzÅ‘djék. Következett az ötödik eszköz: az ülés feloszlatása. Rideghváry megrázta a csengetyűt s elkezdte a hozzá legközelebb állóknak egész csendes hangon elÅ‘adni, hogy ilyen zaj és ingerültség mellett a higgadt tanácskozás folyama fenn nem tartható; és a többi…; de alig ért mondata közepére, midÅ‘n bámulva vette észre, hogy egyszerre elcsendesült minden lárma; olyan hallgatás állt be rögtön, hogy a légydöngést meg lehetett volna hallani. S ebben a sÃrbolti csendben kellett neki elmondani azt az elnöki nézetét, hogy ily irtóztató zajban a tanácskozás nem folytatható. Ez igazán tréfás hatású észrevétel volt. – Hát van itt zaj? kérdé Tormándy mosolyogva. Rideghváry látta, hogy itt rajta kÃvül még más karmester is van. Persze hogy van. A fehér tollnak elÅ‘re ki van adva a rendelet, hogy a mint az elnök csengetyűjét hallja, mintha elvágták volna a nyakát, úgy elhallgasson minden ember. A fekete toll azután magától elhallgat, mikor látja, hogy a másik elnémult s tulajdon pártfÅ‘nöke nyitja a száját beszédre. Ilyenformán a legfurfangosabb elhallgatás hosszú szünete áll be. E ravasz békekötés egészen kihozta türelmébÅ‘l az administratort. Neki az kellett volna, hogy ordÃtson mindenki torka szakadtából. A helyett mindenki az Å‘ szájába nézett, hogy mit fog hát mondani. ErÅ‘szakolni kellett a tervet. – Most nincs zaj, mondá epésen; de mihelyt folytatni fogjuk a tanácskozmányt, ismét lesz. A gyűlés szenvedélyessé vált. Én élek elnöki jogommal s az ülést feloszlatom. Még erre sem teljesült be, a mit kivánt, hogy az elaludt orkánt újra felköltötte volna kihivó szavaival. Készen voltak erre is. Egész hadi apparatusát ismerték. A még mindig háborÃtatlan csendben egész hidegvérrel válaszolta Tormándy az administratornak: – Tessék elhagyni az elnöki széket, ha úgy tetszik, de mi akkor helyettesÃteni fogunk elnököt és folytatjuk az ülést. Erre azután száz meg száz hang ismételte: «Folytatjuk a gyűlést! Tessék elmenni, ha tetszik! Elnököl az alispán!» Volt már most aztán zaj is, heves kézmozdulatok is, szenvedélytÅ‘l hevÃtett arczok is; – tessék elmenni, ha úgy tetszik! De most már nem ment. Arczát szigorú redÅ‘kbe vonta, öklét lenyomta az asztalra és recsegÅ‘ hangon kiáltá közbe: – Ez nyilt ellenszegülés a felsÅ‘bbség tekintélyének! Ez törvényszegés! – Lázadás! kiáltá Zebulon. – S nekünk van hatalmunk e féktelenségnek elejét venni. Ha a karok és rendek az ülés feloszlatásának ellenszegülnek: én fegyveres erÅ‘vel fogom önöket szétoszlatni. («De én elébb hadd megyek ki»: szabódék Zebulon, ki ezt már mégis jobb szerette volna a karzatról nézni.) – Mi pedig be fogjuk várni ezt az erÅ‘szakot! mennydörgött rá vissza Tormándy, s keresztbe fonta mellén karjait, úgy ült le helyére, daczosan tekintve az adminisztrátor szeme közé. Rideghvárynak Ãgy is jó volt. Erre is el volt készülve egészen. A kettÅ‘s szárnyajtó az elnöki szék mögött a fÅ‘ispáni termekbe vezetett. A gyűlésteremmel szomszédos szobában voltak elhelyezve a megyének mindenünnen összegyűjtött hajdui, pandurjai, pusztázó hadnagyai és csendbiztosai, állig, sarkig felfegyverezve. Ezen a napon ünnepjük lehetett a zsiványoknak hetedhét határban. Tehát a fegyveres megyei Å‘rség ott várt a jeladásra a szomszéd teremben, kivont kardokkal, szuronyos fegyverekkel, s a szomszéd kaszárnya udvarán lábhoz tett fegyverrel állt reggel óta egy zászlóalj katonaság, hogy ha netalán a megyei karhatalom nem elég. – Tehát legyen meg, a mit önök kivánnak! – kiálta Rideghváry s azzal hátra fordult. FÅ‘biró úr, tegye ön kötelességét! Az a fÅ‘biró és nehány körüle csoportosult tisztviselÅ‘ Rideghváry teremtményei voltak. Elszánt, vakbuzgó emberek. A mint Rideghváry parancsa hangzott, a fÅ‘biró felnyitva az elnök mögötti ajtót, bekiáltott a készen álló fegyveresekhez: – Utánam pandurok! És azzal maga a legkomolyabban véve az elnöki parancsot, kirántá kardját s tisztviselÅ‘ társai élén megrohanta a zöld asztal mellett ülÅ‘ket. Az elsÅ‘ meglepetés perczében azt hitte mindenki, hogy az talán csak mégis tréfa. Az ónodi gyűlés óta nem történt az, hogy tanácskozó hazafiak egymás ellen kirántsák kardjaikat bárminÅ‘ gyűlésteremben; csak akkor szörnyedt el mindenki, mikor a vértÅ‘l elborÃtott alakokat látta tántorogva székeikrÅ‘l felugrálni, tisztes, békés, Å‘sz hazafiakat a zöld asztal mellett megsebesÃtve, a földre letiporva, s a vértÅ‘l fecskendÅ‘ kardokat a légben. Hanem a másik perczben aztán az elszörnyedésnek más hangja is támadt. A zöld asztal ülnökei szintén kardot viseltek oldalaikon, fiatal joggyakornokok ugráltak segélyükre az Å‘sz táblabiráknak, s támadt egy oly ádáz ordÃtás, kardcsattogás, dulakodás a gyűlésteremben, a minÅ‘nek soha hÃrét sem hallotta senki, és mindez az adminisztrátor úr legméltóságosabb szÃne elÅ‘tt és jóváhagyásával. Hanem az már azután nem a méltóságos adminisztrátor úr jóváhagyásával történt, hogy nehány percznyi tusa után a fÅ‘birót és fegyveres társait a rájuk visszaröffent fehér tollas nemes fiatalság a szögletbe szorÃtá, kardjaikat kiverte kezeikbÅ‘l, s a legrövidebb úton az ablakon keresztűl kiadogatta Å‘ket a terembÅ‘l. Biz azok nem tudni, hogy értek le? De hát a fegyveres pandur-sereg hol maradt? Azok csak nem jöttek elÅ‘. A méltóságos úr hasztalan tekintgetett hátra az ajtó felé, hol maradnak az emberei? Más is bámult azon eleget, hogy nem jönnek sietve! A félig nyilt ajtón átlátszik szuronyaik villogása, még sem jönnek; hallhatják idebenn jól a kardcsattogást, dulakodást, még sem jönnek. Valaki megbabonázta tán Å‘ket. Meg. Egyike volt ez a sors véletlen, emberi ész által ki nem gondolt intézkedéseinek, a mik, ha nem élÅ‘, emlékezÅ‘ emberek szeme láttára történtek volna, a szkepszisz azt mondaná rájuk, hogy «Theater-coup». Abban a pillanatban, a melyben a gyűlésterem ajtajából a fÅ‘biró bekiáltott a pandurokra: «utánam pandurok!» a fÅ‘ispáni lakosztály belsejébÅ‘l, az ellenkezÅ‘ ajtón egy ifjú délczeg alak lépett ki e szobába. Az Baradlay Ödön volt. Teljes dÃszöltözetben, mely egyúttal gyászpomparuha volt, fekete bársony dolmány, sötét granátszÃn mente, kék róka prémmel, ugyanolyan kalpag fejébe nyomva, fekete gémforgóval, minden boglár, csatt és menteláncz öltözetén sötétkék oxydalt ezüstbÅ‘l; széles dÃszkardja övkötÅ‘stÅ‘l együtt jobb kezében; sietett, kardját már nem volt ideje felkötni. MielÅ‘tt a fegyveres megyei szolgák a fÅ‘biró parancsát teljesÃthették volna, útjokat állta; kardját tokjából ki sem húzva keresztültevé elÅ‘ttük. – Vissza! Meg ne mozduljatok! Rivallt rájuk parancsoló hangon. A fegyveres nép egy perczre meghökkent; nehányan haragosan fordÃták feléje szuronyaik hegyét. Ki ez? Hogy meri útjokat állni? – Hüvelybe a kardot! monda szigorúan az ifjú, kardjával leütve a várnagy kardját. Takarodjatok ki a folyosóra. A várnagy egy szót súgott a panduroknak. Azok között is sok öreg legény volt, a kik ráismertek az elÅ‘ttük állóra; ez az Å‘ örökös fÅ‘ispánjuk, holnapi és holnaputáni uruk; a mai csak zsellér itten; – a puskák vállra emeltettek. – Távozzatok innen! monda nekik Baradlay Ödön, és azután várjatok további parancsra; ha én foglak hÃni, akkor jÅ‘jjetek. A vén legények fejeiket hajtogatták. Tetszett nekik ez a parancsolat. Hiszen Å‘k is jobb szerették azt Ãgy. És azzal sietett Ödön a gyűlésterembe, hol ádáz tusa és kardcsattogás hangzott. Mikor aztán a vérengzÅ‘ fÅ‘biró és satellesei az ablakon kidobattak, mikor az egész felháborodott tömeg aggódva, türelmetlenkedve leste a szárnyajtó nyilását, honnan a fegyveres karhatalomnak kelle elÅ‘törni, honnan az adminisztrátor boszús tekintete erÅ‘szakkal idézte volna elé a fÅ‘birójára nézve úgy is elkésett segélyt: akkor ugyanazon az ajtón belépett a terembe egyes egyedül – Baradlay Ödön. Délczeg, megdöbbentÅ‘ alak volt az e pillanatban. Arcza égett a fenkölt haragtól, szemeiben szikrázott felháborult lelkének minden nemes indulatja. FeledékenységbÅ‘l volt-e, vagy szántszándékból? föltett kalpaggal lépett a terembe, úgy járult az elnöki szék elé. Rideghváry féloldalra dülten nézett fel reá, riadt tekintettel, jobbjával a karszék támlájába fogózva. Olyan volt, mint mikor a sakál találkozik India fejedelmi tigrisével az Å‘serdÅ‘ben. A látvány, a mi Ödön elé tárult, fellázasztá az ifjú egész lelkét. A megye zöld asztala kiontott vér tócsáival fedve, jegyzÅ‘könyvek, szétszórt okiratok vérrel befecskendve; tisztes férfi alakok társaiktól ápolva, kik széttépett zsebkendÅ‘kkel kötözgetik be sebeiket, dühtÅ‘l és szenvedélytÅ‘l kikelt arczok mindenfelé, az asztalra dobva egy kettétört véres kard. – Ki cselekedte ezt? kiálta csengÅ‘ szóval az ifju Baradlay, megállva az elnöki szék elÅ‘tt. – Ki tette ezt? rivallt ujólag az adminisztrátorra. Rideghváry elképedve bámult fel reá. – Én önt felelÅ‘ssé teszem ez átkozott történetért, a mit krónikánkból semmi köny le nem moshat soha! – Engem? szólt Rideghváry, s ebben az egy szóban düh, kevélység, rettenet és bámulás volt kifejezve. Akkor az ifjú Baradlay jobb kezébÅ‘l baljába kapta át kardját. – Én! önt! És azzal megfogta jobbjával az elnöki szék ódon faragványú támlányát, egyet rázott rajta, indulata korlátozhatlan hevében. – És most – hagyja ön el e helyet. E szék az én Å‘seim széke. Ön ebbe a fÅ‘ispán betegsége tartamáig lett behelyezve. A fÅ‘ispán meggyógyult! E szóra kitörÅ‘ üdvriadal támadt az egész teremben. Az «egész» teremben. A ki ismeri a magyar gyűlések jellemzetes kedélyét, az emlékezni fog akárhány hasonló jelenetre: hogy egy rokonszenves alak egy pillanat alatt megfordÃt, meghódÃt mindenkit, összeolvaszt, egybeforraszt ellenséget, jó barátot, ledönt minden érvet, okoskodást, ellenszenvet, önérdeket; ragadja magával egyetlen tömeggé alakÃtva az egész közönséget, – azt sem kérdi tÅ‘le senki: hova? Ilyen varázslat történt e teremben is. Rideghváry saját párthÃvei, saját kolomposai, saját megfizetett bérenczei arczáról olvashatá le, hogy itt az Å‘ uralkodásának vége. Innen neki pusztulni kell. SzégyentÅ‘l és dühtÅ‘l sápadtan kelt fel elnöki székébÅ‘l, még egy átokverÅ‘ tekintetet jártatva végig az egész gyülekezeten, s akkor ezt sugá kegyetlen, boszúszomjazó arczczal az ifju fülébe: – Tessék… Az elsÅ‘ lépcsÅ‘ ahhoz a magaslathoz. Ödön megvetÅ‘en nézett rajta végig, Å‘ tudta anyjától, minÅ‘ magaslatot igért neki Rideghváry. Nem méltatá válaszra. A hatalmas úr eltünt s az elnöki széket elfoglalá az örökös fÅ‘ispán, a megyei karok és rendek kitörÅ‘ örömriadala közepett. Most aztán levette kalpagját. Eljárása, igaz hogy nem volt korrekt, mert még nem volt beiktatva fÅ‘ispánnak, s addig nem is lehetett igazi fÅ‘nöke a megyének; hanem az a lelkesült üdvözlés, mely Å‘t minden oldalról fogadta: – az igazi volt. Az megadta rá a sanctiót. Elhatározása nagy merészség volt; mind magára, mind a megyére, mind az egész országra, sÅ‘t az egész korszakra döntÅ‘, elhatározó; de sikerült. Teljesen sikerült. Az a hely, a hova leült, forduló pontot képezett a történetben. Akármerre vezessen az, nagy idÅ‘k kezdÅ‘ pontja volt, s szÃv kellett hozzá, hogy arra a pontra valaki leüljön. Hogy mi történt a gyűlésben tovább? az már a krónika dolga. – Hanem a nap diadala Baradlay Ödöné volt. TAVASZI NAPOK. A régi kor természettudósai beszélnek egy csodaállatról, a melynek neve «krák». Pontoppidan norvég tudós le is Ãrta e szörnyeteget. A krák egy töméntelen nagy tengeri állat, mely lenn a tenger-feneken lakik, s melynek néha-néha eszébe jut a vizek szinére felemelkedni. Mikor aztán rengeteg nagy háta felmerül a hullámok közül, befedve tengeriszappal, tele nÅ‘ve tengeri fügével, tengeri tulipánnal, korallerdÅ‘vel, akkor a penguinok, kormoránok azt gondolják, hogy ez valami új sziget, odatelepednek, ott fészkelnek, rondÃtanak a hátán; a krák engedi azt békével. IdÅ‘jártával aztán belepi a fű a hátát; a hajósok meglátják: ni milyen szép zöld sziget! kikötnek rajta, birtokukba veszik, házat épÃtenek rá; a krák mind ezt tűri szépen. Azután elkezdik a hátát fölszántani, bevetik árpával; a krák engedi a hátát szántatni, boronáltatni; legfeljebb akkor, mikor tüzet raknak rája, gondolhat annyit magában, hogy milyen nagy baj az, mikor egy ilyen nagy állat nem tudja a hátát megvakarni. A hajósok mindig jobban találják magukat rajta, már kutat is ásnak a hátán s ugyan örülnek rajta, mikor vÃz helyett zsirt meregetnek fel a kútból. A krák engedi szivattyúztatni a zsirját, hiszen van neki elég. A hajósok a gazdag szigetre raktárakat épÃtenek, vámot, rendÅ‘rséget importálnak rá, talán még részvénytársulatokat is alapÃtanak föléje. Egyszer aztán, mikor már az eleven húsáig lefúrtak, a krák azt gondolja, hogy de már ennek fele sem tréfa, s visszaszáll a tenger fenekére. Vele együtt madár, ember, hajó, raktár és részvénytársulat. Ilyen napjai voltak a kráknak 1848-iki márczius közepén. – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – Márczius 13-ika volt: a bécsi népmozgalom napja. … Be ne csapd a könyvet, ideges olvasóm! Nem viszlek ki az utczára, nem mutogatom meg neked a feltört kövezeteket, a hevenyészett torlaszokat, nem kisértetem veled utczáról utczára a legelsÅ‘ sebesültet, a szabadság legelsÅ‘ martyrját, kit társai véresen, haldoklón vállaikra vettek, s úgy mutogatták a népnek végig a városon; mi csendes, biztos helyrÅ‘l fogjuk az egészet hallgatni, s nem lesz semmi bántódásunk. Plankenhorsték termei ezen a napon is tömve vannak a régi ismerÅ‘sökkel; csakhogy zongoraszó és medisance helyett az utczáról felhangzó népzaj és a távoli fegyverropogás mulattatja Å‘ket. Olyan sápadtak ez uri alakok most, s riadt tekintetük kérdezi egymástól: valjon mi történik odakinn? Mi történik? – A nép szabadságillatot érez! Az történik, hogy egy alvó óriás szempilláinak fölemelésével egy egész történetvilágot, annak minden nagy emberével együtt, elűz; ti csak álmodva voltatok! A büszke urak ezuttal decorálatlanul, s a délczeg úrhölgyek ezuttal kifestetlenül ülnek, járnak, kelnek, s tekintgetnek félve az ablakokra és hallgatóznak az utczára és beszélnek egymással suttogva: mi lesz a mai nap vége? Az idÅ‘ estére jár; a szobák sötétedni kezdenek; de senkinek sem jut eszébe lámpákat gyújtatni ide benn; a zaj, a sortüzelés döreje rázkódtatja az ablakokat. Minden új alak, ki érkezik, új rémhÃrt hoz. A martialis termetű élelmezési fÅ‘tiszt, ki máskor úgy kommandirozott a társaságban, mintha generalis volna, most suttogva beszél és lenyÃrt barkóval jár, hogy katonás kinézését eltagadja; a kövér Medicinalrath egy szögletben ül és bámul maga elé mereven, s felriad, valahányszor egy ajtó csapódik be a háznál; a concipista extra statum le-leszalad a lépcsÅ‘n, hogy majd valami új hÃrt hoz, s meg csak visszajön egy percz mulva, hogy nem lehet odább menni. Végre érkezik valaki onnan kÃvülrÅ‘l: a polizeidirektorsági titkár. Már jelmeze elárulja a rossz világot odakinn. A herczegi fenkölt viselet helyett most egy ócska zubbony van rajta, minÅ‘t a munkások viselnek; arcza halavány, mint a kréta. Egyszerre odatódul hozzá az egész társaság, a mint álöltönyében ráismernek. – Nos? leverték Å‘ket? kérdi legsürgetÅ‘bb sietséggel az élelmezési magas úr. – Nem birnak velük, felel a kérdezett remegve; – most jövök a rendÅ‘rségi fÅ‘igazgatósági épületbÅ‘l. A nép betört; a Justitia szobrot ledöntötték az épület homlokáról, az ablakvasakat kifeszegették, a censura-hivatalban mindent összetéptek. Magam is csak blouseomnak köszönhetem, hogy megmenekülhettem. – Nem rabolnak-e? nyögött közbe a szögletbÅ‘l a potrohos Medicinalrath, kit otthonhagyott pénztára aggasztott keservesen. – De hát, Istenem! nem tudnak több katonát küldeni ellenük? rebegé pianissimo a stentor hangú uraság. – Van ott elég katona, biztosÃtá Å‘t a rendÅ‘rtitkár; hanem a császár nem akarja, hogy vérontás legyen. Az eddigiért is kárhoztat. – De hát, Istenem! minek kérdezik azt a császártól? Mikor annak olyan jó szive van! bÃznák a katonákra! – Hát tessék oda menni! Biztatá Å‘t boszúsan a titkár. De mikor a katonák úgy lÅ‘nek, hogy egész sortűzbÅ‘l egy golyó sem talál. Magam szemével láttam a Mihály-téren, mikor a tüzérek a sárba dugták az égÅ‘ kanóczokat, s kimondták, hogy nem fognak a népre lÅ‘ni. – De hát én Istenem! mi lesz akkor mi belÅ‘lünk? – Éppen azért siettem ide, hogy önöket értesÃtsem a történtekrÅ‘l. Én részemrÅ‘l azt hiszem, hogy a nép dühének vannak kipéczézett házai, a mikben Rothschild millióiért sem szeretném a legközelebbi éjt tölteni. – Ön azt hiszi, hogy a mi házunk is azok közé tartozik? Kérdezi Plankenhorstné. A kérdezett gyanus vállvonogatással felelt. – Én mindenesetre sietek dolgom után. El is távozott. Ez rossz biztatás volt a többieknek. Az élelmezÅ‘ úr nagyon kezdett tudakozódni, hogy nem lehetne-e civilruhákat kapni a háznál? Bizony nem szolgálhattak neki egyébbel, mint inasruhákkal. Már pedig a Plankenhorst-család livréeje nagyon rossz passepartout volna ehhez az utazáshoz. De ismét jött egy új alak. Ez már nem jött, de bebukott. Alig lehetett ráismerni: ez a talleyrandi finomságú államkanczellári referens, ki ezuttal egész contenantiájából ki van zavarva. Kalapja oly laposra verve, mint egy palacsinta, kabátjának félszárnya letépve, a hátán egy sáros tenyérnek félreismerhetetlen nyoma, az orrán egy indiscrét találkozás surlódásának véres sebhelye. Lélekzete is elfult. – Mi történt önnel? kérdi tÅ‘le a háziasszony elÅ‘zékeny részvéttel. A talleyrandi államférfi nem veszté el galgen-humorát. – Oh, csekélység, csak egy kicsit agyon akartak ütni. Valamelyik rám ismert, elkiáltotta magát: «ez is spion!» s abban a perczben a kalapom ilyen lett, ni. Szerencsémre néhány diák kiszabadÃtott s egy Durch-hauson keresztül megmenekültem. – Ugyan kérem, nem rabolnak még? tudakozódék a Medicinalrath a szegletbÅ‘l. – Az ördögbe is! inkább nagyon is adakozó kedvükben vannak. Menjen csak le hozzájuk. – Ugyan kérem, nagyságos asszony, adasson nekem egy darab angol flastromot, a mivel az orromon ezt a lehámozást beragaszthassam. Az nekem most igen jól fog illeni; legalább nem ismernek rám olyan könnyen az utczán. – Hogyan? Ön újra ki akar menni? Kérdé aggódva Antoinette asszony, mialatt a kis államférfit boudoirjába vezette, hogy az angol tapaszt megkárosÃtott profiljára ragaszsza. – Sietnem kell! suttogá bizalmasan a duodez nagy ember. ElÅ‘fogatokat és relaiseket kell megrendelnem az államkanczellár számára. – Hogyan? Hát ennyire vagyunk? – Alkalmasint. – Ön is vele megy, nemde? – Bizony itt nem is maradok. – Tanácslom, önök is, – a mint szép szerével lehet… – Majd meglátjuk, szólt Antoinette asszony egész nyugodtan, s azzal hagyta futni a kicsiny urat az orrára ragasztott fekete flastrommal. Az élelmezÅ‘ úr még vissza akarta tartóztatni: ne menjen; hát ha agyonverik? – Több eszem lesz. Én fogom legjobban kiabálni, hogy «le Metternichchel! éljen az Aula!» Az utczákon a zaj egyre nÅ‘tt, benn a szobákban egyre sötétebb lett; az élelmezési úr az égre kért mindenkit, hogy valamikép gyertyát ne gyujtsanak; hadd higyje a nyers tömeg odakinn, hogy itt már nincs senki idehaza. Pedig ugyan együtt volt az egész florilegium. Ez a ház volt a pivotja a vert hadnak. Mit kell tenni? ErrÅ‘l folyt a hadi tanács a félsötétben. Menekülni, vagy itt maradni? Voltak félénkek, kik a futást tanácsolták, s még félénkebbek, kik nem mertek a futáshoz kezdeni. Hiszen a tenger van az utczákon! A néptenger. Most érkezett még egy új alak. Az alkonysötét daczára is ráismert mindenki. Polygonalis arczvonásai s fejének félszeg, daczos hordozása körrajzokban is ismeretessé tette Å‘t. Rideghváry volt. Megjelenése bizalmat gerjesztett a megfélemlett társaságban. Ez a hidegvérű ember imponál mindenütt, hol gyöngébb szivekre akad. – Mi hÃr barátom? kérdé eléje sietve a ház asszonya. – HÃr van elég, felelt az szárazon. A legelsÅ‘ és legbizonyosabb az, hogy Metternich leköszönt. – Csitt! – Egy óra mulva köztudomású dolog lesz. TÅ‘le jövök. Leköszönése elfogadtatott, s e nagy ember a jelen pillanatban csak azon tanakodik, hogy mily álöltözetben, milyen kocsin és melyik vonalán a városnak meneküljön a világba? – Ãlöltözetben! rebegé a martialis úr, s még azután is járt a szája, mikor már nem beszélt. Valószinűleg azt mondogatta magában, hogy milyen boldogság, a kinek mostan egy rossz kaputja van. – Nem rabol még a nép? sóhajtozék a gazdag kórházfelügyelÅ‘. – Azt nem teszi, hanem fegyverkezik, a fegyvertár felnyittatik elÅ‘ttük. – Nem birják megvédelmezni? hörgé a nagy testű úr. – A császár parancsából nyittatik meg. – Az lehetetlen. – Itt a plakard a zsebemben, melyben tudtul adatik, hogy a rend fentartására a diákok és a polgárok a polgári fegyvertárból felszerelendÅ‘k. Rideghváry valóban mutatott egy zsebébÅ‘l kihuzott falragaszt, melynek az egész társaság neki esett s igyekezett annak tartalmát a sötétben kibetűzni. – Eddigelé tizenkét ezerre mehet a fölfegyverzett diákok és mesteremberek száma, folytatá kegyetlen nyugalommal Rideghváry. Az éjjel utczaharczot és torlaszviadalt várhatunk. – De isz én tudom, hogy nem várom, dörmögé az élelmezÅ‘ úr. Én odább állok. A többiek is. «Uraim, dámáim! sauve, qui peut! Ill a berek, – nádak, erek!» Sietett mindenki mentül rövidebb szertartással bucsúzni a ház asszonyától. Még most csak a zápor van odakinn, de már a mennykÅ‘hullás is közelÃt. Mindenki mondott valami helyet, hogy hol fognak remélhetÅ‘leg találkozni. – Hát ön hová fog menni? kérdezé Antoinette asszony a sokszegletű úrtól. – Én? Sehová! Maradok Bécsben. Nem féltem magamat. Azzal kezet szorÃtott az asszonysággal, s utolsó volt, a ki termeit elhagyá. Azért meglehet, hogy elsÅ‘ volt, a ki BécsbÅ‘l megszökött; tán csak nem akarta senkivel tudatni, hogy hová. A martialis úr azután odalenn a kapusnál mégis csak talált egy ócska, foltos polgári felöltÅ‘t, valami fiakkerköpönyeget, mit nagy pénzen megszerezve, beleburkolá becses személyét s ez áljelmezben kimenekült az utczára. Ki tudja, hova sodorta el a népár. A potrohos Medicinalrathnak semmi kedve sem volt az expeditóhoz. Å futni nem tud, s ha valahol odaszorÃtják a falhoz, szörnyet hal. Olyan ember, a ki háromnak a peripheriáját foglalja el a világban, ne mutogassa magát olyankor, mikor minden ember helyet kér a földön. – Kedves jó barátom, szólt a kapushoz, megczirógatva annak orczáját és megkenve tenyerét bankjegygyel; van itt ebben a házban egy kiadó pinczeszoba. Rejtsen el engemet oda. És ha találnak jönni a vérengzÅ‘k és fel akarnak kutatni mindent: mondja nekik, hogy abban a szobában egy szegény szabómester lakik; fessen az ajtóra krétával egy nagy ollót. Mondja, hogy egy szegény éhenkórász szabó lakik ottan, a kinek a felesége ragadós himlÅ‘ben fekszik. Akkor nem fognak bejönni. Ugy-e megteszi ön, kedves, édes házinspector? A portás jobb indÃtványt tudott ennél. – Ki tudja, meddig tart ez a rummli. Én nem szeretném, ha azt abban a pinczeoduban kellene végig várnom. Megmentem én a nagyságos urat, úgy, hogy a hajaszála sem görbül meg, csak bÃzza rám magát. – Oh, mentsen ön meg, akárhogyan. De mégis szeretném tudni, hogyan? Mert lássa ön, futni nem tudok. Nem birnak a lábaim. Bérkocsi pedig egy millióért sincsen. – Az nincsen; de van más alkalmatosság. – Oh ugyan mi az? Hol van? Fizetem neki, a mit kér! – Itt iszik a szomszéd korcsmában két halotthordozó, a hordágy az ajtó elé van téve. – Halotthordozó? – No igen. Ambulance. A hatóság felebaráti elÅ‘vigyázatból kirendelte Å‘ket a lármásabb utczákra, hogy ha valakit agyonlÅ‘nek, szedjék fel és vigyék a közkórházba. Hisz ez igen szép gondoskodás. S minthogy ebben az utczában éppen senkit sem lÅ‘ttek agyon… – Hát én feküdjem bele abba a halotthordágyba? – No igen, az egészen fedve van; senki sem tudja, mit visznek benne? Azok jó borravalóért elszállÃtják nagyságodat a közkórházig, ott kap halottas szekeret, a mi megint elviszi a vámsorompóig, onnan azután tetszetÅ‘sebb alkalmatosságon útazhatik odább. A kövér úrnak végig borzongott a háta ennél a gondolatnál. Azonban nem volt válogatásra való idÅ‘. Az utcza tulsó végérÅ‘l újabb néptömeg jött hömpölyögve s az eddigi zajon keresztültörÅ‘ folytonos rivalgással jelentve közeledtét. Jó volt menekülni. Rá állt az indÃtványra. Borzasztó ekvipázs az a hordágy; de inkább élve benne, mint holtan. A kapus úgy kaczagott rajta, mikor elexpediálta, hogy a két vékonyát tartotta a tenyereivel, hogy szét ne dűljön nevettében. Hát odafenn a teremben nem hallották-e ezt a közeledÅ‘ rivalgást? valami idegenszerű csattogás, csörömpölés követte azt. Alfonsine kétségbeesve rohant ki szobájából anyjához e félemlÃtÅ‘ zajra; odafutott hozzá, de meg nem ölelte; oh, ez a két hölgy nem szokta egymást megölelni. – Mind elhagytak bennünket! – A gyávák! az ostobák! szólt Antoinette megvetÅ‘en. – Hát mi hova meneküljünk? kérdezé reszketve a szép leány. – Mi? Sehova. Mi itt maradunk. – Hogyan? E vészben? – E vésznek mi urai fogunk lenni. Alfonsine bámulva nézett anyjára. Azt hitte, megtébolyodott. Volt rá hajlama. Antoinette asszony pedig rendeletet adott inasainak, hogy gyujtsanak meg minden lámpát, rakják a kargyertyatartókkal együtt a nyitott ablakokba. Azután letépette ágymennyezete fölül a fehér atlasz függönyöket, aranyozott rúdjaikkal együtt, s kitüzette azokat háza erkélyére két felül, mint két fehér lobogót. Azután két fehér mellszalagot bokrozott össze, egyet magára öltött, másikat Alfonsine vállára tűzte, s mikor a hömpölygÅ‘ néptömeg legviharosabb ordÃtása hangzott lenn az utczán, kihurczolta magával az erkélyre félalélt leányát s elkiáltá magát a tömeg fölött éles, felcsendülÅ‘ hangon: «Éljen a szabadság!» És a mennydörgÅ‘ néptömeg ezerszeres éljenkiáltása felelt szavára. Kalapokkal, kendÅ‘kkel üdvözlék vissza, és a hány tömeg elvonult a kivilágÃtott Plankenhorst-palota elÅ‘tt, lelkesült viváttal köszönté fel azt, mÃg az átelleni ház ablakait csörömpölve töré össze. Annak a háznak a gazdája bizonyosan ott van most a barrikádokon elfoglalva, s nem jöhet az ablakaiba gyertyát rakni; hát biz azokat beverik. – Hanem Plankenhorst «vivát»! Baradlay JenÅ‘ ezt az egész napot otthon töltötte a szállásán. Gyenge idegzetű ember volt. Gyermekkorától fogva igen félénk kedély, melyet még gyámoltalanabbá tett az ifjukori életmód, a szüntelen mástól függés. Hozzá volt szokva, hogy akaratát mindig alárendelje a másénak, elÅ‘bb szülÅ‘i, azután fÅ‘nökei, – végre szeretÅ‘je akaratának. Most azután, mikor mindazon támaszokat, a kikhez eddig tapadt, egyszerre elseperte a vihar; mikor a monumentális nagyságok, kiknek szobrai képezték «lares et penates»-eit, szétrepültek, mint polyvatöredék: JenÅ‘ úgy érezte magát, mint a ki maga is semmivé lett. Az egész napot lázban tölté, s bezárkózva szobájába, ott járt alá s fel nyugtalanul. Még csengetyűje zsinórját is elmetszé, hogy senki ne háborÃthassa jöttével. Az utczai zaj, a fegyverek dörgése minden idegét folytonos reszketésben tartá; feje elkábult, képtelen volt gondolkozni: nem bÃrt eszmélni arra, mi történik? A szabadság, az új korszak nagy jelszavai nála nem találtak hitre. – Lehetetlen azoknak gyÅ‘zni valaha. A kikkel Å‘ megszokta, együtt élni, azok közt nem találkozott ez eszméknek egyetlen egy barátjával sem soha. A népben pedig nem volt hite. Az utczai harcz zaja tudatá vele, hogy ez a nép most valamit cselekszik; de Å‘ nem tudta, hogy mit tett? Talán Å‘rjöng? Talán boszút áll? – Talán gyÅ‘z is. – De hogy mire megy diadalával? az iránt nem volt semmi eszméje. Csak egy tárgyra gondolt az egész vihar alatt: Alfonsinére. Mi történt vele? Talán idején elmenekült? Talán védelemre talált? De hátha nem? Hiszen környezete elég hatalmas volt; – de hátha ez a környezet magát sem tudja többé védni? Sokszor úgy jött neki, hogy ki kellene mennie az utczára és elsietni a Plankenhorst-házhoz. Mindig visszaborzadt tÅ‘le. Az utczákat kartácscsal seprik most, a kövezetbÅ‘l barrikádok emelkednek; hova indulna el Å‘, túlfinom idegekkel, e minden Ãzében reszketÅ‘ testtel, ez izgalombeteg szÃvvel? És mit segÃthetne ott? Soha még csak fegyver sem volt a kezében. Åt nem ereszték soha vadászni, mint bátyáit. Å csak rajzolni, zongorázni, szépen Ãrni tanult; kard sem volt kezében soha. Kit tudna Å‘ megvédeni? S mentül tovább haladt a nap, a lázforrongás kinn az utczán annál magasabbra nÅ‘tt és JenÅ‘ aggodalmai annál félelmesebb alakot öltöttek Alfonsine miatt. Este kilencz órakor már nem állhatta tovább e kÃnlódást. Elhatározta magát, hogy kimegy és fölkeresi Alfonsine lakát. – Ha meg nem védheti is, legalább együtt vész el vele. Oh, a bátrak, az erÅ‘s idegű emberek nem tudják megitélni, mily óriási heroismus kell ahhoz, mikor egy ideggyönge ember elszánja magát, hogy oda menjen a veszély közé, mit az erÅ‘sek kinevetnek, föl sem vesznek, de melynek jelenlététÅ‘l a beteg kedély pokolbeli kÃnokat szenved! Nem a bátraké: de a félénkeké a pálma, kik rettegnek, reszketnek a golyófütyüléstÅ‘l, de azért mégis neki mennek – becsületért, – szerelemért, – hazáért, – asszonyért! JenÅ‘t szerelme vitte neki a vésznek, melytÅ‘l irtózott. Minden védÅ‘eszköz nélkül ment le az utczára: maga sem tudta, hogy mi fog vele történni, ha lenn lesz? A mint kilépett, egyszerre elkapta a népár és ragadta magával. De ez egészen más áradat volt, mint a minÅ‘t Å‘ szobájába zárkózottan képzelt magának. Nem egy dühöngÅ‘ vérszomjas csapat, hanem egy örömében Å‘rjöngÅ‘ tenger fogadta magába. Öreg és ifjú, úr és napszámos, kofák és úrhölgyek, diákok és katonák egy gomolyba keveredve, egymás nyakába borulva, egymást csókolva, sÃrva, Å‘rjöngve, ordÃtva, tombolva, rekedtté kiabálva torkaikat a «szabadság» nevével. Diadal, diadal! hangzik mindenfelé, röpÃvek adatnak kézrÅ‘l-kézre, egy-egy szónokot felkapnak a légbe, hogy olvassa el a népnek a legújabb fejedelmi határozatot, aztán a szónokot agyonölelik, agyoncsókolják, s hömpölyög az ár, mÃg új hÃr jön, új beszéd, új kitörése az örömnek. A nép öleli a katonát, ki egy óra elÅ‘tt sebeket ütött rajta, csókolja a megnémult ágyút, éljent ordÃt annak, a kit gyűlölt, csak a fehér kokárdát lássa kalapja mellett, s nagy betűkkel Ãrja a házak falaira: «szent a tulajdon!» JenÅ‘ maga is elkábult az örvénylÅ‘ árban. Nincs annak az érzésnek neve, a mi ily pillanatban végigömlik az egész tömegen. Mintha villanyfolyam volna, megérzi azt, a ki egyszer belejutott a bűv-lánczolatba, s a diadal mámora elüli még annak a keblét is, a ki ebbÅ‘l semmit sem ért. Hallotta JenÅ‘, mint kiáltották ki az öröm kaczagó sirása mellett oly nagy emberek bukását, kik egy halhatlansággal emelkedtek ki az eddigi világtörténelembÅ‘l, s Å‘t is megragadta az a titkos delejzet, minek nem tudom a nevét, midÅ‘n azt hallá, hogy ez örök nagyságokat, mint krétarajzot törülte le egy tenyérhúzással a historia lapjáról a mindenkinél nagyobb óriás: a nép. Mi az a melegség, a mit egy ilyen pillanatban az ifju szÃv meg nem bÃr tagadni? Ezek az óriási nagyságok az Å‘ bálványai voltak, és mégis lángol a vére, mikor elmulásukat hallja. Csupán arra figyel azon nevek között, miket «pereát»-tal kisér az ezerajkú szörny: nem hangzik-e egy Plankenhorst is? Tudja jól, mennyire össze volt e név amazokéval fűzve. Talán még nem került rájuk a sor? ElÅ‘tte, mögötte beszélik, meg újra elbeszélik a nap hÅ‘stetteit: hogyan vette be a nép ostrommal a gyűlöltek házait? hogyan tépett szét elátkozott nagy protokollumokat? De még Plankenhorstékról nem hallott semmit. Az ár ragadta magával tovább. A házak ablakait kezdték már kivilágÃtani, s kezdték a ki nem világÃtottakat bezúzni. Órákba került, mÃg el tudott vergÅ‘dni azon utczába, hol Plankenhorsték háza állt. SzÃve nyugtalanul lüktetett, vajjon nem találja-e azt is lerombolva, összezúzva, mint annyi hÃres épületet? De mennyire volt meglepetve, mikor a szögleten befordulva, egyenesen maga elÅ‘tt látta a Plankenhorst-házat fénytengerben úszva; erkélyén két óriási fehér selyem lobogóval s a két lobogó között egy fiatal aula-tagot, ki onnan az erkélyrÅ‘l lelkesÃtÅ‘ beszédet tart a tömegnek. Most már csakugyan elvesztette az eszét. A mi tovább vezette, az most már csak a szive volt. A fején túladott. Nem ment, de vitték. A nép tolta maga elÅ‘tt föl a Plankenhorst-ház lépcsÅ‘in, hol diadalmas arczú férfiak jöttek már reájuk szemközt, fehér kokárdás fövegeiket rázva a légben s éljenezve a szabadság hÅ‘s asszonyait. JenÅ‘t is betolták az általa oly jól ismert terembe. De mit látott most e helyen? Az asztal elÅ‘tt két hölgy, a kiknek ragyogó arczában alig bÃrt ráismerni Antoinette asszonyra és Alfonsinera. És mit csinált ez a két hölgy? Antoinette asszony szalagcsillagokat kötött fehér selyembÅ‘l s Alfonsine azokat tüzdelé a néphÅ‘sök keblére, kalapjaira, és kötözte a fehér szalagot karjaikra; a mitÅ‘l azok még Å‘rültebbek lettek, csókolták a kezet, a szalagot s az ollót, mely azt szabta. S a két hölgy arcza úgy ragyogott hozzá. JenÅ‘t gépileg tolták odáig. És mikor Alfonsine meglátta Å‘t maga elÅ‘tt: hirtelen odarohant hozzá az öröm sikoltásával; széttárta elÅ‘tte karjait, magához ölelte, nyakába borult, összecsókolta, s zokogva rebegé: – Oh, milyen örömnap ez, barátom! És újra csókolá az egész nép elÅ‘tt és anyja elÅ‘tt. S az asszonyság helyeslÅ‘leg mosolygott hozzá s a nép helyeslÅ‘leg éljent ordÃtott hozzá, és ezt mindenki olyan természetes dolognak találta. JenÅ‘nek a hideg borzadály futott végig minden idegén ez éljenriadaltól, – hanem a csók, az jól esett neki. És azt mindenki olyan természetesnek találta, hogy az emberek ezen a napon egymással csókolódjanak. Hiszen olyan sokféle czÃme van a csóknak: az öröm csókja, a szabadulás csókja, a hála csókja, a szerelem csókja; sok félretett, sok tartogatott csók lett kiosztva ezen a napon, sok régen igért, sok hiába várt, sok eladósult csók jutott lejárati napjához ez órában s lett megfizetve kamatostól; sok boldog élet elsÅ‘ csókja, sok örök elválásnak búcsúcsókja lett elpazarolva ezen a népboldogság napján. Hanem ha e sok édes, mámorÃtó csók között egy Judás-csók is ejtetett, úgy ez bizonyára azon csók volt, mely Baradlay JenÅ‘ ajkát érte, a világ szeme láttára, a hölgyek legszebbikének mézes-rózsás ajkairól. Úgy tetszett, mintha a föld egyszerre kizökkent volna rendes pályakörébÅ‘l, s valami jótékony lökés által tizenöt millió mérfölddel közelebb jutott volna a naphoz, abba a peripheriába, a hol tán a Vénus forog, s annak boldog lakói örvendenek a nap közelének. Melegség és delej és fény hatotta át az egész világot. Minden szÃv tele volt érzelemmel. Csodák történtek, s minden ember úgy vette a csodákat, mint természetes mindennapi eseményeket, a miknek Ãgy kell lenni. Baradlay JenÅ‘ egészen természetesnek találta, hogy Å‘ másnap és harmadnap korán reggel, késÅ‘ este, a nap minden órájában, hivatlanul, bejelentetlenül felrontson Plankenhorsték lakására, ott egy csomó diákot, democratát, népszónokot találjon; mentül sárosabb csizmában, mentül ázottabb kalappal; hosszú, csörtetÅ‘ kardokkal, még hosszabb, sarkig érÅ‘ tollakkal a kalap mellett, s maga is hasonlÃtson hozzájuk. Azt is egészen természetesnek találta, hogy Alfonsine a napnak minden órájában, pongyolán, szétszórt, frizirozatlan hajjal fogada Å‘t, mindenkor egy forró öleléssel; hogy ismerÅ‘sök és ismeretlenek elÅ‘tt oda dűljön a vállára, sÅ‘t mikor egy pillanatra magukra maradnak, ölébe vesse magát. Olyan idÅ‘ ez, a mikor minden szabad! Hisz a föld közeledik a naphoz. Minden ember kibeszéli, a mit szivén hordoz. A legféltettebb titkokat. A ki gyűlölte a nagyok nagyjait, kikiabálja azt az utczán; s a ki szeretett valakit titokban, megcsókolja szeretÅ‘jét az utczán. S a föld még mindig közeledett a naphoz. Márczius tizenötödike volt. Az alkotmány kihirdetésének napja. A sajtó-szabadság napja. Száz új hirlap keletkezik egyszerre; fenhangzó nevű, büszke jelszavú hirlapok, miknek neveit a reményteljes fiatalság, az utczai gyerkÅ‘czök árulva hirdetik a vásáros népnek. Millió röp-Ãv száll kézrÅ‘l-kézre, csoportoktól olvasva az utczaszögleteken. A messze látszó István tornyáról óriási lobogó úszik a szellÅ‘ben, a nagy német nemzet háromszinű lobogója: arany-vörös-fekete. A ki csodálkozva kérdezi, mi az? annak megmagyarázzák, hogy a császári várkapu fölött is ugyanaz lobog. Egymást váltja a zajos ünnepély. Minden órának kijut a maga pompája. Korán reggel harsonaszóval járnak az utczákon lovasok, hirdetve a kiadott alkotmányt, a nép diadal-ordÃtása nyomja el a hirdetést és trombita-hangot. Majd ünnepélyes menet jön. A császár és császárné vonulnak végig a nép között; nem kiséri Å‘ket testÅ‘rség, katonai véderÅ‘, de kiséri a nép megmérhetetlen szeretete. A hintó nem gördül, de úszik a néptenger közepett, nem a paripák, de a nép vállai viszik azt elÅ‘re. Délután megint gyászpompa váltja fel az utczák örömzaját. A tegnapelÅ‘tti harcz áldozatait temetik; most koszorúzott koporsók úsznak végig a néptengerben, az örömriadal helyett gyászinduló, mély zokogás hangja szakÃtja meg a mozgó csendet. Az elvonuló menetnek alig akar vége szakadni. És ismét új jelenet következik. Minden eddiginél hangosabb riadal. ErÅ‘sebb a harczkiáltásnál, örvendetesebb a diadal hosannájánál. A kettÅ‘ együtt! A magyar országgyűlés küldöttsége érkezett meg Pozsonyból. Az az öröm, az a lelkesedés! Az az üdvkiáltás, azok a testvéri csókok! Minden utcza tömve férfiakkal, minden ablak hölgy-arczoktól ragyog. NemzetÅ‘rök, aula-tagok képezik a fegyveres sorfalat; virágzápor, háromszÃnű szalagos koszorúk özöne omlik alá az érkezÅ‘kre. Két szeretÅ‘ szÃv talál egymásra, két ország szive: fiatalsága. Talán álmodtuk mind ezt? Bizony csak úgy álmodtuk mind ezt. Pedig ott voltunk, láttuk, szemünk elÅ‘tt történt; éreztük a csókot, a jó barát csókját, s a fiatal hölgy csókját; úgy tetszik, mintha még most is édes volna tÅ‘le a szivünk; pedig hát mégis álom volt! Ne adj rá semmit, ifju olvasó, egy poéta meséli el neked, a miket hétszer hét év elÅ‘tt álmodott. És JenÅ‘ és Alfonsine mindenütt ott voltak. Mikor hangzott az utczán a riadó: nem nézte a szép kisasszony, hogyan van öltözve, azon pongyolán, a hogy otthon volt, nyakába kerÃtette shawlját; felcsapta zilált hajfonadékaira kalapját; megragadta JenÅ‘ karját, s rohant le vele a lépcsÅ‘kön; ha kapott a mama is kisérÅ‘t, a kinek karjába kapaszkodjék (rendesen kapott), s nyomukba tudott érni, jó; ha nem, úgyis jó; a népáradat úgyis elsodorta Å‘ket egymástól, hogy csak otthon találkoztak ismét össze; de hát kinek jutott volna most eszébe ezzel törÅ‘dni? JenÅ‘nek minden ideje folytonos remegésben tölt. Az öröm félelme volt az. Boldog napok, mik keblére vetették a hölgyet, kit oly távolból imádott addig; tartózkodás, titkolózás, kétségeskedés nélkül, övé volt testestül-lelkestül. Oda tapadva hozzá, a hölgyiség egész átadásával; rábizva, föltétlenül odaengedve. Hogy ne lett volna boldog a közüdvösség közepett? S midÅ‘n az éj késÅ‘ órájában egyszerre napfény derül át a boldog városon, ezernyi fáklya lepi el az utczákat, kivilágÃtva minden ablak, tűzvonalak lámpákból a házak párkányain, gyémánt homlokzatú paloták, transparentkapuk, s e fényár közepett felzendül a Rákóczy-induló halott-feltámasztó zenéje, s e szent hangok bevezetÅ‘ malasztja után megjelennek egymásután a legfényesebb erkélyen a magyar hongyűlés leghÃresebb vezérférfiai és szólnak a néphez! Ez volt még az álom! JenÅ‘ azt is ott nézte az utczáról, tÃzezernyi forrólázas néptömeg közepett; karjai alatt Alfonsine keze, mely édes titkos szorÃtással tudat vele tündéri vallomásokat, és vállán az ifju hölgy égÅ‘ arcza, és arczán annak forró lehellete. MinÅ‘ melegséget kellett éreznie akkor! És midÅ‘n ama fényes alakok között, kik egymást felváltva szólnak a néphez arról az erkélyrÅ‘l, egyszer csak megpillantja testvérét, Ödönt! Ez is itt van. Å is egyike a hongyűlés ünnepelt szónokainak, s most föllépett velük együtt a népszabadság ünnepét üdvözölni. Beszéde elragadó. Minden ember szÃve sebesebben dobog utána, a ki Å‘t hallja; Alfonsine kendÅ‘jével lobogtat felé. Csak JenÅ‘ idegein fut végig sÃrbolti hideg borzadály. Neki minden Ãze reszket, midÅ‘n testvérét ott meglátja. Mi súgja lelkén végig ezt a borzadalmat? Mi jóslat, mi sejtelem költ szÃve húrjaiban disharmoniát? Mi mondja neki azt, hogy e nap öröméért valakinek meg kell fizetni? Talán tud róla valamit, mi az az erkély ottan? «A második lépcsÅ‘ ahhoz a megigért magaslathoz.» – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – Fáradtan értek haza az izgalmas nap csatangolásaiból a szeretÅ‘ párok. JenÅ‘ még egy lopva adott csókkal lett jutalmazva a lépcsÅ‘ alján, de még az sem melegÃté Å‘t fel; otthon egész éjjel lázban volt és nem birt elaludni. Alfonsine pedig, midÅ‘n anyjával egyedül maradt, fanyaron, kedvetlenül hajÃtá szögletbe nemzeti szalagos kalapját, s fáradtan veté le magát a pamlagra. – Oh be unom én már az egész világot! AZ ÉREM MÃSIK OLDALA. JenÅ‘ behunyt szeme elÅ‘tt is ott izzott egész éjen át a tüneményes kép. Egy kép, az éj fekete lapjára festve, csupa merÅ‘ lángsugarakból. S mikor már elhallgatott az utczákon minden zaj, még akkor is úgy tetszett, mintha fülében zúgna az egész ordÃtó tenger, a diadalvihar; s ha egy-egy perczre elszenderült, mindig arra riadt fel, hogy Ödönt hallja beszélni. Mintha testvére kiáltana hozzá: borzalomgerjesztÅ‘, érthetetlen, mégis ijedelmes szavakat. Rettegett tÅ‘le, vagy talán érte? Félt a találkozástól. Félt, hogy rábeszéli, magával ragadja az a félelmetes ember! Olyan korán, a mint csak kelhetett, elhagyta lakását, inasának azt mondva, hogy estig nem jön haza. Az a szándoka volt, hogy beveszi magát Plankenhorstékhoz, ott nem fog rátalálni Ödön. Plankenhorstéknál már reggel nyolcz órakor nyitva voltak a termek. Ki s be járt azokon az irányadó fiatalság. Most a fiatalság volt az irányadó. HáromszÃnű vállszalaggal átövezett, sötétkék egyenruhás, kalábriai kalapos alakok töltötték meg e termeket, s beszéltek ottan exoticus dolgokról. Kinek mi szÃvén volt, az volt a nyelvén. Ki gyanakodott volna Plankenhorstékra? Két nÅ‘re? Hiszen ha ellenség volnának, Å‘k is rég elfutottak volna, mint elfutottak a férfiak. JenÅ‘ testvére elÅ‘l bujt el ezuttal e gyűlhelyére a forradalmi fiatalságnak. Hanem ugyan rossz helyre vette be magát. Úgy találta, hogy a Plankenhorst-ház termei egész éjjel nem ürülnek ki egészen. Azokban valami permanens bizottmány tartja üléseit. Antoinette asszony maga is részt vesz e bizottmány ülésein. – Isten hozott! üdvözlé a korán reggel érkezÅ‘t a bizottmány szónoka, Goldner Friczi: épen emlegettünk. – Miben szolgálhatok? kérdé aulicus szólásformával JenÅ‘. – Tudd meg bajtárs, hogy a szabadság nagy veszélyben forog! Ezt ugyan JenÅ‘ kezdettÅ‘l fogva tudta. – Nekünk résen kell állanunk, folytatá az ifjuság szóvivÅ‘je; a reactio azzal igyekszik az igaz ügy gyÅ‘zelmét megdönteni, hogy a népcsÅ‘cselékkel túlzásig vitt kihágásokat idézett elÅ‘. A söpredéket felbizgatták, hogy a szabadság dicsÅ‘ napjait fertelmes kicsapongásokkal szennyezze be. A szabadság álbaráti, a sötétség álczázott bajnokai, felizgatták a legalsóbb néposztályokat, hogy a gyárak és birtokosok ellen lázadjon. A múlt éjjel lerombolták a mariahilfi vonalat, kegyetlenkedtek, gyujtogattak, a vámhivatalnokokat tűzbe dobták; onnan végig vonultak Sechshaus, Fünfhaus, Braunhirschengrundon, gyárakat, polgárházakat kiraboltak; most a belsÅ‘ gyárak és kolostorok ellen vonulnak fel; beszennyezve, meggyalázva a szabadság diadalnapjait. Most következik a mi legerÅ‘sebb működésünk. Nekünk szabadelvű fiatalságnak kell e félrevezetett néptömeg elé vetnünk magunkat, s a szellem erejével visszatérÃteni e mozgalmat törvényes medrébe. Nincs veszÃteni való pillanat, rögtön sietnünk kell eléjük és kicsikarni kezükbÅ‘l a beszennyezett zászlót. Ãœdv neked, hogy segélyünkre jösz e nehéz küzdelemben. Jer velünk! Ãlljunk gátul az áradatnak, s tartóztassuk fel azt saját testeinkkel! No csak ez a biztatás kellett meg JenÅ‘nek! A rongyos proletariusok hadát visszatartóztatni öntestével, odavetni magát a pálinkaittas csÅ‘cselék, s a boszús katonaság kereszttüze közé, hogy ott összemorzsoltassa magát! Ehez ugyan egy csepp kedvet sem érzett. Azt mondta Fricz barátjának, hogy jó biz az, csak menjen elÅ‘re, Å‘ még haza vágtat a kardjáért, pisztolyaiért, s majd azután bérkocsin utoléri. Alfonsine szemei elÅ‘tt nem volt lelke bevallani, hogy biz Å‘ nem bánja, akármi történik az egész bécsi küzdelemmel. Hanem a mint a legelsÅ‘ bérkocsit megkaphatta, azzal olyan alkura lépett, hogy vigye az Å‘t egész nap, a merre magának tetszik; ne álljon meg vele sehol, csak ebéd idején valami félreesÅ‘ vendéglÅ‘ elÅ‘tt, s este késÅ‘n tegye le szállásán. Úgy nem óhajtott részt venni ebben az egész küzdelemben. Olyan idegen volt rá nézve annak minden mozzanatja. Haza nem mert menni, nehogy látogató testvérével találkozzék, s Plankenhorstékhoz sem mert visszamenni, nehogy valami fanatikus szabadsághÅ‘s magával vigye mezitlábos embereket kapaczitálni. A fanatikus szabadsághÅ‘sök bizony nem vártak az Å‘ visszatértére, hanem csapatokra oszolva megindultak a veszélyben forgó pontok felé, s sietve vonultak a rossz útra tért csÅ‘cselék elé, mely rabolva, pusztÃtva, égetve jött a külvárosokból elÅ‘re, mÃg a belvárosban a legragyogóbb eszmék ülték diadalukat. A granichstætti szeszgyár már akkor csak füstölgÅ‘ romjait mutatta fel, gépeit összetörték, hordóit kihengerÃtették az utczára, beverték a fenekeiket, s a kiömlÅ‘ szeszt meggyujtották; az ott égett végig az utczán, mint a lángoló Phlegeton. E lángoló folyam volt szerencséje az utcza tulsó végén fekvÅ‘ Brigitta-szűzek kolostorának, mert a mÃg az utczán végig lobog az égÅ‘ borszesz, addig a tömeg nem hatolhat elÅ‘re. Azonban úgy látszik, mintha mégis siettetnék az elÅ‘re hatolást. Egész szabályszerűleg kezdenek homokot, hamut, iszapot hordani a lobogó szesz-ár közé s praktikábilis utat tölteni vele a pokoltengeren keresztül, a min aztán elÅ‘renyomulhat, a ki nem akar az égÅ‘ krampampuliban irigylésre méltó szép halállal elveszni. A kolostor bejáratát azonban már jókor reggel elfoglalta egy osztály huszárság. A lovas csapat vezetÅ‘je Baradlay Richard, százados. Közel egy éve már, hogy a városból áttette lakását a vámvonal elÅ‘tti kaszárnyába. Komolyan katonának fogta magát. Nem csatangolt a városba, nem bálozott, nem kurizált. Katonái között lakott, azok társaságában élt; a kaszárnya-életet osztotta velük s a legszorgalmasabb tisztek egyike volt. A város elvesztette ránézve minden vonzerejét. Felhagyott a régi társaságokkal. Csak testvérét látogatta meg néha, azt is csak azért, hogy Edith felÅ‘l kérdezÅ‘sködjék; a kirÅ‘l mindannyiszor azt a hÃrt hallotta, hogy még mindig ott van a nevelÅ‘intézetben, hová Plankenhorstné átküldte mindjárt másnap, hogy Richard megkérte a kezét. Ebben Richard meg is nyugodott. Akármi növeldében jó helyen van Edith, csak nagynénje házánál ne legyen. Ha eljön az idÅ‘, mikor nőül veheti, akkor majd elÅ‘kéri Å‘t; addig minek háborÃtaná a gyermek nyugalmát? Szerette volna ugyan tudni, hogy hol van? de JenÅ‘ rendesen elfelejtette azt megkérdeni, s Richardnak jó okai voltak öcscsét nem avatni nagyon mélyen a titkába. A legközelebbi napokról Richard csak az új napilapokból merÃtett tudomást. Hanem hát annak az éremnek, a mit a napilapok magasztaltak, Å‘ csak a tulsó oldalát látta; ott testvéri csókokról és nemzeti szalagos koszorúkról beszéltek; Å‘ pedig és katonái mind ebbÅ‘l csak részeg kofákat kaptak és hátukhoz hajigált rohadt krumplizáport. Richard e három nap alatt hat rendbeli különbözÅ‘ rendeletet kapott iminnen-amonnan. Az elsÅ‘ azt az utasÃtást adta neki, hogy a hol a nép csak kisérletet is tesz a csoportosulásra, vágjon közé, s verje széjjel. A második rendelet tudatá vele, hogy az elsÅ‘ rendelet kiadója leköszönt: a népet kimélni kell, óvakodni minden összeütközéstÅ‘l. A harmadik rendeletben a rémület sietségével sürgeték, hogy rögtön siessen a többi katonasággal egyesülni a józsefvárosi glaçis-n; s mire fölnyergeltetett, már jött a negyedik rendelet, melyben megint az ezred-parancsnok förmed rá, hogy el ne hagyja a kaszárnyát, torlaszozza el magát s védje életre-halálra a positióját. Az ötödik rendelet érkezik hozzá egy eddig soha nem hallott nevű és czÃmű uraságtól, ki ráruházza a teljhatalmat, hogy bölcs belátása szerint intézkedjék, egyszersmind felelÅ‘ssé teszi a rayonjába esÅ‘ utczák és terek békéjének fentartása iránt. A hatodik napiparancs végre tudatja vele, hogy az elébbeni ötnek kibocsátói mind leköszöntek s nem bánják, akármi történik a világgal. Richard kapitány tehát válogathatott benne, hogy mihez tartsa magát? Egész éjjel nyeregben ült katonáival együtt s járta az utczákat, egy-egy csoportot szétugratott, csak a kardlapot használva; hanem biz az haszontalan fáradság volt, mert azalatt a városnegyed másik részében másik csoport kedvére dúlt, rabolt, s mire Richard az itt-amott felpirosló lángok jeladására visszarobogott, már akkor a rabló csÅ‘cselék szétoszlott, szétszaladt, kiraboltan hagyva a felgyujtott házakat. És ha elfogott is a katonaság valakit a dúló martalóczok közül, mit csinált légyen vele? Hatóság nem volt, a kinek átadja, magának megtartani pedig ugyan nem volt gusztusa. DélelÅ‘tt a Brigitta-szűzek kolostora elÅ‘tt találkozott össze Richard a dúló csoport hadderekával. A végig lángbaborult utcza fénye vezette Å‘t oda a városnegyed másik részébÅ‘l, a hol már, azt hitte, hogy szép szerével nyugalomra terelte a népet. A vitéz urakat nagyon boszantotta már ez a mulatság. Egész éjjel utczán fel, utczán le nyargalászni, füttyöt, szidalmat hallani, rongyos embereket kergetni, sárral, kÅ‘vel, krumplival hajigáltatni, és aztán a kard élét nem használhatni; s a szétvert hadat mindenütt újra a háta mögött találni: kifárasztá a huszárnak a nélkül sem valami hires türelmét. Jó szerencse, hogy az égÅ‘ pálinka-tenger közöttük állt, s nem kaphattak bele egymásba azon melegében. Richard látta, hogy a zendülÅ‘k a kolostort akarják megtámadni, azért annak kapui elÅ‘tt az utczán keresztül állÃtotta fel csapatját. Amazok túlnan nagy gyorsasággal olták a tüzet az utczán, sárt, homokot öntve közé, s a közben ordÃtottak fenyegetÅ‘ riadozással; a tömeg fölött egy rongyos, félig égett veres zászló lobogott magas rúdra tűzve. Richard csak nézte csendesen, hogyan közelednek. – Pál úr! szólt visszafordulva a sorban ülÅ‘ huszárjához: ég-e a pipája? – Tessék! szólt Pál úr odanyújtva makráját kapitányának. – Gyújtsunk rá fiúk! mondá Richard. Aztán nézzük el, mi lesz belÅ‘le? E közben a katonaság felÅ‘li oldalon, a szabadon hagyott gyalog járdán egy fegyveres alak jött sietve. Ezt az egyenruhát sem látta még Richard ez ideig. Fekete kabát, sárga-vörös-fekete vállszalaggal, hasonló szÃnű csÃk a galléron, rézmarkolatú egyenes kard: süvegtetejű kalabriai kalap nagy fekete strucztollal, a vitéz maga hegyes spanyol szakállt visel és vékony bajuszt; járása, magatartása bátor, vidám, de nem katonás. Az érkezÅ‘ kardos alak egyenesen oda siet Richardhoz. – Légy üdvöz, bajtárs. Éljen a rend, éljen az alkotmány! Richard nem bánta: hadd éljen. A fiatal vitéz parolára nyujtá kezét, s Richard megszorÃtá a nyujtott kezet. – Én Goldner Fricz vagyok, szólt egyenesen bemutatva magát az ifju. Az aula második zászlóaljánál kapitány. – Úgy? akkor hát tiszttársak vagyunk. – Mindketten az ország és a trón katonái, nemde? – Remélem. – Tehát éljen a testvériség! Újból megrázták egymás kezét. – Mi jót hoztál, bajtárs? kérdé Richard. – Megtudtam, hogy itt a félrevezetett néptömeg oly tényeket követ el, melyek a szabadság diadalára homályt vetnek, s eljöttem a vihart lecsendesÃteni. Richard nagyon megcsóválta a fejét. – Csak Ãgy egyedül? Teringettét, én három nap óta három század magammal folyvást csendesÃtem s egyre növekszik. Az ifju vitéz büszkén veté hátra fejét a tollas kalabriaival. – Igen! Egyedül. A mindenható szellem erejével. Próbáltam azt bajtárs. Láttam a népet kiáltó szavamra, mint egyetlen óriás szörnyet fölkelni fektébÅ‘l, s rávetni magát az ágyúkra és szuronyokra; és láttam ugyanazt a népet egy puszta szavamra, mikor azt mondtam neki, most nevess, most örülj, most öleld meg ellenségeidet, hallgass el! – nevetni, örülni, ölelkezni, elcsendesülni. – No, erre hát kiváncsi vagyok. – Meg fogod azt látni. Egy lelkesÃtÅ‘ szó hatalmasb itt, mint egy üteg ágyú. Azért kérlek, vonulj vissza derék katonáiddal, s engedj engemet egyedül cselekedni. – Engedlek bajtárs mindent tenni, a mit akarsz, de el nem megyek innen, mert visszajönni majd nehezebb lesz. – Tehát maradj tétlen nézÅ‘, bajtárs. Ugyan a nevedet kérném. – Baradlay Richard. – Ah üdvözöllek. A testvéreddel jó barátok vagyunk. Most ismerkedtünk meg a barrikádokon. – Az én öcsémmel? JenÅ‘vel? A barrikádokon? – Oh igen; ott volt mindenütt, lelkesült ifju, egyike a fÅ‘nököknek a Plankenhorst-házi fÅ‘hadiszállásunkon. De már erre a szóra lehajolt a lováról Richard, hogy jobban a szemébe nézhessen a beszélÅ‘nek. – A Plankenhorst-házi fÅ‘hadiszállás? – Ah, bajtárs! Te azt nem tudod még. E két lelkes hölgy a legbuzgóbb hÅ‘snÅ‘je a szabadság ügyének. TÅ‘lük jönnek a legjobb ötletek. Åk ismertetnek meg bennünket a reactio fondorlataival; Å‘k tudják ellenfeleink gyöngéit, ravaszságait. E két hölgynek van legnagyobb része diadalainkban. Richard most már leszállt lováról, Pál úrnak dobva a kantárszárat, s kezét Fricz karja alá öltve, elÅ‘re ment vele a kolostor-ajtóig. – Tehát a két Plankenhorst-hölgy itt maradt? és most a szabadság mozgalom intézÅ‘ szelleme? Ismeritek ti ezeket a nÅ‘ket? Fricz önelégült mosolylyal viszonzá: – Csak hagyd azt mi ránk, bajtárs. Mi ismerjük az Å‘ multjokat. Most föltétlenül velünk tartanak. Ez kétségtelen. A nÅ‘kebel legfogékonyabb a szabadság mámorára. De mi azért föltétlenül nem hiszünk senkinek. A szabadság táborának is megvan a titkos rendÅ‘rsége. Minden lépésük figyelemmel kisértetik; s ha csak egyetlen egy emberrel érintkeznének azok közül, kik hajdani környezetüket képezték, ha csak egy levelet irnának azok közül valamelyikhez, mi azt abban a perczben megtudnók, s Å‘k veszve volnának. Oh, a mi táborunk jól van szervezve. – No, elhiszem. És az öcsém JenÅ‘ is köztetek van? – Az elsÅ‘k között. – Az is ilyen kalabriai kalapban jár, nagy lebegÅ‘ tollal, karddal az oldalán, pisztolylyal az övében? – Tökéletesen Ãgy. Váll-szalagját maga Plankenhorst Alfonsine csokrozta és tűzte fel vállára. Å tiszteletbeli alhadnagy közöttünk. Richard hihetlenül rázta fejét. – No majd mindjárt meg fogod Å‘t látni. Többen vagyunk, kik összeszólalkoztunk, hogy kijÅ‘jjünk a külvárosokba, a népet fölvilágosÃtani a mozgalom nemes czéljáról; a vulkánt tenyereinkkel letakarni. JenÅ‘ is ide fog jönni. Én, úgy látszik, legrövidebb utat választottam; a többiek még késnek. – No bajtárs, monda Richard, megrázva az ifju aulista vállát; a mit eddig mondtál, azt csak hittem, a hogy hittem, de hogy JenÅ‘ öcsém most ide jÅ‘jjön, azt úgysegéljen akkor hiszem el, a mikor látom, és még akkor se hiszem el egészen. A népáradat azonban ez alatt lassanként urává lett a lába alatt égÅ‘ talajnak, s a mint a lecsapott kékzöld lángok és a szürke-vörös füstgomoly közül az egyes alakok kezdtek körvonalaikban kitünni, aként látta át lassankint a fiatal aulavezér a feladatot, a melylyel meg kell küzdenie. Ah, ez nem a szabadsághÅ‘sök lelkesült tábora; a szabadság Å‘s ellenségeitÅ‘l feluszÃtott csorda ez! A mint át lett hidalva a pálinkától lángoló utcza, omlott a Sisere hadja a kolostor elÅ‘tti térre. Egy kloaka áradéka, melybe borzalom belemártani a tollat, hogy le legyen irva. A vele találkozót legelÅ‘ször is a bámulat ragadja meg: honnan kerülhet elÅ‘ a civilisált világ közepett ily tömeg vadember? – Ennyi rongyba öltözött, tépett, kifordÃtott alak? A tisztátalanság, a nyomor, a fénykerülÅ‘ undor ennyi változata? Hol rejtÅ‘znek ezek, mikor csendes idÅ‘ van? Közöttünk, alattunk élnek-e? és hogyan élnek? a munka tisztessége nem látszik rajtuk. Ezek a világvárosok élÅ‘dijei; egy tábor koldusokból, tolvajokból, a börtönök szökevényeibÅ‘l, utczai örömleányokból, és a pálinka-bódék áldozataiból. És mindez együtt, egy rakáson! Hogy kerültek ezek össze, ki gyűjtötte Å‘ket csoportba; ki izgatja, ki uszÃtja Å‘ket a nyugalmas polgárok házai ellen? Ki prédikálja nekik, hogy egyik ember csak azért szegény, mert a másiknak van valamije? Ki adta kezükbe a vörös zászlót, mikor a szabadság fehér zászlói lobognak? A polgár, a nép embere egy arczot nem ismer közülök. Mikor elÅ‘rohantak a füst és eltaposott láng közül, maga Goldner Fricz is megrettent elÅ‘ttük. Nem ez az óriás az, a kinek Å‘ azt mondta: most kelj fel! és fölkelt, s ha azt mondá neki: most nyugodjál el: elnyugodott. A csoport közül egy magas, óriási alak vált ki; épen oly rongyos, mint a többi; arcza füsttÅ‘l fekete, kezében öles vasrúd, mit úgy forgat feje felett, mint nádpálczát; elsÅ‘ volt, ki a lángoló borszesz-tócsán keresztül gázolt, s a hányat lép, minden lábnyomán egy-egy égÅ‘ folt marad hátra. Vakon rohan elé. Hanem a mint meglátta a szemközt álló huszárságot, hátratoppant, megállt és bevárta, mÃg hadai utána zúdulnak, akkor a felemelt vasrúddal a kolostorra mutatva, felordÃtott bestialis rekedt hangon: – Tűzbe az apáczákkal! A tömeg vérittasan üvöltött utána. Hanem az üvöltésen keresztül recsegett a lovasság trombita-hangja, a készülÅ‘t jelentÅ‘ parancshang, s ez lohasztá a tömeg tüzét. – Az égre kérlek, bajtárs, szólt az ifjú aulista Richardhoz; ne adj jelt az összeütközésre. Kerüljük a vérontást. Én megkisértem a nép szÃvéhez szólni. – No hát szólj, mondá Richard. Melletted maradok. És még csak kardját sem húzta ki, sem lovához vissza nem sietett, hanem szÃvta tovább havannáját. – Jer, állj ide fel mellém, szólt Fricz. EbbÅ‘l megérti a nép a testvériséget, mely polgárok és katonák között fennáll. Itt mellettem sérthetlen, megszentelt helyen állasz. Richard felment Friczczel együtt a kolostorkapuhoz, melyhez négy lépcsÅ‘ vezetett, annak a küszöbe szószékűl szolgált Fricznek. «Testvérek!» kezdé Fricz. És azután beszélt nekik szép dolgokat, szabadságról, alkotmányról, a polgárok kötelességeirÅ‘l, a reactio fondorlatairól, hazáról, fejedelemrÅ‘l, dicsÅ‘ napokról. Hanem bizony azon a megszentelt helyen azért épen nem voltak életbiztosÃtva; egy-egy krumpli, egy-egy tégladarab csak úgy koppant a fejük felett, a mivel a hallgatók a beszédre a maguk észrevételeit megtenni siettek. Richard csákója is kapott belÅ‘le egyet-kettÅ‘t. Egy-egy átalános felordÃtás el-elnyomta az ifju népszónok beszédét, úgy, hogy annak szünetet kellett tartani. – Pajtás, nekem már elég volt a krumpliból, mondá Richard az ifju aulistának; beszélj a testvéreiddel, ha tudsz; mert bizony mindjárt én fogok velök beszélni. Én tudok. – Nehéz a helyzet, mondá Fricz, izzadt homlokát törülve; – a nép fel van bÅ‘szülve a papok ellen. A ligurianusokat már elkergette, s most azt hiszi, hogy minden kolostort le kell rombolnia. Népszerűtlen dolog az apáczákat védelmezni; de az ember azt tekinti, hogy nÅ‘k, s nÅ‘k irányában a forradalom is udvarias. – De azt látom, mondá Richard, a zárda ablakaira tekintve. Azok már mind be voltak hajigálva. Szerencsére belülrÅ‘l fatáblák védték a szobákat. A nép aztán kezdte a huszárokat is hajigálni; a lovak közt nyugtalanság támadt. Mikor Fricz újra rákezdte a szónoklatot, már akkor ketten szónokoltak, Å‘ és a vasrudas óriás, a zúgó tömeg egyiknek a szavából sem hallhatott semmit. Ekkor a katonaság felÅ‘li járdán egy új alak csörtetett elÅ‘, kinek láttára felderült Goldner Fricz verÃtéket hullató arcza. – Ah, itt jön valahára! Ki jön, mi jön? Egy furcsa bizarr alak. Ez is diák, roppant hórihorgas termet, kalapja mellett három szertelen nagy strucztoll tánczol; arcza sÃma, sovány, piros, hatalmas nagy orral a közepén; vállán tenyérnyi széles háromszÃnű szalag és arra egy kicsiny kis koczperd egész a hóna alá felkötve, hogy el ne essék benne. Hosszú haja repül utána. A nevezetes férfiu rohamlépésben sietett a kolostorajtó elÅ‘tt állókhoz s egy ugrással ott termett mellettük. – Isten áldjon, bajtársak. Itt vagyok már, nem kell semmit félni. Mausmann Hugó, bajtárs uram! FÅ‘hadnagy a második légiónál. Meggyült önöknek a bajuk? Elhiszem. Fricz barátom remek szónok. De csak tragikus szónok. Tragikus helyen Å‘ a maga helyén van. De ismerni kell a publikumot. Ide Hans Sachs kell, nem Schiller. A ki a népet meg tudja nevettetni, az a gyÅ‘ztes. Majd meglássa ön. Mikor én elkezdek versekben beszélni, hogy tátva marad a szájuk, hogy fognak bámulni, tapsolni és végre felkaczagni, akkor aztán oda viszszük Å‘ket, a hova akarjuk. – No hát láss hozzá, bajtárs, hogy megnevettesd a publikumodat, mert én majd megtalálom Å‘t rÃkatni. Mausmann Hugó elÅ‘re lépett az emelvényen, s hosszú kezét kiterjesztve a nép felé, komikus pathoszszal inte, hogy engedjék szóhoz jutni. S a mint elÅ‘húzta zsebébÅ‘l tubákos pikszisét, ujjával rápeczczentett, egyet szippantott belÅ‘le, ez a furcsa bevezetés csakugyan annyira meglepte a háborgó tengert, hogy egy perczre lecsendesült. Mausmann Hugónak alkalma lett rákezdhetni végeszakadatlan klapáncziáit, a miket Å‘ versben beszélésnek szokott nevezni, csak úgy jött egymásra a «Brüder» – «Güter» – «die Freiheit» – «sich freut heut «, – «Metternich» – «schmetter nicht», – «minister» – «hin ist er», mÃg egy fordulatnál erre, hogy «braven Cavalleristen» ez a rÃm következett, hogy «hoczta Iszten», s hogy a testvéri szövetkezés látható is legyen, az improvisator emphaticus elragadtatással ölelé keblére a huszárkapitányt. – Pajtás! Még ennek sem nevetnek, monda neki Richard, ki azt bámulta legjobban, hogy a szónok fel sem veszi, hogy a testvéri csók alatt Richard égÅ‘ szivarát saját arczához sütötte. Hugó mondta tovább a verseket; de már nem akarták hallgatni. «Le a papok védÅ‘ivel! Tűzbe az apáczákkal!» hangzott minden oldalról, s megindult a hajigálás, a népies projectilek mindenféle nemeivel. Egyszer aztán egy tojással úgy találták el a szónok ifju orra hegyét, hogy annak szeme, szája tele lett a tartalmával. – No most, erre mondj kadencziát, bruder! Erre aztán csakugyan elkezdtek nevetni; csakhogy ez a röhej a brutalitás diadalkaczagása volt a megbukott fölött. Röhögtek rajta, a hogy szokott röhögni a kegyetlen mob a kötélrÅ‘l leesett komédiáson, ki nem tud fölkelni a földrÅ‘l. Ez a diadalröhögés a végsÅ‘ fenyegetés hangja volt a lázadó szörnyetegtÅ‘l. Ez már most szét is fogja azt tépni, a kit kikaczaghatott. Richard kapitány elveté szivarcsutáját s indult a lépcsÅ‘n lefelé. Fricz eléje állt, átölelte és nem bocsátá. – Bajtársam, testvérem, ne tedd azt! Ne adj jelt a vérengzésre. Nem az a vér aggódtat, a mi kihull, hanem az a gyűlölet, a mi kikel belÅ‘le. Nekünk nem szabad egymást gyűlölnünk. A te kardodnak nem szabad a mi népünk vérét megkóstolni. Egy oltárunk van; ne áldozzuk meg rajta egymást. Még lehet békés úton segÃtenünk. – Hogyan? – Eredj fel te az apáczákhoz; beszélj a fejedelemasszonynyal. Keresztyének, szent szűzek, nem akarhatják, hogy az Å‘ világi uraságokért százak vére omoljon s két ország, két nemzet átkozott harcza megkezdÅ‘djék. Nem; nem akarjuk, hogy Å‘k martyrok legyenek; de meneküljenek innen. Az oldalajtó huszáraid által szabadon van tartva, azon keresztül elmenekülhetnek a belvárosba. Hisz kincseik nincsenek; a mi féltÅ‘jük van, könnyen magukkal vihetik. S ha egyszer üres lesz a kolostor, a nép küldötteit felvezetjük oda magunk. Megmutatjuk nekik, hogy itt nincs senki, a kin boszút álljanak, s nincs semmi, a mit prédára vessenek. Az épület pedig az államé. Felirjuk a falakra, felirjuk a kapukra, hogy ez az állam vagyona. És nem fogják lerombolni. Nem sokára megérkeznek többi barátaink; a nép közé fogunk vegyülni: felvilágosÃtjuk, lecsillapÃtjuk, megnyugtatjuk Å‘ket. – Az égre kérlek, ne húzd ki azt a végzetterhes kardot hüvelyébÅ‘l. Eredj te, beszélj az apáczákkal. Én addig itt maradok Mausmannal, s feltartom a nép dühét, testemmel, lelkemmel. MÃg visszajösz, a két vihar között állunk. Richard megszorÃtá az ifju diák kezét. – Ti bátor fiuk vagytok: derék gyerekek! Jól van. Ráállok a tanácsodra. Te beszélj a testvéreiddel, én majd addig beszélek a nénéimmel. Richard respektálni kezdé azt a tiszteletreméltó bátorságot, a melylyel egy pár ilyen fiatal ember odaveté magát a háborgó néptenger közepébe, s puszta szóval, szép beszéddel igyekezett a balvégzetű összeütközést elhárÃtani. Ráadta a fejét, hogy segÃtni fog nekik becsületes szándékukban. Visszament a zárda kapujához s bezörgetett rajta. A vén kapus ott leste az ajtóban a dolgok kimenetelét s azonnal bebocsátá, a mint Richard megnevezte magát. Azután ismét bezárta mögötte az ajtót, s utasÃtá, hogy merre menjen fel a lépcsÅ‘n, melyik folyosón elÅ‘re, ha a fejedelemnÅ‘vel akar beszélni. Richard, mÃg a lépcsÅ‘kön felhaladt, végig tanulmányozta magában, mit fog a zárdafejedelemnÅ‘nek mondani? hogyan világosÃtja fel Å‘t a veszélyrÅ‘l? mint magyarázza meg neki, hogy miért kell a népet kimélni? miért szükséges meghozni azt az áldozatot, hogy az okosabb engedjen? Kicsit restellte, hogy katona létére azt kell vallania nÅ‘k elÅ‘tt, hogy nem húzhat kardot a védelmezésükre. Hányszor tette ezt egy görbe tekintetért! Hány párbajban osztott sebet vitéz ellenfeleknek egy kontratánczban fogamzott apprehensióért! – Hanem hát azzal csendesÃtette le magát, hogy az apáczák nem nÅ‘k, hanem valami olyan lények, a miknek nincsen nemük. A folyosón végig haladt, a nélkül, hogy szemközt jövÅ‘vel találkozott volna. Az apáczák mind a refectoriumban voltak összegyűlve. A refectorium ablakai az utczára nyÃltak, s annak belsÅ‘ táblái mind be voltak zárva; az egész terem egyedül a nyitva maradt ajtón át kapott világosságot. A mint Richard e férfi-nem-tapodta küszöbön megállt, megrendÃtÅ‘ jelenetnek volt tanuja. A terem közepén feküdt haldokolva egy apácza. Régóta idegbajban szenvedett, a mai nap rémjelenete elhatározta halálát. Az ijjedelem, a kinn tomboló, Å‘rjöngÅ‘ zaj ideges görcsöket idéztek nála elÅ‘. TársnÅ‘i ápolva, vigasztalva csoportosultak körüle. S e martyrologiai jelenet közepett, a sÃrbolti világÃtásban, azon szűz alakok között, kik a halálvonagló apácza körül térdepeltek, egy ismerÅ‘s arczot pillanta meg Richard; egy arczot, melynek láttára minden csepp vére fellázadt ön szÃve ellen. Edith volt az. Ebbe a zárdába küldték Å‘t nagynénjei a jegybenjáró év leteltéig. A leány is ráismert kedvesére s egy pokolból megváltott üdvözülÅ‘ örömével repesett tekintete a délczeg ifju arczán. A priornÅ‘ magas, szikár, büszke alak, szigorú tekintettel lépett a kapitány elé s nyugodt, szenvtelen hangon kérdezé tÅ‘le: – Mit akar ön? Richardnak e pillanatban minden gondolat szétszaladt a fejébÅ‘l, a mit idehozott. A helyett, a mit gondosan kiformált agyában, azt felelé a priornÅ‘nek: – Legyen ön nyugton, fejedelemnÅ‘. Esküszöm önnek az Istenre, hogy szétverem innen azt a csÅ‘cseléket! Az ablaktáblákon már akkor zuhogott a kÅ‘zápor, mint a jégesÅ‘ kopogása. Richard szeme még egyszer találkozott Edith rémült tekintetével. A harag elállta minden izét; látta a haldokló szűzet a márványpadlaton heverni, görcsös halálrángások között; látta kedvesét kétségbeesett tekintettel felé nyujtani összekulcsolt kezeit; és hallotta a szűzvér-ivó szörny bÅ‘szült ordÃtását kinn az utczán s egész lelke felháborodott rajta. Nem várta azoknak válaszát, a kikhez beszélt; megfordult, lerohant a lépcsÅ‘kön; felszakÃtá a zárda ajtaját, jobbra-balra taszÃtotta az útját álló két ifju aulistát, rohant paripájához, felveté magát a nyeregbe; s azzal elÅ‘re ugratott a nép elé, kirántva kardját, a jó Albohacent. Egy tekintetet vetett fel a zárda ablakaira, s úgy tetszett szivének, mintha az egyik ablaktábla félig kinyilnék s azon kinézne valaki. Talán épen Edith? No ha ide néz, hát lássa meg, ki az a férfi, a ki Å‘t szereti? A mit Richard mondott a gyülevésznek, az csak két szó volt: «Takarodjál, csÅ‘cselék!» Elbizakodott vad röhögés üvölte választ szavaira. Akkor Richard kardját megvillantá feje fölött; a trombita sebes rohamra harsogott, s Richard odavágtatott, hol a nép dühe legjobban lángolt: egyenesen neki a bujtogató népszónoknak. A roppant óriás felemelte a vasrudat kezében s megcsóválta azt a levegÅ‘ben, csak úgy zúgott. Richardnak úgy tetszék, mintha a zárda félig nyilt ablakából egy velÅ‘kig ható sikoltás vegyülne a zivatarba. A vasrúd süvöltve csapott le a lovagra. Richard elÅ‘re nyujtott ököllel, feszült karral fogta fel az ádáz csapást. DicsÅ‘ség Albohacen vasának, de dicsÅ‘ség az ökölnek is, mely azt markolva tartá – a két szörnyű vas szórta a szikrát, mikor összecsókolódott; de az Albohacen kiállta a próbát, még csak meg sem csorbúlt. Az óriásnak nem volt ideje még egyszer felemelni a vasrudat, a másik pillanatban le volt gázolva a földre. S öt percz mulva üres volt az utcza. A bÅ‘sz csorda szétfutott a szél minden tájékába, a mint a lovasság közéje rohant, elhajigálta zászlóit, fegyvereit; rohant, bujdokolt, ki merre látott, hallgatva, nem kiabálva többé, még a ki sebet kapott és lerogyott is, holtnak tetteté magát és megnémult. A távoli utczákon csak a robogó lovasság patkóinak dübörgése verte fel a csendet. A futó nép szava elhalt. Richard lovasaival végig verte a futókat a hosszú utczán a vámvonalon, mÃg embert talált maga elÅ‘tt, mÃg el nem fogyott elÅ‘le minden élÅ‘ teremtés, menekülve oduiba, a honnan elÅ‘került. S akkor megint vissza. Gyors lovának nem ért az egész csapat nyomába. Å maga elÅ‘re nyargalt egyedül, ellenséget keresve büszke tekintetével; utána hű lovásza s azután a trombitás, ki riadót fújt nyomában; messze elmaradva a lovas szakasz. Mikor másodszor elnyargalt a zárda elÅ‘tt, egy lélek sem volt már a téren. A zárdának egy ablaktáblája nyitva volt, s azon keresztül a rácsozaton át még egyszer megpillantá Edithet. Hogy nem jön most szemközt még egy új ellenség! Csak kivánni kellett és megjött. Alig gyülekezett össze a vámvonalt végig seprÅ‘ huszárság a szétkergetett had üldözésébÅ‘l, midÅ‘n az ellenkezÅ‘ irányban új zaj verte fel az utczákat; közeledÅ‘ néptömeg zaja. Annak, ki még e zsivaj jellegével nem volt ismerÅ‘s, magától ki nem lehetett találni, hogy mi az? ElÅ‘ször is szabályszerű katonai lépések robaja. Azután egy keserves ének a marsellaise dallamára. Közbe egy rekedt dob el-elmaradozó pörgése. Mindez összevegyülve a kedves utczai fiatalság gyermekhangú vivátozásával. Az utczán végigrohanó bÅ‘jti szél porfellege nem engedi kivenni a közeledÅ‘ tömeg mivoltát, csak a szuronyok villogása látszik és azok között egy repkedÅ‘ fehér lobogó, mely saját háromszÃnű szalagjaival pofozkodik a levegÅ‘ben, mintha nem értenének valami dologban egyet. Tehát valami rendes fegyveres csapat közelÃt. Ellenség-e? szövetséges-e? azt sem lehet tudni. A szél veszettül kavarja a port, szemetet s vágja a közeledÅ‘k szeme közé s mikor eltánczolta fölöttük porkavaró keringÅ‘jét, a két fegyveres csapat akkor látja meg egymást, száz lépésnyi közelségben. Most azután Richard igazán nem tudja, hogy mik ezek? Sorban és hadi rendben felvonuló fegyveres férfiak, vállaikon szuronyos puskákkal, oldalukon tölténytartókkal; de még sem katonák. A hány, annyifélekép öltözve, fövegeik köcsögkalap, ernyÅ‘s sipka, utazó süveg: ki frakkban, ki kabátban és mindenkinek fehér szalag a balkarján keresztül kötve. Ez nem lázadó csÅ‘cselék. – Kik vagytok? szólÃtá meg a fegyveres csapatot Richard kapitány, elÅ‘lovagolva. – NemzetÅ‘rség; felelt önérzetteljesen a csapat élén járuló domborodott alak; valószÃnűleg a csapat Å‘rnagya. – Mit akartok? kérdezé Richard. E bizony furcsa kérdés volt. Az érdemes nemzetÅ‘rmajor, különben derék szattyáncserzÅ‘ mester, olyan egyszerre nem is találta el rá a feleletet. De ott voltak már a seregnél Goldner és Mausmann barátaink egy csapat aulista élén s megadták a feleletet, rázendÃtve az elÅ‘bb énekelt marsellaise dallamát, melyre egy igen békeszeretÅ‘ vers volt alkalmazva, a mibÅ‘l megtudhatta, a ki a szövegre figyelt, hogy e derék csapatnak semmi egyéb szándoka nincsen, mint a renddel párosÃtott szabadság zászlóját lobogtatni; fegyverei fényével a sötétség hydráit oduikba visszaűzni; a népeket egymással testvérileg összeölelkeztetni. Richard végig várta a kardalt, mit Fricz és társai válaszul elzengtek. – De már most szeretném prózában és recitativo is meghallani, hogy mi járatban tetszik lenni? Az Å‘rnagy rátalált a nehéz feleletre. – A békét és rendet helyreállÃtani. – Hát – tessék, szólt Richard átkozott phlegmával. Az emberséges nemzetÅ‘r fÅ‘tiszt zavarodva tekintgetett maga körül. Mit «tessék»? Mit csináljon Å‘ azzal a szóval, hogy «tessék», mikor az utczát, a milyen széles, akként állja el elÅ‘tte a huszár-csapat. Keresztül csak nem repülhet rajtuk. Kénytelen volt tanácsot tartani a táborkarával, hogy mit szóljon erre megint? Izzadt bele a homloka. Hiszen nem vezényelt Å‘ csapatot máskor, csak úrnapján a processiók alkalmával. – Hát igen. Tudja kapitány úr. Azt értettem, hogy az ön együttműködésével. – Vagy úgy? Van önnek számomra napi parancsa? No még ez a kérdés kellett a jámbor Å‘rnagynak, hogy egészen elmenjen a kedve az egész hadművelettÅ‘l. Fricz és Mausmann odaugrottak a segélyére s sugták neki, hogy mit válaszoljon. – Persze, hogy van. Az aulától és a nemzetÅ‘r-parancsnokságtól. – Nem ismerem azokat az urakat. Az Å‘rnagy most már haragba kezdett jönni. – De kapitány úr! – Ne tessék tűzbe jönni, Å‘rnagy úr; ezzel a kérdéssel tisztába kell jönnünk; mert ha közre kell működnünk, akkor vagy ön rendelkezik velem, vagy én rendelkezem önnel; s erre valakitÅ‘l rendelettel kell birnunk, a ki mind a kettÅ‘nknek parancsol. – De hát mit csináljunk? – Tessék valakit elküldeni vagy a fÅ‘hadparancsnoksághoz, vagy a hadügyminiszteriumhoz, a ki elÅ‘adja az itteni állapotot, s az hozzon nekem valami rendeletet, a mihez tarthassam magamat. Addig pedig megmaradunk a helyeinken; mi a nyeregben, önök a glédában. Ezt az ajánlatot bizony el kellett fogadni. Az Å‘rnagy nyargonczul küldé a legszerényebb két ifjút mind a két nevezett helyre: Mausmannt a fÅ‘hadparancsnokhoz, Goldnert pedig a hadügyminiszterhez, hogy adják elÅ‘ saját belátásuk szerint az itteni dolgok helyzetét, s a szerint eszközöljenek a kapitány úr számára rendelkezési szabályokat. Saját belátásuk és fölfogásuk szerint! Csakhogy az a saját felfogás lehet két különbözÅ‘ dolog; a szerint a mint különbözÅ‘ szemüvegeken keresztül néz két különbözÅ‘ szempár. Nem kell elfeledni, hogy Goldner rajongó, idealista, magasztos kedély; Mausmann pedig utczai poéta, ki legszebb versei közben záptojást kapott jutalmul a publikumtól, a mi egyike a legkedvezÅ‘tlenebb benyomásoknak. MÃg a két nyargoncz odajárt, azalatt a két csapat ott táborozott a kolostor elÅ‘tti tér két oldalán. Richardnak minden Ãzét átvillanyozta az a gondolat, hogy Edithnek minden haja szálát az Å‘ kardja védelmezi. Ha ezzel a gondolattal el nem lett volna telve, bizony könnyű szerrel átengedte volna a nemzetÅ‘rségnek a kolostor oltalmát. Hisz azzal lerázta volna saját magáról a felelÅ‘sséget. Ãm lássa légyen a nemzetÅ‘rség, megvédi-e, s hogy védi meg az apáczákat? De Edith ott volt! Ennek a kapunak az Å‘rségét mindenkinek át nem fogja engedni! Két jó óra telt bele, mÃg a nyargonczok visszaérkeztek. Mind a kettÅ‘ hozott Richardnak pecsétes levelet. LegelÅ‘ször azt olvasta el Richard, a mit Mausmann hozott neki a fÅ‘hadparancsnoktól. Huh de fel volt paprikázva Å‘ excellentiája. Hogy lehordta a kapitányt azért a lágyságért, hanyagságért, a mit ez ideig tanusÃtott. Miért nem vágott rögtön közbe? Minek hagyta a zendülést ennyire nÅ‘ni? Kötelessége lett volna rögtön lÅ‘ni, vágni, mindent eltiporni. JövÅ‘re a legszigorúbb felelÅ‘sség terhe alatt ehhez tartsa magát. Az ördög fiának se irgalmazzon! «No ez jó egynek.» Lássuk a másikat: hát a hadügyminiszter levele mit mond? No hiszen abban volt még csak lehordva Richard azért a szeles hebehurgyaságért, hogy minek vágott idÅ‘nek elÅ‘tte a nép közé, minek idézett elÅ‘ vérengzést, mikor az egész kravallt puszta fegyveres demonstratióval el lehetett volna nyomni. Ezuttal szigorúan megdorgáltatik. JövÅ‘re pedig több észszel és tapintattal járjon el hasonló esetekben. Ha az angyalokat húzzák is le lábaiknál fogva az égbÅ‘l, még akkor se kezdjen verekedést. Richard kapitány keblébe dugta mind a két levelet. Aztán megfogta a kardját, a jó Albohacent, egyik kezével a markolatánál, másikkal a hegyénél, s meghajtotta, hogy Ãvet képezett, s Ãgy szólott hozzá magában: «Kedves jó kardom, ha te nem volnál az én utolsó, egyetlen jó barátom, bizony ketté törnélek mostan.» Azzal oda lovagolt a nemzetÅ‘r-tiszt elé. – Uram. A rend helyre van állÃtva; tessék azt tovább fentartani. S megfordulva a lovával, jelt adott huszárainak a visszavonulásra. – Kár! dörmögé a bajusza alatt Pál úr. Egy füst alatt már ezeket is szétverhettük volna. A KIK IGAZÃN SZERETNEK. Egyszer csak vége van minden szép álomnak. Ébredjünk fel, éjjel van már! A legrútabb, a legfeketébb, koromsötét éjjel. Egy világváros, melyben az éjfél óráiban egyetlen lámpa sem ég, egyetlen ablak sem világÃt. Vak sötétség minden utczán; a roppant emeletes házak labyrintjában oly tájékozatlanság, mint az Å‘serdÅ‘k mélyében. Az ég maga is fekete s úgy látszik, mintha csak boltozatja volna e sok utczáju rettentÅ‘ börtönnek, melynek bezárt kapui talán nem is házakba, hanem katakombákba vezetnek. Egy lépés hangja sem veri fel a csendet. Csak néha hosszú, két órai idÅ‘közökben emelkedik fel a legmagasabb torony ormáról egy vérfényű röppentyű, lángoló kérdÅ‘jelt rajzolva az égre; ki tudja, kinek szól e kérdÅ‘jel? És ez nem a képzelet agyréme: ez Bécs. Október végnapjai járnak, a várost három oldalról vÃvják. A nép egy része elmenekült, más része a harczvonalak elÅ‘tt áll; benn csak azok bujdokolnak még, a kik ott rekedtek; a gázvezetés el van rombolva, nincs mivel és nincs miért világÃtani. Ninive képe ez, az elpusztulás elÅ‘tti éjszakán. Messze, messze lehet menni, mÃg a város utczáin valakit találunk, s jó hogy sötét van, hogy nem látjuk az utczákat terÃtve cseréppel, üveggel, a házak oldalait végig paskolva kartácsokkal, a tetÅ‘ket bombáktól áttörve, s az emeletek padmalyait keresztülszaggatva. Valahol egy hosszú utcza végén egy nagy tömör halom állja el utunkat. Az a torlasz. Két zászló lobog a tetején: az éj most azokat is feketéknek mutatja; pedig szép szineik voltak! A torlaszt harczos férfiak tömege fogja körül. Årtűz nem ég: ott is sötétség van és lehetÅ‘ csönd. Vannak, a kik tudnak aludni, s azoknak igen jó párna a fejök alá tett gránitkoczka. A kiket ébren tart a végzetes éj, azok halkan beszélgetnek egymással. Két ifju ül egy ágyú laffétáján s tölti az idÅ‘t enyelgéssel. Az egyiknek csak félkarja van; a másikat már elvesztette valahol. – Te Mausmann, szól a félkezű, én azt hiszem, hogy holnap, holnapután, aligha meg nem találom az elvesztett kezemet. Társa nem tud lemondani arról a jó tulajdonáról, hogy a hozzá intézett szóra rÃmet mondjon. – Tudniillik, ha valaki mellé eltemet. – Nekem valami azt súgja: bevégezted Fridrik! – Pályádat, mely volt politzeywidrig. – Bajtárs, én csak a szerelmemet sajnálom. – Én meg örülök, hogy nincsen nálam. – Igérj meg egyet. – Akármi legyek. – Ha én elesem itt e helyütt. – A mi nagyon könnyen beüt. – Tudasd vele, hogy Å‘ volt ajkamnak végsóhaja. – Na ja! – S ha a vad szerezsán kardját szivembe mártja. – Lesz nálad egy vizitkártya. – Jól találtad a rÃmet. Majd könyre fakad szeme. – Ha ráirod: ma’m’zell, je vous aimais. – Menj a pokolba a klapáncziáiddal! Beszéljünk komolyan. – Halljam. – Vidd el utolsó kártyámat Alfonsinenak. – Ha tudniillik még egyszer meghÃnak? – Csak oly sötét ne volna, hogy Ãrhatnék egy szót névjegyemre. – Nézd, az a granát ide jön, Istenemre! Nagy búgva csapott le egy távolból érkezÅ‘ granát a torlasz kövei közé, s ott megfenekelve, folytatta tűzokádó üdvözlését, néhány perczre vérvilágot vetve az álmából felriadt csapatra. Mausmann arra is verset mondott. – No már most küldtek neked lámpát. Ennél ráirhatod a «madám pá»-t! Annál a süstörgÅ‘ fénynél Ãrta rá Fricz névjegyére e szókat: «én önt szeretem, adieu». Az utolsó szónál már lobbant a granát s izzó darabjai a két ifju feje fölött zúgtak el. – Nem esett semmi bajuk. Mindennapi tréfa volt ez; föl sem vették. Fricz átadta névjegyét Mausmannak. Mausmann kis vártatva Ãgy szólt: – Te Fricz, tudod-e, hogy én most mit gondolok? – Én is rÃmet mondjak rá? – Majd teszem magam. Minket aligha el nem árultak ezek az angyalok. – Honnan gondolod azt? – Mindent megtudnak oda át, a mit mi titokban tervezünk. – Jó kémeik vannak. – Én azt hiszem, ezek a Plankenhorsték a legjobb kémeik. – Lehetetlen az. Tudod, hogy a saját kapusuk a mi emberünk, s az hÃven tudósÃt felÅ‘le, ki jár be a Plankenhorst házba az éjjel és nappal minden órájában? Nem érintkeznek mással, mint a mi embereinkkel. Idegen nem jár hozzájuk. Egyedül a Brigittáktól szokott minden vasárnap odamenni soror Remigia, ki látogatóba viszi nagynénjéhez a zárdában növelt Edith kisasszonyt. A Brigitták pedig nem bajlódnak a politikával; irántunk meg épen le vannak kötelezve; mi védtük Å‘ket annyiszor a nép zavargásai ellen. – No, én csak azt mondom te neked, hogy kár volt nekünk a mi dolgainkba asszonyokat elegyÃteni. – Ne légy háládatlan, Mausmann. Emlékezel a demokrata nÅ‘egyletre; mennyit tett ez a közügyért? hogy ápolta sebesültjeinket, hogy gyűjtötte a pénzt számunkra, hogy lelkesÃtette kitartásra a férfiakat. Ah barátom, nÅ‘k nélkül nincsen szabadságharcz. – Kudarcz! – Már megint rÃmeket gyártasz? – Nem árt az! – Háládatlan! Mennyi megérdemetlen csókot kapott a legszebb asszonyoktól ez a te idomtalan pofád. – Tovább? – S mégis a nÅ‘ket szidod. – Itt-ott. – Az eddig volt. Meglátod gyermek, ha minket levernek, épen úgy fogják ölelni az ellenségeinket, – mint minket, – s a gyÅ‘ztesek, ha nem találnak más tárgyat, a mi hervadt koszorúinkból vetnek ágyat; úgy lesz az barátom. – Már én azt nem látom, mondá rá Fricz; ezúttal megtalálta Å‘ is a rÃmet. Jött az Å‘rcsapat és felváltotta Å‘ket. Mehettek pihenni. Egy szétrombolt czukorgyár falai közt volt vetve számukra nyirkos szalmából ágy. ErÅ‘t kellett gyűjteni a holnapi nap küzdelmeihez. E sötét utczákon, mint kisértetes bolygófény botorkál végig egy hintó két lámpásával. Az a két lámpás is csak arra való, hogy még sötétebbé tegye a körülfekvÅ‘ sÃrbolti éjszakát. A hintó a Plankenhorst-ház elÅ‘tt áll meg, a kocsis maga száll le a kaput kinyitni, s azután behajt az udvarra. A hintóból két nÅ‘alak száll le: egy apácza és egy fiatal leány. Mind a ketten felsietnek a lépcsÅ‘n, melyen most lámpa nem világÃt, hanem maga a ház asszonya tartja ki elÅ‘ttük a kettÅ‘s kargyertyatartót. A házi asszony megcsókolja az apáczát s kezét csókra nyújtja a fiatal leánynak, kinek hátra hulló csuklyája alól Edith örökvidám arcza tünik elÅ‘. – Hozta ég, soror Remigia, súgja az úrnÅ‘. – Valóban az ég oltalmára volt szükségem, hogy a kolostortól idáig eljöhessek e rettenetes éjszakában. Sehol egy lámpa nem ég, s a kövezet minden utczában feltépve. – No de az ég Å‘rizteti az Å‘ angyalaival az Å‘ választottait, hogy meg ne üssék lábaikat a kÅ‘ben. – Valóban mindennap csodának köszönhetjük, hogy élünk. De hova szaladt már az a leány megint? Úgy kell rá vigyáznom, mint a vad kecske-gödölyére. – ElÅ‘re futott a terembe, fürkészi, mi ujságot találhatna nálunk; kikérdezi Alfonsinét. – No, majd mondok én ma neki ujdonságokat, a mikkel meglehet egész életére. Azzal bevezette Antoinette asszony soror Remigiát az étterembe, melyben már terÃtett asztal várt reájuk; hideg sültek, finom borok, chartreuse. A theakatlanban forrott a vÃz. – Alfonsine, kérlek, láss a konyha után, hogy a cseléd ne jÅ‘jjön a szobába. Edith meg akarta Å‘t elÅ‘zni. – Majd én megyek. – Csak maradjon ön, kedvesem. Ön vendég a háznál. Tudja, hogy önt kÃmélnünk kell. Edith durczásan vonogatta vállait a gúnyos gyöngédségre s engedte magát kiszolgáltatni nagynénje által. Antoinette maga rakta el Edith felöltönyét. – Tessék asztalhoz ülni. A kerek asztal melletti divánra Antoinette asszony soror Remigiát ülteté le, mellette Edith foglalt helyet. Miután Antoinette asszony még egyszer személyesen meggyÅ‘zÅ‘dött, hogy a szomszéd szobákban nincsen senki, magukra zárta az ajtókat, s Alfonsinet utasÃtva, hogy készÃtse el mindenki számára a theát, oda ült szorosan Remigia mellé. – Mit izent a tábornok? – Holnap minden vonalon döntÅ‘ roham lesz; suttogá soror Remigia, még Ãgy is félve tekintgetett szélylyel: nem hallják-e meg a falak, a képek, a szobrok? – Tudja-e, hogy baj van? – Micsoda? – A körülzáró seregbÅ‘l egy csapat egyetértésére számÃtanak a felkelÅ‘k. Goldner elmondta elÅ‘ttem az egész tervet. Én aggodalmamat fejeztem ki elÅ‘tte, hogy mi lesz belÅ‘lünk, ha a várost ostrommal beveszik? Mit fog velünk csinálni a gyÅ‘ztes, kik mindenütt oly kiváló szerepet viszünk? Erre a jámbor fiu elmondta megnyugtatásomra, hogy ne féljünk semmit. Ha minden veszve talál lenni, egy kiszámÃtott menekülési út van fentartva azoknak a számára, kiknek nem tanácsos idebenn rekedni. A mariahilfi és lerchenfeldi temetÅ‘k között egy osztály huszár képezi az ostromzár kiegészÃtÅ‘ részét. Ezzel a csapattal az aula már rég megkezdte a fraternizálást s számÃt rá, hogy végveszély idején nemcsak útat fog rajta keresztül nyitni, hanem magával is ragadja s fedezetül fogja használhatni az üldözés ellen. Ilyenformán hiszik, hogy kimenekülhetnek vagy Galiczia, vagy Magyarország felé. Csupán a kapitány makacssága akadályozza a terv sikerültét. Ez a kapitány Baradlay Richard. – Ah; ugyanaz, ki a kolostor elÅ‘tt szétverte a népet? – Azt önök Edith húgom szép szemeinek köszönhetik. – A kapitány, úgy tudom, azontúl sem igen barátkozott az aulával és népvezérekkel. – Hozzájárulhatlan volt. Mindekkorig nem bÃrták Å‘t a tervbe befonni. A közlegénység már el van készÃtve, de kapitányát nagyon szereti; ha az azt fogja nekik mondani: verekedjünk! verekedni fog a saját édes apja ellen is. Hanem most érkezett egy váratlan új segÃtség a számukra. – Nos? – Egy asszony. – Egy asszony? – Egy veszedelmes, minden vakmerÅ‘ségre képes asszony: a Baradlay fiuk anyja. – Ah! hogy tudott az keresztül jönni az ostromzáron? – Merész és csaknem lehetetlen módon. Fricz beszélte el nekünk az egészet. Ez az elkényeztetett fÅ‘ispánné Schwechaton egy zöldség-áruló kofánál póröltözetet vett fel, s ugyane kofa vezetése mellett hagymával és burgonyával terhelt puttonyt hozva a hátán, gyalog jött keresztül valamennyi zárvonalon, elÅ‘Å‘rsön; útközben zöldséget, pálinkát árult a katonáknak s úgy jutott be a városba. Itt a Singerstrasséba szállt ugyanazon zöldségkofa raktárába, 17-ik szám alatt. – Csodálatos vakmerÅ‘ség egy úri asszonytól! S mit akar itt? – A fiait akarja magával vinni innen. – A két fiatal leány szemei összevillámlottak e szónál. Egyiknél a harag, másiknál a büszkeség villáma volt az. – Fiait akarja elvinni? kérdé elbámulva az apácza. – Igen. Rá akarja Å‘ket beszélni, hogy menjenek Magyarországba, s álljanak az ottani kormány szolgálatába. – No! és beszélt már a fiaival? – Jó szerencse, hogy még nem lehetett. Ma délután érkezett meg. Goldner beszélt vele. Nem tanácsolta neki, hogy éjjel kÃsértse meg az ostromvonalon másodszori átszökését; tehát holnap reggel fog egyik fiával beszélni, a kapitánynyal. Csak hadd beszéljen. Ezt meg kell neki engedni, hadd menjen oda, s hadd jÅ‘jjön vissza. Ha beszélt a fiával, akkor bizonyos, hogy eltántorÃtotta azt. Az apátnÅ‘ tudassa ezt a tábornokkal. Holnap este azután, mikor a kitörés tervezve van, a tábornok fogassa körül az egész huszár-csapatot. Ki van ott közelükben? – Palvicz Ottó vasas ezredével. – No ez jó lesz nekik. A huszárokat meg fogják tizedelni. Richárd úrfit pedig fÅ‘belövik. És ezt Edithnek hallani kellett. Hogy miért kellett ezt Edith elÅ‘tt elmondani? Hogy ezt kiszámÃtott hidegvérű meggondolás beszélte ki a szeretÅ‘ menyasszony elÅ‘tt, azt majd egyszer, a történet vége felé meg fogjuk érteni; addig higyjük csak azt, hogy kegyetlen vak gyűlölet, hogy a szenvedésekben gyönyörködés mondatta el a zsibbasztó szavakat Edith hallatára; hogy ez az asszonylélek kéjelegni akart egy másik nÅ‘i szÃvnek halálos kÃnjaiban. De ebben ugyan nem gyönyörködhetett. Edith arczán egy vonás sem mutatta azt, hogy Å‘t ez az egész terv valamiben érdekli. Evett jóizüen. Mikor kedvese fÅ‘belövésérÅ‘l beszéltek, akkora sonkaszeletet tömött a szájába, hogy félre állt tÅ‘le a képe, s még egy kis eczetet kért ahhoz a gelatinehoz, a mit a tányérjára kiszedett. Alfonsineban forrt a méreg e közöny miatt. Nem állhatta meg, hogy egy hüllÅ‘ hideg haragjával azt ne mondja neki: – Úgy látszik kedvesem, neked nem igen rontja az étvágyadat az a tudat, hogy a vÅ‘legényedet fÅ‘belövik. Edith a villájára szúrt egy darab gelatinet, s piquant kézmozdulattal tartva azt Alfonsine felé, válaszolta neki: – Jobb egy vÅ‘legény meghalva, mint egy élÅ‘ vÅ‘legény eltemetve. Azzal bekapta a villáján levÅ‘ falatot. – Indomptable! mormogá fogai között Antoinette asszony. Soror Remigia szemeit ég felé forgatva s kezét keblére téve, igyekezett arczkifejezésével bizonyÃtani, hogy ez egy megtörhetetlen ördögi rossz teremtés. Nem hat ennek a szivére semmi. Edith nem akarta észrevenni, hogy három baziliszk hogy iparkodik Å‘t kÅ‘vé változtatni. Oda tolta kis poharát Alfonsine elé. – Tölts nekem is abból a chartreusebÅ‘l, kérlek. Ha apácza leszek, nekem is hozzá kell szoknom ehhez. Alfonsine odatolta elébe az egész üveget, s nézte hogy mit csinál vele? Bizony nem reszketett annak a keze, mÃg poharát teletölté a zöld liqueurrel. És azután soror Remigia poharát is megtölté csordultig. – Igyunk soror Remigia, valamivel csak nekünk is kell magunkat vigasztalnunk, szólt a leány pajkos humorral. Soror Remigia negédeskedett egy kicsit, hogy talán már sok is lesz, pedig hát nagyon szerette a chartreuset; az volt a gyönge oldala. – Valóságos kis ördög ez a leány! Antoinette asszony azonban még nem végezte el utasÃtásait. – Ne feledkezzék ön el, soror Remigia, Baradlayné szállásának czÃmérÅ‘l: Singerstrasse 17. szám, souterraine zöldség-raktárban; mert a nÅ‘ vissza fog jönni, hogy másik fiát is meghódÃtsa és hazavigye. Kezünkben kell tartanunk a fejét. Holnap reggel tudósÃtsa ön a tábornokot a szokott úton; de el ne siessenek valamit, hogy Richard kapitány meg ne szagolhassa elÅ‘re a puskaport. Ennek az embernek meg kell halni! S ha minden hajszálát angyalok Å‘riznék is, meg fog halni. Mit tesz erre Edith? Rettenetes egy leány! Most meg már a fromage de BriebÅ‘l kér egy szeletet, s fogyasztja a chartreuset és itatja vele soror Remigiát. Meglehet, hogy le akarja magát inni. – Hiszen van oka rá. Szegény leány! Mennyi heroismus kellett ahhoz, hogy tudjon enni és inni; mohó étvágyat, inyencz szomjat tettetni akkor, midÅ‘n dolgokat beszéltek elÅ‘tte, a miktÅ‘l lelke haldokolt! Játszania kellett azt a szerepet. Hadd higyjék, hogy Ãme ennek is megtetszett már a kolostori élet; nem érdekli más, nem vigasztalja más, csak a paradicsom a túlvilágon, s a jó terÃtett asztal az innensÅ‘n. Nem sokára úgy tett, mint a ki küzd az álommal, s nem bÃr szempilláinak parancsolni többé. Feje hátra hajlott a karszékben; lehúnyta szemeit. De azért hosszú selyempillái rejtekébÅ‘l látott minden arczot. Azok azt hitték, hogy már elaludt. És nagynénjei már ekkor nem néztek rá sem a gúny, sem a gyűlölet kifejezésével. Inkább a méregkeverÅ‘ vizsgáló figyelme volt tekintetükben. – Mindig ilyen? kérdé Plankenhorstné soror Remigiától. – FÅ‘ hajlama a restség, viszonza az apácza, biráló szemeit magasra felhúzva. Délig tudna aludni, ha föl nem keltenÅ‘k, s este ilyenkor már alig tartható ébren. Nem érdekli sem munka, sem olvasmány; szereti a semmitnemtevést. Szenvedélytelen teremtés. Csak enni és aludni szeret. – Engedni kell hajlamának. Hadd érezze magát ott mentül kényelmesebben. ÉvdÃját fizetni fogjuk holtig. Az biztosÃtva van. Ha hazajönne, itt ismét dolgoznia kellene. – Tehát Baradlay Richard csakugyan el van ránézve veszve. – Mindenképen. Akár Ãgy, akár úgy. Ha az anyjával beszélhet, bizonyos, hogy az a nÅ‘ rábeszéli Å‘t, hogy szökjék át csapatjával Magyarországba. Már egyik fiát Ãgy vitte bele a tűzbe. Az most kormánybiztos s hadcsapatokat toborz. Baradlay elsÅ‘szülötte! – Ha pedig az anyjával nem találkozik, ha csapatjának nem akarja engedni, hogy az átmehessen: akkor töltve vannak azok a pisztolyok, a mik Å‘t a végzetes pillanatban láb alól elteszik. Ezt Fricz mondta nekem. Saját csapatjában van két ember, a ki Å‘t le fogja lÅ‘ni. – S az a végzetes pillanat már közel. – Ha a roham holnap ismételtetik, ezek itt benn estén túl nem tarthatják magukat. Éjjel ki fognak törni a lerchenfeldi vonalon, hol Baradlayt tudják. Tehát csak egy nap van hátra. Ha az úrfi beszél az anyjával, akkor holnap estve fogva, holnapután reggel halva lesz. Ha nem beszél vele: akkor holnap estve megölve. Nekem mindegy. Én nem kivánom neki épen a vesztÅ‘helyt, ámbár megérdemelné, hogy gyűlöljem. – S két nap múlva mindennek vége. – Vége az egész komédiának. – És akkor ismét mi fogunk nevetni. – Hahaha! Nevettek is már elÅ‘re. És Edithnek nem volt szabad elárulni egy arczvonásával sem, hogy mindezt hallja, érzi, végigirtózza! Nyugvó arczvonásainak az álmot kellett hazudni; a restség és mámor érzéki álmát. És még azután végig kellett hallgatnia, mit suttog ez a három asszony a holnap eljövendÅ‘krÅ‘l. – Hadműveleti terveket, mikben százan, ezren fognak elvérzeni: mosolylyal várt, megölelt, megcsókolt jó barátok; mikben zászlók fognak porba tiportatni, megénekelt, megkoszorúzott, saját gyöngéd kezeikkel hÃmzett zászlók. Hogyan lesznek a mészárszékre hurczolva, hogyan elárulva, elfogatva, láncznak adva, még ma hÅ‘söknek, jó barátoknak, testvéreknek gúnyolt férfiak; és mindez asszonyi hidegvérrel, uri nyugalommal. És a leánynak nem volt szabad elárulnia rettegését. Lelkének minden ereje küzdött testének minden idegével, hogy azok egyszerre el ne kezdjenek reszketni, hogy tagjait ki ne törje a láz, hogy fogai össze ne vaczogjanak, mint mikor a gyermek a tűzharang kongását meghallja. Végre itt volt az idÅ‘ az elmenetelre. Edith érzé, hogy egy hideg kéz, mint hideg kigyó nyul arczához. Nem volt szabad felriadnia. Hadd rángassák, hadd költögessék, mÃg nagy nehezen lelket vernek belé. Azután hadd dÅ‘ljön az álmos gyermek ámolyogva, ásÃtozva soror Remigia keblére, ki Å‘t támogatva vezeti le a lépcsÅ‘n a hintóig. Antoinette asszony egész odáig lekÃsérte Å‘ket. – Nincsen férfi a háznál, ki a kaput betegye, monda a bárónÅ‘. Minden férfi a torlaszok elÅ‘tt áll, saját kapusunk és inasunk is. Egészen magunkra vagyunk. Ha a vén kocsis sánta és süket nem volna, Å‘t is elvitték volna. Pedig csak azért kÃsérte le Å‘ket a hintóig, hogy saját szemeivel meggyÅ‘zÅ‘djék róla, hogy Edithet soror Remigia viszi magával. Hátha mégis? A gyanú nem alszik soha. Mikor aztán ott ült már Edith a hintó egyik szegletében s rögtön álomnak hajtá fejét, akkor megnyugodott felÅ‘le Antoinette s visszatért szobáiba. A nehézkes családi hintó csak lassan döczöghetett a sötét utczákon, a helyenkint föltépett kövezeten; talán a kocsis maga is bóbiskolt. A mint azután a sötétre kiértek, akkor egyszerre felnyitá szemeit Edith. Mit nézett? Mit látott? hova gondolt? Csak egy dologra gondolt. Elfutni! Elfutni, ha ezer ördög Å‘rizné is ezt a kocsiajtót, s a hány halottja van e napnak, annak a kÃsértÅ‘ lelke mind ott járna is e világtalan utczákon. Neszelni kezdett uti társnéjára. Az már aludt. Nem Edith szemei azok, a mik álomra ragadnak a bÅ‘séges estebéd után, hanem felügyelÅ‘néjeé. Soror Remigia horkolt, mire a belvárosból a glacisra kiértek. A chartreuse megtette kötelességét. Alig vette ezt észre a leány, midÅ‘n szép csendesen felnyitotta a hintó ajtaját, s egy szökéssel kinn termett belÅ‘le. A kocsis felÅ‘l ugyan megtehette azt; az nagyot hall és talán bóbiskol is. S azzal sebesen, a hogy szenvedélye vitte, futott vissza a glacis fasorai közül a városba. Csak ott, a hol a legelsÅ‘ sötét utczába beért, tekintett vissza háta mögé, s látta a távolban, hogy mászik tovább az a magányos lámpa, mit nagynénje hintaja visz magával a sötét éjben, mint vándor szentjános-bogár. Csak a csipÅ‘s éji levegÅ‘ fel ne költené az apáczát. Különben futhatnak már utána. Sietve fordult be az utczába, s neki indult a néma, fekete éjszakának. Sötétben, éjfél tájon, egy kivilágÃtatlan óriási városban, egy szűz, egy gyermek, senkitÅ‘l sem védve, senkitÅ‘l sem vezetve, megindul keresni egy utczát, egy házat, a hol soha sem volt, és abban egy asszonyt, a kit soha sem látott. Csak a véghetetlen szerelem, mely egy ilyen gyermek szivében istenné tud nÅ‘ni, adhatott neki erÅ‘t ilyen gondolathoz. Merre induljon? A sötétben még tájékoznia is kellett magát. Az óriási Szent-István torony szolgált útmutatójául. A Singerstrasse annak a tulsó oldalán van. Tehát a templomot kell elérnie. Talán ott lel valami becsületes jó szivet, ki Å‘t útba igazÃtja tovább. Most már remeghetett kedvére minden tagja, szivének minden idegecskéje. Most már nem látta senki. Reszketve a láztól, égve a sietségtÅ‘l, futott a gyermek azokon az utczákon végig, a mik a nagy góth torony irányában vezettek. Süketnéma utczák. Mintha a föld alatt járna, a mese labyrinthjában. A belváros szűk utczáiban, a sokemeletű házsorok között kétszerte sötétebb az éj. Szándékosan elmulasztottak ma minden világÃtást, hogy az ostromzároló ellennek ne legyen czélpontja sehol. A mi a városban élni mer, az kinn van a kapuknál, a vonalokon, a mi élni retteg, az elbújt boltozatos menedékekbe, a mikrÅ‘l még most azt hiszik, hogy a bomba nem törheti keresztül. Az utcza üres. Még saját lépteit sem hallja a leány, oly nesztelenül fut. Fél, irtózik az éjtÅ‘l, a magánytól; de e félelem fölött uralkodik még mint lázbeteg álomlátásai felett a paroxismus, a kedvesét fenyegetÅ‘ veszély, s az abban fogamzott hagymázos vakmerÅ‘ség. A hogy azok a lázbetegek szoktak ágyaikból kiugrani, ablakon keresztül menekülni, hegyes kavicsokon mezÃtláb elfutni, folyamnak rohanni, erÅ‘s embereket megtámadni – féltükben, iszonyatukban. Csak egyszer-egyszer állt meg, mikor az óra ütött. Két óraütést hallott már bolyongásai alatt. Tehát félórája már hogy fut, pedig Bécs belvárosa fél óra alatt egyik végétÅ‘l a másikig megjárható; kivált annak, a ki rohan. Tehát el kellett tévelyednie. Valahogy kijutott egy utczakereszttérbe. Ismét megtalálta az István tornyot, most már jobbra maradt az el mellette. Még sem tévedt el. A Singerstrassenak ez irányban kell lenni. De hogy lásson meg most egy utczanevet, egy házszámot, mikor ily vak sötétség van köröskörül? Egy utczaszegleten megállt, ott a szegletkÅ‘re leült. Ki volt fáradva. És harmadszor is hallotta az István-torony óraütésének méltóságos hangját. A tizenkét órát ütötte. S a mint az óraütés elhangzott, ismét emelkedett, vérvilágot sziporkálva a jelzÅ‘ röppentyű a toronyból, ismét oda rajzolta a fekete égre a világÃtó kérdÅ‘jelt; ki tudja, mely távol levÅ‘ jó barát válaszát kérdezve azzal? Edith e röppentyű fényénél mohó sietséggel kereste a ház szögletén levÅ‘ fölirást. Szivét villanyos öröm járta át. Épen a feje fölött voltak az ércz lapidár betűk: «Singerstrasse». A bizalom visszatért szivébe. Årangyal fogta a kezét, az vezette Å‘t idáig. Ez édes hit egészen megnyugtatá. Ez nem vak szerencse, ez gondviselés! Ha a kezdet ilyen jó, akkor a végének is jónak kell lenni. Most már kezében volt a tájékozás fonala. A röppentyű szétrobbant s ismét feketének hagyta az éjt, hanem Edith tudta már, hogy ha az a ház, a melynek szögletén Å‘ áll, az 1-es szám: akkor az innensÅ‘ sor házai a páratlan számok. Csak a kapukat kell megszámlálnia, hogy a 17-ik számra ráakadjon. Folytatta keresését a sötétben. Úgy tetszett szemeinek, mintha a röppentyű kialvása után még sokkal sötétebb volna az éj. Csak tapogatózva haladhatott, mint a vak. Minden ajtót kezével kellett megtapintania, hogy a kapukat össze ne tévessze a boltok portáléival. Ãgy haladt, a házakat számlálva, elÅ‘re. Tizenhárom. – Tizenöt. – Most jön a tizenhetedik kapu. – Ki az!? Sikolta fel egyszerre rémülten, midÅ‘n a tizenhetediknek számlált kapu mélyedésében egy élÅ‘ lénybe ütközött, s a rémület vad erejével ragadta meg azt mindkét kezével. – Jézus Mária, Szent Anna! kiáltott fel viszont a maga részérÅ‘l amaz élÅ‘ lény. Ez egy Å‘rült. Az egy vén asszony volt, kibe Edith belebotlott. – Nem. Nem, bocsánat! lihegé a leány, a nÅ‘ ruháját eleresztve. De úgy megijedtem öntÅ‘l. – Én még jobban magától. Mit akar itt, mamzel? – A tizenhetedik számú házat keresem. – Úgy? Mit akar abban a házban? – Csak én nekem azt meg kell találnom. – Kivel van ott dolga? Ilyen késÅ‘ éjszaka, mamzell. – Egy asszonynyal? – Micsoda asszonynyal. – Egy zöldségárusnéval, ki egy másik kufárnÅ‘vel érkezett ide ma este. – Valjon mi dolga van velük? Ha megmondja, oda vezetem. – Oh ne kérdezÅ‘sködjék tÅ‘lem, néne; ha hisz ön Istenben, higyje el nekem, hogy egy ember életérÅ‘l, nem, két ember életérÅ‘l: oh Istenem, igen sok életrÅ‘l, halálról van szó. Ha tudja, hol ez a ház, vezessen oda. – Ez a ház itt van a hátam mögött; monda a vén asszony, ha be akar jönni velem a mamzel. Edith nem gondolkozott a válaszon. Bocsáttassuk be magunkat. – Nálam a kapukulcs, szólt az asszony s felnyitá a keskeny ajtót, s maga elé bocsátva a leányt, ismét bezárta azt mögöttük. Csak most kezdett eszmélni Edith, hogy mit tett? Egy idegen, ismeretlen házban, egy elhagyott éjféli órában kényre kegyre átadta magát egy soha sem látott idegennek. A szűk folyosó végén lobogtatott a szél egy földre tett mécsest. A kövér, pirosképű vén asszony felvette a mécsest s végig mustrálta annak világánál a jövevény leányt, s azután elbámúlva rebegé, annak ismeretes öltözetét szemlélve: – Szent atyám, ez egy apáczanövendék! Edith egész alakján, felmagasztalt arczvonásaiban valami dicsfény derengett e pillanatban, a mi ösztönszerű tiszteletre kényszerÃté az ismeretlen asszonyt. Egy martyr, egy szent állt elÅ‘tte. – Tehát a zöldségárusnéval akar ön beszélni, kisasszony? – Nem Å‘ vele, hanem azzal a nÅ‘vel, a ki vendégül jött hozzá. – Tud valamit errÅ‘l a nÅ‘rÅ‘l? – Mindent. – Tudja-e, hogy életével játszik, a mikor ezt mondja? – Tudom. – No hát jÅ‘jjön utánam. A némber megindult a lobogó mécscsel elÅ‘re. A szűk folyosóról egy még szűkebb pinczetorkolathoz vezette a leányt, s azt mondta neki, hogy menjen Å‘ elÅ‘re. Edith nem tétovázott. Megindult a pincze falépcsÅ‘in, a nyirkos falhoz támaszkodva kezével; és eszébe jutott, hogy ha amaz Å‘rangyal, ki idáig elvezette, most be nem takarná fényes, bűbájos palástjával, akkor most ez ismeretlen földalatti szűk oduban mindazon névnélküli borzalomnak prédául eshetnék, a mit a bűn kigondolni képes. Ez a nÅ‘ és talán mások, ki tudja kik laknak itt, azt tehetnék vele itten, a mit akarnak; meg is ölhetnék, el is temethetnék itten; soha sem tudná meg senki. Azért csak csendesen haladt a lépcsÅ‘n lefelé. Az a némber fogta az egyik karját, csontos erÅ‘s markával: talán azért, hogy vezesse? talán, hogy ne botoljék? A lépcsÅ‘kön leérve, egy doh szagú gádorba jutottak. – Jobbra! sugá a vén asszony. Edith engedte magát elÅ‘re tolatni a háromszor is eltérÅ‘ gádor tekervényes menetein; mÃg végre egy kÃvül belakatolt rozzant faajtóhoz értek, melynek hasadékán keresztül gyertyavilág szüremlett elÅ‘, daczára annak, hogy az ajtó kÃvülrÅ‘l be volt zárolva. A nÅ‘ felnyitá és levette a pántról a lakatot. – Ide megyünk be, kisasszony. De már az ajtónyilás elÅ‘tt megtudta Edith, hogy itt jó helyen jár. Az ajtóhasadékon fülledt zöldség-illat szivárgott keresztül. Könnyebbülten lélekzett fel. Az a sárgarépa, zeller sem hitte volna, hogy bűzét ambrózia-illatként üdvözöljék valaha. Ez a zöldségárusné raktára. – Vigyázzon, még egy lépcsÅ‘ van lefelé, figyelmezteté a kufárnÅ‘ a leányt; a mint az belépett, ismét betette mögötte az ajtót, s maga kÃvül maradt. Edith egy boltozatos üregben találta magát, melynek szögletei burgonyával, répával, falai hagyma-kötegekkel voltak borÃtva. A pinczeodu közepén volt két szalmaszék; az egyiken égett egy faggyúgyertya, gombának eredt kanóczczal; a másikon pedig ült egy asszony, népies öltözetben, minÅ‘t a városi kofák viselnek. A nÅ‘ csendesen tekintett fel a belépÅ‘ leányra. Ez az arcz nem szokta elárulni meglepetéseit. Ennek nem parancsolnak úrrá lett idegek. A leány pedig hevesen oda rohant a nÅ‘höz, s térdre esve elÅ‘tte, megragadá annak kezét, s rémülettÅ‘l tágult szemeivel elÅ‘re hirdeté, mit ajka sietve mondott. – Baradlayné asszony! önnek a fiát meg akarják ölni! A nÅ‘ összerándult; de elfojtá ajkán a sikoltást. Pedig a szivén ment e szó keresztül. – Richardot? rebegé önfeledten. – Igen, igen, szólt sietve a leány. Richardot, az ön Richardját. Oh asszonyom, szabadÃtsa Å‘t meg! És erÅ‘szakosan fonta át karjaival a hölgy térdeit. A hölgy vizsgálódva tekinte a leány arczába: – Te Edith vagy? A leány édes bámulattal tekinte föl rá. – Hallotta ön már e nevet? – Fiam levelébÅ‘l ismerem azt. Arczodból, szavadból olvasom, hogy te nem lehetsz más, mint Richard arája. – Oh asszonyom, a sÃr arája vagyok én, a kripták a templomfalak jegyese. Tudom jól, elÅ‘ttem beszélték, hogy vÅ‘legényemnek meg kell halni. Meg kell neki halni irtóztató, soha ki nem engesztelhetÅ‘ halállal! vesztÅ‘helyen, vagy orgyilkos által. Azért rohantam önhöz. Ön anyja neki. Válaszszon számára valami szebb halált. – De honnan tudod te mindezt? Hogy én itt vagyok? Hogy én ki vagyok? Hogy Richardot mi vész fenyegeti? – Elmondom önnek. Ön el van árulva. Legjobb szövetségesei, bohó, gondatlan ifjak elmondták titkát ravasz úrhölgyeknek, kik szerelmest játszanak, szabadsághÅ‘snÅ‘ket játszanak; pedig a megölÅ‘ ellenfél megbizottai. Azok elmondták elÅ‘ttem, hogy önt és fiát hogyan fogják már holnap elárulni; ha beszél ön Richarddal, akkor Å‘t elfogják és kivégzik felebbvalói; ha nem beszélhet vele, akkor alattvalói orgyilkolják le. Miért mondták ezt el elÅ‘ttem? Azért, hogy összetörjék lelkemet. Oh, mit tudom én, miért akarnak engemet összezúzni, megbolondÃtani? A leány zokogott, de csak egy perczig; akkor ismét egész delejes virgonczsága visszatért. – De csalódtak bennem. Azt hitték, hogy már össze vagyok morzsolva, hogy már halott vagyok; de én kicsúsztam kezeik közül, megszöktem, elrohantam, keresztül futottam a városon; sötét volt, mégis ide találtam; mert védett az Isten, velem volt, ide vezetett. Még tovább is fog vezetni. Annyi igaz felmagasztaltság volt az ifju leány indulatszülte szavaiban, hogy a delnÅ‘ néma elragadtatással fonta karjait vállai körül, és gyönyörködve nézett arczába. A ki Richardot ennyire tudja szeretni! – Térj magadhoz, gyermekem, s azután beszéljünk nyugodtan. Látod, én nyugodt vagyok. Tehát azt mondták elÅ‘tted, hogy holnap reggel leszünk elárulva? – Bizonyosan tudom. – Akkor még fél éjszakánk van Å‘ket megelÅ‘zni. – Ön el fog menni a fiához? – Azonnal. A leány könyörögve tette össze kezeit. – Vigyen el magával engem is! A nÅ‘ egy perczig tanakodott magában. – Jó lesz. JÅ‘jj te is velünk. A leány most már kezeivel tapsolt örömében. Olyan gyermek volt. – Gondold meg, hogy életünkkel játszunk. – Oh, hiszen annak örülök. – Neked is pórruhába kell öltöznöd, hogy velünk jöhess. Baradlayné beszólÃtotta a kinn álló kufárnÅ‘t. – Frau Bábi. Nekünk rögtön indulnunk kell. – Úgy is jó, mondá a vén asszony. – Ez a leány is velünk jön. – Ez is? – Akkor hát ennek is costume kell? – Van készen? – Mindenféle termet számára. Frau Bábi egy ócska láda fedelét felnyitva, talált abban fiatal leányok számára való öltözéket. Volt ott több is. – Hanem már most Frau Bábi, a garderobeot jó lesz összepakolni és máshová elszállÃtani; mert a szállásunkat többen tudják, mint szükséges. – Magam is azt gondolom. A kofaöltözetet Frau Bábi csak a növendék-jelmez fölé adta fel Edithre; derekát keresztül kötötte koczkás gyapot-kendÅ‘vel, a fejére pedig föltett egyet azokból a kofadivat-szalmakalapokból, a mik a profilból csak az orr hegyét engedik láttatni. – Tökéletes kicsi kofa. No már most még egy puttony is jön a hátára. Ugy-e még ilyent sem viselt? No ne féljen, majd egy könnyű puttonyt választok ki, a mi csak vesszÅ‘bÅ‘l, meg vászonból van, és abba csak zsemlyét rakunk, hogy könnyű teher legyen. Mi ketten elbirjuk a krumplit és a hagymát is. Edith egész tréfát talált ebben. Felvette a hátára a puttonyt, tele zsemlyével. – Hja bizony, galambom, ha a katonák közt akarunk megfordulni, eleséget kell magunkkal vinnünk, különben azt hiszik, hogy valami rossz járatban vagyunk. Azzal fölsegÃté a másik puttonyt a nagyságos asszony hátára, a legnehezebbet felvette Å‘ maga. – És már most tudjuk-e, hogy melyikünket hogyan hÃnak? Én vagyok a nagyságos asszonynak a Frau Bábi, a kisasszonynak vagyok Fra Mám. A kisasszony nekem és a nagyságos asszonynak: tu Léni. A nagyságos asszony pedig a kisasszonynak: Frau Godl. A nagyságos asszony pedig nekem Frau Midi. No hát hogyan lesz? Kiki elmondta sorba a másik megszólÃtását. Még tréfa is volt a szereptanulásban. – Aztán csak kreuzfidél mind a hárman. Nem szabad félni! Mikor legjobban fél valaki, akkor kell legvigabbnak lenni. Azután mentül «gmoán»-abb nyelven beszéljünk. És csak mindig kreuzfidél; – a hogy én. Csak engem kell utánozni. Különben ördöge legyen annak a katonának, ha én a lerchenfeldi káposztás-kerteken át ott nem szököm ki az ostromvonalukon, a hol akarok. No hát csak mindig kreuzfidél. Edith megigérte, hogy úgy lesz; hanem aztán a mint kiértek a sötét utczára, ismét elkezdett remegni. Frau Bábi, ki kezében tartotta a kezét, hiába mondott neki bécsi bonmot-kat, tréfás adomákat, nem tudta felvidÃtani. – Jaj, Léni! Ha te Ãgy fogsz reszketni, akkor jobb lesz, ha itthon maradsz. Hiszen Ãgy elárulsz bennünket, hogy mi járatban vagyunk. Szedd össze magadat, Léni! Legyen olyan jó parasztos kedved. Léni, te Léni! Edith igérte, hogy össze fogja magát szedni, de csak nem birta a parasztos kedvét megtalálni. Frau Bábi most egy olyan utczán vezette Å‘ket végig, a mire Edith a sötétben is ráismert. A Plankenhorst-ház is ebben az utczában van. Itt még jobban elÅ‘vette Edithet a reszketés. A mint a Plankenhorst-ház elé értek, Edith felnézett az ablakokba. Két ablakból világ derengett. Ott vannak nénjeinek hálószobái, mikben az éji lámpa világÃt. – De hát mi lelt, hogy úgy reszketsz? kérdezé Frau Bábi a leánytól. Úgy reszketsz, mint egy érzékeny kisasszony, Léni. – Majd mindjárt nem reszketek én, Fra Mám, csak adjon ide a puttonyból két krumplit; jó nagyot. – Mi az ördögnek neked az a két krumpli? – Majd mindjárt megmondom. És azzal fogta, az egyik krumplit az egyik ablakon, a másikat a másikon zuhé be! csak úgy csörömpöltek az üvegtáblák. Azzal aztán vesd el magad, szaladt az egész utcza végeig. Persze, hogy a másik két nÅ‘nek is szaladni kellett vele együtt e merénylet után. Alig birták utolérni. – De mi az ördögöt csináltál, Léni! pörölt rá a fogadott Fra Mám. Elment az eszed, hogy ablakokat hajigálsz be, s Ãgy megszalajtasz engem is, meg a Fra Kodlt is? tu nárische Krédl! Edith azonban megfogva Baradlayné kezét, lihegÅ‘ kebellel mondá: – Ott lakik a két gonosz szÃvű nagynéném, a kik okai annak, hogy most az utczán járok. Hogy ugrottak ki az ágyaikból! Hej, hogy találgatják most, ki kivánt nekik nyugodalmas jó éjszakát? Hahaha! Baradlayné, a helyett, hogy megszidta volna a leányt, megszorÃtotta a kezét. Šértett mindent. Csodálatos egy gyermek ez! – No, Fra Mám! mondta Edith, a mint más utczába értek: megtaláltam már a paraszt kedvemet! Akarja-e, hogy danoljak? Nem is várta rá a feleletet; hanem rákezdte tiszta, szép, csengÅ‘ hangon énekelni a néprománczból: «Und ewig kennt das Vaterland und nennt, Die letzten zehn vom vierten Regiment.» Lia lia lia la! Még jodlirozott is hozzá, mint akármely kofának a leánya. Hogy még sötétebb legyen az ég, az esÅ‘ is elkezdett permetezni. – Ejnye, ezt már elengedtem volna holnapra; dünnyögé aggályosan Frau Bábi. – Nem ázunk el! biztatá vidáman Edith. Ez az esÅ‘ még jobban eltakar bennünket, Fra Mám. – No csak te ne szólj bele mindenbe, Léni. Nem kell nekem semmi takaró, hogy láthatatlan legyek. Hanem már most iparkodjunk, mÃg jobban elÅ‘ nem kap. Még jobban siettek. A kufárnÅ‘ egy-egy perczre megállt, megkérdeni az úri asszonyságtól, ha nincsen-e kifáradva? Az nem szólt, csak inte, hogy menjenek tovább. E napon legalább négy mérföldet gyalogolt már, nehéz teherrel a hátán. Csodálatos az, a mit egy nÅ‘ megbÃr! – Egy nÅ‘, a ki anya; – egy anya, a ki szeret. – Fiát, hazáját. Edithet nem kellett kérdezni, hogy nem fáradt-e el? Å járt legelÅ‘l, s tánczolt a vállán vitt puttonynyal. Két órát vertek a harangok a város tornyaiban, mikor az álczázott nÅ‘k a Kaiserstrassera kijutottak. A lerchenfeldi fÅ‘utcza torlaszánál nem volt senki, még Å‘r sem. Az ostromlottak tervszerűen hagyták azt látszólag Å‘rizetlenül. Azon a vonalon az ostromló sereg csekély számú lovassága tanyázott, a többi Schwechat alatt volt; lovasság nem ostromol torlaszokat. Azonban a torlaszok melletti házak tömve voltak lövészekkel, kik nesztelenül rejtÅ‘zködtek ottan, a kirohanás esélyére tartogattatva. A nÅ‘k az ostromlottak miatt kiosonhattak az eltorlaszolt utczákon. Nagyobb mesterség volt azonban az ostromzárolók vonalán átjutni a temetÅ‘ig. A kik azokban a napokban ismerték Bécset, emlékezni fognak rá, hogy az auf der Schmelz és Hernals között volt még akkor egy nyilt árok, a hegyi záporvÃz felfogására, elején faragott kövekbÅ‘l, odább palánkokból készült oldalfalakkal. Nem kellemes hely, de jó mély annak, a ki nem akarja, hogy meglássák. Rendes, polgári nyugalmú idÅ‘kben félelmes lehet éjszaka végig botorkázni a mély árokban, csak a kétségbeesett tolvaj, a gyermekgyilkos némber, s gazdátlan eb kereskedik ottan. Hanem a zivataros idÅ‘ tisztára sepri az ilyen szemétvermeket. Most nincsen se tolvaj, se gyilkos: háború van. A kufárnÅ‘ vezette utitársnÅ‘it a mély árok hosszában, melynek fenekét buja fű verte fel: hónapok óta nem járt itt esÅ‘. Egy helyen, a hol az oldalfal be volt omolva, elébb felkapaszkodott maga a kufárnÅ‘, óvatosan széttekintett s aztán suttogva mondá: – Helyben vagyunk. Legelébb is feladogattatta magának a puttonyokat. – Ezeket most hagyjuk itten. Elég lesz a magamé. Ott tanyáznak a huszárok. Kétszáz lépésnyi távolban az ároktól látszott két huszár alakja, az Å‘rtűztÅ‘l megvilágÃtva. Távolabb meg öt-hat Å‘rtűz égett egy csoportban; ott volt a temetÅ‘, a csapat tanyája. – Nem csalódtunk. Most már Frau Midi elÅ‘re. Rám nincs ott szükség. Baradlayné Edith kezét megfogta, s egyenesen az Å‘rtűz felé tartott. Az Å‘rszem látta Å‘ket közeledni; de nem kiáltott rájuk. Egészen közelébe hagyta jönni. Csak akkor szólalt meg az egyik lóhátról, halk mély hangon: – Ki vagy? Megállj! – Jó barát. Felelt Baradlayné. – Jelszót! – «Nyergelj, fordulj!» Erre a kérdezÅ‘ leugrott lováról, odament a pórruhás nÅ‘höz, s meghajtva elÅ‘tte a térdét, tiszteletteljes gyöngédséggel csókolá meg annak kezét, a nélkül, hogy kezével érintené. – Kegyedet vártuk, asszonyom! – Rám ismertél Pál? jó öreg! – Hála Istennek, csakhogy itt van! – Hol a fiam? – Egyszeribe odavezetem. – Hát ez a drága szép cseléd? kérdé Edithre mutatva. – Ez is velem jön. – Értem. A vén huszár odaadta kantárszárát bajtársa kezébe s gyalog vezette a temetÅ‘ felé a két hölgyet. Egy kis fehér ház, a temetÅ‘Å‘r lakása máskor, volt ezúttal Richard haditanyája. Abban foglalt el egy kis szobát, melynek ablaka a város felé nyilt. Épen az éjjeli czirkálásból tért haza; zárt ajtóját felnyitá kulcsával, a gyertyát meggyújtá az asztalon, s azzal boszúsan ütött öklével az asztalra. – Már megint itt vannak! Mik vannak ott? Ott vannak szépen kiterÃtve az asztalán a legújabb pesti hÃrlapok. És azokban egyes czikkek vörös irónnal aláhúzva. «Tűzbe velük!» De még sem tudta Å‘ket tűzbe vetni, anélkül, hogy elolvassa. És azután, mikor elkezdte olvasni, akkor meg épen nem tudta Å‘ket a tűzbe vetni. Ki tudja, hátha a hamuból is feltámadnának. Oda könyökölt az asztalra, s borus homlokát tenyerébe fektetve, ismét és ismét elolvasá a jelzett sorokat és homloka még borultabb lett utána. «Nem igaz! Nem lehet ez igaz!» kiálta fel önmagával küzdve. «ÃmÃtanak, hazudnak mind! Lehetetlen ilyennek történni a nap alatt!» Valaki jön. Sietve markába gyűri az olvasmányokat. Pál úr lép be. Richard haragosan förmed rá. – Ki lopta nekem ide megint ezeket az infámis hirlapokat az asztalomra? Pál úr sarkából kiforgathatlan kedélylyel felel: – Hogy valakitÅ‘l ellopjanak valamit, azt értem. De hogy valakinek oda lopjanak valamit, ez nekem új szó. – Zárt ajtómon keresztül idecsempésznek az asztalomra minden nap egy csomó hirlapot! Ki teszi azt? – Hát én azt sem tudom, hogy mi az a hirlap! Hisz én nem tudok olvasni. – Hazudsz! Gazember! Talán nem tudom, hogy három hónap óta olvasni tanulsz vén bolond létedre. Ki tanÃtott olvasni? – Ne tessék keresni. Épen tegnap halt meg. A trombitás. Kicsapott diák volt szegény, régen a halál kutyái ugattak belÅ‘le. Azt mondtam neki, ne vidd el pajtás a tudományodat a másvilágra; hagyj belÅ‘le nekem is egy kicsit. – S minek tanultál te olvasni? vallatá Å‘t szigorral a kapitány. A vén közvitéz megeresztette a nyakát s keményen odafelelt: – Könnyen tudnék erre a kérdésre valami mást mondani, mint a mi a tiszta igazság, ha hazudni akarnék: mondhatnám, hogy szeretnék már egyszer altiszt lenni, azért tanultam olvasni. De nem mondom. Hanem megmondom, hogy azért tanultam vénségemre olvasni, hogy megtudjam, mik történnek odahaza? – Tehát te is olvastad ezeket itt? Honnan kapjátok ti ezeket? – Hagyjuk ezt máskorra. Reportom van. Két asszonyember akar beszélni a kapitány úrral. – Asszonyok? Hogy kerültek ide? Honnan jöttek? – A város felÅ‘l jöttek. – Hogy eresztette Å‘ket át az Å‘rszem? – A jelszót mondták. – Ez megint hazugság. Ebben az órában cseréltem a tábori jelszót; azt még a városban nem tudhatta meg senki. Azt még nem árulhatta el senki. Pál úr sötét, daczos phlegmával mondá meg az igazat. – Más jelszóval jöttek be… – Más jelszóval? Hát van itt az én jelszavamon kÃvül még valakinek másnak is jelszava? Hisz itt összeesküvés van! De közé fogok vágni. Azt a két nÅ‘t fÅ‘be lövetem! Richard dühös volt, a kardját verte a padlóhoz; Pál úr pedig olyan szeliden nézett rá, mint valami jókedélyű nagyapó mérgelÅ‘dÅ‘ kis unokájára. – Az egyik asszonyság a kapitány úrnak az édes anyja. Pál úrnak meg volt az az elégtétele, hogy rettenetes haragvó kapitányát a düh forró lázából egyszerre az ijedelem merevületébe látta átfagyni. Az ifju szemei elbámultak, ajka nyitva maradt, keze úgy állt meg, a hogy azt, kardját felkapva, a légbe emelte. Richard azt hitte, hogy álmot lát, mikor azután a vén szolga felnyitá az ajtót, s eléje tünt az éj sötétébÅ‘l elÅ‘ször egy szelid, szeretetteljes nÅ‘i arcz, oly tiszteletre méltó, oly hódolatgerjesztÅ‘; és utána egy másik, kinek tekintetében gyermek-szÃv, angyalszerelem sugárzik; mindkettÅ‘ pórruhában, átázva, sárosan, kimerülten… A mit Richard néhány percz elÅ‘tt olvasott azokból az elátkozott lapokból, a megtagadott mese, a hihetetlen álomlátás, elÅ‘tte állt. Egy élÅ‘ pár azokból az úrnÅ‘kbÅ‘l, kiket vérszomjú vad csordák éjnek idején fáklyával, fejszével megrohannak, kiknek férjeit, testvéreit szemeik elÅ‘tt lemészárolják, s kiket irgalmas pórnÅ‘k álöltözetekben csoda módon megszöktetnek, s kik gyalog, sárosan, rongyosan, mezitláb futnak tova égÅ‘ házaik alul, ijesztÅ‘ rémül jelenve meg más vidékek ismerÅ‘sei elÅ‘tt – új ismeretlenekül. Ez a kép állt elÅ‘tte. Oda rohant anyjához szótlanul és átölelte, megcsókolta arczát, kezeit. Mily ázott volt öltözete! mily hidegek arcza, kezei! Nem is kérdezett tÅ‘le semmit. Edithre pedig oly félve tekintett. Mintha azt hinné, hogy ez nem az. Talán van még más arcz, mely az övéhez oly nagyon hasonlÃt? Hiszen elképzelhetetlen az, hogyan lehessen Å‘ e perczben itt? Félt megtudni, ki ez? Nem szólt senki egy szót is, csak valami csendes hang hallatszott, a mit úgy neveznek, hogy zokogás. A minden beszédnél többet mondó hang. Richard oly mondhatlan fájdalmat érzett szivében, mikor anyját Ãgy látta, Ãgy ölelte, hogy nem volt ura magának többé, arczczal oda veté magát az asztalra, hol ama vészthirlÅ‘ lapok feküdtek s keserűen nyögé: – Hát ez mind igaz?! Anyja bepillantott a lapokba. – Egy ezredrésze annak, a mi igaz! monda fiának; esküszöm neked arra a szeretetre, a mivel szivemben hordozlak mindig. – Ne esküdjél, anyám. Az, hogy te most itt vagy, rettenetesebb bizonyÃtvány nekem minden esküvésnél. És azzal elkezdte az asztalt ütni öklével. – És most nem parancsol nekem sem Isten, sem ember többé. Egyedül te parancsolsz, anyám! Mit kivánsz tÅ‘lem? Baradlayné e szóra megfogta Edith kezét s odavonta Å‘t Richardhoz. – Nézd, itt van az, a ki nekem megmondta, hogy mit kivánok én tÅ‘led. Még ez elÅ‘tt egy órával magam sem tudtam azt kimondani. – Edith! suttogá Richard elbámulva, megtapogatá az eléje nyujtott kis kezet, mely nedves volt az ázott pórköntöstÅ‘l. Ez Edith keze, ez Edith arcza. De hogy lehet ez? Hát mi jön még, a mitÅ‘l egészen megtébolyodjam? – LélekcserélÅ‘ idÅ‘k járnak, fiam! monda Baradlayné: mindnyájan más emberek lettünk. Minden kÅ‘nek szive van most és fáj. Azt akarták, hogy annak, a ki fegyvert visel, ne legyen. A szuronyerdÅ‘nek anyja van, a kit úgy hÃnak, hogy haza. Hanem ez az örök anya néma, nem kiálthat! Tudták. Azt meg lehet ostorozni, meg lehet gázolni, testét szétdarabolni, nem kiálthat: fiam segÃts! – De nem gondoltak arra, hogy minden egyes kardviselÅ‘nek van egy anyja otthon: és ha kétszázezer anya elkezd jajt kiáltani, azt majd meghallja a nagy gyermek! Kiáltottunk! A pórnÅ‘, az úrnÅ‘, ment, Ãrt, beszélt, a hol fia volt. És meghallották szavunkat. És ez rettenetes parancsolat volt. Az anyák hazaparancsolták fiaikat. És a fiak haza jöttek. Csak te nem hallottál meg minket. – Hallgatlak anyám. Minden szavadat Å‘rzöm. – Nézd, itt van egy fiatal leány; apácza-növendék. Ez meghallja, mint beszélik el elÅ‘tte titokban, hogyan akarják elveszteni kedvesét? Ravaszul, sátáni terv szerint. Akár tesz, akár nem tesz, orgyilokkal. Már ki van adva egyik részrÅ‘l a parancsolat, hogy elfogják, másik részrÅ‘l már töltve ellene az orgyilkos fegyvere. És a fiatal leány nem gondolkozik, mit tegyen? Nem sÃr, nem esik kétségbe. VÃgságot tettet; megszökik Å‘reitÅ‘l, éjfélben, éj közepén neki fut a sötét éjszakának, fekete koromsötét éjben végig futja a város kisértetes utczáit, hogy feltalálja kedvesének anyját, hogy annak lábaihoz vesse magát és Ãgy szóljon hozzá: «asszony! fiadat meg akarják ölni, rettenetes, gyalázatos halállal! siess! keresd fel! válaszsz számára valami szebb halált!» – Edith! rebegé Richard s a leányka hideg kezét homlokához szorÃtá. – Én választottam, fiam. – Mondjad anyám. – Van még mezÅ‘, hol az ilyen fiak, ha feláldozzák magukat, anyjuk nem sÃr utánuk, csak édes könyeket. – Mit tegyek? – Tanuld meg közkatonáidtól. A tábori jelszó, melylyel elÅ‘Å‘rseiden átjöttünk, ez volt: «nyergelj, fordulj!» ha e jelszót kimondod, megtudod, merre mégy? Hogy eljutsz-e oda? Az kardod dolga és az Istené! – Úgy lesz. Richard az ajtóhoz lépett. Pál ott Å‘rködött. – Eredj, szólt hozzá csendesen; tudasd az altisztekkel az új tábori jelszót: «nyergelj, fordulj!» A vén huszár nem szólt semmit, hanem futott. – Az én koczkám el van vetve, szólt Richard visszatérve anyjához és kedveséhez. De hát ti veletek mi történik most? – Ki tudhatja azt? Mindennap él az Isten. – Ti most már nem mehettek vissza a városba. Azt holnap ostromolni fogják minden oldalról. Ott vész lesz minden ponton. Én most már rögtön indulok, a mÃg sötét van; a zápor segÃt a harczvonalból eltünnöm. Nem jó volna-e velem jönnötök a legközelebbi faluig, hol kocsit fogadhattok, s menekülhettek Magyarország felé. Edithet vidd magaddal, anyám. Mind a két hölgy tagadólag inte fejével. – Én, fiam, ismét visszamegyek a városba. – Anyám! gondold meg, hogy holnap be lesz véve a város, s hogy te el vagy árulva. – Nem gondolok semmire. Nekem még egy fiam van abban a városban, s én visszamegyek érte; ha tűzbe, lángba lesz is borulva és ellenséggel megtöltve: még is kihozom onnan a fiamat, ott nem hagyom nekik! Richard eltakarta kezével arczát. – Oh anyám, milyen törpe vagyok én veled szemközt. És azután fájdalmasan tekinte Edithre, mintha kérdené, hát veled mi történik, szélbe dobott virágszál? hová mégy? kihez térsz? milyen napokat vársz? Edith megérté a néma kérdés fájdalmas beszédét s megszólalt. Eddig csak hallgatott. – Miattam legyen ön nyugton, Richard. Önnek anyja visszakisér engem a kolostorig. Én oda visszatérek. Ne aggódjék miattam. MegfenyÃtenek, de meg nem ölnek. És azután jó helyen leszek ottan. Várni fogok önre. Várni fogom, mÃg ön diadal-koszorúsan, gyÅ‘ztesen eljön egyszer értem s elvisz magához. Boldog leszek a várakozásban. Ha pedig azt rendelte az ég, hogy ön nálamnál szebb menyasszonyt talál, a kit az udvarlói úgy hÃnak, hogy «szép halál», akkor legalább tudni fogom, mikor nap-nap után a hideg kövön térdepelek, miért imádkozom? Baradlayné e szóknál gyöngéd erÅ‘szakkal odanyomta fia kebeléhez a kedves gyermeket, s mÃg azok egy fájó ölelkezésben szerelmük szentségére felesküdtek, az anya reszketÅ‘ kezét az égre emelve, kényszerÃté Istent, hogy ha néz alá a magas égbÅ‘l, ezt a fogadást látatlanul ne hagyja! Kinn dobogtak a sorakozó paripák. – Az idÅ‘ letelt. Fiam, siess; szólt Baradlayné. Richard letörlé könyeit: megölelte anyját, s azzal köpenyét nyakába kerÃtve, kiment kedveseivel együtt a szabadba. Az esÅ‘ folyvást hullott. A huszár-szakasz rendben állt már a temetőárkon kÃvül. Richard felkapott lovára és csapatja elé lovagolt. Mikor a két nÅ‘ elhaladt a lovagok mellett, csendesen, de mind egyszerre, nem kiáltva, csak susogva, egy elfojtott: «éljen» szóval üdvözlék a két nÅ‘alakot. Olyan volt az, mint a szélfuvallat, mind az erdÅ‘zúgás, ez a halk «éljen» sóhajtás száz meg száz elfult kebelbÅ‘l. «Nyergelj, fordulj!» szólt a csendes jelszó; a csapat megindult. Meghalt a trombitás, nem volt szüksége a csapatnak trombitaszóra. Eltüntek mint egy tábor-kÃsértet. A két hölgyet pedig elvezeté Pál úr az Å‘rtűzig, hol a kufárnÅ‘ várt reájuk. Pál úr a másik Å‘rszemmel hajnalodottig ott fog maradni, hogy a czirkáló járat semmit észre ne vegyen, s azután vágtatni fog a többiek után. – Az esÅ‘ egyre szakad. – Gondolnánk már a visszatérésre, monda Frau Bábi nagyon kedvetlenül. Ez az esÅ‘ nem jó nekünk. Azon az úton, a min jöttünk, nem mehetünk vissza, az árok azóta megtelt vÃzzel. – ElÅ‘veszszük azt a mesterségünket, a mivel tegnap bejutottunk Bécsbe, vigasztalá Å‘t Baradlayné. – Egyenesen a bivouac közepébe megyünk, mint kufárnÅ‘k, kik enni-inni valót árulnak. – Hiszen a mi tegnap jó volt, az ma is jó; csakhogy tegnap magunk voltunk. Aztán ilyen két tisztes asszonyság, mint mi ketten, már könnyen össze-vissza járhatja a tábort. De most még ez is velünk van! Edithre mutatott a kufárnÅ‘. – Rajtunk már nem igen kap senki, kivált ha jó mérges képet mutatunk; de ezen a fiatal cseléden megakad az átkozott szem. Nem azért mondom, mintha valami baj történnék vele, ha belebódorodunk a lóger közepébe; hanem attól félek, hogy a milyen kényes és szokatlan az ilyen teremtés, ha valami pajkos ficzkó egyet csÃp rajta, vagy legyeskedni talál körülötte, elárulja magát, hogy Å‘ kisasszony. – Oh ne féltsen engem, Frau Mam! biztatá Å‘t a leány. Szolgálónak neveltek engem! Itt eszébe jutott, hogy ismerkedett meg Richarddal. – No hát csak okosan tégy, Léni leányom. Csak kreutzfidél! csak recht gmoan! A puttonyaikat felvették. A csatorna-fenéken most már nem lehetett haladni; a jobb parton sem többé, mert az meredeken emelkedett föl. Egy gyaloghidon át kellett menniök a tulsó partra, ott egy gyalog-útra leltek. Frau Bábi azt állÃtotta, hogy azon kell elÅ‘re haladniok; Å‘ ismeri azt az utat, a veteményes kertek közé vezet, a hol Å‘ már tudja azután a palánkokon keresztül a járást. Az esÅ‘ is esett, sötét is volt. Három-négy óra között járt az idÅ‘ éjfél után. Lehetetlen volt magukat tájékozniok, merre járnak. Az volt az egyedüli útmutatójuk, hogy mikor jöttek, az esÅ‘ hátba verte Å‘ket, most pedig szemközt veri. Egyszer aztán hirtelen megállt az esÅ‘, felszakadtak a felhÅ‘k s a menekülÅ‘ nÅ‘k akkor látták, hogy az ostromzárló sereg egyik fÅ‘táborhelyére jutottak. Jobbrul balrul elÅ‘ttük lovaikon ülÅ‘ vértesek fehér köpönyegei voltak kivehetÅ‘k az éjben. Visszafordulni késÅ‘ volt. Alig húsz lépésnyire elÅ‘ttük állt egy csárdává rögtönzött mezei lak. Abban jó kedvű lovas katonák ütöttek tanyát. A lak belsejében kintornaszó hangzott. Talán tánczoltak is? Egy csoport kinn állt az ajtóban. A mint a három nÅ‘t megpillantották, egy csapat szilaj ficzkó eléjük szaladt s körülfogta Å‘ket. – Hóha bolond, hóha! kiálta a legelsÅ‘nek Frau Bábi, meg ne egyél. Nagyanyád jön, krumplit hoz. A vitéz uraknak azonban már egyszer nagyon jó kedvük volt s nem szomorodtak el a vén asszony arczfintorulataitól, az ifjabbakat is közrekapták. Egy gonosz szem észrevette, hogy azok között egy szép leány is van. – Gyertek be hozzánk, egyet tánczolunk! Baradlayné odasúgott Edithnek: – Most el vagyunk veszve. – Mi hagyján! súgott vissza Edith. De Richard! – Ez itt Palvicz Ottó ezrede. Ez van kirendelve, hogy Richard csapatját titokban ellenÅ‘rizze. A mint az esÅ‘ megáll, a mint világosodni kezd, észre fogják venni, hogy Richard osztálya eltünt helyérÅ‘l s üldözni fogják. Istenem! Valamit kell tennünk! Edith hirtelen félrelökte maga elÅ‘l a házsártos legényt, ki ruhájánál fogva a csárda felé ránczigálta s ledobva válláról a puttonyt, tiszteletet parancsoló tekintettel fordult az Å‘rmesterhez; választékos úri hangejtéssel szólva hozzá: – Årmester úr! Jelentsen be az ezredesnek. Hol van Palvicz Ottó ezredes? Hozzá vagyunk küldve. Mondja neki: itt van Brigitta. (– Mit cselekszel? szólalt fel suttogva Baradlayné.) (– Most hagyjanak mindent rám. Vagy sikerül, vagy elveszünk.) (– Narische Krédl! dörmögé magában Frau Bábi, kinek ijedtében minden kreutzfidél kedve kárba ment. Ez most mindnyájunkat a pokolba visz.) Az Å‘rmester rögtön szétterelte a nÅ‘kkel huzakodó legényeket s a fegyveres Å‘rt szólÃtva, kivont kard közt kisérte Å‘ket a szomszéd házikóig, oda bebocsátva mind a hármat. Ott az elÅ‘szobában hagyta Å‘ket, s maga bement az ezredeshez. Néhány percz mulva ismét kijött. – A Brigitták jÅ‘jjenek be. Baradlayné és Edith beléptek a szobába. A fÅ‘tiszt egyedül volt. Magas, erÅ‘s alkatú férfi, kemény kifejezésű vonásokkal, miken jellemzetessé teszi magát a szokatlanul hosszú orr; mélyen ülÅ‘ szemei gyanut, ajkszögletei gunyort fejeznek ki. Elébb hosszasan szemszögezi az elÅ‘tte álló két nÅ‘alakot; csak azután szól hozzájok: – Kit keresnek önök? Edith siet felelni. – Palvicz ezredest. – Palvicz csak alezredes, jegyzi meg rá a tiszt. – Tegnap este lett elÅ‘léptetve ezredesnek. E mondat megszelÃdÃti a kemény úr arczát. Gyanuja fogy. – Honnan jönnek? – Jerichoból. – Ki küldi? – Rahab. – Kihez? – Józuához. A fÅ‘tiszt helyeslÅ‘en inte fejével. Mindazok a mondatok voltak ezek, miket Plankenhorstné soror Remigiának betanÃtott, hogy küldötte hitelt nyerjen az ostromló táborban. Azt hitték akkor, hogy Edith alszik, ittas. – Mit izen? – A Gibeonita az Emoreussal egyetért. – Gondolom! – Mennek, vagy jönnek? – Jönnek. – Ott leszek! Palvicz Ottó rögtön parancsot adott a másik szobában levÅ‘ hadsegédének, hogy azonnal sorakoztassa az egész ezredet. Maga is utána látott. A két hölgyet azalatt megkinálta üléssel, mÃg vissza fog térni. – Mi volt e szavak értelme? mit beszéltél neki? kérdé Baradlayné, midÅ‘n egyedül maradtak, alig hallható suttogással. – Jericho – Bécs; Raháb – a zárdafÅ‘; Jozua – a tábornok; a Gibeonita és Emoreus – a huszárcsapat és az aula. – Te elárultad Å‘ket! – Csitt! Rég szemmel tartják Å‘ket. Csak azt nem tudják, mit akar a Gibeon? átjönni-e Jerichóba? vagy elmenni a Kanahánba? Én azt jeleztem, jönnek. Baradlayné még mindig nem értette ezt. Tagjait zsibbadás állta el az irtózat miatt. Palvicz Ottó visszatért. Nem lehetett EdithtÅ‘l kérdezni. – Hölgyeim, indulunk. Szólt udvariasan a két delnÅ‘nek. Azok ismét felvették puttonyaikat. – Mit izen ön vissza? kérdé Edith. – Ãœdvözlöm Rahabot. A kapunál várom a Gibeonitát. Azzal kikisérte a két hölgyet, s két gyalog vezetÅ‘t rendelt melléjök. Azok kÃsérték Å‘ket tiszteletteljes távolban, mÃg a kufárnÅ‘t elÅ‘re bocsáták egy harmadik gavallér kalauzsága mellett, ki eleve figyelmezteté a tisztes asszonyságot, hogy ne tessék hátra nézegetni, mert úgy járhat mint Lóth felesége. Egyszer aztán csak elmaradt tÅ‘lük mind a három, mikor a lerchenfeldi kapuhoz közel értek. Mikor a pusztán hagyott torlasz elÅ‘tt megálltak egy perczre megpihenni s puttonyaikat letették a kÅ‘halmazra, akkor azt kérdé Baradlayné EdithtÅ‘l: – Most mi fog történni? – Az, hogy Palvicz vértesei a Bécs felé vezetÅ‘ utat tartják reggelig zárva Richard elÅ‘tt, s mire észre fogják venni csalatkozásukat, akkorra Richard négy órai szökÅ‘ utat nyert elÅ‘ttük, s többé be nem érik. – Remek leány! szólt Baradlayné ölébe takarva a gyermeket. Úgy hiszek Istent az égben, a mint hiszem azt, hogy eljön az idÅ‘, a mikor a Baradlay-ház kapujában az én térdem lesz az, a hova lábadat legelÅ‘ször leteszed, mikor a kocsiból leszállsz. – De milyen hosszú út van még odáig mind a hármunkra nézve! – Induljunk neki, asszonyom. – Mért nem mondod: «anyám»? – Hadd ne mondjam. Babonás vagyok. Azt hiszem, hogy a ki örül akkor, midÅ‘n szomorkodnia kell, olyan vétket követ el, mint a ki a templomban elneveti magát. Ne legyen nekem addig örömem! Ki tudja, hátha abban a perczben, a mikor azt mondanám önnek «anyám»: már nem volna anyám, nem volna fia. Hagyjon meg engem babonáimban: kisérjen el a kolostor ajtajáig. A két nÅ‘ elkisérte Edithet a kolostor-kapuig, s midÅ‘n ott bebocsáták, Edith póröltönyét, puttonyát saját puttonyába emelte Frau Bábi, s tovasietett úrasszonyával. A hazaérkezÅ‘ Edithet az elszörnyedés hangja fogadta a kolostor refectoriumában. Az egész személyzet nem hunyta le szemét az éjjel, úgy megzavarta Å‘ket a jelenet, mikor soror Remigia egyedül hajtatott be a kolostor udvarra, s a hintó nyitva hagyott ajtaját meglátták s kérdezték tÅ‘le, hogy hát Edith hová lett? A rémületet fokozta az a helyzet, hogy még csak lármát sem lehetett ütni a keresésével. Már pitymallott, mire visszakerült. Minden oldalról reá rohantak. Hol volt? hol járt? – Majd estére megmondom, addig nem. Hallatlan elvetemültség. Mikor a feddés, fenyegetés nem használt: a fenyÃték került rendre. Edith azt is meghagyta magán történni. A jámbor szüzek elborzadtak, mikor vetkÅ‘ztetni kezdék, s minden ruháját sárosnak, tépettnek találták, mint a ki a városon kÃvül csatangolt. De nem tudták belÅ‘le kivenni, hogy hol járt. ElÅ‘vették a virgácsot, a flagellumot, de nem használt sem a vesszÅ‘, sem a gombos szÃj. A fiatal leány, mikor szűz testét vérig sujtá a megalázó vesszÅ‘, összeharapta fogait s csak magában mondá minden ütés után: Kedves Richard! s addig mondá, mÃg azután egyszer a fájdalomtól elájult. Mikor ismét magához tért, már akkor ágyban feküdt, egész teste flastromokkal beraggatva. Láza volt. Hanem a láz daczára is észre tudta venni, hogy a nap alkonyatra járt. A többi idÅ‘t átaludta. – No már most megmondom hol voltam! monda a körülállóknak. Az éjjel a huszár-Å‘rtanyán voltam. Ott töltöttem az idÅ‘t a kedvesem, a kapitány szobájában. Már most tessék ezt tovább mondani. Az apátnÅ‘ összecsapta a kezeit e rettenetes felfedezésen. Dehogy mondták ezt el bárkinek is! De úgy eltitkolták, hogy még nesze se menjen ki e falak közül. Hiszen vége lenne az egész testület jó hirének, ha ezt megtudná valaki. Hanem ebbÅ‘l aztán azt is megtudhatta az apátnÅ‘, hogy miért izente neki a reggel hét órakor útnak indÃtott küldötte által azt a hizelgÅ‘ mondatot Palvicz ezredes, hogy a magas mennykÅ‘ üssön az egész apácza-kolostorba? Tudniillik, hogy mikor a soror Remigia által informált küldöncznÅ‘ elmondá az ismert jelszavakat az ezredesnek s aztán figyelmezteté, hogy nemsokára jön a Gibeonita anyja álruhában, fiát rábeszélni, hogy hagyja el az ostromló tábort, – akkor Palvicz dühösen kiáltott fel: – Az ördög elviheti a dolgot! Akkor már meg is szöktek. Én magam nyitottam nekik utat, s kisértem az ellenfél kémeit a kapuig. Csak azt tudnám, hogy ki volt az a szoknyába öltözött kicsi ördög, a ki engem a hosszú orromnál fogva ide hurczolt? Azt persze nem mondták meg neki soha. A VÉRVERES ALKONY. A nap nyugvóra jár, elÅ‘tte a vérvörös felhÅ‘kkel borÃtott ég. Mintha egy oceán hömpölyögne odafenn izzó lávából. A skárlát felhÅ‘k tűzszegélyei között csak egy darabka folton látszik ki az ég. Egy darab világos-zöld ég. Ki tudja, miért van azon az egy helyen az ég nyitva? ki tudja, miért annak az égnyilásnak a szÃne most zöld? Talán opticai magyarázata is van annak: de bizonyos, hogy ebben az órában ezer meg ezer, földtÅ‘l megváló lélek keresi az utat a felhÅ‘k között, talán azoknak a sápadt szellemei teszik azon a folton az eget topázszÃnűvé? Csak egy felhÅ‘t nem tud a nap megaranyozni, egy nagy fekete felhÅ‘t, mely a földrÅ‘l felgomolyog s koromsötét árnyakat fest a veres alapra. Az egy égÅ‘ templom füstje. A lomha sötét tömeg helyet követel magának az égen s mély borongó háttért ad a hosszú utczának, melyen az alkonyi verÅ‘fény végig sugározik. A hol a házak árnyékot vetnek, ott már sötét van. És mély csend. Az a csendes óra, a mi az elveszett csatatéren a diadal után következik. A gyÅ‘ztes még pihen, még rendezi magát, új haditervét alkotja; a vesztes pedig már elfutott, s igyekezett eltünni. A kettÅ‘ között egy futamodásnyi tér, egy órai halálcsend támad. A hosszú utczán végig csak elszórt fegyvereket látni. Szedje össze a gyÅ‘ztes! A kik eddig viselték, menekültek a nyitott házkapukon át rokonaikhoz, ismerÅ‘sökhöz, jószÃvű idegenekhez, átöltözni, vért, füstöt lemosni arczaikról, sebeiket eltitkolni, hogy a mikor jön keresésükre a vaskezű gyÅ‘ztes, azt mondhassák: nem én vagyok az! Az ágyudörejnek, a puskaropogásnak vége van már; a férfiküzdés zaja elnémult mindenütt. Abból a sötét háttérbÅ‘l, melyet az égÅ‘ templom fekete füstfellege árnyal, egy magányos alak bukdácsol még végig az utczán. Egy ifju harczos az aula legiójából. Csak fél karja van meg, az sem visel már kardot; kezével mellén összeszorÃtott köntösét tartja; egy szuronydöfést takargat ott, mely most talán nem is fáj még. Minden lépését hulló vére jelöli nyomában. Úgy iparkodik menekülni, mielÅ‘tt üldözÅ‘i nyomába érnek. Oly aggódva tekint saját vércseppjei után háta mögé, nem fognak-e azokról utána menni? Hiszen nem messze kell már sietnie. Amott leng már az ismeretes trikolor zászló a Plankenhorst-ház erkélyén. Csak odáig elvonszolhassa magát. Ott gyöngéd ápoló kezek bekötik sebeit; elrejtik, eltagadják a fürkészÅ‘ ellenfél elÅ‘l. Oh a nÅ‘k értik azt, hogyan kell! És ha meg kell is halni, akkor is gyönyör lesz ama szép szemek mennyországából tanulni meg, milyen lehet a paradicsom ege; talán egy csillámló köny is fog azokból utána hullani; talán megmondhatja majd neki utolsó lehelletével: «én önt szerettem». Minden ablakból eltüntek már a zászlók: lám a Plankenhorst-ház erkélyén még most is lobog az. Oh azok hÃvek a legutolsó pillanatig, az utolsó szembehunyásig. – De sokszor meg kell addig állnia, hogy a falhoz támaszkodjék, új erÅ‘t gyűjteni. Azt tette, hogy minden pihenésnél azt számlálta, hány csepp vére hull le a kövezetre? Ez volt az Å‘ idÅ‘mérÅ‘je. Minden pihenÅ‘nél egy cseppel többet engedett magának. «Huszonegy, huszonkettÅ‘, huszonhárom.» A huszonharmadiknál elérte a kaput. Hanem az a kapu be volt zárva. Megfoghatlan! Hiszen a községtanács részérÅ‘l ki volt adva a rendelet, hogy minden kapu nyitva legyen: sebesültek, menekülÅ‘k elrejthessék magukat. Hát a Plankenhorst-kapu hogy lehet zárva? A félkezű zörgetni kezd a kapun. A dörej viszhangzik az üres tornáczon, de nem költ fel senkit. – Alfonsine! Alfonsine! nyög fel a sebesült. Nem hallgat rá senki. Most már nyilalni kezd mellében a csatából hozott seb. Szivébe kezd marni a halál férge. Valami úgy fáj, úgy vonja a földre. – Szeretne élni. Eszébe jut rövid ifjusága; megvallatlan szerelme, lelke ábrándjai. Úgy fáj neki mindez. Lerogyik a kapu alatt. Újra elkezdi a dörömbözést a bezárt kapun. Nevét susogja. «Goldner van itt! Én vagyok! Frigyes, a félkezű hÅ‘s.» Nem felel rá neki senki. Talán Å‘k is elfutottak innen? Talán senki sincs itthon a háznál. Az meglehet. Akkor legalább e küszöbön akar meghalni. Sebe ég már és agyát homályos álomlátások köde bódÃtja el. Félkönyökére emelkedve, a kapu szögletéhez támaszkodik. És néz mereven maga elé, és azt képzeli: hogy a mint az a trikolor zászló, a mely az erkélyrÅ‘l alá függ, az alkonyi szélben csendesen lobog, az az Å‘ fájdalmait legyezi enyhÃtve. A nap eltűnik a házak tűzfalai mögött, s a mint alább száll, beesteledik, akként kezd világosodni az ellenkezÅ‘ oldal; a fekete füstfelleg most lassankint tűzvörösre válik, s izzó gomolyokat bocsát fel az elszürkülÅ‘ égre. – A haldokló ifju csak egy tárgyat lát meg: a háromszÃnű zászlót. Ezt tán ott feledték? Ennek az árnyban tán jó lesz meghalni? Sohaját, nyögését nem hallja már senki. Az imádott hölgynek kapuja zárva marad. Egyszer azután látja, hogy a trikolor elkezd lassankint fölfelé emelkedni. Valami láthatatlan kéz onnan belülrÅ‘l bevonja a zászlót. Itt mégis honn vannak. Csak számára nem akarnak honn lenni. Halálkeserűség állja el idegeit. Most már minden csepp vére, mely kihull, egy cseppje a kárhozat gyehennatüzének. Åk itthon vannak s nem nyitnak elÅ‘tte ajtót. Hallják a nyögését és nem irgalmaznak néki. Oh a nÅ‘k mégis kegyetlenek! És néhány percz mulva látja, hogy gördül alá ugyanazon erkélyrÅ‘l egy másik zászló; ugyan az a halálszÃnű zászló, a mely ellen Å‘ egy óra elÅ‘tt küzdött; a melytÅ‘l halálsebét kapta, a mely ifju életét áldozatul kérte, s a mely most halálos tusáját befedni a legimádottabb lény ablakából alágöngyölödik, s árnyékát haldokló arczára veti. A félkezű ifju e látmányra leveszi sebérÅ‘l oda szorÃtott jobbját, s egy névtelen fájdalom kiáltásával felemelve arczát az égre, oda csapja véres tenyerét a ház küszöbéhez, hogy vérjele ott marad annak; – azután arczczal a kövezetre hull s ott meghal. Az alkonyfényt eltakarja a felhÅ‘borulat, s most az égÅ‘ templom tűzfénye világÃt végig az utczákon. Sokan nem látják azt, a kik ott elhullva feküsznek… AZ A HARMADIK. Baradlay JenÅ‘ az utolsó napokban minden perczét Plankenhorsték körében tölté. Egészen beszállásolta oda magát. A komornyik a harczolók között Å‘gyelgett, annak az üresen maradt szobáját berendezték a számára; éjjel-nappal a háznál lehetett. A rendkÃvüli idÅ‘k sok rendkÃvüli helyzetet tesznek megmagyarázhatóvá. Mikor az éjszakát az ostromröppentyűtÅ‘l fölgyujtott paloták világÃtják be, mikor az álmokat a bombapukkanás űzi el az éjszakából, olyankor nem igen kérdezik, engedi-e az etiquette, hogy egy nÅ‘tlen ifju egy családapátlan körben tölti el a rettentÅ‘ éjszakákat s midÅ‘n a gyönge nÅ‘k ájuldozva, rémledezve dülnek erre-arra, azoknak ápolására, biztatására közel tartja magát, sÅ‘t a ház leányát órahosszant keblére ölelve dédelgeti, bátorÃtja s valahányszor egy bomba szétrobban, valahányszor a szép leány összerezzen, erÅ‘sebben szorÃtja Å‘t magához. AzonkÃvül is azt hihette JenÅ‘, hogy az már nyilvános titok: az Å‘ viszonya Alfonsinehez; Å‘ magát elfogadott vÅ‘legénynek tekintette ennél a háznál. Ha keblére ölelte a leányt, ha búcsucsókját szÃvta, ez anyja szemeláttára történt. Itt az elnézés maga az áldás, a beleegyezés. Csupán az van hátra, hogy ezt a viszonyt valahogy formulázni kell. Mihelyt kedvezÅ‘ idÅ‘ lesz rá. De most még minden szÃvben olyan hullámokat hány a rettegés, hogy elnyelik a világÃtó tornyot. MinÅ‘ tündéri gondolat volna az máskor: három éjt, napot folyton az imádott hölgy közelében tölthetni! – Minden órában, minden helyzetben hozzá mehetni. – Felkölteni Å‘t álmából, s máskor meg általa felköltetni. – A bálványozott hölgynek bálványa lenni, kit az imád, kit mindig látni óhajt, kinek eltávozását rettegi, visszajöttére idvezül. Látni ragaszkodását, látni epedését, érezni reszketÅ‘ tagjait ölében, könyjeit arczán, szemeit szemében. És néha-néha, mikor egyszer az ostromzaj egy-egy órára elpihen, s a mély csendben, az elhallgatásban az üldözött álom ellankasztja a szép leány tagjait, s leroskadva, fejét odaejti az ifju ölébe: ott tartani Å‘t óra hosszat, gyönyörködve alvóan mosolygó arczában; s ha ismét zúgni kezd a távoli ágyúdörgés, egy gyöngéd csókkal költeni Å‘t fel, nehogy a durva bombapukkanás ébreszsze Å‘t fel gorombán! MinÅ‘ idylli boldogság volna ez, ha ugyanakkor a borzalom, a rettegés, az aggodalom nem uralkodnék minden ideg felett. De mikor ezt a szÃnültig koronázott kelyhét az elysiumi gyönyörnek képes egyetlen ürömcsepp megkeserÃteni; az az egyetlen gondolat: mi lesz holnap? A saisi lepel ismeretlenének ezer nyelve van: a kérdezÅ‘nek annyi feleletet ád. És azután meglehet, hogy az ezeregyediket, a mi valóban történni fog, még akkor sem mondta meg. JenÅ‘ is végig hallgatá e feleleteket aggodalma kérdéseire. «Mit hoz a holnap?» Talán gyÅ‘z a fölkelés? Hát ha leveretik? Talán rohammal veszik be az utczákat? Harczolni fognak, kapuk alatt, erkélyekbÅ‘l, ablakokból? Akkor nem irgalmaznak sem nÅ‘knek, sem fegyverteleneknek? Kedvesével együtt fogják Å‘t is lemészárolni? Vagy megadja magát a város? lerakják a fegyvert? És visszajönnek az elűzött hatalom emberei? Kegyelmezni fognak-e azok, vagy megtorolni? Mi sors vár akkor a Plankenhorst-családra? Tudva van-e a hatalmasok elÅ‘tt, hogy Å‘k minÅ‘ kiváló szerepet vittek a mozgalomban? Hát ha el lehetne azt tagadni? Hát ha ki lehetne magyarázni a parancsoló körülményekbÅ‘l? Talán értenek a hadbirák a psychologiából, idiosynkrásiából, s asszonyi idegeknek imputatioképtelen befolyásából valamit? Talán a dicsÅ‘ség nagyobb részét át lehetne engedni meghalt, vagy megmenekült egyéniségeknek? Az sem lehetetlen, hogy a sok hajdani jó barát között akadhat egy-kettÅ‘, ki pártjukat fogja? De hát ha épen azok lesznek a legkegyetlenebb üldözÅ‘ik? Hát ha vésztörvényszék elé fogják Å‘ket állÃtani? Hátha elitélik? Fogságra vetik? Talán meg is ölik? Hogy saját magával mi fog történni, ha Bécs elesik, arra keveset gondolt JenÅ‘. Annyit megtett, hogy cilinderét és a frakkját elhozatta a Plankenhorst-házi kis szobájába, a kalabriaiját és egyéb vitézi jelvényeit pedig lepecsételve valami idegen névre, a valódi szállása házmesterénél letéteményezé. Åt bizonyosan észre sem fogják venni. Hiszen az egész idÅ‘ alatt nem tett semmit. Csak hogy épen ott mulatott, a hol a többi exaltált ifju, a kik komolyan vették a dolgot. Å csak a szép hölgy sohajtásait vette komolyan. Aztán, ha vele is az fog történni, a mi kedvesével, azt már nem bánja. Ha együtt meg is kell halnia vele, az is gyönyörűség lesz. Ez a gondolat néha elszomorÃtotta keblét, midÅ‘n egészen kifesté azt maga elÅ‘tt; hanem megnyugodott benne. Az utóbbi hónapokban sokat forgott a Plankenhorst-termek olvasó asztalán a girondisták története; olvasott abban JenÅ‘ sok olyan eseményt, a hol a leány és az ifju, a menyasszony és a vÅ‘legény együtt mentek ki a végzetes szekéren s egymásután hágtak fel a halálos lépcsÅ‘n és «vive la liberté!»-t kiáltottak hozzá. Már ehhez a képhez is hozzá szoktatta szivét. Az azonban komoly elhatározása volt, hogy ha Alfonsinet nála nélkül éri baj, azt nem fogja túlélni. Ha Alfonsinet fogságra fogják vetni, Å‘ megmozgat minden követ, legyen az börtönfalba, vagy emberszÃvbe vakolva, hogy kedvesét kiszabadÃtsa. Könyörögni, rimánkodni, ügyvédkedni fog érte; – ha ez nem használ, megvesztegeti tömlöcztartóját, Å‘reit, hogy kiszöktesse. Ha pedig a legborzasztóbb találna teljesülni, ha Alfonsine drága vére áldozatul hullana: akkor hulljon el az övé is. A pisztoly meg van már töltve, még annak a golyójára is fel van vésve Alfonsine neve: hogy tudja a szive, mikor bekopogtat hozzá az ajtón, ki köszönteti! Ezeket mind végig gondolta JenÅ‘ egy-egy olyan csöndes óráján a nyugalomnak, mikor az ágyúzás szünetet tartott, s a szeretett hölgy akaratlanul keblére nyugtatá álomkÃnozta fejét s ott elszunnyadt. A harmadik nap estéjén aztán vége volt a harcznak. A védÅ‘k zöme megadta magát. Egyes kis csapatok verekedtek még egymástól szétszórva a roppant város egyes utczáiban; hanem a belváros fÅ‘utczáin már zeneszóval nyomult elÅ‘ a gyÅ‘zelmes sereg. A Plankenhorst-teremben csak hárman voltak: a két úrhölgy és JenÅ‘. A tegnapelÅ‘tti emberek elhulltak, elmúltak. És a mint a bevonuló csapatok zenéje elvonult az ablak alatt, a lépcsÅ‘kön sietÅ‘ lépteket hallott JenÅ‘. Ide jönnek. Egyenesen ide tartanak. És azután csak arra az egyre nem volt készen, a mit látott. A régi ismerÅ‘sök, a Plankenhorst-estélyek hajdani celebritásai jöttek egymás után, mosolygó diadalmas arczokkal; és valahány jött, azokat a ház asszonyai mind üdvözlÅ‘ kézszorÃtásokkal fogadták; és kaczagtak és nevettek, a hogy rég látott jó barátok nevetnek egymásnak, végigélt viszontagságok után; és otthon találták magukat; és beszélni kezdtek élményeikrÅ‘l, egyszerre, össze-vissza, derülten, gyÅ‘zelmi elragadtatással, tréfálkozva, dicsekedve; és a ház asszonyai úgy bele találták magukat egyszerre e zajba, mintha nyolcz hónap minden tüneményes, rettenetes napja csak egy tegnap és ma közötti éjnek álomlátása lett volna. JenÅ‘vel pedig nem törÅ‘dött senki. Észre sem vették, hogy van a világon, s nem is kérdezték, hogy micsoda a világon? Az érkezÅ‘k egyike sem marad sokáig; csak épen be akarták magukat mutatni, hogy élnek – és ragyognak. Az eltávozók helyett jött más. Az egész régi társaság nyomult a bevonuló hadsereg nyomában. Egyszer aztán oly ismerÅ‘st is látott JenÅ‘ megérkezni, a ki elég kegyes volt Å‘tet észrevenni. Rideghváry úr volt az. Nagy zajjal jött, messzirÅ‘l gratulált az úrhölgyeknek, egyszerre két kézzel rázott kezet, s miután nehány szót váltott halkan Antoinette asszonynyal, szemeivel fölkeresé JenÅ‘t is, ki egy ablakmélyedésbe támaszkodva, szemlélte némán az elÅ‘tte végbemenÅ‘ szÃndarabot. Alig érkezett egy új ismerÅ‘s, ki a hölgyeket elfoglalja, Rideghváry azonnal JenÅ‘ fölfedezésére indult, s a mint rátalált, officiosus nyájassággal megszólÃtá: – Szervusz, öcsém. Jó, hogy itt talállak. Igen fontos beszédem lesz veled, a mely tensorsodat érdekli. Légy szÃves haza menni és szállásodon várni rám. JenÅ‘ szivében is volt annyi kis galambméreg, hogy az ilyen hazaküldetést in optima forma megappellálja. – Szolgálatára állok méltóságodnak. Ne is tessék szállásomra fáradni. Ezuttal itt lakom a háznál. Szobám a második emeleten, a lépcsÅ‘tÅ‘l jobbra. – Ah! Ezt nem is tudtam, mondá a kegyelmes úr elcsodálkozva; tehát elvárhatsz néhány komoly szóra. A kegyelmes úr ismét visszament a hölgyekhez; JenÅ‘ pedig kedvetlenül hagyta oda a termet s fölment abba a kis szobába, a hol néhány nap óta otthon képzelte magát. Még mikor legutoljára e kis szobában megpihent, ez a négy fal köze tele volt pokollal és paradicsommal, miket egy bomlott kéz egymással összekevert: a szerelem gyönyörének végtelenségével csak a rettegés óriásai vetekedtek. Boldogság és halálfélelem, menyasszony-ágy és koporsó uralgott egyszerre képzeletén. Most mind ennek egyszerre vége. Sem pokol, sem paradicsom többé. Száraz élet. A rendes mindennapi élet. Vajjon mirÅ‘l akarhat vele beszélni ez a sokszögletű ember? Azt még csak találgatni is hasztalan volna. Mégis kiváncsi rá. Sokáig idÅ‘zött odalenn a kegyelmes úr. MÃg JenÅ‘ türelmetlenül várt a közeledést jelentÅ‘ csizmakopogásra, egyszer csak halk selyemsuhogást hall ajtaja elÅ‘tt, s midÅ‘n az nesztelenül megnyilik: Alfonsinet látja belépni. Azt hitte, érzékei játszanak vele. A delnÅ‘ egyedül jött hozzá, a társaságtól elszökve. Tekintetében zavar, felindultság látszott, jövetelét szeles elhatározottság jellemzé. Egyenesen, minden tétova nélkül odaveté magát JenÅ‘ keblére, átkarolta nyakát, s az indulat reszketÅ‘ hevével rebegé: – Barátom! El akarnak minket egymástól választani! – Kicsoda? kérdé JenÅ‘, ki meg volt ijedve Alfonsine jöttétÅ‘l, ölelésétÅ‘l és a mondott szavaktól. – Åk! Å‘k! fuldoklá a leány. És elkezde zokogni, és zokogása közben annál görcsösebben fonta át karjaival JenÅ‘ vállait. JenÅ‘ egyre jobban meg volt rémülve. – Az égre! Alfonsine, legyen óvatos. Rideghváry mindjárt ide jön. Ha önt itt találja! Szegény jó fiú! bizony több gondja volt Alfonsine jó hÃrnevére, mint annak saját magának. – Å nem fog ide jönni, sietett Å‘t felvilágosÃtani Alfonsine. Anyámmal beszélnek odalenn. Elhatározták, hogy önnek rögtön vissza kell menni szállására; tovább nem maradhat itten. Oh én tudom, mi ennek a vége? El akarnak bennünket örökre választani! JenÅ‘ kedélye még ködösebb lett, akaratát zsibbasztá minden szó. A hölgy pedig egyre szenvedélyesebben szólt: – De én nem engedem magamat tÅ‘led elszakÃtani; én tied maradok, tied örökké: életben, halálban a tied. NÅ‘d, szeretÅ‘d, – áldozatod; – a ki imád, a ki meghal érted. A ki elkárhozik érted! S a szenvedélyes szavakat Å‘rjöngÅ‘ csókok bélyegezték: a hölgy feledni látszott mindent, mi kivüle él; lelkét igyekezett átlehelni kedvesébe. Arcza lángolt, szemeiben lélekgyujtogató tűz égett; egy pillanatban kaczagott és sÃrt, és minden tagja reszketett és szikrázott, a hol kedveséhez ért. A kit azután egészen magával ragadt ez a szenvedélyes bódulat. Mint az ezeregy éj szellemidézÅ‘je, ki elÅ‘tt a felhivott tündér felhÅ‘magasságig emelkedik, s magát az idézÅ‘t is kábultan ragadja magával. JenÅ‘ reszketve omlott térdre a hölgy lábaihoz, s átölelte egy szenvedélyes szorÃtással. Most már nem ismert magára többé. Akkor hirtelen ijedten taszÃtá Å‘t el magától Alfonsine, s idegesen összeborzadt. – Az Istenre! JenÅ‘! Legyen ön eszénél, látja, hogy én elvesztém az enyimet. Ki véd meg engem, ha ön nem? S itt arczát eltakarva, a szemérmes szemrehányás keserű könyeire fakadt, miktÅ‘l aztán JenÅ‘ földre zúzva, térdein csúszott oda lábaihoz, hódoltan kérve tÅ‘le bocsánatot, megbocsáthatlan nagy bűneiért, s kezeit csókolta nagy vezekléssel. Mire aztán gyöngéden fölemelte Alfonsine s egy mély reszketeg sóhajjal csendet parancsolva keble indulathullámainak, égre emelé könyes szemeit, s ünnepélyes felmagasztaltsággal lihegé e szókat: – És most esküszöm elÅ‘tted, kedvesem, barátom, mindenem: hogy tied maradok, vagy a koporsóé! Nincs hatalom a világon, a mi tÅ‘led elszakÃtson, megtagadom érted minden rokonomat, megtagadom hitemet; megtagadom az anyámat, ha útunkba állanak! Leszek érted földönfutó, üldözött, koldus, de sorsodban, akár élsz, akár halsz, osztozom! JenÅ‘t e pillanat magasztossága még a megmaradt kis eszétÅ‘l is megfosztotta. Å is esküdni akart. A leány eltakarta ajkait gyöngéd kis kezével: – Te ne szólj, ne esküdjél. Szivedben lakom. – Te férfi vagy, neked csak akarnod kell és nem esküdnöd. Azzal forrón megszorÃtá kezét s gyorsan tova rebbent. A nyitott ajtónál még egyszer megfordult s hevült arczát hátra vetve JenÅ‘ felé, mondhatlan gyönyörtÅ‘l ragyogó tekintettel mosolygott rá vissza s ujját bűbájos ajkára téve, csókot intett felé. S azzal elsuhant. JenÅ‘ ámultan maradt hátra. Eszméi kóvályogtak vele. Való volt-e ez, vagy tünemény? A leány csókja még most is ott ég az ajkán; a leány könyeitÅ‘l még nedves kebele, szavai még fülében hangzanak, mosolya még szemei elÅ‘tt ragyog; a leány szerelme és önfeledsége, bizalma és megrémülése, az Å‘rült repülés vele a szenvedély lángoló pokolmélységétÅ‘l a felmagasztosult szemérem hideg csillagmagaslatáig: – való volt-e ez, vagy tünemény? Se nem való, se nem tünemény; – hanem komédia! Szegény hiszékeny ifju! Játék tárgya vagy te egy országos histrio-társaság kezében. Egy igen szomorú, véres játék tárgya! Alfonsine, midÅ‘n JenÅ‘t elhagyta, nem sietett vissza a terembe, hol még mindig Rideghváry tanakodott Antoinette asszonynyal; hanem szobaleánya kamrájába tért be. Mamsell Betti tudatá vele, hogy soror Remigia vár reá hálószobájában. MielÅ‘tt Antoinette asszonyhoz átmenne, elébb a kisasszonynyal akar beszélni. Alfonsine elébb lemosta arczáról a könyek nyomait, mamsell Betti segÃtett rajta, hogy arcza és szeme égését jótékony halványÃtó szerekkel eltitkolja, úgy kereste fel soror Remigiát. Nem sok szavuk volt együtt. – Itt van Palvicz? kérdé Alfonsine. – Ma visszaérkezett, felelt Remigia, hasztalan üldözte Baradlayt, nem birta utólérni. – Küldött választ levelemre? – Itt van. Soror Remigia átadta a levelet s azzal a folyosóra kikerülve, Antoinette asszony termébe tért át. Alfonsine a levéllel hálószobájában maradt. Magára zárta ajtaját, hogy senki meg ne lepje. S azzal leülve asztalához, felbontá a levelet és olvasta belÅ‘le ezt: «ÚrnÅ‘m!» Ha meg tudja ön találni azt, a mit elvetett, meg fogja találni azt, a mit elvesztett. Palvicz Ottó.» Alfonsine arczának most már nem volt szüksége a fehérÃtÅ‘re, hogy halavány legyen; kezét, melyben a levelet fogta, az asztalra nyugtatá és fejét a szék támlányára hanyatt fekteté. Az a levél úgy reszketett kezében. Merev tekintettel bámult maga elé a lámpavilágba. A lámpa világát egy porczellán fényernyÅ‘ enyhÃté, azon a fényernyÅ‘n volt egy nagyon ismeretes kép: egy angyal repül az égen keresztül, s kebeléhez ölelve visz egy kis alvó gyermeket. A szép hölgy olyan mereven tud elbámulni az átlátszó fehér képre, arra az angyalra azzal a kis gyermekkel, mintha azt akarná megfigyelni: vajjon hová viszi? JenÅ‘ ajtajából leste, mikor távozik el az utolsó látogató Antoinette asszonytól, azonnal lesietett hozzá. Az asszonyság magánszobájában volt már és egyedül. – BárónÅ‘, mondá a legifjabb Baradlay, a mai nappal sok változás történt; szabad legyen hinnem, hogy egy dolog nem változott meg: azon viszony, mely a bárónÅ‘ szemeláttára fejlÅ‘dött Alfonsine és közöttem. Én e viszonyt sorsom alapjának tekintem. Kérem a bárónÅ‘t, sziveskedjék nekem megmondani, ismer-e erre nézve különbséget a tegnap és a ma között? A bárónÅ‘ nem neheztelt a nyilt felszólÃtásért, ellenkezÅ‘leg, igen kellemesen látszott meglepetve JenÅ‘ férfias magatartása által. – Kedves Baradlay; ön jól tudhatja s abban megnyugodhatik, hogy mi önt igen szeretjük. Változást e tekintetben nem tapasztalhatott, s ezután sem fog észrevehetni nálunk. Leányom Å‘szintén ragaszkodik önhöz, másra nem gondol; nekem pedig megtisztelÅ‘ ajánlat a Baradlay-családdal való összeköttetés. Ez ellen senkinek semmi kifogása nincsen. Hanem egy változást, melyet a dolgok újabb fordulata hozott magával, csakugyan fel kell önnek fedeznem. S ez az, kedves Baradlay, hogy ön… Nem találja ki? – Nem képzelem, mit akar a bárónÅ‘ mondani? – Nem? – Hm. – Micsoda ön most, kérem? – Én? – Semmi. – Ezt akartam önnek mondani. Ön e naptól fogva semmi. Az egész világ két táborra oszlott, s küzd egymással a felülkerülésért. Lehet, hogy ez gyÅ‘z, lehet, hogy amaz, lehet, hogy kibékül s elhelyezkedik mind a két fél. Hanem mindenesetre vesztes marad az, ki egyikhez sem tartozott. Az udvari cancellária, melyben ön azelÅ‘tt állást foglalt, megszünt lenni, önnek választása volt, hogy merre térjen? Elmenjen-e Budára a magyar kormányhoz s kövesse az utat, a min testvérei járnak? Ott most ön is lehetne osztálytanácsos, miniszteri titkár, mint más tiszttársai, kik ezt az utat követték. Vagy választhatta volna, hogy elmenjen régi barátaival oda, a hova azok mentek, s együtt visszatérjen velük. Most ismét volna valami. Reám nézve teljesen mindegy leendett, akár ez, akár amaz. Mi asszonyok a politikában megyünk, a merre bennünket visznek, s meggyÅ‘zÅ‘désünk azé, a kit szeretünk. Leányom bizonyosan követte volna önt Pestre, Budára, ha kell a világ végére is, s bizonyosan Å‘ is olyan nemzeti szÃnű volna ott, mint a többi. De ön határozatlan volt; tétovázott, habozott, s most egyike lett azoknak az embereknek, a kiket nem lát meg senki. Megbocsát ön, hogy ilyen nyiltan beszélek. JenÅ‘ ajkaiba harapott. Nem birta e nÅ‘t megczáfolni. Hisz az volt egyedüli mentsége, hogy Å‘rjöngÅ‘ szerelme lánczolta Å‘t épen ide, az nem engedte utat választani. Érezte, hogy ez nem mentség. – Mint egyszerű gavallér, mint magyar földesúr fia, igaz, hogy mindig elég distinguált helyzetet foglalhat ön el a világban; hanem ez álláspontot vizsgálva, két nehéz aggodalmat kell önnek fölfedeznem. Egyik az, hogy ön még nem nagykorú; másik pedig az, hogy önnek birtokai Magyarországon feküsznek. Hogy ott most minÅ‘ jogviszonyok vannak, azt ön maga is tudni fogja. Olvasta a franczia emigratio történetét? Emlékszik ön a sok koldussá lett marquisra és vicomtera, a kikkel egyszerre meg lett ajándékozva a külföld? Ma egyik gyÅ‘ztes foglalja el a birtokát, holnap a másik. Vegye még hozzá azt is, hogy rokonai, kikre támaszkodhatnék, minket engesztelhetetlenül gyűlölnek. – Én pedig arra nem vagyok elég gazdag, hogy két házat tudjak tartani: sem elég unatkozott, hogy gyermekeim kedvéért magam a világtól visszavonuljak. Igen Å‘szintén és világosan szóltam önnek. – Az már igaz. – Ne véljen ön szavaimban elutasÃtást, vagy csak félreértést is. Mi szeretjük önt. Óhajtjuk az ajánlott összeköttetést. Én nem tűzök ön elé hét esztendei határidÅ‘t, mint Jákob ipa; mihelyt ön oly állást tud elfoglalni a világban, a hol önt ismét meglátják, mihelyt ön ismét kiemelkedik a láthatatlan emberek sorából, én fogom önt legelÅ‘ször üdvözölni. Ha holnap, hát holnap… Isten önnel. JenÅ‘nek a vett leczkébÅ‘l nem volt mit visszaadni. Ezzel bizony be kellett érnie s szépen hazaballagnia vele a szállására. Ott azután gondolkozhatott a sors tréfás leleményessége fölött, mely azalatt, a mÃg a halandó ember a költészet képzelmének minden lehetÅ‘ borzalmaiból megalkotta a jövendÅ‘t, s száz alakban végig álmodta saját temetését: – oly prózai, oly mindennapi katastrophát talált ki számára, a mi bizony legközelebb feküdt hozzá, legkönnyebben elÅ‘revárható volt, de a mire legtávolabbról sem gondolt a rémnapok izgalmai alatt. Pedig bizony temetés ez! JenÅ‘ megtudta, hogy mit tesz eltemetve lenni? S még csak nem is tudta magát ez asszony ellen védelmezni, a ki ilyen szépen lefekteti Å‘t a gödörbe s végül körülrakja zöld hanttal, s még szomorú fűzfát is ültet a fejéhez s biztatja a boldog feltámadással. Megmondta neki: «Ön semmi». És a «semmi»-nek nem volt mit tagadni rajta. SÅ‘t még annak is eszébe kellett jutni, hogy a múlt hónapban nem kapván meg az anyjától küldött havi pénzt, jelenleg még a legközelebbi napok miatt is financiális aggodalmakkal kell megküzdenie. Az üres tárczának oly kijózanÃtó kámforillata van. Még csak fájni sem mert a szive, hiszen egy semminek ahhoz sincsen joga… az legyen veszteg s ne alkalmatlankodjék se másnak, se magának. Még nem ért rá körülnézni magát otthoni koporsójában, midÅ‘n inasa jelenté, hogy Rideghváry úr Å‘ méltósága keresi: nem akarja-e magát elÅ‘tte eltagadni? JenÅ‘nek eszébe jutott, hogy az eltemetett embernek még van egy társa a föld alatt: a vakandok. Hát csak hadd jÅ‘jjön. Nem lehet az elÅ‘l elszökni. Rideghváry úr elég feszes nyájassággal üdvözlé JenÅ‘t. – Magam jöttem hozzád, öcsém, a helyett, hogy hozzám rendeltelek volna, miután én most még vendéglÅ‘ben lakom, s ott áthallik a beszéd. Nekem pedig igen fontos és bizalmas közlendÅ‘im vannak veled. Kérlek, ülj ide velem szemközt. Rideghváry úr a pamlagon foglalt helyet s JenÅ‘t készteté a gömbölyű asztalka túlsó végén helyet foglalni. – LegelÅ‘ször is egy levelet kell neked átadnom. Anyád küldi. Tedd most a zsebedbe, pénz van benne: majd elolvashatod késÅ‘bb. Tudhatod, hogy két hét óta az ostromzárló sereg parancsnoka minden postaküldeményt lefoglaltatott, nehogy valami tudósÃtást küldhessenek a másik seregtÅ‘l a megszállottaknak. Azokat a leveleket mind felbontották. A szükség parancsolta. A tieden történetesen ráismertem anyád irására s Ãgy megmentettem a felbontástól. Az én szavamra ideadták, hogy kézbesÃtsem neked. Nem olvasta a tartalmát senki. Egyébiránt legyÅ‘zött álláspontok lehetnek benne, miken ma már túl vagyunk, s a miknél anyád maga nehány óra múlva majd személyesen többet fog neked elmondani. – Anyám itt? kérdé JenÅ‘ elbámulva. – Valóban itt jár, s hogy veled eddig nem találkozott, onnan van, hogy azóta folyvást Plankenhorstéknál ülsz, a hova neki okai lehetnek nem menni; de arról bizonyos lehetsz, hogy legalább húszszor keresett a szállásodon s még ma egyszer föl fog itt keresni. – De hát mit tesz itt az anyám? – Rosszat. S az a baj, hogy ez tudva van róla. Azért jött, hogy Richard bátyádat rábeszélje csapatjával együtt való hazatérésre. – És rábeszélte? – Igen. Most Richardot három nap óta üldözik. A Kárpátok közé menekült; ott lóval keresztül nem hatolhat. Anyád pedig itt rekedt a városban, s egyike azoknak, a kiknek elfogatása el van rendelve. – Az Istenért! kiálta JenÅ‘, helyérÅ‘l felugorva. – Csak maradj a helyeden; még holnap reggelig semmi baj sincs. A város meg van már szállva katonailag, de polgárilag még nincs berendezve. RendÅ‘rség, detectiv policzáj még nem intézkedik. Az nem megy olyan hirtelen. Még most fenekestÅ‘l fel van fordulva minden; még most kavaroghat a menekülni akaró elem alá s fel, egyik házból, egyik utczából a másikba: van rá huszonnégy órája. Akkor helyre áll a régi rend. Odáig járhat, kelhet ide benn, a kinek féltÅ‘ az alakja, nincs a ki rá ügyeljen. Hanem a városból már most sem menekülhet ki, mert a sorompókat Å‘rzik. És mindenkit letartóztatnak, a ki nem a legújabb közegektÅ‘l láttamozott útlevéllel jelenik meg. És még az sem segÃt, ha valaki ügyesen utánozna aláirást, pecsétet, bélyeget; mert vannak bizonyos titkos jelek az útleveleken, a miknek hiányáról a vizsgálók a gyanús menekülÅ‘kre ráismernek. Innen tehát kijutni emberi lehetetlenség. JenÅ‘ úgy érzé, mintha az egész emberi lehetetlenség átlász-terhe nyomná kebelét. Forgott vele a világ. – Nekem nagy keserűséggel kell ugyan családodra emlékeznem, folytatá Rideghváry, hanem azért nem engedhetem, hogy atyád özvegye ily nyomorultul elveszszen. Ime szereztem számára útlevelet: ha eljön hozzád, add át neki, ezzel bizton kijuthat: Lady Tankerwill nevére szól; anyád jól beszél angolul. E mellett semmi baj nem érheti. Rideghváry olvashatá JenÅ‘ meghatott arczvonásaiból, ellágyult tekintetébÅ‘l a bámulatot, melyet az ifjuban maga iránt gerjesztett. – Kedves öcsém. Tudod, hogy engemet anyád és testvéreid mily kiméletlenül taszÃtottak el maguktól. De ez én bennem gyűlölséget nem hagyott. MeggyÅ‘zÅ‘déseink különböztek – s én tisztelem az ellenkezÅ‘ meggyÅ‘zÅ‘déseket. – Politikai meggyÅ‘zÅ‘désekért meg tudunk halni, ha kell, meg tudjuk egymást ölni, ha kényszerűség, de nem gyűlöljük egymást. – Én azért meg nem feledkezem azon fogadásról, a mit boldogult atyádnak tettem, hogy családját védeni fogom, a hol lehet. – Itt hagyom nálad az útlevelet, a többit okosságodra bizom. Intézkedjél, hogy a legnagyobb szerencsétlenséget elfordÃtsd családodról. JenÅ‘ úgy fázott, mikor az útlevelet átvette. Félt anyja sorsát kezében tartani. Hát ha elejti? – Most szóljunk a te ügyedrÅ‘l, kedves öcsém, szólt Rideghváry, más tárgyra térve. – Azt hiszem, hogy te vagy még családod tagjai közül az egyedüli, ki nem fosztott meg azon jogtól, hogy sorsának intézÅ‘ keze lehessek. Félre ne érts. Semmi oly ügyedbe nem avatkozom, mely érzelem dolga. Lényeges, existentialis kérdésrÅ‘l beszélek. Te Bécsben maradtál a márcziusi napok után s ezzel eléggé kifejezted, hogy mit érzesz a mostani fordulatok iránt. A legbölcsebb közönyt. Magam is osztom azt: okos ember józan felfogással nem vetheti magát e felzúdult szenvedélyek közé; a midÅ‘n még azt megitélni sem tudjuk, hogy melyik szenvedély igazságos? annál kevésbbé azt, hogy melyik lesz a gyÅ‘ztes? Hanem azért egy lángész nem lehet arra kárhoztatva, hogy pályát veszÃtsen. JenÅ‘ meg volt hatva az által, hogy ily szigorú biráló elmétÅ‘l lángésznek hallotta magát neveztetni. – Azt jól teszed, ha a zivatar tényezÅ‘i közé sem ide, sem oda fel nem esküszöl, hanem azért lelked röptét elzsibbadni engedned nem szabad. A szerencsés véletlen azon helyzetbe juttatott, hogy egy épen most megürült állomás betöltése iránt véleményadásom döntÅ‘ befolyást gyakorolhat. Képességeid feljogosÃtnak azon elÅ‘véleményre, hogy e hivatás betöltésére legalkalmasabbnak higyjelek. Ez volna a szentpétervári nagykövetségnél az elsÅ‘ titkári hivatal. JenÅ‘nek nagyot dobbant a szive rá. Atyjától sokszor hallotta, hogy ez állomás, mint legfényesebb hely, Ödön bátyjának volt szánva. – Pályának igen szép, folytatá Rideghváry, az itteni felkavart világtól egészen távol esik, az ember menekülhet az egész társadalomtól, melybÅ‘l fáj kiválogatni a barátait és ellenségeit, iszonyú alkut tenni kötelességek és hajlamok között. Amott mindezeknek fölötte állhatsz. Európai magaslat az, melyhez nem csapkodnak fel a vármegyei tenger-viharok hullámai. – És mindjárt elég fényes anyagi helyzet: tizenkét ezer forint rendes fizetés és illÅ‘ repræsentationalis költségek. – S aztán minÅ‘ jövendÅ‘! MinÅ‘ messzelátó magaslat! – Ez a hely nyitva áll számodra. JenÅ‘ lelke egészen elszédült e kápráztató ajánlatra. Ez több, mint a mit valaha álmodni mert volna. Rideghváry úgy tett, mint a ki nem is figyel szavainak varázshatására. Óráját nézte s aztán hirtelen felállt. – Sokáig is idÅ‘ztem nálad; bizonyos helyen már várnak reám. Arra, a mit ajánlottam, ráérsz holnap reggelig válaszolni. Gondold meg a dolgot. Elhatározásod egész életedre kihat; azért érdemes ennek körülményeit minden oldalról megvizsgálnod. Tanácslom, hogy ha anyáddal találkozol, az Å‘ tanácsait is kérd ki e tárgy fölött; meglehet, hogy Å‘ nyomatékos ellenindokokat tud felhozni. Azokat vesd össze az én szavaimmal s a szerint határozz. Jó éjt öcsém. Azzal magára hagyta. Oh be jól tudta azt a kegyelmes úr, hogy mi hatása volt szavainak a viaszkedélyű ifjura. Dehogy fogja az anyjának emlÃteni ezt az ajánlatot! Kivált ha anyjának azt a levelét elolvassa, a mit most Rideghváry kegyébÅ‘l megkapott. A mint feltörte azt a levelet, nem a pénz érdekelte jobban, mint a mellé irt tartalom. Anyjának saját irása volt az. «Kedves fiam! «Olvastam soraidat, mikben felszólÃtasz, hogy boldogságodban vegyek részt, és szeressem én is azt a némbert, kit menyasszonyodul megnevezsz. Ha a te szived boldogsággal megtelik, annak a fölöslege az enyimet tölti meg. Rangot, vagyont, születést nem számÃtok a boldogság tárgyai közé. Ha választasz egy leányt az ismeretlen néptömeg közül, munkásnÅ‘t, becsületest, egyszerűt, áldásom fogadd, büszke leszek rá. S ha választasz egy divatleányt, kinek rossz hire ismerÅ‘s világszerte, kaczért, pazarlót: kérni fogom Istent, áldása fordÃtsa jóra a rosszat s engedjen boldognak lenned. Azt a nÅ‘t is elfogadom. – De ha nőül veszesz egy Plankenhorst Alfonsinet, azt meg nem áldja sem Isten, sem anyád! Akkor tÅ‘lem örökre búcsut vettél.» A legkeserűbb döfés egy szerelmes szivén! Tehát egy divatleánynál, egy kaczér teremtésnél alábbra becsüli azt, a kit Å‘ imád! akárkit; annak a «némber»-nek az utolsó cselédjét üdvözölné fia menyasszonyául, csak Alfonsinet nem. S mit vétett Alfonsine neki? mit vétett Alfonsine bárkinek a világon? A nÅ‘k túlságosak, ha egyszer politikai hevélyekbe keverednek. De hát ott is legfeljebb Plankenhorstné ellen lehetne kifogása: Alfonsine ártatlan minden diplomatiai cselszövénytÅ‘l. Eszébe jutottak Alfonsine szavai: «Megtagadom érted hitemet, megtagadom családomat, megtagadom az anyámat!» És eszébe jutottak a forró csókok, az Å‘rjöngÅ‘ ölelések, mik e szavakat megelÅ‘zték. Az nem törÅ‘dik anyja haragjával, anyja átkával: «leszek földönfutó, leszek koldus, de veled megyek». És neki nincs-e bátorsága hasonlóan érezni? hasonlót mondani? Hát Å‘ fölötte nagyobb hatalma van-e az anya indulatának, mint kedvese szerelmének? Ki parancsol itt? Az erÅ‘, vagy a gyöngeség? Nem gyöngeség-e a gyermek ragaszkodása anyjához, s nem erÅ‘-e a férj szerelme nejéhez? Hiszen te nem vagy már gyermek! Az a másik anya milyen hideg gunyolódással mondá: «Ön most semmi! Ön egy nem látott ember! Ki adna önnek feleséget? Tegye ön magát láthatóvá s visszajöhet megint. Ha holnap, hát holnap». MinÅ‘ diadal volna e büszke, nagyralátó nÅ‘ elÅ‘tt mindjárt holnap megjelenni s azt mondani neki: «A holnap itt van, én is itt vagyok. Vagyok már valami, állok már valahol, a hol mindenki meglát.» És azután eltávozni innen; messze, más égalj alá; a hova ez itteni zürzavarból semmi sem fog követni, egyedül a boldogÃtó szerelem. Itt hagyni czivódó, dühöngÅ‘ pártfeleket, kiknek gerjedelmeiben sem innen, sem túl nem tudsz résztvenni; kiknek küzdelme csak izgat, csak szomorÃt, aggálylyal tölt el. Itt hagyni az egészet. A mellett úrnak lenni; nagybefolyású, magasan álló, emlegetett tényezÅ‘nek a világban. Egyszerre egy nagy lépéssel foglalni el a pályát, melyen a nem hétköznapi emberek járnak. Ah ez a ragály lelkének minden érzelmére kiterjedt már. Szerelme égett, hiúsága ragyogott, félelme melegedett a lángnál. El volt már határozva, hogy holnap reggel mit fog felelni Rideghvárynak: ez egyetlen, e legnagyobb jóltevÅ‘jének! Soha sem fogja neki e szolgálatot elfeledni. S ha anyja eljön és minden varázshatalmát megkisérti is fia fölött: elÅ‘re el van határozva, hogy gyÅ‘zni nem fog. Tisztelet az anyai szeretetnek – egész a hitvesi szerelemig. Ott az a másik szerelem megy elÅ‘l. «Te férfi vagy, neked csak akarnod kell!» mondá a leány, – JenÅ‘ azt hitte magáról, hogy eljött az idÅ‘, a melyben meg fogja mutatni, hogy akarni tud! JenÅ‘ meghagyta inasának, hogy a mint az a nÅ‘, a ki Å‘t az utóbbi napokban több izben kereste a szállásán, ismét eljÅ‘, bejelentetlenül bocsássa be. Azonban hiába várt. Anyja nem jött el. KésÅ‘ éjig fenvirrasztott. Inasát többször leküldte a házmesterhez, megtudakolni, nem kereste-e Å‘t ugyanazon asszonyság, ki többször kérdezÅ‘sködött utána a múlt éji órákban. Az nem jött vissza. Azután csak rá adta magát, hogy lefeküdjék; de nagyon rosszul tudott aludni; mindenféle rossz álmok szüntelen felriaszták. Alig várta, hogy reggel legyen. Az pedig Ãgy Å‘sz utolsó napjaiban nagyon szeret magára váratni. Már a ködök is beálltak. Anyja csakugyan nem kereste Å‘t többé. Azt vagy elfogták, vagy kimenekült már. Nem nyughatott, mÃg magának e felÅ‘l bizonyosságot nem szerez. A mint a nagyvárosi értelemben megreggeledett, értve alatta azt az idÅ‘t, a melyben præsupponálható, hogy egy subalternus a bureauchefjét nem háborÃtja többé a kávézásnál, bérkocsit hozatott (ma már az is kapható volt, még tegnap ágyút vontatni járt a gazdája), s Rideghváryhoz sietett. Az volt hozzá a legelsÅ‘ kérdése: – Nem tud ön valamit az anyámról? Maig sem jött el hozzám. – Azt tudom. Már kimenekült. Az éjjel elfogták a zöldségárúsnét, a kinél rejtÅ‘zött; az bevallotta, hogy álruhában Å‘ szöktette keresztül a zöldséges kerteken; ott kocsi várt rá, ezóta Pozsonyban van. JenÅ‘ keblét nagy lidércznyomás hagyta el erre a szóra. Tehát megszabadult az anyja! Tehát megszabadult az anyjától. Most már akarhat. – Aludtál egyet a tegnapi ajánlatomra? – kérdezé Rideghváry. – Elhatároztam magamat. A követségi titkárságot elfogadom. Rideghváry megszorÃtá a fiatal ember kezét. – Bizonyos voltam felÅ‘le. Hogy lásd, mennyire biztam hozzád, milyen hitem volt józan felfogásod iránt, ime, itt van már nálam készen kineveztetési okleveled. Azzal kihúzta a szekrény fiókját s kezébe adta JenÅ‘nek az iratot. JenÅ‘ el volt ragadtatva a szeretetreméltó gondoskodás által. Hisz Ãgy csak a hajdankor tündérei szoktak gondoskodni választottaikról. – Holnap fel fogsz esküdni, s azután egész nyugalommal intézd el ügyeidet itt Bécsben, oly módon, mint a ki hosszabb idÅ‘re távol marad. A mi feloldani való viszonyod van, azt oldd fel, a mi megkötni való van, azt kösd meg végkép. JenÅ‘ elértette a gyöngéd czélzást. – Ez nem fog méltóságod tudta nélkül megtörténni. – Értelek. Tehát siess, a hova legelébb vágyaid visznek. Plankenhorstné e napon nagyon korán készen volt a toilettjával, annak köszönheté, hogy JenÅ‘ nem a fésülködÅ‘ szobában rontott rá. Mert bizony rárontott volna ott is. Nem is lehetne emberileg kivánni, hogy egy megszünt cancelláriának extra statum fogalmazója, mikor egy elvesztett ezerkétszáz forintos hivatalból egyszerre egy tizenkétezer forintosba fölemelkedik, ne a fejével törje be azt az ajtót, a melyen Å‘t imádottjának anyja, mint tegnap fumigált kérÅ‘t, kicsukta. Antoinette asszony mindazáltal úgy tett, mint a ki csodálkozik. JenÅ‘ is gondolta azt; fog neki meglepetést szerezni! Egész applombbal járul a delnÅ‘ elé s jól kigondolt beszéddel kezdé: – Asszonyom. Ön azt mondá, «ha holnap, hát holnap». A holnap ime itt van, s én – vagyok már valami. Szavainak bizonyÃtékául odanyujtá Antoinette asszonynak a kinevezési okmányt. Plankenhorstné a kellemetes meglepetés mosolyával olvasá azt végig, s azután a legszivélyesebben nyujtá kezét JenÅ‘nek. – Igen örülök rajta. JenÅ‘ érzé, hogy most egy kicsit meg kell mereszteni a nyakát. Most már az ember valami. Nagy valami. – Szabad tehát a tegnapi kérdésemet újra föltennem? – Már válaszoltam rá, szólt Plankenhorstné malasztteljes kegyességgel. – Kivánja ön, hogy Alfonsinet értesÃtsem e felÅ‘l? – Könyörgök érte. Plankenhorstnénak csak a szomszéd szobába kellett átlépni, hogy Alfonsinet kézen fogva kivezesse. Alfonsine zavarodottnak mutatta magát, s iparkodott úgy tenni, mint a ki nem érti, hogy mit akarnak tÅ‘le? Antoinette asszony pedig odavezeté JenÅ‘ elé s bemutatá neki az ifjut. – Å nagysága a szentpétervári követségi titkár úr. – Ah! – Alfonsine most aztán üdvözlÅ‘ mosolylyal nyujtá kezét JenÅ‘nek, ki azt remegve fogadta. – Csak tartsa ön meg, sugá kegyteljes mosolylyal Antoinette. Mely anyai jóságteljes kimélytelenségre Alfonsine hirtelen odaborult anyja keblére, – valószinűleg arczának szemérmes elpirulását eltakarandó. JenÅ‘ pedig sietett kezet csókolni leendÅ‘ napának, mire az JenÅ‘ homlokának egy csókot adott: hideget, mint egy fakép. Alfonsine nem volt többé rábirható, hogy lesütött szempilláit fölemelje: most már vÅ‘legénye elÅ‘tt áll. – Mikorra kivánja ön, hogy ismerÅ‘seinket értesÃtsük e felÅ‘l? kérdezé Antoinette. – Holnapra? ugy-e bár? DélelÅ‘tt tizenkét órára? Eléggé sietek-e? Oh, JenÅ‘ nem talált elég erÅ‘s szavakat hálája kifejezésére. – Tehát holnap tizenkét órakor. – Ön jöhet hamarább is. Nemde Alfonsine? Itt ismét sora volt, hogy Alfonsine elrejtse arczát anyja csipkéi közé. – No felelj hát. Hisz ez a te dolgod. Alfonsine alig hallhatólag birt annyit rebegni, hogy «igen». Mikor úgy megzavarja a szemérmes leánykának az eszméit az a gondolat, hogy most férjhez kérik. – Ez kegyetlenség! JenÅ‘ pedig túlboldoggá lett ettÅ‘l a suttogó szótól. Még a kinevezési oklevelet is majd ott feledte Antoinette asztalán, mikor elment. Annak kellett azt utána vinni. Legalább még egyszer megszorÃthatá leendÅ‘ veje kezét a kegyteljes delnÅ‘, s szemébe mondhatá: – Büszke vagyok önre! JenÅ‘ most már rohant haza. Úgy érezte, hogy most kezd el élni. Az eddigi csak növényélet volt. Most lett már ember. A mi vágyainak zenithjét képezte, egyszerre egy napon elérve mind a kettÅ‘. Úr lett és férj. Irigylett úr, irigylett férj. Az egész világ új alakokkal népesült meg egyszerre körüle. Hanem valami mégis úgy borongott kedélyén. Olyan volt az, mint az Å‘szutói nap. A verÅ‘fény süt, de valami vékony köd fekszik elÅ‘tte, mely nem engedi, hogy tisztán ragyogjon és melegÃtsen. Ez a ködborongás JenÅ‘ boldogsága verÅ‘fénye elÅ‘tt az a folyton nyomasztó tudat volt, hogy anyja errÅ‘l semmit sem tud, az nem akarta, az nem örül ennek. És Å‘ hozzájutott ehhez a boldogsághoz, a nélkül, hogy megküzdött volna érte anyja ellenvetéseivel, a nélkül, hogy meggyÅ‘zte volna annak szeretÅ‘ szivét magával e szeretettel. Megszökött, bujdokolt elÅ‘le. Örül gyáván, hogy nem találkozott vele. Titokban örvend, hogy e harcz el lett engedve szivének. Valami nyugtalan szellem jár minduntalan mögötte, s büszkesége, boldogsága álmain keresztül suttogja szivébe ez ébresztÅ‘ szót: «te gyáva!» Hasztalan menti magát e nyugtalanÃtó kisértet ellenében azzal, hogy hiszen annak örül, hogy anyja megmenekült; «hazudsz! – súgja neki az igazmondó öntudat, – annak örülsz, hogy te menekültél meg az anyádtól». Az est közeledte még nyomasztóbbá tette ez önvádat. Nem tudott honn maradni. Felkészült, hogy kimegy valahová. Pedig ezen a napon nem sok szórakozás kinálkozott Bécs utczáin és mulató helyein. Mikor tükre elé állt, hogy nyakkendÅ‘jét megigazÃtsa, egyszerre visszatántorodott. Az a rettegett rém, a ki egyre szivébe suttogja e szót: te gyáva! most egyszerre alakot, arczot öltve, támad elé. Édes anyját látja belépni a szobába. – Anyám! kiálta a rémület fojtott hangján az ifju. Oh nem az az alak állt elÅ‘tte, a kitÅ‘l Å‘ rettegett, a kit Å‘ úgy várt, mint büszke parancsoló tekintetű úrnÅ‘t. – Egyike a golgothai alakoknak, kik ott roskadoznak a keresztfa tövében, halavány, kÃndúlta arczczal; szemekkel, mik már elpazarolták könyeiket: a fájdalom élÅ‘ kifejezése. Ez volt az Å‘ anyja. És e pillanatban meg lehetett elégedve szivével az ifju. Nem jutott eszébe, hogy ez a nÅ‘ az Å‘ nagyravágyását, az Å‘ szenvedélyét megtámadni jÅ‘ ide, csak az jutott eszébe, hogy anyja a veszély tűzhelyén jár. Megölelte Å‘t, mintha ölelésével akarná eltakarni, hogy meg ne lássák e drága alakot. És érezte arczán anyjának égÅ‘ lázas csókjait. Oh ez nem olyan csók volt, mint azé a másik anyáé. – Hogy jösz ide, édes, kedves anyám? – Nagy útról jövök. – Nekem azt mondták, kimenekültél, s már Pozsonyban vagy. – Úgy volt. Három nap hasztalan kerestelek; azután felhagytam a reménynyel, hogy megtaláljalak s elhagytam e várost. Hanem Pozsonyban hallottam valamit és az visszahozott. – Te visszatértél! – Hogy veled beszéljek. – Oh minek tetted azt? Hiszen ha tudattad volna velem, én mehettem volna oda, a hol te vagy. Miért nem parancsoltál velem? – Oh fiam, én nem parancsolok. Én nem tanultam azt. Könyörögni jöttem hozzád. Oh ne félj tÅ‘lem. Ne nézz engem kisértetnek, ki közéd és vágyaid közé áll. Nem akarlak én lebeszélni semmirÅ‘l, a mit te elhatároztál magadban. Csak könyörögni jöttem hozzád. – Anyám, ne szólj ezen a hangon, kérlek! – Bocsáss meg érte. Nem akartalak keserÃteni. Néhány nap elÅ‘tt még voltak követeléseim fiam iránt; ma már nincsenek. Akkor irtam hozzád egy levelet, megkaptad-e? Büszke, sértegetÅ‘ levél. Tépd össze. Ne emlékezzél rá többé. Azt egy haragos asszony irta. Az a haragos, büszke asszony nincsen többé. Minket igen nagy csapások aláztak meg, és azoknak még nincsen vége. Oh én nem vagyok más, mint egy gyászoló özvegy, ki fiainak megásott sÃrja elÅ‘tt könyörög, maga sem tudja kinek? talán a sÃrnak, hogy ne kivánjon megtelni. – Oh, édes jó anyám, hiszen fiaid élnek. A nÅ‘ szeme a könyek közül villámokat lövelt e szóra. Megragadta JenÅ‘ kezét hevesen. – Tudod, hol élnek? Az egyik most tör utat magának a Kárpátokon keresztül hazájába. ElÅ‘tte, mögötte, körüle, üldözÅ‘k; alatta a tátongó hegyszakadék, az áradt hegyfolyam, felette a vihar és a keselyűk. Ha el nem fogják, ha éhen nem vesz, ha folyamok el nem nyelik, talán a csatatérre menekülhet. Ott várja Å‘t már a másik fiam, vezetÅ‘je egy csapatnak. Tudod, kikbÅ‘l áll ez a csapat? GyermekekbÅ‘l, kik anyjuktól megszöktek, és családapákból, kik nÅ‘t, gyermeket elhagytak. Valami rettenetes láz űzi valamennyit a halál mezejére. Ott el fognak veszni valamennyien. – De hát miért kell nekik elveszniök? – Mert nagyon fáj nekik a szivök, s nem tudják másként meggyógyÃtani. – De hátha gyÅ‘zni fognak, anyám? – Fognak! Az Istenre mondom: fognak! De az nekik nem fog használni semmit. Csak nagyobb veszedelem támad belÅ‘le. Csodákat fognak tenni, kényszerÃteni fogják a világot, hogy Å‘ket tisztelje, ragyogni fog csillagzatuk az egész elsötétült Európa fölött. Annál rosszabb rájuk nézve. Itéletük már ki van mondva, megpecsételve a világ minden hatalmasai által. Ha meghalnak egy ütéstÅ‘l, jó; ha nem, kapjanak másik ütést; és annyit, a mennyi elég lesz nekik, hogy meghaljanak. – Pozsonyban tudtam meg ezt, elfogott leveleikbÅ‘l. Ez hozott vissza. Engedd meg, hogy leüljek nálad; nagy útat tettem és sokat gyalog. – Oh szegény jó anyám! JenÅ‘ leülteté anyját maga mellé a pamlagra és átölelte vállait. – Hogy ne jöttem volna vissza, hogy még egyszer lássalak utoljára ez életben. – Oh ne mondd azt. – Messze fogsz menni tÅ‘lünk, s jaj nekünk, mikor ismét visszatérsz. A büszke emberek már sorakoztak és kifÅ‘zték, hogyan álljanak boszút az anyjukon, a ki Å‘ket megfenyÃtette. – Kik azok? – A te barátaid. A te pártfogóid. Nem szidalmazom Å‘ket, ne félj. Åk jobbat akarnak veled, mint én. Én elvesztenélek, Å‘k megmentenek. Én sötét, zord, örömtelen életet készÃtenék számodra; Å‘k neked boldog szerelmet, fényes pályát adnak. Jobban szeretnek, mint én. Nem versengek velük. Nem, fiam! Igazad van neked és nekik. Mi Å‘rjöngÅ‘k vagyunk, kik egy semmiért, egy gondolatért, egy álomképért mindenünket odaadjuk; megkÃnozzuk magunkat, és meghalunk. Ne érts meg bennünket soha. Légy boldog ember. Eredj azokkal, kik most elindulandnak a minden oroszok birodalmába szövetséget keresni felháborodott hazájuk ellen. Mind magyarok Å‘k, s bizonyosan mindannyinak úgy fáj a szive, mint néked, midÅ‘n legfélelmesebb ellenségüket meghivják tulajdon anyjuk, tulajdon testvéreik ellen. És mégis megteszik: mert erÅ‘s meggyÅ‘zÅ‘désük, hogy az anyát, a testvért meg kell hódÃtani. A Baradlay-czÃmeren két nagy folt esett: Ödön és Richard nevei. A te neved be fogja azt aranyozni. MinÅ‘ fényes czáfolat lesz az a világ elÅ‘tt, ha hirdetni fogják: a két hűtelen Baradlay ellen tulajdon testvérük, a harmadik, indult el meghÃvni a nagyhatalmú szövetségest. JenÅ‘ arcza sápadt lett, mint a szobor; merev tekintettel bámult maga elé. Ezt neki nem mondták elébb. Pedig bizony magától is rájöhetett volna. – A kimenetel nem kétséges: bizonyos, folytatá JenÅ‘ anyja, látnoki tekintettel bámulva a gyertya világába. – Mi el fogunk veszni. De te megmaradsz. Két hatalom ellen meg nem állhatunk. Ha mind vasból volnánk is, eltemetne bennünket a ránk ömlÅ‘ láva. Bátyáid majd elesnek itt-amott. A halál olcsó. Te boldog ember leendesz, és új családot alapÃtasz. Te maradsz a Baradlay családfÅ‘. Szép nÅ‘ irigyelt férje leendesz, felejthetlen szolgálatokért fényes kitüntetésekkel jutalmazva. Magas, elÅ‘kelÅ‘ férfi. Az új korszak leendÅ‘ büszkesége. JenÅ‘ megannyi nehéz követ érzett fejére hullani e keserű dicsÅ‘Ãtés szavaiban. – Hozzád jönnek majd könyörögni sokan az alacsony emberek közül, kiknek olyan porban mászó panaszaik vannak. Sok jót fogsz tehetni. Tenni is fogsz, tudom; mert jó, kegyelmes szived van. Azok között, kik hozzád, mint nagy, hatalmas úrhoz folyamodni jönnek majd, fiam, el ne felejtkezzél az én kérésemrÅ‘l. Lásd, én siettem hozzád a legelsÅ‘ folyamodással. Oh mennyire megalázva érezte magát az ifju. Hiszen ha gúny volna az, a mit anyja mond neki; de való! – Nem magamért, nem testvéreidért könyörgöm hozzád. Minket a mi végzetünk majd utólér. S ha utól nem érne, hidd el, szemközt megyünk rá. Richard bátyád nÅ‘tlen, nem marad utána senki. De Ödön bátyádnak két szép fia van. Az egyik csak most egy hónapja született. Bizonyos az, hogy nagy szolgálataidért fényesen léssz megjutalmazva. Bátyáid vagyonát majd el fogja kobozni a hatalom. És azt akkor majd mind te nyered meg. JenÅ‘ rémülten szökött fel helyébÅ‘l, mint Saul, mikor a próféta lelkét eléje idézte az endori bűvésznÅ‘. Anyja folytatá: – És majd akkor, midÅ‘n gazdag és hatalmas fogsz lenni, midÅ‘n egyedül fogod birni mind azt, a mit most együtt birunk veled; midÅ‘n boldogságod fényében úszni fogsz: fiam, emlékezzél ez órára, anyád könyörgÅ‘ szavára, fiam! – bátyád gyermekeit koldulni ne engedd! – Anyám! kiálta fel magán kÃvül, keservtÅ‘l agyon kÃnozva a legkisebb testvér, s oda rohant iróasztalához, kirántotta fiókjából kinevezési oklevelét s darabokra szakgatva szórta azt el maga körül. S aztán sÃrva borult anyja ölébe. – Én nem indulok el azon az úton. Oh az leirhatlan öröm volt, a mivel e szavakban anyját megajándékozá. Hogy ölelte, hogy csókolta gyermekét, ezt az utolsót, ezt a legjobban szerettet. Nem félt neki megmondani, hogy Å‘ a legkedvesebb gyermeke mind a három között. – Ugy-e velem jösz, fiam? – Anyám, veled megyek. – Téged nem bocsátlak harczolni; te velünk maradsz. Vigasztalónk leszesz. Én azt akarom, hogy te élj; én azt akarom, hogy te boldog ember légy. Úgy-e megengeded nekem, hogy én azt remélhessem, hogy te boldog ember fogsz lenni? JenÅ‘ nagyot sóhajtott. Eszébe jutott valami, a minek most már vége. Még átlátszó a vÃz, a melybe elmerül az: de már halva van. Az álmodott boldogság képe. Nem felelt semmit, csak megcsókolta anyját. A kinált áron nem akart boldoggá lenni. Más áron pedig a boldogság nem kináltatott. – Siessünk innen, mentül elébb. Eszébe jutott az útlevél. – Itt várt számodra az útlevél, anyám; ha tegnap jöttél volna. Ma ismét hasznát veheted. – Ki adta neked ezt az útlevelet? kérdé Baradlayné. JenÅ‘ gondolkozott, hogyan ne emlÃtse azt a nevet. – Családunknak egy régi ismerÅ‘se, ugyanaz, ki a kinevezési oklevelet szerzé számomra. – S hiszed, hogy én e kézbÅ‘l elfogadok valamit? Baradlayné a többi papirrongyok közé veté az eltépett útlevelet. Legyenek együtt. – Mit tettél? Most hogyan menekülhetsz? minden út, minden kijárat Å‘rizve van. A delnÅ‘ büszkén emelé fel most már diadalmas arczát. – Mintha nem tudnék túljárni valamennyinek az eszén! Vedd köpenyedet fiam. Elviszlek én magammal úgy, hogy emberi szem meg sem láthat. * * * És másnap hiába várta a kegyelmes úr az új követségi titkárt, hogy elvezesse a felesküvésre; – hiába várta örömanya és menyasszony és meghivott vendégsereg a vÅ‘legényt a gyűrűváltásra: nem jött az többé elÅ‘. Bizony magával ragadta a harmadik fiát is az a rettenetes asszony. Merre tünt el? hol mehetett ki a szoros Å‘rizet közül? Soha sem találta ki senki. Hiszen minden útja el volt állva. Arra a gondolatra nem jött senki, hogy ilyenkor a Duna folyama is jó országút, olyan emberek számára, a kiknek van szÃvük, éjjel, sötétben, sűrű köd alatt egy pár vakmerÅ‘ halász evezése mellett egy keskeny csónakon a hullámokra bÃzni életüket. ELÅL VÃZ, HÃTUL TÅ°Z. De most merre? Ez volt a menekülÅ‘ huszárcsapatra nézve az élet-halál kérdés. Útjukat állja egyfelÅ‘l az egész hadsereg, melynek zászlói közül a magukét kiragadták; másfelÅ‘l két folyam, a Duna és a March; azután egy hegyláncz, a Kárpátok. A hol út és emberlakta hely van, ott megrakva minden helység a fÅ‘hadsereghez sietÅ‘ katonasággal, a merre pedig szabad a tér, ott nincs sem út, sem hajlék megpihenésre, sem egy falat kenyér. Másfél óra hosszat ügetve mentek folyvást egy dülőúton elÅ‘re, melyrÅ‘l tudták, hogy a Dunához vezet. Akkor elhajtotta a szél a felhÅ‘ket, s a mint megszünt az esÅ‘, kezdték tájékozni magukat. Jobbról meglátszott a Duna. Tükre fekete volt a fölötte elvonuló felhÅ‘tÅ‘l. A jobb parton látszott egy leégett révház, melyet öt nappal elébb még a stájer vadászok védtek a horvát csapatok ellen, s a harczban elpusztÃtottak. Ide irányozta csapatját Richard. A puszta épület kormos falait nem Å‘rizte senki, a tágas udvaron elfért az egész lovasság. – No fiuk, monda Richard, maga körül gyüjtve legényeit; most rátérünk arra az útra, a melyiken vagy haza jutunk, vagy a pokolba. Jól tudjátok magatok is, de azért én is elmondom, hogy a mit csak ember valaha kiszenvedett, az mind elÅ‘ttünk áll sorban, néhol csoportban is. Futnunk kell éjjel és nappal, usznunk vad és szelid vizeken keresztül, hegyeket megmásznunk, szemünket le nem hunynunk, koplalnunk, verekednünk; a melyikünk kidűl, az elveszett; ha elfognak bennünket, fÅ‘be lÅ‘nek. Én tehát nem mondom senkinek, hogy jÅ‘jjön velem; hanem megyek elÅ‘re. Nem nézek hátra, nem számlálom meg, hányan jönnek velem abból a kétszázhúszból, a kibÅ‘l a század állt még tegnap este. Nem esküdtetek meg senkit. Sötét van: a ki másra gondolta magát, elmaradhat, visszatérhet. Hanem ha egyszer a nap feljön, akkor azután, ha odáig velem jött, az készen legyen rá, hogy a csatatér törvénye alatt áll, és megtesz mindent, a mit én parancsolok, zúgolódás, morgolódás nélkül. Most tehát utánam, a kinek tetszik. Jön az elsÅ‘ próba! Az elsÅ‘ próba nagyon alkalmas volt arra, hogy valakit, a kinek a szive nem dobog az igazi helyén, rögtön megtérÃtsen. Richard kapitány gázlót keresett a Dunán keresztül. Korábbi táborozási hadgyakorlatokból jól ismerte a környéket, a Duna medrét zátonyaival, sekélyeivel; neki és vén huszárjainak játék volt a Dunán átkelni hid nélkül; hanem az ifjabbaknak aligha nem jutott valami eszébe, mikor felnéztek a futó csillagra, mely épen akkor hullott alá az égrÅ‘l, mikor a legelsÅ‘ paripa csülökig kezdett gázolni a vÃzbe, – s elÅ‘ttük állt az egész széles sötét folyamtükör, melyet nyeregben ülve, fegyverestül kellett átszelni. Pedig ez még csak játék! Mentül szélesebb a vÃz, annál lassúbb a folyása, annál sekélyebb a medre. A két part között három zátony fekszik, azokat a vÃz csillámáról felismeri a vezér lovag, s mÃg azokon végig csak gázolni kell a vizet, a közöttük fekvÅ‘ mélyebb folyáson igyekezve úsznak át a lovak. Ha valaki nézné ezt a képet, a sötét vÃz tükrén egy ezüst szegélyű óriás kigyót látna átkanyarogni. A lovak fejei s a lovasok derékig emelkednek ki a vÃzbÅ‘l, kettesével egymás mellett hosszú sorban. A túlparton fiatal nyárfapagony fogadja a menekülÅ‘ket. Annak egyik tisztásán összegyűjti Richard követÅ‘it. – Most számláljuk meg, hányan vagyunk? Az Å‘rmesterek számbaveszik a legénységet. «Kétszázhúsz!» – Lehetetlen! mond Richard; hiszen kettÅ‘t az elÅ‘Å‘rsön hagytunk. – Már itt vannak, szólal meg egy dörmögÅ‘ hang, melyben Pál úr borizű hangjára ismer Richard. – Te vagy az Pál? szól a kapitány megörvendve; utánunk találtál? – Ismerem az eszejárását. – No az derék volt tÅ‘led. Mi hÃr a táborból? – Mikor én eljöttem, a vasasok felkerekedtek s lehuzódtak a város elé, mintha csak ki akarnának bennünket kerülni; akkor aztán én is azt gondoltam, hogy nekünk már itt nincs mit strázsálnunk, gyerünk öcsém a többiek után. – Nem vettél észre semmi zajt? – Semmi nesz sincs. Az esÅ‘ sorban kioltotta az Å‘rtüzeket. – Hová lett a hadnagy és zászlótartó? – Azok nem értettek velünk egyet; elzártuk Å‘ket egy kriptába. – Élve? – Igen. Fel van irva az ajtóra, hogy ott vannak, értük mehet, a kinek kellenek. – Engem is oda zártatok volna, ha veletek nem jövök? – Igen. Halva. – Miért halva? – Megbecsültük volna vele. – Köszönöm. Megszolgálom. – Most tegyétek le a kezembe az élteteket, a mint én az enyimet a tietekbe adom. Vedd kezedbe a zászlót; te fogod ezentúl hordozni. Ãlljatok körülem. A huszárcsapat négyszöget alakÃtott, melynek közepét Richard foglalta el a zászlótartóval. A láthatár keleti oldalán halványsárga vonal kezdte el külön választani az eget a földtÅ‘l; – de még inkább jelenté a reggel közeledését a távoli ágyuvillogás: az ostromtelepek megkezdték munkájukat a torlaszok ellen. Virrad! A sápadt reggelfény s a tűzvillanások mellett esküdött kétszázhúsz ember, egy sárguló erdÅ‘ közepett vezére szavára vas engedelmességet, vak bátorságot, végelszánást – egész a hazajutásig. Mikor a nap tűzveres hegyként kiemelkedett a hegyek mögűl, akkor látták, hogy a középen lobogó zászló – ama háromszinű. ElÅ‘re! – Félnapi egérutunk van, monda Richard bajtársainak; a ki legközelebb észre fogja venni eltünésünket, az Palvicz Ottó, a vértesek Å‘rnagya. Ãœldözni fog bennünket azon az úton, a melyen menekültünk, s csak itt fogja észrevenni, hogy átúsztattuk a Dunát. Nehéz lovasság ezt nem csinálja utánunk. Vissza kell kerülniök a hajóhidig, hogy a tulsó partra átjÅ‘jjenek. Az alatt mi félnapi járóföldet nyerünk elÅ‘ttük. Ha késÅ‘ estig folyvást nyeregben ülünk, akkor üldözÅ‘ink minden erÅ‘feszÃtés mellett sem érik el, hogy utunkat elvághassák. Ez az elsÅ‘ nap feladata. A többit majd megtudjuk késÅ‘bb. Richard minden nála levÅ‘ pénzét kiosztá a legénység között, azzal az utasÃtással, hogy bárhova szórja is Å‘ket széjjel a viszontagság, élelmi szereikért megfizessenek, a népet ne zsarolják. Azzal megindultak a nyárerdÅ‘ben elÅ‘re, utat keresni. A legközelebbi dülőút egy magányos úri kastélyhoz vezette Å‘ket. Az a kastély egy cseh fÅ‘nemes birtoka volt. Csak az úrnÅ‘ volt honn. Férje a koruna cseszka pártjához tartozik. Richard maga beszélt az úrnÅ‘vel; mire a legénység pálinkát, kenyeret, füstölt húst kapott, valamint koszorúba fonott szénát és abrakot lovai számára. Két óráig pihentek itt. Richard az úrnÅ‘tÅ‘l egy részletezett térképet kapott, melyben minden dülőút fel volt jegyezve egész a morva és a magyar határszélig. Erre volt legfÅ‘bb szükség! Egy erdÅ‘kerülÅ‘je az úri kastélynak vezette el félreutakon az egész csapatot a legközelebbi erdÅ‘ségig. Ott ismét szerencséjükre bÃzta Å‘ket, s a menekülÅ‘ hadfiakat elnyelte nemsokára az erdÅ‘homály és a korán beálló Å‘szi éjborongás. A mint egy hegyhátra felkapaszkodtak, Pál úr figyelmezteté Richardot a hegytetÅ‘kön itt-amott kigyulladó tüzekre. – Ez nekünk szól, monda Richard. Jeltüzek azok, a mikkel szökésünket tudatják. Nem sokára láthatták, hogy a jeltüzek nemcsak hátuk mögött, hanem elÅ‘ttük is kezdenek sorba fellobogni. Az egész vidék mind a határszélig fel lesz az éjszakán ellenük zajdÃtva. Egy máglya a hátuk mögött hagyott ellenkezÅ‘ hegyoldalon az egész tájt messze megvilágÃtá, a melyen épen keresztül jöttek. Richard távcsövével kiveheté, hogy a tűz világánál lovas alakok haladnak keresztül. – Nyomunkban vannak! Sokkal hamarább mint hittem. Most aztán nincs tanakodni való idÅ‘. Hogy útat veszÃtsen, egy mély völgynek vette irányát. Ismerte azt a völgyet korábbi hajtóvadászatokból; egyik osztrák olygarcha birtokát képezte az. A völgy oldalán szabályozott hegyi patak fut végig, mely alant roppant medenczét táplál vizével. Annak egy része halastónak van elrekesztve, más része hét kÅ‘re dolgozó malmot hajt, s koronkint rétöntözésre használtatik. Richard úgy okoskodott, hogy ha Å‘ e malmon egyszer túl lesz, annak a vÃzgátját elszakÃtja s a vizet ráereszti a völgyre. Akkor aztán nincs az a lovas, a ki azon a völgyön át tudjon hatolni az Å‘ nyomában, kivált ha Palvicz jön utána nehéz lovasaival, azok bizonyosan benne maradnak a posványban. Hanem egyre nem számÃtott: arra, hogy a mi szolgálatot Å‘ szándékozik megtenni Palvicz Ottónak: ugyanazt megtehette már valaki más Å‘ neki. Mikor a völgykanyarulatnál a malom tájékára értek, Pál úr vágtatott vissza az elÅ‘csapattal, jelentve, hogy az egész völgy tele van vÃzzel, a gát keresztül van szakÃtva elÅ‘ttük. A molnár azt mondja, hogy az uradalmi erdész vágatta azt keresztül ezelÅ‘tt egy pár órával. Tehát bizonyosan az Å‘ feltartóztatásuk végett történt ez. Richard a malomhoz lovagolt. A völgy egészen vÃz alatt állt már. S a vizen csak egy keskeny czölöpös gát vezetett keresztül, az pedig két ölnyi szélességben le volt bontva, úgy, hogy csak a czölöpök álltak ki a vÃzbÅ‘l. Richard nem veszté el hidegvérét. – Nem baj ez. Le kell venni a malom kapuit, keresztül fektetni a czölöpökön s mindjárt lesz hidunk. Intézkedését rögtön foganatosÃtották. A malom kapui elÅ‘hozattak s áthidalták velük a gátrést. Hanem a lovak nem akartak rá menni a hidra. – Félnek tÅ‘le; mert fehér, monda Pál úr. – Be kell hinteni sárral, parancsolá Richard. – Nem jó lesz. Akkor majd nem tudjuk meggyujtani. – Igazad van, Pál. Ha magunk átmentünk rajta, meg is kell gyujtanunk, hogy más ne használhassa. Találsz a malomban degetet. Azt csakugyan talált Pál úr, egy hordóval. Végig önték s elmázolták a rögtönzött hidon. Most aztán épenséggel nem akart rá menni egy ló sem. A degettÅ‘l csúszott a patkója s a tompa dobogástól visszarettent. Pál úr káromkodott mint egy pogány. – Bizony itt nyomnak bennünket. – Dehogy nyomnak, biztatá Richard. Mi ketten szálljunk le a lóról. Egyikünk biztatja hátul, másikunk vezeti a kantárnál fogva, mindenki lován maradjon. Az volt aztán a pogánynak való munka. Egyenkint vonszolni át minden ijedezÅ‘, kapálózó lovat a dobogó hidon. A paripa, a mint meghallotta a dübörgést lába alatt, horkolt, tombolt, ágaskodott; a rajta ülÅ‘ káromkodott. Pál úr könyörgött neki minden szentekre, Richard nyűtte rajta hátulról a rÅ‘zsekarókat, csak úgy csattogott. Ãgy vittek át minden lovat. No ezt a lármát meghallhatta, a ki csak élÅ‘ emberszámot tett abban a környékben. Nem is veszett az kárba; rövid idÅ‘ mulva kigyulladt a jeltűz annak a hegynek a tetején is, a honnan a többi jeltüzet is észrevették. ÃœldözÅ‘ik már odáig értek a nyomukon. Bizonyos, hogy erre a lármára csak utánuk találnak. Richard és Pál úr facsaró vÃz volt már az izzadságtól. – No kapitány uram, én ma leszolgáltam a purgatoriumból a fele kapitulácziót, monda az öreg, mikor már mind átvonszolták a lovasságot. Csak harmincz vezeték ló volt még hátra, harmincz vitézzel. – Trombitaszót hallok a hátunk mögött, monda az egyik legény; jó volna tán a vezeték lovakat hátrahagynunk, s a kik átmehetünk, mennénk tovább. – Csak fogadjátok az én parancsomat, monda Richard; a lovak közÅ‘l egyet sem szabad elhagyni; mindenki együtt maradjon. Senki elÅ‘re ne menjen. A vezetéket is áthurczolták egyenkint. A trombitaszó most már egészen közel hangzott a völgyben, s a sötéthez szokott szem kiveheté a közeledÅ‘ fehér köpenyegeket. Richard valamit sugott Pál úr fülébe, mire ez két legénynyel eltávozott a gát mentében. Azután meghordatta Richard a rögtönzött hidat száraz galyakkal, a maradék kátrányt ráöntette s azzal üszköt dobatott belé. Mikor a láng fellobogott, már akkor szÃnrÅ‘l-szÃnre láthatá egymást a két csapat. Richard felugrott lovára, s parancsot adott lovasainak az indulásra. «Csendben és vigyázva a keskeny gáton végig a völgy mentében!» Å maga leghátul maradt. Amazok ott tulnan nem jöttek a szokott zárt rendben. Az üldözés alatt nekik is úgy felbomlottak a soraik, hogy órajárásnyira voltak elszórva egymástól; négy-ötöde az ezrednek itt-amott elmaradozott. Azok között, a kik a nemes hajtóvadászatban legközelebb érték a kergetett vadat, ott volt Palvicz Ottó maga. Jó telivér lova gyÅ‘zte az üldözést. Húsz óra hosszat tartott az már, pihenés, etetés nélkül. Nem is igen volt Palviczczal több húsz embernél. A többi még ki tudja, mikor érkezik. Hanem ennek a húsz embernek az élén mégis oda lovagol Palvicz Ottó az égÅ‘ hidhoz s megkisérti a lovát nekihajtani. A paripa megtagadja a tűzbeugratást. Palvicz ekkor átkiált Richardra: – Baradlay Richard százados! – Itt vagyok, Palvicz Ottó Å‘rnagy. – Add meg magad, kényre, kegyre. – JÅ‘jj ide és fogj el. – Azt meg is teszem, bizonyos légy felÅ‘le. – De ma nem. – Még ma bizonynyal. Addig meg nem pihenek. – Megpihentet ez a mocsár. – Egy óráig. Egy óra alatt betömetem a rést, s ismét sarkadban vagyok, nem menekülsz meg tÅ‘lem. – Majd meglátod. E szóváltás alatt a halastó tájáról harsogó moraj hangzott, mint mikor vÃzzuhatag omlik alá, s Palvicz Ottó észrevevé, hogy egy új áradat rohan a gátrés felé, mely azt szélesebbre kezdi szakÃtani. – A halastó zsilipjét is felhúzattam, monda Richard; nem fogod te azt a rést egy óra alatt betömetni. Palvicz Ottó látta, hogy Richardnak igaza van. – Azt látom, hogy nem jutok hozzád, hanem ha gavallér ember vagy, maradj a helyeden s vÃvjunk meg a tűzön, vizen keresztül, a hogy derék katonákhoz illik. – Elfogadod a pisztolyt? – Elfogadom. – Lövünk egymásra addig, mÃg egyikünk a lóról lemarad. – Nem bánom; hanem elÅ‘bb katonáink menjenek a lÅ‘távolon kÃvül; minek lÅ‘nÅ‘k meg egymás helyett ezeket a derék fiúkat? – Igazad van! Jobbra át! – Balra át. Indulj! A két vezér a zuhatag két partján maradt, mely fölött recsegÅ‘ lánggal égett a hid; jó világÃtás egy éjjeli párbajhoz. Fehér köpenyeg volt mind a kettÅ‘n, jó czéltábla. Kétszer lÅ‘ttek egymásra; Palvicz golyója Richard csákóját furta keresztül, mÃg Richard ónja Palvicz mellvértjén ütött horpadást. – Újra töltsünk! kiálta Palvicz. Hanem már ahoz nem volt sem alkalom, sem idÅ‘; Pál úr a halastó zsilipjét kivettette helyébÅ‘l, s az egész vÃztömeg neki zúdult a malomgátnak, az egész hidat czölöpöstül beledöntötte a mocsárba; egy percz alatt sötét lett, s a két ellenfélnek menekülni kellett jobbra-balra, a rohanó ár elÅ‘l. – Holnap folytatjuk! kiálta át Palvicz. – Ott leszek! viszonzá Richard. A mocsár, mely egy percz elÅ‘tt még vérveres volt mint a Phlegeton, most fekete lett, mint a Styx. Ez félnapig fel fogja tartani az üldözÅ‘ lovasságot, az alatt tovább menekülhet Richard futó csapatja. Csakhogy most már fel van lármázva ellenük az egész vidék. A legközelebbi faluban, melyet elérnek, már megtagadják tÅ‘lük a parasztok az élelmet. «Ti nem jó járatban vagytok», mondják s odább kell menniök étlen, mert rabolni nem akarnak. Egy hid elÅ‘tt már kaszás népfölkelés fogadja Å‘ket s megtagadja tÅ‘lök az átkelést a hegyi folyamon. – Kapitány uram! A hogy Bécsben az apácza-klastrom elÅ‘tt tettünk! – Nem szabad, mond Richard; a föld népével nem verekszünk. Azokat ugyan egy sor lövéssel is szétriaszthatta volna, de inkább más útat vett s két órai kerülÅ‘t csinált. Nem akart vért ontani, mÃg hazájába nem ér. Enni sehol sem kaptak már, a nép mindent eldugott elÅ‘lük. Dél felé egy korcsmában jutottak egy egész kenyérhez és pálinkához. A kenyeret maga Richard felosztá annyi darabra, a hány embere volt, s kiosztá közöttük, mint az úr vacsoráját. Egy korty pálinka a kenyérhez: ez volt minden ebédjük. Mint a hajótörötteknél, kik egy tutajon menekülnek a tenger hátán. Délután ismét egy patakmalomhoz jutottak; az épen haricskát Å‘rölt. Eldorádó ez! Haricska-puliszka lesz itt minden ember számára! Lucullusi vendégség! Nincs ugyan hozzá se zsÃr, se szalonna, de fejedelmi lakoma az magában is. Ki ne ismerné az Ãzét; mikor vadászaton elfogyott minden eleség, s aztán a jó sors egy juhászkunyhóhoz vezetett, a hol volt minden: – vÃz és haricskaliszt. A huszárok lenyergeltek, egy rész a lovak vasalásához fogott, másik a konyhához látott, roppant kondérban kavargatva a fakóbarna liszttömeget, mely különös szakácsművészi vegytan folytán, a vÃz hozzájárultával lassankint egy tömör egészszé idomul, a mit úgy neveznek, hogy puliszka. Richardnak az alatt, mÃg a lakoma készült, gondja volt az elÅ‘Å‘rsöket kiállÃtani, nehogy meglepessenek. Mikor készen volt a puliszka, rúdra vették a vas kondért, s mert abban estig sem hült volna meg, leterÃtének a gyepre tizenkét huszár-köpenyeget; s a nagy fakanállal kitálalták tizenkét részre a párolgó fÅ‘zeményt, a mihez még a farkas-éh sem közeledhetett volna azon forrón. Mikor aztán épen neki akartak telepedni a fehér köpenyegnek, mely egyúttal abrosz volt és tál, jönnek vágtatva az elÅ‘Å‘rsök: «rajtunk vannak a vértesek!» Hirtelen nyergelni és lóra kapni! A forró puliszkát bele csavarintani a köpenyegbe; azt átvetni a nyergen! Még csak bele sem kóstolhattak. Zengett is az erdÅ‘ a sűrű áldástól! És már most megint elÅ‘re; a hogy a ló birja! Most már nem kereste Richard, merre van út, csapás, hanem a merre a napnyugatot tudta, a rónán keresztül: mezÅ‘kön, tarlókon, szántott földeken át, hogy a hab csorgott a lovakról két felÅ‘l. – Minden lovunk itt vész! dörmögé Pál úr a háta mögé, mikor a szétziláltan futó csapatra visszatekintett. Egy-egy ló ki is dült; annak a lovasa felkapott a vezetékre. Jó volt azokat elhozni. S aztán igyekezett az elmaradozó a többieket utólérni. Hanem az üldözÅ‘ csapat sem volt jobb állapotban. Bár ily közel beérte ellenfelét, az egyenes úton nyomába szelve annak, ki kanyarogni volt kénytelen: itt a szántóföldeken keresztül futtatásban nem állta ki vele a versenyt. Richard jól számÃtott arra. A nehéz lovasság csak léptetve tudott haladni a süppedÅ‘ talajban, mÃg Å‘k koczogva gyÅ‘zték. Mégis csak amazoknak kell elébb kidülniök. Richard leghátul maradt, hogy egyetlen emberét se veszÃtse el. Ha valamelyiknek valami baja történt, segÃtett rajta. Ãgy került össze másodszor is Palvicz Ottóval. A vértes fÅ‘tiszt messze háta mögött hagyta utolsó kisérÅ‘jét is. Å egyes egyedül rugaszkodott Richard után. Richard hátra-hátra nézett rá, s engedte magához közelebb jönni. Egyszer aztán oly közel jutottak, hogy egymás szavát meghallhatták. – Ãllj meg egy szóra! kiálta Palvicz. – Ãgy is meghallom, felelt Baradlay. – Ha bátor vagy, ne fuss elÅ‘lem! – Pedig leszek olyan bátor, hogy egészen elfutok elÅ‘led. – Az gyávaság. A hátadat látom! – Majd lesz még megfordÃtva is. – Nem mersz velem megverekedni. – Nem akarok. Az alatt mÃg mi verekszünk, a te csapatod utolérhetné az enyimet. – Ugy is utóléri. – Gondolod? – Bizonyosan tudom. Ti balgák! Látjátok ott azt a füzes vonalt? Az ott a March partja. – Ismerem. – Ott meg vagytok szorÃtva. – A Duna sem szorÃtott meg. – A Duna még jó ember; de a March rossz ember. Azt te nem ismered. – Majd megismerkedünk egymással. – Jobb lesz, ha szembeszállsz és megverekszel; ha elfoglak, nincsen pardon! – Nem is kértem. Ez a szóváltás egész kedélyesen folyt a két vitéz közt, kiket alig három lóhossznyi tér választa el egymástól. Richardnak gondja volt rá, hogy egészen közel ne ereszsze magához üldözÅ‘jét. Az elÅ‘rehaladt huszárcsapat egymás után elért ama füzes vonalhoz, mely a March partját jelzi. Ott megálltak. – Látod! kiálta Palvicz. Huszárjaid nem mernek neki vágni a Marchnak. – Majd mernek mindjárt! – Årült vagy. Lovad, embered mind elvész, ha most tajtékzó izzadtan a jéghideg vÃzbe viszed. – Ha vész, velem együtt vész. Ezzel a szóval sarkantyúba kapta paripáját Richard s vágtatni kezdett. Palvicz utána. Gyepes térre jutottak, a hol a két nemes mén könnyedén futhatott. Palvicz két lóhossznyira beérte Richardot, mikor az a partra felkapatott. Richardnak két pillanatnyi ideje volt. Az egyik arra, hogy végig tekintse a veszedelmet, mely elÅ‘l huszárjai visszadöbbentenek. A March meg volt áradva a záportól, s sebesen hömpölyögve rohant partjai közt iszapos, sárga hullámaival. Ez a halál lakása! A másik percz pedig arra, hogy csapatjának e szót kiáltsa, «utánam!» s azzal a magas partról a hab közé ugrasson. A nyomába kaptató Palvicz rémülten rántá vissza paripáját. Pillanat mulva felmerült ló és lovas a fejük fölött Ãvben csapó hullámok körül. Richard nevetve kiálta vissza ellenfelére: – Nos hát, jer utánam. Erre az egész huszárcsapat egy harsogó éljenordÃtást rivalva, neki ugratott a sebes árnak s követte vezérét. Palvicz Ottó elbámulva nézett utánuk: nézte vergÅ‘désüket a ragadó árzajlatban – s talán még aggódott is, hogy oda ne veszszenek. Mind átjutottak a tulsó partra. Nem ártott meg nekik a jéghideg fürdÅ‘. Még új erÅ‘re kaptak. Hanem a vértes csapat nem csinálta utánuk ezt a merényletet. Palvicz végkép elszalasztá Å‘ket. – Baradlay! Még találkozunk, kiálta át a tulsó partra. – Keresni foglak; viszonzá Richard. Lucskosan, bÅ‘rig átázva folytatták a lovasok az útat. Még jó volt rájok nézve az új erÅ‘feszÃtés; hiszen ha meg akartak volna pihenni, ázottan, a kemény Å‘szi éjben megvette volna Å‘ket az Isten hidege. Ló és lovas füstölgött a párázattól. Hányadszor száradt meg már rajtuk az a ruha, a hideg széltÅ‘l! A March tulsó partján süppedékes róna fogadta a menekvÅ‘ket. A lovak csülökig dagasztottak a sárban. Mégis elÅ‘re kellett menni; most már lehetetlen volt a végszükségnek, az életfentartás parancsszavának nem engedni. Vezér és közvitézek mind azt hitték, hogy ha a jövÅ‘ éjszakát lovastul együtt födél alatt nem tölthetik, mind elpusztulnak; már akkor a harmadik éj következett, hogy szemét le nem hunyta senki. Ki kell egyszer aludni magát mindenkinek s legalább egyszer jóllaknia, hogy a továbbihoz ereje legyen. Csak egy falut hozna már elénk az úr Isten! imádkozott magában némely fiatal huszár. Pedig a huszárnak nem jó imádkozni. Ez Pál úr életbölcsészete. Csata órájában sokszor meglátja az ujoncz legény arczán, hogy ez most magában imádkozik, s veszekszik vele e miatt: «Ha imádkozol, bizony rád talál a golyó. Azt hiszi, ez jó ember, hadd üdvözüljön.» De azért mégis egyre fohászkodnak azok magukban: «Csak már valami falu jönne!» És ime csakugyan megjárta a huszár az imádsággal; mert a jó sors hozott eléje nagy kivánságára nem is falut, hanem várost. A mint egy dombra felkanyarodtak, az elÅ‘ttük fekvÅ‘ völgyben ott láttak egy szép hattornyú mezÅ‘várost. Azt pedig nem kértek a sorstól. Az már sok volt. Åk csak falut óhajtottak. A mezÅ‘város ó-német szokás szerint kÅ‘fallal volt körülvéve. Abba bemenni nem volt tanácsos. KerülÅ‘ úton el lehetett ugyan mellette haladni, hanem azt az utat egészen uralta egy magas sánczok közül kilátszó épület. Tapasztalt szem könnyen felismeri benne a lovassági kaszárnyát. Ez valószinűleg egyike azoknak a vidéki városoknak, a hol a tartalékszakaszok tanyáznak. Meglehet, hogy a mostani hadjárat miatt nincs benne katonaság. De az is meglehet, hogy épen a miatt több is van központosÃtva a szokottnál. KérdezÅ‘sködni nem lesz tanácsos. Itt senki sem jó barát. A legelsÅ‘ ember, a ki a menekvÅ‘ csapatot észreveszi, el is fogja Å‘ket árulni. Tehát vissza az erdÅ‘be, a melybÅ‘l épen kijöttek. Ott meg kell várni, mÃg az éj leszáll. Sokáig idÅ‘zniök azonban nem lesz szabad, mert a felÅ‘l is bizonyosak lehetnek, hogy Palvicz rögtön küldött hirnököt valami csónakon keresztül, ki a térparancsnokot a futókra figyelmeztesse. A mint az éj beállt, az elsÅ‘ óra meghozta a biztos tudósÃtást. A sánczos épületben takarodót trombitáltak. Az ismeretes «tradra, tradritradra» hangjára nyugtalanul hegyezték a füleiket a huszárlovak, máskor azt jelentette az: hogy éjszakára abrakot hoz, s puha almot vet szalmából gazdájuk. Héj messze voltak most attól! A trombitaszó négyszer újra kezdÅ‘dött a sáncz négy szögletén. Mikor pedig az elhangzott, akkor következett a dobszó. A városban verték a takarodót, arra az ismeretes nótára, a mirÅ‘l azt képzeli a katona, mintha Ãgy szólnának a dobok: «Kenyeret, kenyeret, kettÅ‘t, kettÅ‘t!» Tehát gyalogság is fekszik a városban. Megkerülni a várost és kaszárnyát teljes lehetetlen. A tÅ‘zeges mocsáros ingoványba ló és lovas oda veszne. Valamerre pedig csakugyan menni kell, mert az az Å‘szi éj nagyon embertelen. De hát merre? Talán csodálatos is ez a kérdés? Kétszázhúsz magyar huszár, az új mythologia centaurusai ne tudnák merre menjenek, mikor kard van a kezükben? De hozzá kell gondolni, hogy ezek a vitézek két éjjel nem aludtak, s még ma nem ettek, hogy lovaik el vannak csigázva, ruháikat átáztatta a folyam, tagjaikat megdermeszté az Å‘szi nyirkos hideg. Tudják azt a hadvezetÅ‘k, hogy sok csatát elvesztett már az éhség; sok derék sereget, a ki az eget vÃvni indult el, megvert a lenézett ellenség – a ki jól volt lakva. Richard jól tudta, hogy csapatját ezúttal a tűzpróbán nem viheti keresztül. Åk most nyavalyás emberek, a kiknek nem szabad vitézkedni. Majd eljön annak is a napja, csak ezt a krizist kiállhassák. Végre is ki jött segÃtségükre? Az az embertelen Å‘szi éj, a kit oly szitkozódva emlegettek. Az az embertelen Å‘szi éj egyszerre oly sürű nehéz ködöt bocsátott le a tájra, hogy nem lehetett húsz lépésnyire látni, mintha mondta volna: majd én betakarlak benneteket. – Fiuk, monda Richard, jó kedvvel fordulva huszáraihoz, most egy furcsa tréfát csinálunk. Minden ember takarja be a nyeregtakaró darabjaival a lova lábait, s aztán induljunk. A legénység elértette a szándékot. Félóra alatt minden ló lába be volt burkolva pokróczba. Ãgy nem hangzott lépteik dübörgése. Azzal megindultak egyenesen az országút felé. És azután folyvást az országúton haladtak elÅ‘re, mint a kik legjobb járatban vannak. Szemközt nem jött rájok senki. Ilyenkor tisztességes kisvárosi polgár alszik már. Åk sem láthatták merre járnak. Csak mentek elÅ‘re. Egyszer hallották, hogy kiáltja az éji Å‘r a tizenegy órát. Azután láttak egy lámpát közeledni maguk felé. Valami ötven lépésnyi távolban megállt az elÅ‘ttük s ott megint elkiáltotta az Å‘r a tizenegy órát. Ha meglátta Å‘ket, azt hitte, kisértetek, a mik nesz nélkül járnak a köd felett. Egy-egy fehér ház is maradozott el itt-amott mellettük, a minek ablakában még gyertyavilág égett. Csak a kutyák vonÃtottak eléjük szokatlanul, mÃg a város alatt végig haladtak; még föllármázták az embereket. Most következik a legveszélyesebb pont. A hol az országút a várost elhagyja, ott van egy sorompó. A sorompóknál egyúttal Å‘rtanya is szokott lenni. Hogy itt is úgy van, arról rögtön tudósÃtva lettek. Pár száz lépésnyire elÅ‘ttük egyszerre felhangzott a hosszúra vont kiáltás: «válts fel!» Nagyon jó. Már most következik, hogy jön az egész Å‘rjárat az Å‘rszemeket felváltani. Az is jött. Hallották a robogását. «Egy róta lehet», mondá Pál úr, félig magának dörmögve. Néhány percznyi megállapodás után a robaj közelebb jött. – Ezek egyenesen ránk jönnek! monda Richard. Ki a kardokkal! Most már csakugyan nem látszott másban a menekülés. A szemközt jövÅ‘ lovasság azonban, mielÅ‘tt a ködben egymást megláthatták volna, szép csendesen félre kanyarodott s nemsokára elhangzott a dobaja. Bizonyosan más Å‘rszemeket felváltani tért el a város felé. Richard azután egész nyugalommal folytatta az útját a nyitott sorompón keresztül, az Å‘rszem elÅ‘tt végig haladva. Az a sötétben és ködben egész bölcseséggel a saját csapatjának nézhette Å‘ket, csak azon bámulhatott, hogy mi módon szaporodott meg az iménti róta ily sokaságra? hanem a mint ezen észrevételét közlötte két óra mulva az Å‘rvezetÅ‘vel, s az még egy óra mulva a parancsnokkal, már akkor Richard régen hetedhét országban járt a hátuk mögött. – No fiuk, most már pipára gyujthattok; monda Richard egy negyed óra mulva, s leszedhetitek a lovak lábairól a bocskort. E pompás tréfára még jókedvük is lett a fiuknak. A jó kedv a lovakra is kiterjedt. Mintha csak most kezdték volna, úgy fogtak hozzá az ügetéshez. Egy fiatal legény elkezdett danolni az éjszakában: «Piros bársony süvegem: Most élem vÃg életem». Pál úr kontrázott, csak úgy magában dudolva, mély medvehangon: «Bokréta van mellette, barna babám kötötte». MÃg az egész csapatra elterjedt a danoláskedv. Egész éjjel danoltak. A járt országúton sokkal könnyebb volt a haladás, a tegnapi sárdagasztás után még pihenésnek lehetett azt nevezni. Az út egyre emelkedett, úgy látszik hegyes tájékba visz. Mikor a nap fölkelt, a köd egészen elmaradt, elÅ‘ttük a Kárpátok emelkedtek. Azokon túl már a haza! Gyönyörű Å‘szi tájkép. A közelben a dér festette bükkerdÅ‘k sárga és veres facsoportjai, a távolban a fenyvesek örök sötétzöldje, mik közül már havas hegyhátak emelkednek ki. A tulsó oldalon pedig egy világtenger! A mennyire a szem ellát, egy hullámzó oceánt lát, a földön fekvÅ‘ köd oceánját, mely hófehéren, tornyos habokkal a tengert utánozza. Egy-egy magasabb dombtetÅ‘ látszik ki belÅ‘le zöld szigetnek. Ennek a tengernek a fenekén fekszik az egész hátrahagyott tájék, a melyen három nap, három éjjel keresztül vergÅ‘dött a menekvÅ‘ csoport. S mintha mindazt, a mit átszenvedett, ott feledte volna e ködoceán fenekén, olyan kedve támadt. Nincs már semmi panasz. S még hozzá egy barátságos falu fogadja Å‘ket, a hol nem tagadja meg a föld népe a részvétet az üldözöttektÅ‘l. Apraja, nagyja, férfia, asszonya szivesen látja Å‘ket; megnyitják elÅ‘ttük kapuikat, szérüskertjeiket, térdig állnak a lovak a szénában, a gazdák segÃtenek vasalni, szerszámot igazÃtani. ElÅ‘adják, a mi enni, inni való. Nem gazdagok, sokkal nem szolgálhatnak; de most az árpakenyér is jó. Kecskéket vágnak a hadfiaknak s kezdik sütni nyárson, fÅ‘zik jó sárga kásával, hordószámra hordják elÅ‘ a friss turót, csapra ütik a fenyÅ‘pálinkás csobolyót, azt sem kérdik, ki fizet meg érte? Hej ez nem olyan ebéd lesz, mint a tegnapi volt! Pedig hát épen olyan ebéd lett. Mikor félig volt sülve, fÅ‘ve minden, jönnek vágtatva az elÅ‘Å‘rsök: itt az üldözÅ‘k csapatja! Ugyan igyekeztek helyrehozni a mult éji kudarczot, hogy úgy meghagyták magukat tréfálni. Kocsira rakták a gyalogságot, elÅ‘re küldték a lovasokat s vágtattak lóhalálában a szökevények után. Nem volt nagy mesterség pihent lovakkal utólérni az agyoncsigázottakat. Tovább innen! Mégis futni? Most már kitört a harag: «verekedni fogunk!» ordÃták a felzavart huszárok; «vagy mi eszszük meg Å‘ket, vagy Å‘k esznek meg minket». Úgy látszott, hogy nincs is más választás. Az üldözésükre sietÅ‘ lovasság hátuk mögött nyomult elÅ‘re, mÃg a kocsikon érkezÅ‘ vadászok a falu felett elhaladva, a kivezetÅ‘ út melletti erdÅ‘t igyekeztek megszállni, hogy elvágják a menekvÅ‘k útját. Valószinű volt, hogy hamarább odaérhetnek, mint a huszárok, kiknek dolgot ád a felnyergelés. A mennyi idÅ‘t elvett a huszároktól a felkészülés, annyi kellett üldözÅ‘iknek is arra, hogy az elmaradozottakat összevárják. Richard ezt az idÅ‘t arra használta fel, hogy körülszemlészte a tájékot. Az országútat csak erÅ‘s harcz mellett lehetett elfoglalni a vadászoktól. És ha el lesz vala foglalva, fenmarad a folytonos üldöztetés a lovasság által. Ebben a harczban lassankint fel lesz morzsolva a huszárcsapat; egy sem jut belÅ‘le hazájáig: elvész hasztalanul, ok nélkül, siker nélkül. De van még egy út. Egyenesen fel a hegyeknek! Keresztül a havasokon, a merre az ormok jégtarajai világÃtanak. – Kapni-e útat és vezetÅ‘t a havasok felé? kérdé házi gazdájától Richard. A jámbor ember juhos gazda volt, élete alkonyán lévÅ‘ férfi. – Út van uram, s ha kell, én elvezetlek rajta, mÃg más vezetÅ‘nek adhatlak; s azon az úton tudom, hogy meg nem üldöz benneteket senki; hanem azon az úton meg lehet halni éhen. – Megkisértjük. A huszárság összeczihelÅ‘dött már. Sorrendbe álltak kivont karddal. Némelyiknek a kardjára fel volt tűzve a félig sült kecskeczomb, a mit a nyársról leszelt. Onnan csak nem veszi azt el senki. – Hüvelybe a kardot! vezényelt Richard. Aztán jobbra át. – Hová? kiálták azok dühösen. A falra megyünk-e lóháton? Inkább neki az ördögnek magának, ha husa van! Richard elszántan húzá ki pisztolyát nyeregkápájából. – A ki esküjét elfeledte: ajánlja lelkét Istennek. A zúgás elcsendesült. – A ki bÃzik bennem, jÅ‘jjön utánam, hisz én megyek elÅ‘l! A hüvelybe eresztett kardok csörömpöltek: «menjünk hát!» kiálták a hadfiak; hanem mikor a félig fÅ‘tt lakoma mellett el kellett haladniok, senki se vehette nekik rossz néven, ha elkerÃték hozzá a huszár asztaláldást. A vezetÅ‘jük elÅ‘l ballagott, hegymászó bottal, szeges talpú csizmával ellátva; utána Richard, azután egyesével a többi, bezárta a sort Pál vitéz; Å‘ volt a sereghajtó. Az üldözÅ‘ ellenfél, ki egy óráig folyvást csatarendben várta, mely oldalról akarnak a faluból elÅ‘törni a menekvÅ‘k? egyszer csak nagy bámulva látta Å‘ket fenn a meredek hegyi úton végig léptetni, hosszú, elszórt sorban: egy szédületes sziklafal oldalában, melynek keskeny párkányzatán volt olyforma hegyi út, hogy egyik lábnyom a másik után épen helyet talál rajta. Sohasem jártak ott lóval. S ez istenkÃsértÅ‘ úton haladtak végig a huszárok, alattok száz ölnyi mélységben tombol a hegypatak, az egyik kengyel már a mélység fölött csügg, mÃg a másikat korholja a sziklafal a tulsó oldalon. Egy szédület, egy félrelépés s ember és ló összezúzva hever ott lenn. A bámulat, az elszörnyedés után a düh lepte el az üldözÅ‘ket. Valóban, ide már nem volt kedvük utánuk menni. De hogy szűzen ne bocsássák el embereiket, a vadászok utánuk lövöldöztek jó czéllövÅ‘ fegyvereikkel, mik ezer lépésnyire elhordanak. KedvezÅ‘ volt a czéltábla. A fehér mészkÅ‘ sziklafal, s azon sorban a sötétkék ruhás lovasok. A golyók ott pattogtak sűrűn a sziklafalról vissza, s jöttében mentében minden golyó kétszer fütyölt el a maga emberének a füle mellett; mintha nem elég rettenet volna számára a szédÃtÅ‘ mélység fölött járni. S e rettenetes órában – a nap melegen sütött az izzó sziklafalra – a huszárok valamennyien aludtak a nyeregben s jobbra-balra bóbiskoltak; nem volt már okuk ébren lenni. Csak Richard, ki legelÅ‘l ment, s Pál vitéz, ki leghátul járt, tartották magukat ébren s dörmögtek társaikra egyszer-egyszer: «ne aludjatok, héj!» Az üldözÅ‘k szeme elÅ‘l egy új hegykanyarulat lassankint elfedé a menekvÅ‘ket. Ott, a hova most betértek, ember nem fogja Å‘ket többé üldözhetni. A sziklai úton végig mentek szerencsésen. Itt egy fenyves fogadta Å‘ket, ünnepélyes, viszhangos erdÅ‘, mint egy templom. A legénység itt a jó hűsben meg akart pihenni, de vezetÅ‘jük sietteté Å‘ket: használni kell a derült órákat az utazásra, mert a havasok közelében gyakran meglepi az utazókat a köd s akkor majd lesz idÅ‘ pihenni, mert senki sem tudja tájékozni magát. Tehát csak elÅ‘re, a hogy ember és ló birja! Délutánra egy juhászkunyhóhoz értek. Az eddigi vezetÅ‘ beajánlotta a hadfiakat a juhásznak a további kalauzolásra. Ott találtak egy boglya szénát, azt megvették, hogy legalább a lovaik jóllakjanak. – Hát valami embernek való eledel nincs-e itt? A juhok odalenn a völgyben legeltek, azokból nem lehetett mára felhozni. Hanem volt egy szapu savanyu tej; a mi olyanformán készül, hogy a juhtejet napról-napra egy edénybe öntögetik, s azt folytonosan kavargatják, hogy meg ne aludjék. Rossz eledel, de tápláló. Nem is urak számára gondolták azt ki. EbbÅ‘l jutott minden huszárnak fél pohárral. Még mást is kaptak. Felfedeztek egy verem répát. A birkák számára volt eltéve. ÉmelygÅ‘s, lenézni való eledel. De most az is vendégség volt. Jól laktak vele. Egy huszár a térdén firkált valamit piros bÅ‘rtárczájába. – Mit firkálsz, héj? kérdé tÅ‘le Pál vitéz. – Felirom ezeket a dolgokat, a mik itt velünk sorban történnek, mert ha egyszer hazakerülünk, azt fogják rá mondani: hej de elvetemedett poéta lehetett az, ki ezeket kigondolta! ha csak mind meg nem esküszünk rá. Pedig még hajh, de sok feljegyezni való következett abba a piros bugyellárisba! Este felé egy kis holdvilág kezdett sütni. Richard fel akarta használni a szép ezüstös méla fényt, hogy elÅ‘bbre hatolhasson. Hiszen még csak most voltak a kezdetén az óriási erÅ‘feszÃtésnek. Megindult a vezetÅ‘vel elÅ‘re. Most már folyton meredélynek vitt fel az út. A fenyÅ‘erdÅ‘ ritkulni kezdett! Helyét elfoglalta a boróka, eleinte sűrű szálas erdÅ‘nek nÅ‘ve; mentÅ‘l feljebb, annál törpébbre zsugorodva, mÃg a havas közelében egészen lelapul a földhöz, s kúszik mint a szederinda, az apró áfonyabokorral osztva az uralkodást. Reggel már csak áfonyával volt terÃtve a hegyoldal, melyen felkaptattak. Az legalább reggelivel szolgált nekik, a piros és kék bogyók épen akkor értek. Hanem a napfelkölte ma nem volt olyan szép, mint tegnap. A havasok csúcsai ködökbe voltak burkolva, s a nap fénytelenül izzott a láthatár lilaszÃn gÅ‘zkörében. A vezetÅ‘ hózivatarral kezdett biztatni. A kopár hegyoldalt lassankint elhagyta minden növényzet, fenn a hegygerinczen már fű sem tenyészett, csak barnaszürke zuzmók terjengtek a kÅ‘repedések között. E hegygerinczen haladtak naphosszant végig. Nem ember, de még madár sem járt e tájon. A halál országa volt az; egy tájék csupa sÃrkövekbÅ‘l. S az elÅ‘ttük emelkedÅ‘ havasok, mintha minden órai haladásnál fenyegetÅ‘bb rémóriásokká magaslanának fel: annál elriasztóbbak, mentül jobban közelednek. A mennyire szem ellát, emberi lakásnak semmi nyoma, sehonnan a völgybÅ‘l nem kavarog fel füst; nem révedez fel kolomphang, pásztorkürt, vagy vadász lövése. Nem lakik itt más, csak a felhÅ‘. Most nincs itthon. Nagy szerencse. Valahol melegedni jár a napsugárban, vagy vizet szivárványoz a tengerbÅ‘l, vagy alszik valamelyik völgyben. De ha egyszer megjön s itt kapja a vakmerÅ‘ vándorokat! A felhÅ‘ nagyon haragos úr a maga országában! Dél felé, a mint a hegygerinczrÅ‘l alá kezdettek szállani a völgybe, mely a legközelebbi havastól elválasztá Å‘ket, mint egy lomha fehér rém emelkedett ki eléjük a mélységbÅ‘l valami formátlan ködtömeg, mely a havas oldalán látszott csendesen végig libegni. – Ha ez meglep bennünket, ott nagyot kell pihennünk, monda a vezetÅ‘ Richardnak. Igyekezzünk lejutni a völgybe, a hol cserjét találunk; legalább tüzelhetünk, ha rossz idÅ‘ lesz. A ködalak terjedt, szétborult, néhány percz mulva beburkolá az egész csapatot. Itthon a felhÅ‘! s azt kérdezi, mit kerestek az én országomban? És meg kell parancsára állni; nem lát többé útat senki maga elÅ‘tt. A kalauz azt az indÃtványt teszi, hogy majd Å‘ elÅ‘re halad pár száz lépésnyire, s ha biztos a járás, visszakiált, azután mehetnek utána. A hadfiak azalatt helyben maradtak. A hideg felhÅ‘ úr egyszerre megÅ‘szité valamennyi haját és bajuszát, fehér zúzmarával lepve be mindenkit. Azután vártak egy negyedig az eltávozott kalauz kiáltására. Nem jött jel. Majd Richard maga elindult a nyomán s soká kiáltozott utána. Nem kapott választ. A vezetÅ‘ valószinűleg iparkodott a csapattól megszökni; nem akart velök együtt ott veszni s magukra hagyta Å‘ket. Most aztán ott voltak a felhÅ‘király országában elhagyatva, tájékozatlanul, beburkolva farkassötét ködfellegbe, étlen, szomjan, fázva. Nem zugolódott senki. – Jertek utánam, monda Richard s elkezdte csapatját találomra vezetni a meredélyen alá. Nem ült már senki a nyeregben, lovaikat kantárszáron vezették maguk után. A felhÅ‘ még a völgy aljában is úr volt. Azonban nehány órai veszélyes botorkálás után csakugyan eljutottak egy hegyoldalba, a mely sűrű borókacziherrel volt benÅ‘ve. – Itt kell maradnunk éjszakára. Gyujtsatok tüzeket. Az éjszaka itt is volt már. Lehet, hogy a nap még fenn van. De a felhÅ‘ fenekén már beéjjeledett. Legalább lesz mivel tüzelni; a megfagyástól meg lesznek Å‘rizve. A lovakat egymáshoz kötözték; nem volt már nekik mit enni adni, hisz a gazdák is éheztek egész nap. (Talán épen ebben az órában mondta Baradlayné legkisebb fiának: «bátyád fut a Kárpátokon át üldözve, kergetve; lába alatt a meredek örvény, az áradt hegyfolyam, feje fölött a zivatar és a keselyük. Talán elfogják, talán éhen vész, talán megfagy?!») (Oh ha látta volna fiát, mily helyeken jár!) A huszárok Å‘rtüzeket gyujtottak s azokat körül feküdték. Fáradtak voltak halálba: álom kellett már nekik, semmi más. Richard megparancsolá, hogy minden tűznél egy ember ébren maradjon, a ki vigyázzon a parázsra s ne engedje a lángokat kialudni. Azután Å‘ maga is köpenyébe burkolta magát és lefeküdt egy tűz mellé. A fiatal huszár jegyezgeté piros tárczájába a mai nap viszontagságait s nagyot sóhajta utána. «Oh én uram teremtÅ‘m! mi következik még?» S aztán Å‘ is csak elaludt, mint a többi. Emberfölöttit kivánt, a ki azt kivánta, hogy egy ember minden tűznél ébren maradjon; az Å‘rök azt hitték, hogy ha Å‘k jól megrakják a tüzeket, elégnek azok magukban is; s Å‘k is aludtak mellette. És aztán a hazaálmodónak alig volt annyi ideje, hogy elrepülhessen a szülÅ‘i házig, s megkérdezhesse: hogy vagytok idehaza? midÅ‘n rémséges üvöltés verte fel valamennyit édes honnjártából. A paripák vésznyerÃtése volt az. A felriadókat a pokol rémképe fogadta. Az Å‘rzetlen hagyott tüzektÅ‘l meggyulladt az erdÅ‘ egész hosszában, mire az alvók felriadtak. A láng, mint egy hegynek felfelé rohanó láva, terjedt fölfelé, a széltÅ‘l hömpölygetve, s keresztül világÃtott ködön és éjszakán. – Fel a havasnak! kiálta Richard s kantárján kapva paripáját, iparkodott a tűz közül menekülni, mely elÅ‘ttük, körülöttük, recsegve, süstörögve harapózott odább. Volt már világÃtás! Lehetett már látni, merre van út? Ãtkozott, kétségbeejtÅ‘ út; de fel kellett rajta mászni. Embernek, állatnak új erÅ‘t adott a végveszedelem. Néhol gázolni kellett a zsarátnakon keresztül; a szél, mintha tűzzel utánozná a hóesést, lángpelyheket zúdÃtott arczaikba; a füstben meg kellett fulladni a tétovázónak; csak elÅ‘re; fel a hegynek! Mikor két órai titáni égostromlás után visszatekintettek arra az útra, a mit meghaladtak, a fejük szédült bele. Hihetlennek látszott saját maguk elÅ‘tt, hogy ott fel tudtak jönni. Az egész hegyoldal egy izzó palásttal volt már beborÃtva, mely terjedt, a meddig bokrot talált. Most aztán párologva a verÃtéktÅ‘l, ott álltak a havas kezdetén, a hideg, fagyasztó éji légben. Ott állva nem maradhatott, a ki a halált nem akarta hazavinni. Menni kellett, csak azért, hogy menjenek. Mindenki vezette a lovát kantárszárán. Némelyiket vezetni sem kellett: ment magától a gazdája után. Nem volt már mirÅ‘l tanakodni. Megy elÅ‘re minden ember, ameddig bir; a ki nem, az kidÅ‘l. Újra megvirradt. A legkegyetlenebb napja virradt fel a menekülésnek. Köröskörül jéghegyek, jégmezÅ‘k. Semmi út, semmi vezénylÅ‘ pont. Már második napja, hogy egy falatot nem evett senki. Az égetÅ‘ szomjat szájukba vett hógolyócskákkal oltják. Utána még jobban éget. S van valami, a mi szomjnál, éhségnél is jobban éget. Egy-egy ló nem bÃrja már tovább, s kidÅ‘l az útból. Gazdája ott könyez fölötte. Maga is szeretne lova mellett ott maradni fekve a kegyetlen hideg földön. De Pál vitéz nem enged senkit elpusztulni. Ott jár leghátul, biztat, vigasztal, káromkodik, szidja az angyalokat; elesett, hóba beleszakadt lovakat segÃt kiemelgetni; a kidültek helyett vezetéket kerÃt; a fiatalokat példaadásával buzdÃtja. «Egynek sem szabad közülünk hiányzani. Hiszen mindjárt otthon vagyunk már.» «Otthon! Az égben», susogja a fiatal huszár, a végjeleneteket jegyezve tárczájába. A csapatrend végkép felbomlott már; két óra járásnyira vannak elszórva egymástól a menekülÅ‘k. Richard az elejével messze elÅ‘l töri az útat a mély hóban; Pál vitéz az utóhaddal a nyomában gázol. Csodával határos, hogy még tart az erejök. A ruha csonttá fagyva testükön, a kard maga is nehéz már. A lovak körme letöredezve, patkóik lemaradozva; hasuk nincs már, a nyeregszorÃtónak nincs mit szorÃtani. És még ki tudja, hol a végczél? A sors még egy próbát tartott fenn a számukra. Délután bekövetkezett a hózivatar. Sötét lilaszÃn felhÅ‘k gyülekeztek a világÃtó jéghegyek csúcsai körül, s onnan alábocsátkoztak a hómezÅ‘kre. A szél üvöltve vágta a futók arczába az éles havat. Aztán madártoll nagyságú hópelyhek kezdtek esni sűrűn, mik az elÅ‘bbre haladtak nyomát eltakarták; most már csak kiáltozás után találtak egymás nyomába. És ki tudja, hova jutnak Ãgy? Ha Richardot a véletlen egy kijárástalan völgyszorosba vezeti, valamennyien odavesznek. A hegyoldalokon óriási hógörgetegek mennydörögnek alá, s egy-egy hócsúszamlat embert és lovat eltemet. Még sem vesztik el lelküket. Zivatarban, iszonyatban melegÃti még valami kebleiket. Már közeledik ismét az est. Richard azt veszi észre, hogy az út egy idÅ‘ óta folyton lefelé halad. Egyszer nagy szál erdÅ‘be jut. Még a fenyves is üdvözölt menedék most. A zivatar zúg a sudarak között, mint egy borzasztó orgonán; de e rémzenén keresztül megkapja Richard figyelmét egy hang, mely a borzalmak között vigaszt öntött szivébe. Az egy fejszecsapás hangja. Itt emberrel találkozunk! Oh milyen örvendetes lesz egy új emberarczot látni! Tudni azt, hogy itt már megszünt a halál országa! Richard és néhány kisérÅ‘je oda siettek a hang után, s ott találtak egy bocskoros embert, ki egy ledöntött szálfát csonkázott. Richard megszólÃtá azt morva nyelven. Mire a megszólÃtott magyarul monda: «Dicsértessék az úr Jézus!» Nem is hogy ölelték, nem is hogy csókolták, de majd hogy meg nem ették azért a szóért a bocskoros embert a bujdosó hadfiak. «Hát te magyar vagy? hát ez már magyar föld?» S leborultak arra a hideg havas földre arczczal. «Bizony, dicsértessék! mind örökké! Amen!» Az a bocskoros paraszt azután elmondá elÅ‘ttük, hogy várják ám a hadfiakat oda lenn a városban; nem messze van az már. Ma délben hozta hÃrét a kalauz, ki Å‘ket elhagyta s elÅ‘re sietett, hogy segélyt vigyen eléjük, nehogy ott veszszenek. A havasi zivatar egyszerre elvonult, s a mint a felhÅ‘függönyt elgördÃté a tájról, a hadfiak onnan a magaslatról maguk elÅ‘tt látták, a miért olyan messzirÅ‘l eljöttek: a szép magyar hazát. Látták-e? azt könyeik mondják meg. A hegy alatt feküdt egy szép kis mezÅ‘város. A hegyoldalon kanyargott fel egy út. Azon az úton jött ünnepi processióval egy menet zászlókkal és zenével az érkezÅ‘ket üdvözölni. MesszirÅ‘l láthatták a zászlókat, messzirÅ‘l hallhatták a zenét. Richard és társai lövésekkel adtak jelt hátul maradt társaiknak. Ott bevárták valamennyit. Nem siettek többé elÅ‘re. Mindenki megjött; egy sem veszett oda. Már hadsorban álltak, mikor az üdvözlÅ‘ honfiak serege feljutott hozzájuk. A mi akkor történt, azt újra átérezni nem való a mi nyugodt idegeinknek. – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – Lenn a városban dÃszlakoma volt rendezve az érkezÅ‘k tiszteletére; s a huszár, ki hat nap hat éjjel nem aludt, – a hetediken kivilágos kivirradtig tánczolt. És mind ez nem költemény, nem képzelet; ama fiatal huszár, most már öreg legény, jegyezgeté föl ezt sorban; s ma is tanuskodik róla, hogy ez Ãgy történt mind! TARTALOM. I. KÖTET. Hatvan percz 1 A temetési ima 12 Tallérossy Zebulon 19 Két jó barát 27 A másik kettÅ‘ 63 Mindenféle emberek 78 A backfisch 90 A zsibárus 99 NÅ‘i boszú 114 Az aláhuzott sorok 124 A kézfogó napja 132 Az elsÅ‘ lépés «ama» magaslathoz 149 Tavaszi napok 162 Az érem másik oldala 179 A kik igazán szeretnek 200 A vérveres alkony 237 Az a harmadik 240 ElÅ‘l vÃz, hátul tűz 268 FRANKLIN-TÃRSULAT NYOMDÃJA. End of Project Gutenberg's A koszivu ember fiai (1. rész), by Mór Jókai *** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 61892 ***